Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | Ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

nyugdíjas (70),Pest megye (68),diák (57),tanár (43),Tolna megye (35),presbiter (35),Veszprém megye (32),Nógrád megye (28),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (26),Bács-Kiskun megye (23),tanuló (22),Budapest (21),Győr-Moson-Sopron megye (20),felügyelő (20),kántor (18),Baranya megye (17),Miskolc (16),pedagógus (14),Fejér megye (14),egyetemista (13),Szekszárd (11),pénztáros (10),evangélikus (9),Pilis (8),Soltvadkert (8),Cegléd (8),vállalkozó (8),Vas megye (8),Debrecen (8),Györköny (7),Bakonycsernye (7),tanító (7),Cinkota (7),gondnok (7),Jász-Nagykun-Szolnok megye (7),Szentendre (7),gimnazista (6),Szolnok (6),Sopron (6),Békés megye (6),Dunakeszi (6),Siklós (6),óvónő (6),Hajdú-Bihar megye (6),Balassagyarmat (6),Domony (6),Szeged (6),Pestszentimre (6),Ipolyszög (6),Zomba (5),Sárszentlőrinc (5),Kiskőrös (5),Csővár (5),Ipolyvece (5),könyvtáros (5),Magyarbóly (5),hitoktató (5),asszisztens (5),Somogy megye (5),Kecskemét (5),orvos (5),könyvelő (5),Vecsés (5),Zánka (5),Rákoskeresztúr (5),Vác (5),másodfelügyelő (4),Pápa (4),Kondoros (4),énekkar (4),egyházfi (4),Vanyarc (4),Fót (4),zenész (4),Göd (4),konfirmáció (4),Csongrád megye (4),Ágfalva (4),Várpalota (4),Balatonfüred (4),Nemesleányfalu (4),hittan (4),Nagyvázsony (4),intézményvezető (3),ELTE (3),eladó (3),mérnök (3),postás (3),Vásárosfalu (3),Siófok (3),Székesfehérvár (3),őstermelő (3),harangozó (3),Répcelak (3),Szentantalfa (3),kereskedő (3),hagyomány (3),építőmérnök (3),gyógyszerész (3),Nemeskér (3),gépészmérnök (3),óvodapedagógus (3),Felsőpetény (3),buszsofőr (3),Mohács (3),üzletvezető (2),nevelőszülő (2),konfirmandus (2),Pákozd (2),fodrász (2),lelkész (2),Ózd (2),mentálhigiénés szakember (2),történész (2),néptánc (2),Vácegres (2),építész (2),Szélrózsa (2),Pálfa (2),Szécsény (2),láthatóan evangélikus (2),Láthatóan evangélikus (2),Váckisújfalu (2),borász (2),közgazdász (2),gyermeknevelő (2),Diósgyőr-Vasgyár (2),Kisdörgicse (2),földművelő (2),Lovászpatona (2),szakács (2),Mende (2),Rákoscsaba (2),zongoratanár (2),Harta (2),Dörgicse (2),család (2),Sárospatak (2),programozó (2),Felsőnána (2),gyülekezeti felügyelő (2),Beled (2),fazekas (2),Páhi (2),Beremend (2),gyógypedagógus (2),Kétbodony (2),rendőr (2),Monok (2),Nagysimonyi (2),Sopronbánfalva (2),imádság (2),szoftverfejlesztő (2),Penc (2),cukrász (2),varrónő (2),Harka (2),keresztelő (2),polgármester (2),Balatonakali (2),Sárbogárd (2), (2),teológushallgató (2),Dunatetétlen (2),docens (2),bányász (1),élelmiszer-eladó (1),nyudíjas (1),háztartásbéli (1),vendéglátós (1),templomdíszítés (1),Acsa (1),vegyész (1),Nagydorog (1),bányamentő (1),imaközösség (1),kutató (1),darukezelő (1),angol–magyar szakos egyetemi hallgató (1),Kismányok (1),gyülekezeti másodjegyző (1),biológus (1),Pestszentlőrinc (1), IT-tanácsadó (1),informatikus (1),Csömör (1),Hidas (1),egyetemi hallgató (1),Podmaniczky János Evangélikus Iskola és Óvoda (1),Galgagyörk (1),énekkari taglogopédus (1),alpolgármester (1),felebbviteli főügyész (1),magyar–ének-zene szakos tanár (1),egészségvédelmi szakértő (1),Farád (1),Rábaszentandrás (1),silókezelő (1),Budapesti Honvéd Sportegyesület (1),karbantartó (1),biztonságtechnikai szakértő (1),környezetvédelmi szakértő (1),idegenvezető (1),nyelvtanár (1),cégvezető (1),fafaragó (1),sajtkészítő (1),Szergény (1),biztosítási tanácsadó (1),Budpapest (1),Újpest (1),gyülekezeti munkatárs (1),Maglód (1),elemző (1),banki területi vezető (1),Sárvár (1),belső ellenőr (1),Csánig (1),gyes (1),önkormányzati képviselő (1),raktáros (1),főkönyvelő (1),Rákospalota (1),Borsodnádasd (1),MTA (1),Mogyoród (1),építésivasalat-gyártó (1),állattartó (1),gyülekezeti és temetői gondnok (1),hidrobiológus (1),zöldségkereskedő (1),osztályvezető (1),Semmelweis Egyetem (1),közfoglalkoztatott (1),cigánymisszió (1),Sátor Suli (1),biogazdaság (1),elektrotechnikus (1),tervezőgrafikus (1),polgárőr (1),angoltanár (1),énekkari tag (1),titkár (1),épületüvegező (1),személyzeti ügyintéző (1),cserkész (1),tesztautomatizáló mérnök (1),művelődésszervező (1),szolfézstanár (1),Putnok (1),vegyészmérnök (1),gyógyszertári asszisztens (1),óvoda (1),Veszprém (1),szociális munkás (1),anyakönyvvezető (1),Vöröstó (1),szakmunkás (1),Alsószeli (1),nővér (1),mezőgazdász (1),Fancsal (1),Nagymányok (1),esztergályos (1),fejlesztőmérnök (1),kozmetikus (1),Bikács (1),levéltár (1),költő (1),gazdasági referens (1),tűzoltó (1),gyűjteményvezető (1),házaspár (1),távközléstechnikus (1),Csót (1),Fehérvárcsurgó (1),webszerkesztő (1),szerelő (1),ács (1),nefrológus (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),futó (1),villamosmérnök (1),irodavezető (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),Kaskantyú (1),egészségügy (1), Bács-Kiskun megye (1),nyomdász (1),informatikai tanácsadó (1),Békéscsaba (1),hentes (1),logopédus (1),tisztviselő (1),élelmezésvezető (1),házasság (1),kesztyűs (1),jogász (1),Kazincbarcika (1),gyermekotthon (1),ápolónő (1),laboráns (1),gyülekezeti pénztáros (1),Líceum (1),Tét (1),recepciós (1),Patvarc (1),Pilisszentlászló (1),építészmérnök (1),kórus (1),litográfus (1),gasztroenterológus (1),főorvos (1),népszokás (1),népviselet (1),Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium (1),pszichopedagógus (1),Szügy (1),képnyomtató (1),gépész (1),Tokaj (1),munkajogász (1),gondok (1),szőlész (1),Sátoraljaújhely (1),vadász (1),üzletkötő (1),énektanár (1),Erdőhorváti (1),gazdasági ügyintéző (1),Lenti (1),Zala megye (1),evangélikus motoros (1),Balatonszárszó (1),Győr (1),Mezőtúr (1),Péterfy (1),építőipar (1),bölcsőde (1),zenetanár (1),dajka (1),állatorvos (1),énekkarvezető (1),köztisztviselő (1),hittantanár (1),Gyomaendrőd (1),takarító (1),ügyintéző (1),lakberendező (1),rendszergazda (1),agrármérnök (1),gyógytornász (1),Porrogszentkirály (1),EPSZTI (1),nevelő (1),aranyműves (1),Budakeszi (1),munkavédelmi munkatárs (1),karmester (1),dizájnmenedzser (1)

Aki az Úrra bízza az életét

Maczóné Simon Piroska – gyógyszertári asszisztens, Kétbodony

Életemből eltelt már annyi idő, hogy biztosan tudjam, hogy a fontos döntések nem nálam születnek. Nagyon sok idő kellett, hogy rájöjjek, hogy ne az én akaratom, hanem az Istenre hagyatkozás határozza meg az életemet. Kívánhatok én bármit önmagam megoldani, ha Isten máshogy akarja, akkor a tervem csak elképzelés marad. Ezért mára nem is szoktam konkrét dolgokat kérni, sokkal inkább azt, hogy „legyen meg a te akaratod” – amit aztán igyekszem elfogadni.

Istennel beszélgetni, imádkozni azt jelenti, hogy ha még fizikailag magam is vagyok, akkor se vagyok egyedül. Ő meghallgat, megnyugvást ad, és segít nekem, soha nem hagy magamra.

