Láthatóan evangélikus

Sebesi Julianna – gimnazista (Fót)

 Nagyon sokat hozzáad a személyiségemhez, hogy istentiszteletre járó, aktív gyülekezeti tag vagyok. Az iskolában is mindenki tudja rólam, hogy istenhívő vagyok, ugyanis ez megnyilvánul a személyiségemben.

Szüleimmel kisgyermekkorom óta járok istentiszteletre, bibliaórákra. Korábban volt egy rövid időszak, amikor eltávolodtam egy kicsit a gyülekezettől, de visszataláltam. A gyülekezet számomra az a hely, ahol sokan sokfelől jövünk, de egy irányba tekintünk. Felemelő a gyülekezeten belüli közösségi élmény! Felbecsülhetetlen az a szeretet, amit a gyülekezeti tagoktól kapok. A közös éneklés és imádság meghatározó számomra. Annyira jó érzés együtt mondani a Miatyánkot!

Régebben résztvevőként, ma már segítőként vagyok jelen a gyülekezet nyári táboraiban. A gyermek-istentiszteleteknek is állandó szolgálója vagyok, és az adventi műsorokban is tevékenyen közreműködöm. Csodálatos megélni a gyermekek szeretetét.

Humán beállítottságú vagyok. Érettségi előtt állva gondolkodtam a tanári pályán, de végső elhatározásom az lett, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakára szeretnék jelentkezni. Ebben a Szélrózsa őszi kerti partija adta meg a megerősítést. Ott több teológushallgatót, lelkészt is megismertem. Meséltek az egyetemről, a képzésről, és megismerhettem a személyiségüket. Ez nagy hatással volt rám. Biztatás, hogy elhatározásomat nemcsak a családom, hanem a fóti gyülekezet is támogatja.

Vecsei Emma – gimnazista (Vecsés)

Családommal minden este közösen imádkozunk, énekelni is szoktunk. Ezek nagyon meghitt pillanatok, ilyenkor nemcsak Istenre, hanem egymásra is nagyon figyelünk. Ha vasárnap nem tudunk istentiszteletre menni, akkor anyukám felolvassa a napi igét és a hozzá tartozó áhítatot, imádságot. Ezeket egyébként hétköznapokon e-mailben is el szokta küldeni a testvéreimnek és nekem. Fontosnak tartom, hogy a családommal együtt részt vegyünk az istentiszteleten. Ez egyszerre jelenti az Istennel való találkozást, de a családi és gyülekezeti közösséget is.

A gyülekezet több tagjával együtt én is aktív tagja vagyok a Sátor Sulinak. Ide olyan gyermekeket várunk, akiknek valamilyen tantárgyból korrepetálásra, segítségre van szükségük. Játékosan próbálunk nekik segíteni a tanulásban, sőt uzsonnát is készítünk a számukra.

Amikor a konfirmációm alkalmával először vettem úrvacsorát, akkor kicsit könnybe lábadt a szemem, mert nagy dolognak éreztem, hogy személy szerint én is részesülhetek Isten szeretetének és kegyelmének ilyen kifejezéséből. Ma is felemelő érzés, hogy a kenyéren és a boron keresztül Jézussal találkozhatok. Az úrvacsoravételnél külön áldást szoktunk kapni. Ezt is nagyon várom, utána mindig átgondolom, hogy vajon mit üzen számomra az adott ige. A Bibliából a Zsoltárok könyvét szoktam rendszeresen olvasni. A 23. zsoltár különösen is fontos a számomra, mert kifejezi, hogy sosem vagyunk egyedül, Isten ugyanis mindig szeret és vezet minket.

Demény Petra – vegyészmérnök szakos egyetemi hallgató (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem), Váckisújfalu

Számomra közel olyan természetes, hogy hiszek Istenben, hogy evangélikus vagyok, mint az, hogy levegőt veszek. A váckisújfalui templomban kereszteltek meg, itt is konfirmáltam, hittanra is ide jártam. Belenőttem az evangélikus közösségbe. Az érettségi idején nem voltam biztos abban, hogy jó-e, amit csinálok, megfelelőek-e a terveim. Megerősítésre volt szükségem. Addig is jártunk templomba, de akkor elhatároztam, hogy minden vasárnap istentiszteletre fogok járni. Azóta minden vasárnap hazaviszek valami üzenetet a templomból. Több közösségi programban is részt veszek, az ifjúsági filmklub a szívügyem.

