Láthatóan evangélikus

Straus Jánosné Katalin – nyugdíjas, Beremend

Beremenden születtem, az itteni református iskolában tanultam, egész életemben az evangélikus felekezet tanítása szerint igyekeztem élni. Iskolánkban a tanító minden reggel áhítatot tartott, a tanítás csak azt követően kezdődött. Három nagy gyermekem van, arra törekedtem, hogy Istent megismertessem velük.

Mi már nem tudunk ilyen idősen templomba menni, de a lelkészünk időről időre eljön hozzánk Mohácsról, és istentiszteletet tart nekünk. Ilyenkor úrvacsorát is veszünk. Gondjainkat és örömeinket is megosztjuk vele, olyan, mintha a családtagunk lenne.

Hofgesang Jakabné Erzsi néni – nyugdíjas, Beremend

1922-ben születtem, kilencvenötödik életévemben vagyok. Én ima nélkül nem fekszem le! Ha jó idő van, akkor ma is kimegyek a kertbe és dolgozom valamit. Kapálni még mindig tudok és szeretek is.

Kisgyermekkoromtól kezdve hiszek Istenben, nekem a hit végigkíséri az életemet. Amíg tehettem, minden vasárnap jártam a templomba. A férjem katolikus volt, a vallással kapcsolatban sosem volt nézeteltérésünk. Belecskán születtem, ott akkor még mindenki evangélikus volt. Később Zombára költöztünk, ott nem volt evangélikusság, így egy ideig a református templomba jártam.

Beremenden sem él sok evangélikus, de Németh Pál mégis eljön hozzánk. A lelkész úr a nyolc évvel fiatalabb nővéremhez és hozzám Mohácsról jár ki, hogy istentiszteletet tartson a házunkban. Nagy áldás, hogy hallgathatom tőle Isten igéjét.

Jó érzés, hogy rokonaim mind szeretnek, vigyáznak rám. Nekem minden ember fontos, örülök az életnek. Az emberek szeretete és az imádság az, ami fontos.