A munkámon keresztül sok nehézséggel találkozom. Amikor látok egy embert, aki az élete végén jár, vagy komoly nehézséggel küzd, akkor az átértékeli az én személyes életemet is. Egyre inkább az a mottóm, hogy hálát kell adni azért, hogy van kezünk, hogy szeretnek és szerethetünk, hogy alapvetően megvan mindenünk.

A Bibliát gyakran olvasom, mert a problémákra és az életem kérdéseire választ találok benne. A Szentírás tanácsokat ad és megnyugvást nyújt.

Tovább

Az evangélikus gyülekezetben minden ember számít!

Barna Mónika Diána – diák, Pilis

Egyszer, amikor anyukámmal sétáltunk, nagyon sok embert láttunk a templom előtt. Megkértem, hogy menjünk be mi is a templomba. Azóta vagyok az evangélikus gyülekezet tagja.

A hit egy támasz a számomra. A hit által tudom, hogy van valaki, aki mindig segíteni fog, még a legnagyobb problémában is. Ő nem hagy el, mellettem van, őrá ezer százalék, hogy támaszkodhatok.

Konfirmáltam, szoktam úrvacsorát is venni. Ezt megtiszteltetésnek veszem, mert érzem, hogy Jézus az én részem is.

Nagyon szeretek énekelni, a gyülekezeti énekkarba is járok. Az énekek nagyon megfognak, mindegyiknek van valamilyen jelentése. Az énekkarban erről többször is beszélünk.

Az evangélikus gyülekezetben minden ember számít! Nagyon szeretek idejárni, mert nagyon jó programok vannak, összetartó csapat vagyunk, figyelünk egymásra.

Tovább

A keresztre tekintve élni

Selmeczi Jánosné – nyugdíjas, Ipolyszög

Már amikor bejövök, és meglátom a keresztet, akkor tudom, hogy otthon vagyok! Szabó püspök úr mondta, hogy „ma már üres a kereszt, énértem is meghalt Jézus”. Ez felszabadít, erőt és békét ad, mindent, ami az élethez kell!

Az imádság egy olyan könnyebbség az embernek, amivel mindenkinek élnie kéne! Én ezáltal Isten kezébe tudom adni az egész családomat.

Családommal együtt járok az istentiszteletre. Gyermekeimmel régen otthon is szoktunk énekelni, imádkozni. Sok éneket szeretek, egyik kedvencem, a „Hová mennék, ha nem tehozzád, Én áldott, édes Istenem? Fordítsd felém te fényes orcád E fölvirradt új reggelen! Boldogságom csupán te vagy, Szívemből kérlek, el ne hagyj!”

Tovább

Aki rátalált az Úrra

Varga Zoltán – épületburkoló, építőipari vállalkozó, Kondoros

A lányom evangélikus gimnáziumba jelentkezett, ott feltétel volt, hogy meg legyen keresztelve. 2008-ban gyermekeimmel együtt keresztelkedtem meg. Utána az életünkben volt egy családi törés. Azt követően egyre többet jártam a templomba. Először csak ültem a templompadban és figyeltem, majd érdekelni kezdett a Biblia. Az elhangzó tanítás segített a mindennapokban, így a hitem mélyülni kezdett. 2012-ben elmentem presbiterképzésre, abból is sokat tanultam.

Mivel építőiparban dolgozom, így a gyülekezeti munkában is megtaláltam a feladataimat. A temetőben rendeztem, amit tudtam, a templom körül is felújításokat valósítottam meg. A gyülekezet gyakorlati feladataiban veszek részt. Szeretek főzni, így a gyülekezeti alkalmakon az étel elkészítésében is aktívan közreműködök.

Jó az itteni közösséghez tartozni. Szeretem a bonyhádi kerületi missziói napokat is, ahol átélhetem, hogy mennyien tartozunk ugyanahhoz a közösséghez, de ugyanezzel a jó érzéssel töltekezve tértem haza Németországból is.

Napi szinten megbeszélem a Teremtővel az életemet, az Úrhoz fordulok a kérdéseimmel.

Tovább

Az evangélikus gyülekezetben jó lenni!

Süllei Zoltánné – nyugdíjas, Ipolyszög

Nagyon jó érzés, hogy Ipolyszögön egy olyan evangélikus közösségbe járok, akikre mindig számíthatok. Szüleim által már gyermekkorom óta ehhez a gyülekezethez tartozom. Nagy erőt ad, hogy evangélikusként egy valakiben, Jézus Krisztusban, a Megváltónkban hiszünk. Az evangélikus gyülekezetben jó lenni!

Minden vasárnap igyekszem ott lenni az istentiszteleten és figyelni az igére és a prédikációra. A templomban megnyugszom, és erőt merítek a következő hétre.

Tovább

Evangélikusnak lenni nagyon jó!

Veréb Ádám – recepciós, ifjúságióra-vezető, Vácegres

Az én korosztályom inkább a bulizásra teszi a hangsúlyt, nem pedig arra, hogy aktívan részt vegyen egy egyházi közösség életében. Én gyermekkorom óta evangélikus neveltetésben részesültem, már a dédszüleim, nagyszüleim is evangélikusok voltak. Kiskoromtól járok templomba és hittanra. Mostanra egyre intenzívebben igyekszem kivenni a részemet egyházam életéből.

A gyülekezet számomra olyan, mintha a második családom lenne, itt otthon érzem magam. Szeretek táborokba, gyülekezeti eseményekre járni, szeretem, ha olyan emberek vesznek körül, akiknek hozzám hasonlóan fontos, hogy Istenben higgyenek.

Sághy Balázs lelkész néhányunkat oktatott, hogy ifjúsági vezetők lehessünk. Az ifjúsági munkát nagyon élvezem, és annak is örülök, hogy pár évvel fiatalabbakat tudok motiválni.

Hiszek abban, hogy az Úr pontosan tudja, hogy mi van velem, figyel rám, szeret engem, és óvja minden lépésemet. Evangélikusnak lenni nagyon jó! Ha bármi gondom van, akkor tudom, hogy fordulhatok Istenhez, a lelkészemhez, sőt ifis és gyülekezeti társaimhoz is. Itt szívesen meghallgatnak, tanácsot adnak.

Tovább

Akinek fontos, hogy keresztény

Cegléd diák Pest megye tanuló

Vanderwilden Jacobus Johannes – diák, Cegléd

A kereszténység számomra fontos. Lényeges, hogy valamilyen közösség tagja legyek, ezért is érzem jól magam a gyülekezetben.

Szlaukó Orsolya lelkésznőhöz járok konfirmációs előkészítőre. Az órákon átvesszük a vizsgakérdéseket, de játszunk is. Nagyon jók ezek az alkalmak. Amikor tudunk, ott vagyunk az istentiszteleteken is. Jó, hogy a templomban ismerjük egymást. A prédikációkat is nagyon szeretem, többször előfordul, hogy felismerem a bibliai történeteket.

Nagypapám is lelkész, ő Hollandiában él. Amikor ott vagyunk, akkor ő is nagyon sokat mesél Istenről. A holland istentiszteletek kicsit modernebbek. Ott minden egyes pillanatot kihasználnak arra, hogy bemutassák, hogy mennyi tehetséges gyermek van a gyülekezetben. Az istentiszteleten van gyermekelőadás, de idősebbek is szolgálnak. Jó lenne, ha Magyarországon is lenne erre több lehetőség.

A Biblia egy olyan könyv, amiben Isten tetteiről olvashatunk. Noé bárkája igazán meghatározó történet számomra. Ott mindent elárasztott a víz, kivéve a bárkán lévőket. Noén nagyon nagy nyomás lehetett, ő mégis megcsinálta, amit az Úr mondott neki.

Tovább

Aki a Szélrózsa hatására lett óvónő

Győr Péterfy Szélrózsa óvónő Győr-Moson-Sopron megye pedagógus

Parádi Ágnes – óvónő, Győr

Ötödik osztályba kerültem a győri Péterfy Sándor evangélikus iskolába, ott is érettségiztem. Onnantól evangélikus körökben kezdtem el mozogni. Ócsai Zoltán lelkésszel és pár iskolatársammal megalapítottuk a Laza'c nevű zenekart, amivel a 2012-es Szélrózsán fel is léptünk. Érettségi után Szutyányiné Zsédely Dóra óvónő megtudta, hogy óvónőképző főiskolára jelentkeztem, így hívására 2014-ben már mint segítő vettem részt a Szélrózsa találkozón. Hatalmas élmény volt! Mindennap evangélikus szellemben, jókedvű társasággal, jó hangulatban telt. Ez számomra olyan megerősítést adott, ami után tudtam, hogy nekem valóban óvónőnek kell lennem! Azóta minden találkozón ott vagyok, és a Szélrózsa-óvodában teljesítek szolgálatot. Szívem vágya volt, hogy a Péterfy-oviban dolgozhassak, mely tavaly óta megvalósult valóság.

Az evangélikus szellemiség, felekezetünk emberközelsége számomra meghatározó! Úgy érzem, hogy itt úgy beszélünk a hitről, hogy egy gyermek, de egy felnőtt is megértheti belőle az evangélium örömét. Szeretem egyházunk zeneiségét is. A győri gyülekezettel és a Péterfyvel elfogult vagyok, hisz itt nőttem fel, és úgy érzem, hogy itt egy szabad és hihetetlen erősségű, odaadó közösség él és dolgozik!