Természettudományos pályán mozogva többen meglepődtek azon, hogy istenhívő vagyok. Máig nem értem, hogy a természettudomány és a vallás miért ne férhetne össze egymással. Tudományos kutatómunkában is részt veszek, fotokatalitikus memóriával foglalkozom. Itt fény hatására valamilyen változás történik az anyagban. Ha az eljárás megfelelően van megtervezve, akkor a terveinknek megfelelő, akár késleltetett változás is elérhető. Így lehet például napelemet vagy öntisztuló ablakot gyártani. Ez az ismeret is csak tovább erősítette bennem, hogy a természettudomány alapvetően Isten teremtett világának a felfedezése.

Kalincsák Luca – diák, Bakonycsernye

Az iskolai hittanóra nem olyan meghitt, mint a gyülekezeti ifjúsági óra, de azt is nagyon szeretem, mert jó a hangulata, és a nehéz nap közben feltölt. Az órákat lelkészünk, Szarka Éva néni tartja. Szeretem, hogy mindig megbeszéljük az éppen előkerülő bibliai történeteket. Karácsony története és húsvét ünnepe is nagyon fontos a számomra.

Az istentiszteleten az énekeket nagyon kedvelem, és azt is, hogy van lehetőség felolvasásra. Erre szoktam jelentkezni. Ilyenkor előre megkapjuk a szöveget, ezt otthon gyakorlom, hogy minél szebben tudjam majd a templomban elmondani. Megtisztelő, hogy én olvashatom fel a bibliai igét. A prédikációt is nagyon szeretem, mert akkor a lelkész elmagyarázza, hogy miről szól az ige. Erre figyelni szoktam.

Esténként otthon együtt imádkozni szoktunk, valamint az is gyakori, hogy a Bibliából közösen olvasunk fel. Ilyenkor apa, anya és a testvérem is ott van. Ezután meg szoktuk beszélni, hogy miről szól, amit olvastunk. Ilyenkor mindenki megosztja a gondolatait a többiekkel. Fontosak ezek az együttlétek a számomra.
A Láthatóan evangélikus sorozat Facebook-oldala.

Turai Krisztina – angol–magyar szakos egyetemi hallgató (ELTE), kántor, Galgagyörk

Zongorázni tanultam, ezért amikor a gyülekezetünk korábbi kántora Németországba költözött, felkértek, hogy legyek az utódja. Először nagyon izgultam, de idővel rájöttem, hogy szívesen végezem ezt a szolgálatot. Még abban az évben elmentem a fóti Evangélikus Kántorképző Intézetbe, hogy elmélyítsem a tudásomat.

A nyolc év alatt, amióta kántor vagyok, nagy jártasságra tettem szert az istentisztelet felépítésének tanulmányozásában, szervezésében. A lelkészünkkel való közös készülés, a folyamatos tanulás és gyakorlás meghatározó a számomra.

A kántori szolgálat által is megélem a hitemet. Része vagyok a gyülekezetnek; áldás, hogy kísérhetem a gyülekezeti éneket, sőt a mindennapokra kiható megerősítő élmény is, hogy a közösségben szolgálhatok. Az orgonálás kikapcsol. Olyankor elfelejtem a mindennapi problémáimat, csak Isten felé fordulok, és csak a közösséget szolgálom.

Amikor mélyebb ponton vagyok, ha valami nem sikerül az egyetemen vagy munkahelyemen, akkor sem csüggedek el nagyon, hiszen tudom, hogy Isten velem van.

Boros Zsófia – biológus hallgató (Állatorvostudományi Egyetem), Dunakeszi

Az istentisztelet számomra olyan, mintha a sivatagból oázisra érnék. Úgy érzem, hogy erre hétről hétre szükségem van. Ez ugyanis lelki feltöltődést és biztos pontot ad nekem, ezután sokkal könnyebben veszem a mindennapi akadályokat.

Rendszeresen olvasom a Bibliát, de az igehirdetésben más szavai által kerül a Szentírás üzenete közel hozzám. Bár nem az énekhangomról vagyok híres, szeretem a közös énekléseket, mert abban a közösséget élem meg. Evangélikus közösségünk erejét jelzi az is, hogy vizsgaidőszakban sokan odajönnek hozzám a gyülekezetből, és megkérdezik, miként alakulnak a tanulmányaim. Azt is jó megélni, hogy mi, fiatalok itt valóban tudunk segíteni az idősebbeknek – különösen a koronavírus járvány idején.

Pályaválasztásomban szerepet játszott, hogy már egészen kiskoromban is lenyűgözőnek tartottam a természet szépségét, az élőlényeknek a működését. Ezt szerettem volna minél jobban megismerni, ezért választottam a biológus szakot. A tudományos és a vallásos nézőpont nem zárja ki egymást, nem mond alapvetően ellen egymásnak, csupán más szemszögből közelítik meg ugyanazt a kérdést, azaz teremtettségünket.

