Láthatóan evangélikus

Keszthelyi Jánosné Kati néni – nyugdíjas tanító, Mohács

A pedagógusi szolgálatról mindig Reményik Sándor verse jut az eszembe, aki azt mondja, hogy mindenkiben egy istenarc van elrejtve. Amikor valaki gyermekekkel dolgozik, akkor mindig a szeme előtt kell hogy tartsa, hogy a felnövekvő nemzedék minden tagját Isten teremtette. Igyekeztem úgy nevelni, hogy ezt a nehéz helyzetekben is mindig éreztessem.

Az életem nagyon fontos kapaszkodója, hogy hiszek Istenben. Amikor öröm ér, vagy ha probléma van körülöttem, akkor mindig megnyugvást és biztonságot ad az Úrral való kapcsolatom.

Különös csoda, amikor úgy vehetek úrvacsorát, hogy testvéremen és férjemen túl gyermekeim és unokáim is ott vannak az oltár előtt. Hiszem, hogy az úrvacsorában megkapom a feloldozást, ezért mindig megkönnyebbülést érzek. Öröm, hogy itt, Mohácson szinte az egész gyülekezet él az úrvacsorában rejlő kegyelmi szeretet szabadságával.

Horváth Lászlóné Kati néni – nyugalmazott szakács, Mohács

Felmenőim Németországból származnak, nagy evangélikus család voltunk. Szüleimnek köszönhetően gyermekkorom óta egyházi nevelésben részesültem. A gyülekezet, a hit nagyon fontos része az életemnek. Istentiszteletre, bibliaórára, lényegében minden gyülekezeti rendezvényre örömmel járok.

A templomban, az istentiszteleten Isten jelenlétét érzem. Amikor ott vagyok, akkor minden terhem elszáll, örömet és megnyugvást élek át. Olyan jó lenne, ha ezt a fiatalok is megéreznék, mert az Úrra lehet támaszkodni.

Az istentiszteletet nagyon szeretem. Különösen fontos számomra az igehirdetés. Nagyon sok mindenre ugyanis magyarázatot kapok, közelebb kerülök a Biblia üzenetéhez. „Az Úr csodásan működik” kezdetű ének az egyik kedvencem, mert az igazságot a felszínre hozza.

Józsa-Dénes Zsolt – állami tisztviselő, Mohács

Keresztyénnek vallom magam, azon belül is evangélikusnak. Ebből az egyik legfontosabb üzenet számomra, hogy a keresztyén ember örömhír-hordozó.

Hiszek abban, hogy a mindennapi életünk vonalvezetése a hitünkből, Krisztusból származhat. Ezt igyekszem a családi életben, a gyermekeimmel kapcsolatban, a munkám végzése során és a hétköznapokban is megélni. Ez igen nagy felelősség, viszont annál nagyobb lehetőség is.

Legidősebb gyermekem 21 éves, a középső 18, a legfiatalabb 11. A gyermeknevelés sok vívódása között szeretném remélni, hogy feleségemmel együtt eléjük tudjuk tárni azt, amit mi is példaként kaptunk a családunktól. Remélem, hogy ezt az örökséget tovább tudjuk adni. Nagyon sokféle a világunk, rengeteg hatás, információ ér minket. Tudom, hogy nem mindig jó az eszköztárunk, és megesik, hogy ügyetlenül kezeljük a generációs kérdéseket, de azért igyekszünk, hogy amiben csak lehet, jó döntéseket hozzunk.

Számunkra fontos, hogy amikor lehetséges, akkor részt vegyünk a gyülekezeti alkalmakon. Családi beszélgetésekben is igyekszünk átadni azt, hogy miért fontos számunkra a hit.