Tovább

Akinek a gyülekezet a második otthona

Szokolai Jánosné Szemenyei Edith – nyugalmazott tanár, presbiter, Szolnok

Krisztusban hinni azt jelenti, hogy van valaki, akire rábízhatom magam. Én az Úrnak köszönöm, hogy mindig segített a betegségből, nehézségből felállni. Hálaadás van a szívemben, ha Krisztusra gondolok.

Rendszeresen olvasom a Bibliát. A gyülekezet közössége meghatározó az életemben. Szeretek ide járni, több mint húsz éve aktív tagja vagyok. A nyári tábortól kezdve minden programon igyekszem segíteni. Az énekkarba is járok, bár egészségügyi problémák miatt van, hogy nem tudom végigénekelni a próbát. A többiek mégis azt mondják, hogy „Gyere, mert olyan jó, hogy együtt vagyunk”. És valóban, tényleg jó, hogy egy közösség vagyunk!

Szolnokon az ifjúság nagyon összetartó. Nemrég meghívtak az alkalmukra, nagyon jót beszélgettünk. Akkor elgondoltam, hogy milyen jó lenne, ha az idősebbek is ilyen összetartó közösséggé formálódnának. Most próbálunk a gyülekezetben egy időscsoportot szervezni. Az új közösségnek a Viseljük egymás terheit nevet választottam. Itt örömünket, gondunkat egyaránt meg tudjuk beszélni.

Tovább

Az imádság megtartó erő

Brisendinené Varga Tünde – tanító, hitoktató, Cegléd

Sok közeli hozzátartozómat veszítettem el. Az Úr volt az egyetlen kapaszkodó, aki megtartott, akihez tudtam, hogy a legmélyebb pontról is szólhatok. Volt egy időszak, amikor nagyon elkeseredtem, de Krisztus akkor is velem volt és megerősített, erőt kaptam tőle. Az Úrban és az örök életben való bizalom nagyon fontos a számomra.

Hiszem, hogy az imádság megtartó erő. Csodálatos, hogy az élet legkisebb dolgaiban is megtalálhatjuk a kapcsolatot Istennel.

Családomban nagyon fontos a hit gyakorlása. Amikor a gyermekek kicsik voltak, este énekeltünk, bibliai történetet olvastunk fel, rövid áhítatot tartottunk, a napot imával fejeztük be. Gyermekeim már kamaszok, így most kicsit nehezebb, de örülök neki, hogy igénylik a beszélgetést, és kérik, hogy a napot ma is imádsággal zárjuk.

Református iskolában tanítok. Itt minden reggel áhítattal kezdünk, órák elején imádkozunk. A bibliai történeteket igyekszem minél közelebb hozni a gyermekekhez. Szeretném, hogy érezzék és értsék, hogy életük legfontosabb kapcsolata az Istennel való kapcsolat. Még az angolórákra is olyan énekeket viszek, amik Krisztushoz vezethetik a diákokat.

Tovább

Aki mások életén szeretne segíteni

Sopronbánfalva Sopron diák tanuló Győr-Moson-Sopron megye

Maráczi Réka – diák, Sopronbánfalva

A sopronbánfalvi gyülekezethez tartozni számomra olyan, mintha lenne egy másik családom is! Ha bármi gond van, akkor itt lehet a közösségre számítani. Születésem óta járok templomba. Mostanában nem minden vasárnap tudok istentiszteletre menni, mert nagyon sok a tanulnivaló, de ha tudok, akkor a testvéreimmel együtt ott vagyok. A gyülekezeti táborok aktív résztvevője és segítője is vagyok. Szeretek az ifjúsági alkalmakra járni, mert jó, baráti közösség van itt.

A soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnáziumba járok. Nagyon örülök, hogy ott is vannak áhítatok. Gyógymasszőr szeretnék majd lenni, mert szeretem az embereket. Rákos gyermekekkel szeretnék foglalkozni. Azt gondolom, hogy felüdülés, ha segíthetek másoknak.

Meghatározó élményem, amikor konfirmáció után elmentünk az osztrák konfirmandusokkal találkozni Bécsújhelyre. Ott nagyon sok emberrel megismerkedtem, tanultunk németül, Istenről beszélgettünk, izgalmas feladatok voltak.

Mindennap imádkozom, mert tudom, hogy Isten hallja a hangomat, és az imádságtól jobb lesz a napom.

Tovább

Aki felismerte a Biblia személyes üzenetét

Törökné Podmaniczki Anna – HR-vezető, Mezőtúr

Pár évvel ezelőtt a kislányommal együtt volt a keresztelőnk. Addig viszont hosszú út vezetett.

Korábban munkahelyi stressz és egyéb nehézségek miatt alvászavaraim voltak. Sokféle próbát tettem, számtalan tanácsot megfogadtam, de nem segített semmi. Egyik éjszaka elővettem a Bibliát, és elkezdtem olvasni Máté evangéliumát. Arra gondoltam, hogy ezen biztosan el fogok majd aludni. De nem így történt, hanem felébredtem! Napi szinten kezdtem olvasni a Szentírást, és újabb és újabb felismerésre jutottam. Megértettem, miről szól Jézus tanítása, mit jelent a szeretetet és a keresztény megbocsátás.

Családom evangélikus, de nem gyakoroltuk a vallást. Többször elindultam az istentiszteletre, de nem mertem bemenni. Egyszer a munkahelyről hazafele menet találkoztam az egyik kedves gyülekezeti taggal, aki éppen a templomba igyekezett. Csatlakoztam hozzá. Megismerkedtem a lelkésznővel, akinek jeleztem, hogy szeretném, ha megkeresztelne. Ő szeretettel fogadott, majd tanítani kezdett, és felkészített a konfirmációra. Megtanultam, hogy mit jelent, hogy „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1b).

Ettől a naptól kezdve a közösség aktív tagja vagyok. Megtaláltam, amit kerestem: a lelki békémet.

Tovább

A gyülekezetben figyelnek egymásra az emberek

Pilis diák tanuló Pest megye

Laczkó Levente Bálint – diák, Pilis

Nagyon szívesen járok a gyülekezeti alkalmakra. Számomra az itteni közösség egy olyan családot jelent, akik őszintén együtt élnek, közösen részt vesznek az istentiszteleteken és más gyülekezeti alkalmakon. Itt figyelnek egymásra az emberek!

A hit számomra lelki megnyugvás és kapaszkodó. Boldog vagyok, hogy hiszek Istenben. Nagyon szeretem a Zsoltárok könyvét, Máté evangéliumát és Mózes könyveit. A teremtés története nagyon különleges, ott a világ kezdetét ismerhetjük meg.

Reggel és este, de nap közben is szoktam imádkozni. Ilyenkor Istennel beszélgetek, köszönetet mondok neki, van, hogy kérek is tőle, valamint hálát adok az életért.

Tovább

Aki visszatalált az Úrhoz

Komlódiné Alföldi Erzsébet – közgazdász, könyvelő, Kecskemét

Mára az evangélikus lét beköltözött a mindennapjaimba, a szóhasználatomba, befolyásolja az embertársaimhoz fűződő viszonyomat. Tradicionális evangélikusból láthatóan evangélikus lettem.

Apostagon születtem, ott kereszteltek meg, ott jártam hitoktatásra, és ott is konfirmáltam. Középiskolás koromban a fővárosba kerültem, elhagyva az otthoni környezetet és a gyülekezetemet. Abban az időben sem a kor, sem az iskola szellemisége nem ösztönzött arra, hogy vallásom gyakorlásához gyülekezetet keressek. Hosszú időre, majd negyven évre eltávolodtam az evangélikus egyháztól és talán Istentől is. A lelkészünk szokta mondani, hogy jól csak visszafelé tudunk látni. Így vagyok ezzel én is, ezért tudom, hogy Isten viszont egyetlen percre sem távolodott el tőlem.

2006-ban egy Hegyi beszéd CD meghallgatását követően elmentem istentiszteletre. Boldogan fedeztem fel, hogy ismerem a liturgiát, tudom az énekeket, itthon vagyok. Szeretem az egyházamat, a gyülekezetemet, evangélikus testvéreimet. Nem is tudom, hogyan tudtam olyan hosszú ideig nélkülük élni.

Tovább

Mindenre van erőm Krisztusban!

Gyóni Lászlóné Era néni – nyugdíjas, Domony

„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) – ezt az igét nagyon sokszor elmondom magamban, ez mindig erőt ad. Úgy érzem, hogy a Jóisten velünk van minden nap.

Szüleim, nagyszüleim vallásosak voltak, általuk én is hitben nevelkedtem. Immáron több mint harminc éve vagyok presbiter, öt éve a gyülekezet pénztárosi feladatait is ellátom.

Bűnösök vagyunk mindnyájan itt, a földön, szükségünk van arra, hogy bocsánatot nyerjünk! Az úrvacsora valódi kegyelem!

Gyermekeimet igyekeztem hitre nevelni, ők is gyakorolják a vallásukat. Nagyon nagy örömöm, hogy egyik unokám, Gyóni Martin most a teológiára jár, és lelkésznek tanul. A többi unokám is jár a templomba.