Kalincsák Sára – diák, Bakonycsernye

A legtöbb barátom a gyülekezethez tartozik, így az ifjúsági órákon, istentiszteleten, minden gyülekezeti alkalmon összejön a baráti társaságom. Ez nagyon jó érzés. Azt is nagyon szeretem, amikor a családommal együtt megyek a templomba. Ilyenkor jó megélni, hogy együtt vagyunk, a hétköznapok után egy kicsit közösen lelassítunk. Összehoz minket, hogy együtt ülünk a templompadban, úgy érzem, hogy egy csapatba tartozunk.

Szeretem, hogy az ifin éneklünk, de játszani is nagyon sokat szoktunk. Az istentiszteleten is énekelni szeretek a legjobban, de az úrvacsoravétel is meghatározó a számomra. Jó érzés tudni, hogy az úrvacsora által megélhetem, hogy nemcsak a közösséghez, hanem Istenhez is tartozom, aki Jézus által nekem is megbocsátja a bűneimet.

A gyülekezeti ifjúsággal együtt én is részt vettem a büki Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozón. Barátokkal mentem, szórakoztunk is, de a komoly része is sokat jelentett számomra. Fantasztikus volt látni, hogy mennyi fiatal jár evangélikus gyülekezetekbe! A találkozón egy nagy közösség voltunk. Hiába nem ismertük egymást, átjárt bennünket, hogy egy csapatba tartozunk. Felemelő volt, hogy együtt énekeltünk.

Kovács Kincső – gimnazista, Debrecen

Aki kereszténynek vallja magát, az szeretné tudatni a világgal, hogy tartozik valakihez, mégpedig Istenhez, és harmóniában él vele. Bár az embert számos veszély érheti a külvilágban, de ha van számára valaki, akihez mindig visszatérhet, akkor valójában nincs mitől félnie. Ez a biztos pont az én életemben a Krisztusba vetett hit.

Egy húsvéti istentiszteleten tudatosult bennem, hogy mit is ünneplünk nagypénteken és feltámadáskor. Ekkor tértem meg. Azóta egyre inkább elmélyülök a hit kérdéseiben.

Az istentiszteletnek a számomra legfontosabb része az imádság. Ez intim beszélgetés Istennel. Mivel az istentiszteleten ezt közösen végezzük, felemelő megélni, hogy bár valószínűleg több dologra gondolunk, hiszen különbözőek vagyunk, mégis egy felé fordulunk, az Úrra tekintünk. Ez egy különleges kapcsolat, egyszerre belső és közösségi kommunikáció.

Az evangélikus gyülekezet számomra olyan építő, rengeteg lehetőséget felkínáló közösség, ahol elmosódnak a korosztályi határok. Az istentiszteleteken kívül számos programunk van. Ezeken bármikor meghallgatjuk egymást.

Tanár szeretnék lenni. Ezáltal egyrészt megoszthatom a tudásomat és tapasztalatomat másokkal, másrészt magam is többet tudhatok majd meg a világról.

Vértesi Anna – gimnazista, Debrecen

Az evangélikus gyülekezethez tartozásom meghatározó számomra. A debreceni evangélikus gyülekezet befogadó közösség. Itt mindenki kedves mindenkivel, korosztálytól függetlenül jól ismerjük egymást. Nálunk a fiatalok szinte már többségben vannak, de sok idős is jár hozzánk. Velük is nagyon szeretek beszélgetni.

Istenhívőként fontos volt számomra az is, hogy jó helyen tanuljak, ezért választottam iskolámnak a Debreceni Református Kollégiumot. Ez erkölcsös intézmény, ahol a tananyagon túl arra is megtanítanak minket, miként bánjunk másokkal.

Számomra az igehirdetés az istentisztelet legmeghatározóbb része. Gyakran előfordul, hogy a prédikációban elhangzott gondolatokban felismerem: ezek rám vonatkoznak. Ezután próbálok magamba nézni. Azt keresem, hogy mit csináljak jobban. Az úrvacsoravétel szintén lényeges. Jézus feláldozta önmagát értünk, hogy ne kelljen bűnben élnünk. Megbocsátást, a valódi élet lehetőségét kaptuk általa. Ezért az úrvacsoravétel számomra a megtisztulást jelenti.

Rendszeresen szoktam imádkozni. Amikor valami gond van, akkor gyakrabban, de akkor is Istenhez fordulok, ha jó dolgok történnek. Ilyenkor megköszönöm Istennek, amit általa kaptam.