Nekem a gyülekezet nagyon sokat jelent. Úgy érzem jól magam, ha tevékenykedem, ha hasznos tagja vagyok az evangélikus közösségnek.

Tovább

Aki hisz a kegyelem erejében

Harsányi Dezsőné Zsófia – gyógyszertári asszisztens, presbiter, Kondoros

Hiszem, hogy a hitünket nem csak megélni, hanem megmutatni is kell! Így a hit nem csak az ünnepnapjaim, hanem a mindennapjaim része is. Hétgyermekes családból származom. Nagyon sok nehézségünk volt, de édesapám mindig azt mondta, hogy a hit mindenen átsegít bennünket. Igaza volt! Hitemben, cselekedeteimben és beszédemben igyekszem megélni az Úr tanítását.

Az énekkarban szolgálok, az idősek otthonában rendszeresen áhítatokat tartok. Fontos számomra, hogy a hitemet át tudom adni. A kondorosi egyházközségben azon dolgozunk, hogy a kicsiktől kezdve az idősekig minél több embert meg tudjunk szólítani. Évenként bált szervezünk, családi napokat tartunk, adventi rendezvényeket szervezünk, otthont adunk iskolai rendezvényeknek. Nem csak a templomban éljük meg a hitünket, hanem az egész településen is.

Bár megözvegyültem, mégsem érzem, hogy egyedül vagyok, mert segítségem, világosságom és reményem az Úr. Hiszek a kegyelem erejében, így nincsenek félelmeim. Ezért is ez a kedvenc igém: „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsolt 27,1)

Tovább

Akinek átszövi az életét a szeretet

Oroszné Tornyai Lilla – kántor, zenetanár, Kecskemét

Hívő családban nevelkedtem, az Isten igéje fontos volt a szüleim számára. Tizennyolc éves koromtól napjainkig sok segítséget, vezetést kaptam evangélikus lelkészektől, gyülekezeti tagoktól. Az Úr személyes vezetése nagyon sokszor az Útmutató kijelölt igéi által ér utol. Sok áldást kaptam a piliscsabai csendesnapok alkalmával.

Hatékonynak érzem a szép evangélikus énekek megszólaltatását az istentiszteleteken, és hogy minden versszakkal végigénekeljük ezeket az imádságokat. Ilyenkor van idő átélni a szöveg és a dallam üzenetét.

Azt az örömhírt, hogy Jézus halála és feltámadása számomra is az örök élet reménységét jelenti, jó hallani lelkészeinktől. Sorsfordító igém így szól: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.” (Jn 5,25)

Tovább

Aki közösséget és szeretetet kap a gyülekezettől

Jónás-Tamasóczki Dóra – pedagógus, tanító, Cegléd

A hit örömét a nagyszüleimtől kaptam. Hálás vagyok nekik érte. Igyekszem majd a gyermekemnek, Róbertnek is átadni mindezt, hogy ő is megélhesse az evangélium örömét.

A gyülekezetben nagyon sok kedves ismerőst találtam. Próbálok minél több alkalmon részt venni, fontos számomra az evangélikus közösség. A szakmám révén is nagyon szeretem a gyermekalkalmakat, örömmel veszek részt a gyermektáborokban, régebben a vasárnapi iskolában is tevékenykedtem. A felnőtt közösség is egyre jobb, sőt nemrég baba-mama kört is indítottunk. Itt megtalálom a korosztályomnak megfelelő társaságot.

Számos olyan pillanat volt az életemben, amikor azt éreztem, hogy segítséget, útmutatást kapok az Úrtól. Ő mindig átlendített a mélypontokon.

Az imádságban leginkább köszönetet mondok azért a sok mindenért, amit kaptam. Az ima elcsendesedés is, valamint hálaadás az élet apró örömeiért.

Tovább

Minden percért hálával tartozunk az Úrnak!

Szamos Lászlóné Zsuzsa – nyugalmazott dajka, egyházfi, Pilis

Az egyházi szolgálat számomra meghatározó, úgy érzem, hogy a gyülekezeti munka is közelebb segít engem az Úrhoz.

Kisgyermekkorom óta járok templomba. Először a nagymamám hozott el ide, ő volt, aki az első imádságot megtanította nekem. Később a szüleimmel mentem. Férjemmel és gyermekeimmel együtt is mindig örömmel jöttünk a gyülekezetbe. Most már az unokáimmal vagyok itt. Két kislány- és egy fiúunokám van. Felemelő érzés volt őket imádkozni tanítani. Nagyon nyitottak a tanulásra, már több hittanversenyt is megnyertek.

Az embernek vannak mélységei az életben, amikor különösen is érzi, hogy kell a kapaszkodó ahhoz, hogy megmaradjon az Úr útján. Az úrvacsoravétel számomra a lelki békét, a megtisztulást és az Istennel való közeli kapcsolatot jelenti. Próbálok minden alkalmat megragadni, hogy élni tudjak ezzel a szentségünkkel.

Hiszem, hogy minden percért hálával tartozunk az Úrnak, ezért is fontos számomra a családi igénk: „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31)

Tovább

A gyülekezeti munka tele van reménységgel

felügyelő hittantanár tanár Gyomaendrőd Békés megye Szentendre

Ratkay Dorottya – felügyelő, hittantanár, Gyomaendrőd

Az evangélikus közösséghez való tartozás egyrészt megnyugvást, másrészt számtalan izgalmat, kihívást rejt magába. Megnyugvást adnak a visszanyúló gyökerek, a hovatartozás tudata, a melegszívű befogadás érzése. Az élő közösség dinamizmusa pedig sok feladatot hoz elém. Szeretem, ahogy a gyülekezet tagjain keresztül is szól hozzám a Mindenható.

A gyülekezeti munka tele van reménységgel és a jézusi gondviseléssel! A szentendrei gyülekezet hittantanáraként arra törekszem, hogy a gyermekeknek átadjak valamit mindabból amit magam is megtapasztaltam. Abban bízom, hogy egy-egy bibliai történet – amit tőlem hallottak – valóban a segítségükre lesz, és irányt mutat az életük kérdéseinél.

Bár beleszülettem az evangélikusságba, saját harcaimat nekem is meg kellett vívnom. Egészen biztos vagyok benne, hogy a családom szeretettel összetartó egysége nem jönne létre Jézus mindent átható jelenléte nélkül. Boldogság, hogy látom, hogy gyermekeimben tovább él az evangélikusság.

Tovább

Ki dolgát mind az Úrra hagyja

Szentiványi Lajos – nyugdíjas buszsofőr, gyülekezeti felügyelő, Lovászpatona

Régen nagyon nagy evangélikus közösség élt itt. Ma a város beszippantja az ifjúságot, ott tudnak tanulni és dolgozni, így kevesen maradtunk.

Én a rendszerváltás előtt is jártam templomba. A hit számomra kikapcsolódás és töltekezés a mindennapi gondok között. A közösség meghatározó, főleg az, hogy evangélikusként együtt lehetünk.

Az imádság egyben könyörgés is, hogy az Úr meghallgasson minket, és segítsen, hogy a jó és igaz úton haladjon az életünk. Az úrvacsora is ehhez tartozik, feloldozást ad az elkövetett hibák alól.

Egészen fiatalon lettem autóbuszvezető. Ez nem is egy szakma, hanem hivatás, hiszen nagyon sok ember életére kellett vigyázni, épségben szállítani őket. Nyugdíjig másfél millió kilométert vezettem, büszkén mondom, hogy baleset nélkül. Munkám során nagyon sok mindenkivel megismerkedtem, közvetlen kapcsolatom volt az utasokkal.

Tovább

Segítőtársai vagyunk egymásnak

Kondacsné Rigó Krisztina – köztisztviselő, Szolnok

A gyülekezet az életem fontos és meghatározó része. Közel tizenöt éve kerültünk az esküvőnk kapcsán ebbe a közösségbe. Akkor olyan szeretettel fogadtak bennünket, hogy az megragadt bennünk. Már akkor is élénk élet volt itt, azóta ez még fokozódott. Szolnokon olyan a közösség, hogy valóban segítői, társai vagyunk egymásnak, ez a mindennapi életünk részévé vált.

Az énekkarban is aktívan részt veszek. Az éneklés a hitemhez is hozzátesz, az énekek szövegei meghatározóak számomra.

Otthon az asztalnál és lefekvésnél közösen imádkozunk. Mióta a gyermekeim elérték a kiskamaszkort, azóta a táborokba nem csak résztvevőkként, hanem szervezőkként is mennek. A lányom a heti óvodásfoglalkozáson is többször segít.

A gyülekezet gyermekfoglalkozásaiban aktívan részt veszek. Ez nagyon nagy megtiszteltetés, de annál nagyobb felelősség. Nincs pedagógusvégzettségem, azonban nagyon szeretem a gyermekeket. Arra törekszem, hogy azt az egy-másfél órát, amíg az istentisztelet tart, tartalmasan és építően tudjuk a gyermekekkel eltölteni.

Tovább

Jó a családias egyházban lenni

Bács-Kiskun megye Kecskemét diák gimnazista

Lehoczky Kinga – gimnazista, Kecskemét

Az egyház szerintem elfogadó, nyitott és családias. Krisztus biztos pont az életemben. Bármi változhat, de számomra Isten mindig ott lesz. Tudom, hogy az Úr mindig figyel rám, neki mindig fontos leszek, hozzá mindig odafordulhatok.

Az evangélikus gyülekezet nagyon családias, otthonosan érzem itt magam. Ha bármi problémám vagy kérdésem van, akkor bárkihez odamehetek, és nem utasítanak el.

Most abban a korban vagyok, hogy mindent meg szeretnék ismerni. Szükségem van az élettapasztalatra. Nagyon sokféle ember jár a gyülekezetbe, ők valóban tágítják a látókörömet.

Amikor konfirmandus voltam, akkor az istentiszteleten igét olvastam fel, most a kisgyermekek táboroztatásában szoktam segíteni. Ezek az alkalmak azért fontosak nekem, mert egy kicsit én is megmutathatom és átadhatom a hitemet. Orvos szeretnék lenni, úgy érzem, hogy ezáltal segíthetek majd a társadalomnak.

Tovább

Aki negyvenkilenc éve a gyülekezet felügyelője

Simor Ferenc – nyugalmazott állatorvos, gyülekezeti felügyelő, kántor, Siklós

Őseim évszázadokra visszatekintve evangélikusnak vallották magukat. Szerencsés ember vagyok, mert Krisztusban hívő, hitüket gyakorló családba születtem. Hitben nőttem föl, ez volt természetes a számomra. Az 1946-47-es években volt egy mozgalom, amikor sokan kerültek az Istent követő élet útjára, ez rám is hatással volt. A megújulási mozgalom nem csak közösséget eredményezett, hanem hitüket gyakorló és megélő fiatalok utánpótlását is.

Egyik nagynéném a Diakonissza egyesület 1924-es megalapításakor diakonisszának jelentkezett. Később betegsége miatt nem tudott a diakonisszák között maradni, ezért hazajött Siklósra, és protestáns vasárnapi iskolát alapított. Az, hogy ma Siklóson van még evangélikus és református gyülekezet, az ő áldott szolgálatának is köszönhető.

Negyvenkilencedik éve vagyok a gyülekezet felügyelője. Évtizedek óta végzem a kántori szolgálatot. Várom, hogy jöjjön egy fiatalabb, akinek ezt majd átadhatom. Hiszem, hogy fontos a gyülekezeti szolgálat, hiszen így tudjuk mi is egyben tartani és erősíteni kicsiny közösségünket.

Tovább

Aki az életét az Úrra bízza

Magyarbóly Baranya megye felügyelő postás

Peterdi Dániel – nyugalmazott postás, gyülekezeti felügyelő, Magyarbóly

Krisztus léte olyan mankó az én számomra, ami nélkül nem is tudnám elképzelni az életet! Természetes számomra, hogy a hitemet gyakorlom, hogy igyekszem annak megfelelően élni és hogy az evangélikus közösséghez tartozom.

Több mint húsz éve látom el a gyülekezet felügyelői tisztségét. Nekem ez olyan természetes, mint hogy levegőt veszek, vagy élek. Evangélikusnak születtem, minden ősöm a lutheri elvek alapján élt. Ebben a faluban születtem, itt kereszteltek, itt konfirmálkodtam, esküvőnk is itt volt. A kisszámú gyülekezet segítése úgy érzem, hogy kötelességem, egyszerűen nem tehetek mást.

Két nagy lányom és három unokám van. Lányaim viszik tovább a hitet, sőt, az unokák is járnak hittanra.

Tovább

Közösségben Istennel és emberrel

Domony Pest megye recepciós pedagógus tanár énekkarvezető

Kissné Valentinyi Krisztina – recepciós, pedagógus, énekkarvezető, Domony

Számomra nagyon fontos a közösségben való lét. A gyülekezetben otthon érzem magam.

Az életem az éneklés! Régebben az énekkar tagja voltam, pár éve érkezett a felkérés, hogy a domonyi és a vácegresi énekkarunkat vezessem is. Az éneklés számomra egyszerre hálaadás és fohász. Ezt próbálom közvetíteni a többi énekkari tag felé is. Pedagógiát tanultam, annak a tapasztalatai sokat segítenek abban, hogy csoportunkat motiváljam, hogy az éneklés örömére fel tudjam hívni a figyelmet.

Igyekszem másoknak is átadni azt a hitet, ami engem Istenhez köt. Próbálom éreztetni, hogy mindig van fölöttünk valaki, aki próbálja egyengetni az utainkat, azaz nem vagyunk egyedül. Istennek minden nap hálával tartozunk ezért. Hívőként megélhetjük, hogy hogy egyedül Isten a segítség, Ő mutatja a helyes utat.

Bár éneklésről beszéltem, de én elsősorban anyának és feleségnek érzem magam. A szeretet nagyon fontos nálunk, jó érezni, hogy számíthatunk egymásra.

Tovább

Akinek a templom az otthona

Pilis Pest megye nyugdíjas üzletvezető

Jansik Mihályné – nyugalmazott üzletvezető, Pilis

Számomra az evangélikusság a születésemtől kezdődik. Itt, a pilisi templomban kereszteltek meg, itt konfirmálkodtam, férjemmel az esküvőnk is a templomban volt és gyermekeink, unokáink keresztelése is itt történt. Férjem harminc éven keresztül itt dolgozott, egyházfi, pénztáros, gondnok is volt. Mi itt éltük az életünket. Számunkra a templom az otthonunk! Ez az a hely, ahol az Úristennel való kapcsolatunk épülhet.

A szocializmus idején nem volt könnyű a hit gyakorlása, de ha valaki a szívében elhatározta, hogy az Úrhoz kötődik, akkor nem volt akadály. Gyermekeimet hittanra járattam, igaz, többször is előfordult, hogy többen megpróbáltak erről lebeszélni, de nem sikerült nekik. Ehhez az is kellett, hogy fiaimra semmi panasz nem volt, így nem tudtak zsarolni minket.

Két éve volt az ötvenedik házassági évfordulónk. Ez jó lehetőség volt arra, hogy visszatekintsek és meglássam: az Úr keze vezette az életünket. Életünk pedig itt, a gyülekezetben volt teljes. Hálás vagyok, hogy a hit örömét át tudtuk mi is adni, és gyermekeink és unokáink is Isten tanítása szerint élnek.

Tovább

Jól érzem magam a gyülekezetben

Szekszárd Tolna megye diák

Szombat Lili Kata – diák, Szekszárd

A szekszárdi ifi nagyon családias. Ide mindig jó érzés belépni, mert itt mindenki nagyon vidám. A lelkész, Zoli bácsi, mindig játékkal vezeti be az órát, utána beszélünk egy bibliai történetről. Énekelni is szoktunk, azt is nagyon szeretem. Interaktívak az órák, van, hogy vetítés is van, közösen is szoktunk alkotni, szóval az egész ifi hangulata nagyon jó.

Egészen a kicsiktől az idősekig nagyon sokan járnak a gyülekezetbe. Istentiszteletre két testvéremmel és anyukámmal együtt szoktunk járni. Szeretem, hogy a gyermekek nyelvén is megszólal az üzenet, azaz mi, fiatalok is értjük, hogy miről szól az aznapi bibliai ige. A gyülekezet közös éneklését is szeretem. 

Tovább

A közösség, ahol jó lenni

Pilis Pest megye kereskedő nyugdíjas

Riegerné Janega Györgyi – nyugalmazott kereskedő, Pilis

Én vagyok a gyülekezet egyik „legfiatalabb tagja”, ugyanis nem olyan régen csatlakoztam a közösséghez. Katolikusként nevelkedtem, amíg élt a nagymamám addig jártam a templomba. Szüleim ezt később nem érezték fontosnak, így elmaradtam.

Az én életemben mindig volt egy nyugtalanság. Nem feltétlenül tudtam, hogy mi hiányzik, csak azt éltem meg, hogy valami nem kerek. Mióta Pilisen élünk bekerültem az evangélikus közösségbe, sőt, az énekkarba is meghívtak énekelni. Egyszer eljöttem egy bibliaórára is és itt maradtam. Felkerestem a lelkészt, kértem, hogy hadd vehessek részt a konfirmáción. Úgy érezem, hogy most vagyok a helyemen, jól érzem itt magam.

Szívesen jövök az alkalmakra, úgy érzem, hogy itt megnyugvást kapok. Az istentiszteletek mindig feltöltenek. Amikor valamilyen rendezvény van én itt vagyok és igyekszem segíteni. Ez egy olyan közösség, ahol jó lenni.

Tovább

Akinek a tanítás a hivatása

tanító kántor tanár Tét Győr-Moson-Sopron megye

Ősze Viktória – tanító, kántor, Tét

A mai elzüllött világban nagyon fontos támasz a hit. Jó, ha az ember tartozik valahová! Az ember azon kívül, hogy munkahelye, családja van, tartozzon egy nagyobb közösségbe, ahol többféle emberrel találkozhat. A legjobb a gyülekezet.