Gecse Vanessza – diák, Budapest (Rákoskeresztúr)

Isten számomra olyan, mint a jó apa vagy anya, úgy érzem, mintha ő a harmadik szülőm lenne. Talán ez is kifejezi, hogy milyen sokat jelent a számomra, hogy hiszek Istenben. Bármi bajom vagy kérdésem van, Istennel tudok beszélgetni. Megnyugvást ad a számomra, hogy meghallgat, valamint biztonságot is ad, úgy érzem, hogy ő vigyáz rám.

Második osztályos koromtól járok a gyülekezetbe. Először hittanra jártam, ott nagyon kedvesek voltak velem. Utána konfirmációs órákon vettem részt, mert fontosnak éreztem, hogy én is konfirmáljak. Onnantól az ifjúsági órákra járok. Jó a közösség, a Biblia tanításában is elmélyedünk. Úgy érzem, mintha a gyülekezet a második családom lenne, nagyon szeretek ide járni.

A Bibliát rendszeresen szoktam olvasni. Mindig ott kukucskál a polcon, én pedig azt gondolom, hogy jó, nézzük meg, mi van benne. Nóé bárkájának a történetét nagyon szeretem. Isten Nóét és családját megmentette, és minden fajnak is új lehetőséget adott. Ez a szeretetnek egy jele, megmutatja, hogy az Úr megőriz minket.

Vatai-Frey Rebeka – diák, konfirmandus, Göd 

Édesapám az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakán folytatja tanulmányait, édesanyám a gyülekezet presbitere. Talán ez is mutatja, hogy a mi családunkban mennyire fontos a vallás. Tudom, hogy a konfirmáció által lehetek a gyülekezet felnőtt tagja, ez az, ami által én is válaszolni tudok Isten hívására. Ezért jelentkeztem a konfirmációi képzésre, és konfirmáltam szeptember utolsó vasárnapján.

Ezt az oktatást nem úgy kell elképzelni, mint egy kötött tanórát, sokkal inkább baráti, családias beszélgetésként. Adott témáról, így a Tízparancsolatról, szentségekről is sokat beszélgetünk, valamint arról, hogy az ember életében milyen meghatározó szerepe van a vallásnak.

Azt gondolom, hogy valamiben muszáj hinnie az embernek. Azáltal, hogy én istenhívő vagyok, sokkal nyugodtabban tekintek a világra, mert tudom, hogy van egy örök, biztos és szerető pont az életemben.

Éneklést és színjátszást is tanulok. Tudom, hogy az éneklés által egészen másként, mélyebben tudunk átélni egy-egy érzést. Örömmel tölt el, amikor a gyülekezetben énekelve azt látom, hogy megérinti a közösséget a szolgálatom.

Szatványi Zoltán – diák, Budapest (Rákoscsaba) 

Bár sokan azt mondják, hogy ez is csak mendemonda, én Isten létében soha nem kételkedtem. Inkább hiszek Istenben, mintsem megkérdőjelezzem az ő létét. 

Magyarországon én voltam a második ember – gyermekként az első –, akit egy nagyon ritka betegségből tüdőtranszplantációval gyógyítottak meg. Volt, hogy az orvosok már lemondtak rólam, mégis sikerült az életemet megmenteni. Tudom, hogy Isten segített a reménytelennek tűnő helyzetből kimászni. A betegségem alatt azért imádkoztam, hogy meggyógyuljak. Megkaptam ezt az ajándékot. Sokat jelentett a számomra, hogy nemcsak én, hanem a családom is, és a gyülekezet is imádkozott értem. 

Néha úgy érzem, hogy egyedül szeretnék lenni, de mégsem csak magam. Ilyenkor beszélgetek Istennel. Az imádság a legtöbbször megnyugtat, de az is előfordul, hogy akkor jutnak eszembe a rosszabb dolgok. Ezeket komolyan veszem, és ilyenkor azokért mondok imát, akik miatt rossz esett meg velem. Ekkor – ahogy mondani szokták – leesik egy nagy kő a szívemről és megkönnyebbülök. 

Öt éve járok a rákoskeresztúri evangélikus ifjúságba. Itt családias a hangulat, sokat beszélgetünk. Baráti közösség vagyunk, összeköt minket, hogy istenhívők vagyunk. Meghatározó a számomra, hogy az ifi végén mindegyikünk kérhet valamiért vagy valakiért egy imát. Ilyenkor körbeállunk, megfogjuk egymás kezét, és úgy imádkozunk. Ezt szoktam a legjobban várni.

Farkas Flóra – diák, Budapest (Rákoskeresztúr) 

Esténként szoktam imádkozni. Az imádságban elmondhatom a gondolataimat Istennek. Ilyenkor hálát adok, és általában arra kérem az Urat, hogy segítsen az előttem lévő napokban.