Általános iskolás koromban a téti énekkarba jártam. Egyik alkalommal kipróbálhattuk az orgonát. Innentől kezdve bejártunk a templomba és saját kedvünkre gyakoroltunk. Utána a fóti kántorképzőbe jártam, majd a téti gyülekezet kántora lettem.

A győri Péterfy evangélikus iskolában tanultam, most itt tanítok. Diákként megéltem az iskola keresztény szellemiségét, az emberközeliséget, az volt a vágyam, hogy egyszer itt taníthassak. Ez egy olyan iskola, ami a második otthona lehet diáknak és dolgozónak egyaránt. Itt mindenki Istenhez érezheti magát közel.

Az éneklés számomra hasonló az imádsághoz. Ha éneklek, imádkozok, akkor beszélgetés a Jóistennel. Biztonságot ad, hogy tudom, hogy Isten mindenhol ott van, számíthatok rá.

Tovább

A keresztény hit békességet, nyugalmat és bizakodást ad

építész felügyelő Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Halmai István – építész, gyülekezeti felügyelő, Miskolc

Az evangélikus felekezetnek a szellemisége, az embereknek az egymással való kapcsolata, a prédikációk stílusa, hangneme számomra unikális! Itt érzem otthon magam.

A keresztény hit békességet, nyugalmat és bizakodást ad, valamint fegyelmezi is az embert az, hogy olyan közösséghez tartozik, amelyik komoly szabályrendszer és értékrend mentén éli az életét.

Átéltem azokat az éveket, amikor a vallás gyakorlása majdnem hogy tiltott volt. Az iskolában, egyetemen próbálták az embereket az ellenkező irányba terelni. Bevallom, bennem is megingott akkor a hit.

Amikor az élet valódi kérdéseit kerestem, akkor rájöttem, hogy a keresztény hit és értékrend az igaz. A szeretet, az egymás megbecsülése, a tisztesség, azaz a keresztény értékek teszik az embert emberré.

Édesapám kántor-tanító és nagyon jó zenész volt, neki mindig volt kórusa. Feleségem zenész, rengeteg kórusa volt neki is. Én is nagyon szeretem a zenét. Amikor megalakult a gyülekezeti kórus, nagy örömmel csatlakoztam a közösséghez.

Tovább

Az ének számomra imádság

tűzoltó kántor Györköny Tolna megye

Fink Péter – tűzoltó, kántor, Györköny

Hatéves koromtól az orgona mögötti padban ültem és közel tíz éven keresztül néztem, hogy a kántor hogyan orgonál. Nagyon megtetszett ez a szolgálat, s amint lehetőséget kaptam rá, éltem is vele, és kipróbáltam. Elkezdtem orgonálni tanulni, majd négy alkalommal a fóti kántorképző tanfolyamán is részt vettem. Amikor az előző kántor megbetegedett, be kellett ugranom, azóta így is szolgálom a gyülekezetet.

Szeretek orgonálni, a szövegeket is kívülről tudom. Nekem egy ének az imádsággal ér fel. Hagyományait ápoló sváb településen élek, ezért számomra természetes, hogy életem Istenbe vetett hitben teljen. Örömmel mondom, hogy az evangélikus énekek a mindennapjaim részét képezik.

Feleségem református, ő hozzám hasonlóan egész életében a templom közelében élte az életét. Kislányunk, Eszter már kétéves, ha tehetjük, ott van velünk a templomban. Minden este közösen imádkozunk. Ha az asztalhoz ülünk, akkor Eszter, mutatja, hogy az étkezést imával kezdjük el.

Tovább

Az úrvacsoravétel felemeli az embert

Magyarbóly Baranya megye nyugdíjas

Lőrincz Andrásné Marika néni – nyugdíjas, Magyarbóly

Az úrvacsoravétel előtt végiggondolom az elmúlt időszakot és megbánom a bűneimet. Az úrvacsoravétel felemeli az embert, megkönnyebbülök utána. Mint ahogy énekünk is mondja: „Az Úr szent Bárányára teszem le bűnömet, s ott a kereszt aljába' békességet lelek”.

A gyülekezet számomra közösséget és összetartozást jelent. Itt nagyon jó hittestvéri viszony van, odafigyelünk egymásra.

Az Úrtól tanult imádságot gyakran mondom, és a napi történéseket is végigveszem az imádságban. Hálát adok, hogy Krisztus értem is feláldozta magát, hogy az én bűneimet is megbocsátja.

Tovább

Isten teremtményei vagyunk!

Mohács Baranya megye nyugdíjas tanító tanár

Keszthelyi Jánosné Kati néni – nyugdíjas tanító, Mohács

A pedagógusi szolgálatról mindig Reményik Sándor verse jut az eszembe, aki azt mondja, hogy mindenkiben egy istenarc van elrejtve. Amikor valaki gyermekekkel dolgozik, akkor mindig a szeme előtt kell hogy tartsa, hogy a felnövekvő nemzedék minden tagját Isten teremtette. Igyekeztem úgy nevelni, hogy ezt a nehéz helyzetekben is mindig éreztessem.

Az életem nagyon fontos kapaszkodója, hogy hiszek Istenben. Amikor öröm ér, vagy ha probléma van körülöttem, akkor mindig megnyugvást és biztonságot ad az Úrral való kapcsolatom.

Különös csoda, amikor úgy vehetek úrvacsorát, hogy testvéremen és férjemen túl gyermekeim és unokáim is ott vannak az oltár előtt. Hiszem, hogy az úrvacsorában megkapom a feloldozást, ezért mindig megkönnyebbülést érzek. Öröm, hogy itt, Mohácson szinte az egész gyülekezet él az úrvacsorában rejlő kegyelmi szeretet szabadságával.

Tovább

Az Istenben való hit pluszt ad az életemnek

diák Szekszárd Tolna megye

Propp Kristóf – diák, Szekszárd

Évek óta járok hittanra, de csak a konfirmáció előtt keresztelkedtem meg. Azért döntöttem úgy, hogy megkeresztelkedem, mert fontosnak éreztem, hogy Isten gyermeke legyek. A hittanórákon ismertem meg Istent, elkezdtem hinni Jézusban. Úgy érzem, hogy az Istenben való hit pluszt ad az életemnek. Lelki megnyugvást ad, hogy elmondhatom és felvállalhatom a hitemet.

A gyülekezeti ifjúsági csoport és a hittanórák is nagyon jó hangulatúak, jó közösség vagyunk. Viccelődni, játszani is szoktunk, sokszor játékosan tanuljuk meg a bibliai történeteket.

Jézus feltámadásának a története fontos számomra. Igaz, hogy nehéz elképzelni, de ez bizonyítja, hogy Isten létezik. Tudom, hogy Isten figyel ránk és Jézus saját életét adta, hogy mi nyugodtan élhessünk a világban.

Tovább

Nálunk az imádság a mindennapjaink része

Pápa Veszprém megye gazdasági referens

Kovács Gyöngyi – gazdasági referens, gyülekezeti számvevőszéki elnök, Pápa

A vas megyei Mersevátról származom. Nagymamám által kerültem közel Istenhez. Kisgyermekként ő tanított imádkozni, hittanra vitt, együtt jártunk templomba is. Ez a szellemiség kíséri az életemet. Gyermekeim egyházi iskolába jártak, őket már én tanítottam imádkozni.

Nálunk az imádság a mindennapjaink része, az Úrtól tanult imát, az esti imát szoktuk mondani. Ez kapaszkodót ad a hétköznapokra. Vallom, hogy az imádság által a nehézségeken is át lehet lendülni.

A templom meghittsége nyugalmat, békességet és megnyugvást ad nekem. Az istentisztelet bekoronázza a hetet. A Keresztény Média Alapítvány munkájában is részt veszek, a Mai ige sorozatot mindig olvasom, továbbítom, az is kapaszkodót ad nekem.

Tovább

Feladatunk a krisztusi értékrendről tanúskodni!

tanár presbiter Lovászpatona Veszprém megye

Szenténé Bácsi Zsuzsanna – biológia és kémia szakos tanár, presbiter, Lovászpatona

A Krisztushoz tartozás nem csak hit, hanem egy értékrend követése is. Mindezt otthonról hoztam. Gyermekkoromban minden este előkerült a Biblia, édesapám azt olvasta nekünk. A kemény és következetes nevelés jelen volt az életemben. Olyan közösségben nőttem fel, ahol megtapasztaltam, hogy egymást szeretik, segítik az emberek, a bajban egymás mellé állnak.

Az 1960-as években a szülőknek nem kis tortúrába került, hogy beírassák a gyermekeket hittanra. Bennünket járattak. Egyetem alatt kicsit eltávolodtam a közösségtől, majd mikor elkezdtem pedagógusként dolgozni, csatlakoztam a gyülekezet munkájához, feladatokat vállaltam, a kórusban is éneklek.

A nevelésben a legfontosabb a példamutatás. Tanárként arra törekszem, hogy a gyermekeket egymás elfogadásán túl az élő és élettelen természet tiszteletére is tanítsam.

Az élet nagy kérdéseire az Úrtól kaphatjuk meg a választ. Ha Istenre hagyjuk a dolgainkat és követjük a szeretet parancsát, akkor minden megoldódik az életünkben. Aki az Istenben bízik, az soha nincs egyedül, mindig lesz támasza!

Tovább

Ki dolgát mind az Úrra hagyja

Györköny Tolna megye postás nyugdíjas

Lamm Ádámné Mária – nyugalmazott kézbesítő, Györköny

Istenben hinni azt jelenti, hogy érezzük, hogy valaki mindig fogja a kezünket, hogy az Úr hol elől, hol hátul, hol mellettünk áll. Én hiszem is hogy ez így van, minden nap megtapasztalom ezt az ajándékot. Érzem, hogy meghallgat a Jóisten.

Hiszem, hogy az Atya fia Jézus Krisztus, aki értünk is született. Vallom, hogy az ember képes arra, hogy az Istennel együtt legyen, így imádságban, istentiszteleten és a hétköznapokban is közösséget élhetünk át az Istennel. Három gyermekem a világ különböző pontjain él, de ők is tartják a vallásukat. Nagy öröm számomra, hogy nevelésünknek is köszönhető, hogy ők is tudják, hogy mit kell cselekedniük.

Mondhatom, hogy születésemtől kezdve az evangélikus közösség tagja vagyok. Nálunk az egész család evangélikus volt, édesapám és a férjem harangozóként is szolgált.

Az ember élete egy vándorlás, arra törekszem, hogy a keskeny úton, a hitben folyamatosan megerősödve tudjak Isten kegyelme által az örök életbe menni.

Tovább

Aki hisz a házasság áldásában

Peterdi Dánielné Edit néni – nyugalmazott postahivatal vezető, Magyarbóly

Római katolikus voltam, bérmálkoztam is, aztán megismerkedtem a férjemmel, aki evangélikus volt. 1972-ben kötöttünk házasságot. Én azóta evangélikus vagyok, ehhez a közösséghez tartozom.

Férjemmel idén ünnepeljük negyvenöt éves házassági évfordulónkat. Egy plusz kapaszkodó, segítség az életünkben, hogy mi a templomban is házasságot kötöttünk, hogy azóta is közösen járunk a gyülekezetbe. A házasság valóban „jóban-rosszban” egymás mellett létet jelent, de mi a hit által könnyebben kikeveredünk a problémákból. Jó érzés, hogy mi mindenben igyekszünk egymást segíteni, ott vagyunk egymásnak!

A magyarbólyi gyülekezetben kevesen vagyunk, kicsi a közösségünk, de igyekszünk mindent megtenni a gyülekezetért. A takarítástól a templom díszítéséig, a szeretetvendégségekre készülésen át az ökumenikus alkalmakon való segítésig minden gyülekezeti feladatból örömmel kiveszem a részem.

Tovább

Ha az ember elfogadja és keresi Istent, akkor Ő mindig ott van vele

Domony tanító tanár Pest megye

Remenár Mária – tanító, Domony

Nagyszüleim és szüleim is szorosan kötődtek az egyházhoz. Részemről természetes, hogy gyermekkoromtól a mai napig a gyülekezet tagja vagyok. Erre nevelem a gyermekeimet is.

Hiszem, hogy Isten mindenhol ott van. Én a munkámban, életemben, családomban egyaránt megtapasztalom Őt. A domonyi gyülekezet vasárnapi iskoláját tizennyolc éven keresztül vezethettem. Most az aszódi evangélikus iskolában tanítok, ami számomra a teljességet jelenti. A kereszténységet a példamutatással lehet a legjobban képviselni. A kérdés mindig az, hogy ha jó, vagy rossz dolog történik velem, hogyan oldom meg. Fontos a szó, az érintés, a tekintet, a közvetlenség.

Isten az otthonomban is velem van. Napjainkat átszövi az imádság. Nincs is olyan nap, amikor ne énekelnénk és ne imádkoznánk. Édesapám ötven évig kántor volt, s ez a foglalkozás a családban öröklődött. Családilag közösen szoktunk gyertyát gyújtani és közösen imádkozunk.

Isten olyan pont az életünkben, akihez – bárhol is vagyunk – mindig oda tudunk fordulni; Ő meghallgat minket, és tanácsot lehet tőle kérni.

Tovább

Tanítani csak példamutatással lehet!

Pápa pedagógus tanár Veszprém megye

Kovács Endre Zoltánné Ica néni – pedagógus, Pápa

Csikvándon kezdtem az evangélikus életet. Szüleim annyira szegény családból származtak, hogy édesanyámat, mint harmadik gyermeket már nem tudták nevelni, őt a győri diakónusok oktatták és nevelték. Nagyon kedves, szép emlékek kötnek a diakonisszákhoz. Édesapám katolikus volt, de soha nem volt a családban abból gond, hogy más felekezethez tartozunk. Életemet másként, mint hogy evangélikus legyek el sem tudnám képzelni, gyermekeimet és unokáimat is ebben a szemléletben neveltem.

Életemet igyekeztem Krisztus tanításai szerint élni, tisztességes családi életünk van, szép pedagógusi hivatással. Magyarország ötödik német nemzetiségi szakfelügyelője voltam, amire ma is büszke vagyok. A gyülekezetben az asszonykört vezetem, presbiter vagyok, a Sola Fide Alapítvány titkára, sőt, a kórusban is éneklek. Erőm és tehetségem szerint igyekszem az egyházat szolgálni.

Tanítani csak példamutatással lehet. Amikor a hittan és erkölcstan kérdése előjön, akkor igyekszem a diákokat biztatni, hogy válasszák a vallásukat.

Tovább

Aki versekkel szolgálja a gyülekezetet

Nagyvázsony költő Veszprém megye nyugdíjas

Prácser Károlyné Schvalm Rózsa – nyugdíjas, Nagyvázsony

Az ember élete teljesen megváltozik, ha megerősödik a hite! Gyermekként hittanra, istentiszteletre jártam, de volt egy igen hosszú időszak az életemben, amikor nem igazán kötődtem a gyülekezethez. Egyszer, az akkori lelkész, Horváth József, megszólított az utcán és megkérdezte, hogy miért nem lát engem a templomban. Azt mondtam, hogy nekem nagyon sok a dolgom, sose tudok odaérni… Igazság szerint akkor is hittem, de a gyülekezethez nem tartoztam.

Amikor édesanyám súlyos beteg lett, akkor kezdtem sokat imádkozni, kértem, hogy segítse meg az Úr. Betegsége alatt a lelkész úr többször is eljött édesanyámat meglátogatni, vigasztalást nyújtott neki és nekem is. Azóta fiammal együtt ismét járok a templomba, újra része vagyok a közösségnek.

Szeretek verseket írni. Legtöbb versemet a prédikációk, igeszakaszok inspirálják. Olyankor elmélyedek a szövegben, átgondolom és vers lesz belőle, amit később az istentisztelet keretében el is szavalok. Ezzel is igyekszem a gyülekezetet szolgálni.

Tovább

Isten igéje segít a mindennapokban

Szekszárd Tolna megye diák

Sefcsik Máté – diák, Szekszárd

Az istentiszteletek a gyülekezeti terembe is ki vannak hangosítva, ott szoktam hallgatni a prédikációt. Úgy érzem, hogy ott jobban megértem az Isten üzenetét. A gyülekezeti ifihez jó tartozni, sokakat régóta ismerek. Egy nehéz nap után az ifin találkozni, beszélgetni, az egy nyugodt órát jelent, olyat, ahol kikapcsolódhatok.

Isten igéje segít nekem a mindennapokban is. Ha rossz történik velem, akkor a hit az ami támasz abban, hogy túllépjek a nehézségeken. Ugyanígy van a jó dolgoknál is. Hogyha Istenre gondolok, úgy könnyebb nekem.

Egyik kedvenc példázatom a tékozló fiú története. Megfogott, hogy a gyermek el akart menni, ott is hagyta a szülői házat, majd visszatért, mert rájött, hogy neki az fontos. Otthon pedig az Atya nem haraggal, hanem szeretettel fogadta őt. Ez a történet arra ébreszt rá, hogy ha elmegyek Isten útjáról, akkor az életem sokkal rosszabb lesz, úgy mindenemet elveszíthetem. Amennyiben rajtamaradok az úton, akkor viszont jó, teljes életem lehet.

Tovább

Aki hisz a megbocsátás erejében

Vácegres Pest megye üzletvezető gondnok

Medveczki János, üzletvezető, gyülekezeti gondnok, Vácegres

A vácegresi közösségünknek nagy az összetartó ereje. Nagyon jól érzem magam a gyülekezetben. Mindig öröm, ha látom, hogy a padok tömve vannak. Az egész heti hajtás után a legjobb, ha beülök az istentiszteletre, mert az tényleg megnyugvást ad, teljesen más ember leszek általa. Szeretem a prédikációkat hallgatni, a közösséget megélni, az Úrral együtt élni.

A hit megélését nem csak a templomban, hanem minden hétköznap gyakoroljuk. A reggelt igeolvasással kezdjük, felolvassuk az Útmutató igéit és megbeszéljük a hallottakat. Járok a gyülekezeti énekkarba is, ahol nem csak a közösség, hanem a lelkiség is fontos.