Kisgyermek koromtól járok templomba. A hétköznapi rohanással, teendőkkel, dolgozatokra készülésekkel szemben itt egy órára leülünk, Istenre figyelünk. Itt jó értelemben elengedi magát az ember. Előfordul, hogy vasárnap reggel a testvéremmel húzzuk a szánkat, és mondjuk, hogy „fáradtak vagyunk”, hogy „mások se mennek a templomba”, de utána mindig úgy érzem, hogy jó hogy eljöttünk, töltekezés volt hallani a prédikációt. Az igehirdetésekből sokat tanulok, rengetegszer úgy érzem, hogy az ott elhangzottak nekem szólnak.

Előfordul, hogy valamiért szomorú vagyok, azt gondolom, hogy nem úgy sikerültek a dolgok, mint ahogy elterveztem. Ilyenkor az istentiszteleten elhangzó gondolatok észhez térítenek, és rájövök, hogy nem ezt kellett volna vágynom, vagy hogy lehet, hogy egy kicsit többet kellett volna az óhajtott dologért tennem…

A Podmaniczky János Evangélikus Iskola és Óvodába járok. Ott az iskolalelkész, Brebovszkyné Pintér Márta, mindig biztat meghallgat. A gyülekezeti ifjúságban senkinek sem furcsa, ha imádkozunk, ha Istenről beszélünk. A jó közösségen túl ezért is szeretek ide járni! 

Kelemen Zoltán – diák, Dunakeszi

Most fogom az általános iskola harmadik osztályát kezdeni. Vasárnaponként szoktam istentiszteletre járni. A családi istentiszteleteket nagyon szeretem. Ott sokat éneklünk, imádkozunk és gitározni is szoktunk. A családi istentiszteleten a lelkésznő, Chikán Kati néni, bábozik is, miközben érdekes bibliai történetekről beszél. Így ismertem meg az utolsó vacsora történetét is.

Nagyon szeretek templomba járni, mert ott jó dolgokról hallok és énekelni is szeretek. Az is nagyon jó, hogy ott szoktak lenni a barátaim is, akikkel az istentisztelet előtt és után játszani is szoktunk. A családi istentiszteletre sokszor kell valamit megtanulni, azt is nagyon szeretem. Van, amikor előadással készülünk, ilyenkor a szüleink nézik, ahogy mi előadjuk a bibliai történeteket.

Mi nemcsak a templomban, hanem otthon is szoktunk imádkozni. Ilyenkor összetesszük a kezünket, majd elmondjuk az imát. Ez mindig jó érzés, megkönnyebbülök általa. Tudom, hogy az imádságban Istenhez beszélek és ő meghallgat engem.

Léránt Dávid Illés – diák, Budapest (Rákoskeresztúr)

Református óvodába jártam, onnantól kezdve kialakult egy kapcsolat Isten és köztem. A konfirmációs előkészítő órák óta járok rákoskeresztúri evangélikus gyülekezetbe. Ahogy egyre jobban megértettem, hogy miről szólnak a bibliai történetek, úgy vált egyre fontosabbá a hit a számomra. Konfirmandus csoportunkban kialakult egy szorosabb baráti közösség, aminek egy része mára már ifjúsági csoport. Egymásra figyelő baráti társaság vagyunk, akik hisznek Istenben. Mi megoszthatjuk egymással a dolgainkat.

Az ifjúsági óra elején át szoktuk beszélni, hogy mi történt velünk. Ha valakinek valami gondja van, akkor próbálunk segíteni a számára. Az ifjúsági órán imádkozni is szoktunk. Ilyenkor egy közösségként, együtt tárjuk ki Isten elé a bajainkat és örömeinket. Ez egyrészt nagyon jó érzés, másrészt még jobban összekovácsol minket. Meghatározó volt a számomra, hogy a konfirmációs tábort közös istentisztelettel zártuk le. Együtt mentünk be Isten házába, közösen hallgattuk meg a nekünk szóló igét. Ez is kapocs, összetartó erő volt.

Isten számomra biztos pont, általa van kiben bíznom, tudom, hogy ha bármi gond van az életemben, akkor Isten meghallgat és segít.

Szatványi Tamás – diák, Budapest (Rákoscsaba)

Három évvel ezelőtt kezdtem gyülekezetbe járni. Szüleim evangélikusok, és én is szerettem volna konfirmálni, mert úgy éreztem, hogy ezzel lépek be a gyülekezetbe. Először konfirmációi órára jártam, majd táborokba, most pedig ifjúsági órára. Ott a hit kérdéseiről beszélgetünk baráti körben. Mókás játékokat játszunk, de mellette komoly dolgokról is gondolkodunk.

Isten biztonságot ad. Tudom, hogy mindig mellettem van, így sosem maradhatok egyedül. Azt is tudom, hogy azért ad néha nehezebb feladatokat, hogy észrevegyem a hibáimat.

Mindennap imádkozom. Ilyenkor megszólítom Istent, általában kérek tőle valamit. Nem mindig kapok egyből választ, de tudom, hogy ő akkor is meghallgat, és ha olyat kérek, ami jó, akkor azt később meg is fogom kapni.

Egyre rendszeresebben járok istentiszteletre, melyen a közös imádságot szoktam a leginkább várni, mert olyankor más szemszögéből tudok Istenhez fordulni. Ezenkívül még az úrvacsorát várom a legjobban. Az olyan számomra, mintha én is ott lennék Jézus utolsó vacsoráján. Úgy érzem, mintha ő adná körbe a kenyeret és a bort. Ezzel sokkal közelebbi kapcsolatba kerülök Krisztussal.

Horváth-Hegyi Villő – diák, Szentendre

Nagyon szeretek énekelni. Kedvenc énekem az Erős vár a mi Istenünk. Mi istentisztelet előtt és hittanórán is így köszöntjük egymást. A hittanórákon Jézus életéről és csodáiról tanulunk.

Jézus feltámadása a kedvenc bibliai történetem. Tudom, hogy ő a bűneinket magára vette, megbocsátott nekünk, és esélyt adott rá, hogy feljuthatunk a mennybe. Ezt azért tette, mert nagyon szeret minket.

A szentendrei Szent András Katolikus Általános Iskolában tanulok, az evangélikus hittanórákat édesapám tartja. Evangélikusként mi nem szoktunk keresztet vetni, és Jézust imádjuk és nem Máriát. Adventi reggeleken lehetett az iskolámmal rorátéra járni, de a mi templomunkban is tartottunk hasonló alkalmakat. Ez hasonlít az istentiszteletre, de rövidebb. Ezeken az alkalmakon olyan énekeket éneklünk, melyeket csak nagyon ritkán hallani, így ezeket is meg tudom tanulni.

Molnár Attila – diák, Monok

Harmadik osztályos tanuló vagyok, nagyon szeretek énekelni és sportolni. Nagyon szeretek hittanórákra járni, mert ott az óra elején énekelni szoktunk, és sok érdekességet megtudok a Bibliáról és Jézusról. Van hittankönyvem, abból tanulunk. Gerlai Pali bácsi az iskolai hittanórán most azt tanítja, hogy miként teremtette meg Isten a földet. Megtudtam, hogy hat nap alatt teremtette, a hetediken pedig megpihent.

Szüleimmel és testvéremmel, Eszterrel együtt járunk az istentiszteletre. Az istentiszteleten együtt imádkozunk, és a lelkészünk gitározni is szokott. Ezt mindig nagyon élvezem. Mivel szeretek énekelni és tanulni, ezért mindig örülök, ha Pali bácsi új énekeket tanít nekünk. Kedvenc dalom az „Olyan örömöt, mint a forrás, Olyan örömöt kaptam tőled, Istenem”.

Vass Ágoston – diák, konfirmandus, Szentendre

Édesanyám evangélikus, édesapám katolikus. Testvéreimmel együtt régebben a katolikus gyülekezetbe jártunk, de most itt, az evangélikus gyülekezetben készülök konfirmálni. Katolikus iskolába járok, osztályunkban egyedül én vagyok evangélikus. Osztálytársaim ezt tudják, ezért fontos számomra, hogy olyannak mutassam magam, amilyennek az egész közösségünket látni szeretnék.

Gyülekezetünk nagyon összeszokott, szerető és családias. Itt mindenki figyelemmel van a másikra, közvetlenek vagyunk egymással. Nagyon szeretek ide járni, számomra szimpatikus ez a közösség.

A hittanórákon megtanulhatjuk a vallás alapjait, amire fel tudjuk építeni a hitünket. Horváth-Hegyi Olivér lelkész úgy tart órát, hogy az személyes legyen, valamint figyel rá, hogy számunkra érthető és befogadható legyen az, ami ott elhangzik. Hittanon nemcsak magolunk, hanem kérdezhetünk is. Ez meghatározó számomra.

Az istentiszteleten az úrvacsora és prédikáció nagyon fontos. Az igehirdetésben az evangéliumot a lelkész lefordítja a hétköznapi életünkre, ami segít abban, hogy ez alapján éljük az életünket. Az úrvacsora találkozás Krisztussal.