Nagyszüleim és szüleim is jártak templomba, akkor is mentünk, amikor ezt a pártrendszer nem díjazta. Gyermekeim és unokáim minden vasárnap a gyülekezetben vannak, szeretnek templomba járni.

Vallom, hogy ami történik velem, az nem véletlen. Az Úr tudja, hogy miért és mit tesz velem. Hiszem, hogy az Úr megmutatta nekünk, hogyan éljünk, miként viszonyuljunk másokhoz, ezért hiszek a megbocsátásban.

Tovább

Minden hívő feladata az evangélium továbbadása

Györköny szoftverfejlesztő Tolna megye

Kuti Lívia – szoftverfejlesztő, Györköny

Nekem nem volt „nagy megtérésem”, amióta csak tudom, vallom, hogy Istenhez tartozom. Volt olyan közösségem, akiknek a pénz volt az istene. Nagyon nehéz volt ilyen közegben lenni. Úgy döntöttem, meg kell, hogy változzon minden. Ehhez nagy segítség volt, hogy Budapesten bekapcsolódhattam, és rendszeresen járok egy gyülekezetbe. Mindez új értelmet adott, ott lett igazán szoros kapcsolatom Istennel. Bár nyilván a keretek máshogy néznek ki, az alap ugyanarra a szegletkőre, Jézusra épít. Istentiszteleteken is sokszor hallhatjuk, hogy ne csak az ökumenikus imaheteken legyünk egymás valódi testvérei…

Mivel minden hívőnek az a feladata, hogy az evangéliumot ne csak megélje, hanem tovább is adja, így én több területen is szolgálok.

Tudom, hogy akinek eltűnik valamelyik hozzátartozója, ő nagyon nagy lelki fájdalmakat él át a bizonytalanság miatt. Többek között azon dolgozom, hogy olyan alkalmazás jöhessen létre, ami segít az eltűnt emberek megtalálásában, emellett pedig igei reménységet is ad.

Tovább

Ismét rátalálni a gyülekezet közösségére

Zomba Tolna megye rendőr

Nesz János – rendőr alezredes, BM-munkatárs, Zomba

Zombán születtem, Andorka Sándor lelkész úrnál konfirmálkodtam. Abban az időben rendszeresen jártam templomba, gyülekezeti alkalmakra, bibliaórára. A nyolcadik osztály után egy időre megszakadt a közösséggel a kapcsolatom. 2011-ben kerültem vissza a gyülekezetbe, amikor édesapám temetése miatt felkerestem a lelkész urat, aki empatikusan fogadott. Ezt követően kapcsolódtam be újra a gyülekezet életébe. Ma, amikor csak tudok, gyermekeimmel együtt veszek részt az istentiszteleteken, bibliaórára járok, jelen vagyok a közösségi rendezvényeken.

A prédikáció számomra erőt ad, élhetővé teszi a Bibliát. Öröm, hogy a gyermekeim is boldogan jönnek az istentiszteletre, ők is megértik, hogy miről van ott szó. Hazafelé menet meg szoktuk beszélni a hallottakat. Ez is öröm nekem.

Mióta újra az Istennel élek közösségben, azóta többször észreveszem, hogy Ő segíti az életemet, különböző módon jelzi nekem, hogy hogyan döntsek. Hiszem, hogy Isten megpróbál terelni. Most látom igazán, hogy az Úr hogyan segíti az embert.

Tovább

Evangélikusként felelősek vagyunk a környezetünkért

pedagógus Bikács Tolna megye

Konczné Kasos Erika – pedagógus, Bikács

A nőegylet segítségével a helyi környezetünkért rengeteget tudunk tenni. Épületeket, sírokat újítunk fel, közösségi rendezvényeket szervezünk. Azt vallom, hogy minden településen egy összetartó, jó közösség tud értéket teremteni. Mi erre törekszünk! Településünk egy nagyon gazdag sváb evangélikus település volt, meghatározó lelki élete volt a községnek. Ha hagyjuk, hogy mindez elfogyjon, akkor nagy hibát követünk el. Igyekszünk a jó mellé odaállni, a lelki életet megerősíteni, a múlt értékeit megőrizni és a jelen közösségét összefogni.

Engem az Úr mindig a jó útra terelgetett, megmutatta a helyes utat. Úgy érzem, hogy eddigi életemben még a nehézségek idején is a tenyerén hordott a Jóisten. Nem a kesergésben hiszek, hanem abban, hogy magunkat és társainkat a pozitív, megerősítő és előrevivő gondolatokkal lehet ösztönözni.

Az imádság számomra lelki kikapcsolódás. Esténként elolvasom az Útmutatót, átgondolom, hogy mit üzen nekem az ige és igyekszem ennek megfelelően élni.

Tovább

Aki büszkén ápolja az evangélikus örökséget

Sopron Győr-Moson-Sopron megye történész gyűjteményvezető levéltár

Krisch András – gyűjteményvezető, történész, Sopron

Büszkeséggel tölt el, hogy az ország legrégebben alapított evangélikus gyülekezetének a levéltári gyűjteményét vezethetem. Sopronban már az 1520-as években megjelentek a lutheri tanok, itt, a gyűjteményben összesítjük és rendezzük az elmúlt évszázadok iratait, tárgyait és kincseit. Az iratok is mutatják, hogy a városban a gyülekezet meghatározó volt, a lakosság többségét is evangélikusok alkották. Ezen a 17–18. századi ellenreformáció változtatott, majd a legnagyobb csapást az 1946-os német kitelepítés jelentette. Ma a közösség egy nagyon gazdag gyülekezet, programjaink nem csak a hívőkre, hanem különböző kulturális rendezvények révén az érdeklődőkre is kiterjednek.

Apai ágon katolikus családból, míg anyai ágról erős evangélikus közösségből érkeztem. Tizenévesen tudatosan választottam, hogy ehhez a gyülekezethez kívánok tartozni. Gyermekként olyan fiatalokat ismertem meg, akikkel szívesen jártam ifjúsági alkalmakra, azóta is nagyon erős és összetartó a közösség. Mivel családom soproni német polgár család, különösen fontos számomra, hogy itt német nyelvű istentiszteleten is részt vehetek.

Tovább

Akik hétköznap is hirdetik, hogy evangélikusok

Fehérvárcsurgó Fejér megye programozó asszisztens webszerkesztő szerelő házaspár

Szabó Attila (erősáramú berendezésszerelő, plc programozó) és Szabó Attiláné Orsolya (európai üzleti asszisztens, webszerkesztő) – Fehérvárcsurgó

Gyermekünkkel együtt szívesen járunk ebbe a közösségbe, ide kötődünk. Nekünk az elhívás azt jelenti, hogy a gyülekezet aktív tagjai vagyunk, hogy egyaránt szolgálunk otthon és a gyülekezetben is. Ha a templom körül valamilyen feladat van, mi ott vagyunk, segítünk, úgy tekintünk a templomra, mint második otthonunkra.

Mi mindig örömmel beszélünk identitásunkról, a falu is tudja rólunk, hogy evangélikusok vagyunk. Valljuk, hogy az életünk a hitünkkel teljes. A hit által megtanultunk lemondani múló dolgokról, és igyekszünk az örök kincset keresni. Ebben egymás támaszai is vagyunk.

„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van” (Préd 4,9) – mi is ezt valljuk, de nem csak a templomban, hanem a családi és a hétköznapi életben is. Hisszük, hogy erre kaptunk áldást. Valljuk, hogy a kereszténység az önkéntességben is megjelenik, ami nem csak a templomi szolgálatot, hanem az idősek látogatását, közösségi munkát, a szeretet mindennapi kinyilvánítását is jelenti.

Tovább

Hit nélkül nem élhet teljes életet az ember!

távközléstechnikus Pápa másodfelügyelő Veszprém megye

Vajda Imre – nyugalmazott távközléstechnikus, másodfelügyelő, Pápa

Egy nagy múltú evangélikus településről, Celldömölkről kerültem 1983-ban Pápára. Egy ideig még visszajártam a celldömölki templomunkba, majd amikor fiam a pápai gyülekezetbe kezdett hittanra járni, én is mentem vele. Az akkori lelkész felkért prespiternek, majd pénztáros lettem, később a gyülekezet könyvelését is örömmel végeztem.

A szocializmus idején az állampárttal nem volt kapcsolatom, hátrányom sem volt abból, hogy gyülekezeti tisztséget is betöltök. Közvetlen munkatársaim tudták rólam, hogy hívő ember vagyok, külön öröm volt, hogy egyik kollégám Győrött volt presbiter, így meg tudtuk beszélni az egyház ügyeit, valamint erősítettük egymást.

Hit nélkül nem élhet az ember! Ha valamiben hiszünk, akkor a bálványok helyett miért ne Jézus Krisztusban higgyünk! Feleségem katolikus, ökumenikusan éljük meg a hitünket. Én ugyanúgy elkísérem feleségemet a zarándokutakra, mint ahogyan ő eljön velem az evangélikus találkozókra. Gyermekeim is hitben élnek, büszke tagjai vagyunk az egyháznak.

Tovább