Kuti Zsuzsa Luca – a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium végzős diákja, Kiskőrös

Kiskőrösiként aktív tagja vagyok a helyi gyülekezetnek. Nagyon sok fontos élményem van innen, talán a legmeghatározóbb, amikor karácsonykor cserkészként viszem a betlehemi lángot. A gyülekezetben ismerjük egymást, ilyenkor mindenki rám mosolyog, nagyon nagy szeretetet, a közösség örömét élem ekkor meg.

A hagyomány tisztelete már óvodáskoromban kialakult bennem. Az óvodában kezdtem a néptánccal ismerkedni, aztán első osztályos koromtól – kisebb-nagyobb megszakításokkal – egyre komolyabb szenvedély lett az életemben. Most kiskőrösi szlovák hétköznapi népviselet van rajtam. Élvezem az öltözködés minden pillanatát, külön figyelek az apró részletekre is, hogy minden megfelelően álljon rajtam. Nagymamámnak van egy bácskai ünneplőse, azt is felvettem már. Azt nagyobb gonddal viselem, hiszen abban számomra nemcsak a hagyomány, de nagymamám és általa családom öröksége is megjelenik. A népi kultúra ápolását csak szeretettel lehet művelni, aki nem úgy teszi, azon egyből meglátják.

Deli Hanna Viola – diák, Szentendre

Kisgyermekkoromtól a szentendrei evangélikus gyülekezet közösségéhez tartozom, ez támpont az életemben. Két testvérem van, ők is hívők. Apukám korábban nem volt evangélikus, de a jó közösség őt is megszólította, 2008-ban konfirmált. Az egész család együtt szokott templomba menni, nagyon jó, hogy otthon is tudunk a hitről beszélni.

A helyi református gimnáziumba járok, ott mindennap van igeolvasás, de otthon az Útmutatót is napi szinten olvassuk. Rendszeresen imádkozom, sőt anélkül nem is tudok elaludni. Az imádság számomra azt jelenti, hogy megnyílunk Isten felé.

Régebben édesanyám járt a gyülekezeti kórusba. Ilyenkor én a gyerekekre vigyáztam, közben nagyon jó volt hallgatni az éneklésüket. Arra vágytam, hogy én is énekelhessek. Ifjúsági és konfirmációs órákon és táborokban sokat éneklünk, ilyenkor lelkészünk, Horváth-Hegyi Olivér gitárral kísér minket.

Meghatározó számomra, hogy részt vehetek a vasárnapi iskola lebonyolításában. Nagyon jó látni, hogy hétről hétre rengeteg fiatal jön a gyülekezetbe! Itt gyermekfelügyeletet végzek, valamint időnként az igéről is beszélhetek. Talán emiatt is akarok majd tanító néni lenni.

Sós Borbála – diák, Cegléd

A gyülekezeti ifjúsági csoportban olyan barátokra találtam, akikben tudom, hogy mindig bízhatok. Nagyon szeretem a társaságot. Van valami, ami összetart minket: egyetértünk abban, hogy jó evangélikusnak lenni, és mindegyikünk hisz Istenben.

A Bibliából Pál apostol történetét, azon belül is a damaszkuszi utasat nagyon szeretem. Számomra az a történet azt jelenti, hogy lehet, hogy valaki felnőttkoráig nem hisz Istenben, de sohasem késő. Az ember bármikor rádöbbenhet arra, hogy Istenben lehet hinni!

Én három éve lettem evangélikus. Elkezdtem evangélikus hittanra járni, és nagyon megfogott. Elkezdtem a gyülekezetbe is járni, kórustag is vagyok, részt veszek az ifjúsági órákon, és templomba is rendszeresen járok.

Elalvás előtt a Miatyánkot szoktam elmondani, de saját szavaimmal is imádkozom. Ilyenkor visszagondolok a napomra.

A gyülekezetünkhöz kötődő ökumenikus kórusba is járok. Nagyon szeretek énekelni, szeretem a közös szolgálatokat, de legfőképpen az ifit és az ottani társaimat szeretem.

Szombat Simon Szabolcs – diák, Szekszárd

Egy királynak van egy szolgája, aki nagyon nagy adóssággal tartozik neki. A szolgát a gazdája annyira szerette, hogy elengedte neki a tartozását. Ez a bibliai történet nagyon megtetszett. Az ifjúsági órán el is játszottuk.

Szerintem a megbocsátás nagyon fontos. Előfordul, hogy a testvéremmel összeveszünk, így gyakorolhatom a megbocsátást, bár az az igazság, hogy őrá nem is tudok igazán haragudni.

Ifire járni azért is jó, mert ott sok ismerősöm van, azonkívül barátokat is szerezhetek. Fontos, hogy ott Istenhez is közelebb tudok kerülni, hiszen a lelkész Zoli bácsi által sokat megtudunk a Bibliáról. Amikor tudunk, a családommal istentiszteletre is járunk. A templomban azt a részt szeretem a legjobban, amikor Zoli bácsi felolvassa az igét és megmagyarázza. A családi istentiszteleten úgy beszél, hogy mi, gyerekek is megértsük, hogy mit üzen nekünk az Úr.

Ficzere Kata – diák, Cegléd

Amikor tudok, akkor ott vagyok az istentiszteleteken. Ez azért fontos számomra, hogy még jobban higgyek Istenben, valamint hogy az ismerőseimmel, barátaimmal találkozni tudjak.

A gyermek-istentiszteleteket nagyon szeretem, ott játszani is nagyon sokat szoktunk. Egy Luther Márton életéről szóló matricás könyvet használunk. Van, amikor kézműveskedünk, van, hogy társasjátékozunk, de legfőképpen beszélgetünk és imádkozunk. A lelkésznő, Szlaukó Orsolya ezeken az alkalmakon érdekes és számunkra fontos bibliai történetekről beszél. Szeretem őt hallgatni.

Az imádságban Istennel tudok beszélgetni. Ilyenkor nem figyelek a zajokra, jobb csendben imádkozni.

Kedvenc énekem az „Erős vár a mi Istenünk”. Ez az imádságos ének erőt ad, jó érzés elénekelni. Amikor éneklek, akkor imádkozom, egyúttal vidám is vagyok.

Ficzere Kata – diák, Cegléd

Amikor tudok, akkor ott vagyok az istentiszteleteken. Ez azért fontos a számomra, hogy még jobban higgyek Istenben, valamint hogy az ismerőseimmel, barátaimmal találkozni tudjak.

A gyermek istentiszteleteket nagyon szeretem, ott játszani is nagyon sokat szoktunk. Egy Luther Márton életéről szóló matricás könyvet használunk. Van amikor kézműveskedünk, van, hogy társasjátékozunk, de legfőképpen beszélgetünk és imádkozunk. A lelkésznő, Szlaukó Orsolya ezeken az alkalmakon érdekes és számunkra fontos bibliai történetekről beszél. Szeretem őt hallgatni.

Az imádságban Istennel tudok beszélgetni. Ilyenkor nem figyelek a zajokra, jobb csendben imádkozni.

Kedvenc énekem az „Erős vár a mi Istenünk”. Ez az imádságos ének erőt ad, jó érzés ezt a dalt énekelni. Amikor éneklek akkor imádkozom, egyúttal vidám is vagyok.

Barna Mónika Diána – diák, Pilis

Egyszer, amikor anyukámmal sétáltunk, nagyon sok embert láttunk a templom előtt. Megkértem, hogy menjünk be mi is a templomba. Azóta vagyok az evangélikus gyülekezet tagja.

A hit egy támasz a számomra. A hit által tudom, hogy van valaki, aki mindig segíteni fog, még a legnagyobb problémában is. Ő nem hagy el, mellettem van, őrá ezer százalék, hogy támaszkodhatok.

Konfirmáltam, szoktam úrvacsorát is venni. Ezt megtiszteltetésnek veszem, mert érzem, hogy Jézus az én részem is.

Nagyon szeretek énekelni, a gyülekezeti énekkarba is járok. Az énekek nagyon megfognak, mindegyiknek van valamilyen jelentése. Az énekkarban erről többször is beszélünk.

Az evangélikus gyülekezetben minden ember számít! Nagyon szeretek idejárni, mert nagyon jó programok vannak, összetartó csapat vagyunk, figyelünk egymásra.

Vanderwilden Jacobus Johannes – diák, Cegléd

A kereszténység számomra fontos. Lényeges, hogy valamilyen közösség tagja legyek, ezért is érzem jól magam a gyülekezetben.

Szlaukó Orsolya lelkésznőhöz járok konfirmációs előkészítőre. Az órákon átvesszük a vizsgakérdéseket, de játszunk is. Nagyon jók ezek az alkalmak. Amikor tudunk, ott vagyunk az istentiszteleteken is. Jó, hogy a templomban ismerjük egymást. A prédikációkat is nagyon szeretem, többször előfordul, hogy felismerem a bibliai történeteket.

Nagypapám is lelkész, ő Hollandiában él. Amikor ott vagyunk, akkor ő is nagyon sokat mesél Istenről. A holland istentiszteletek kicsit modernebbek. Ott minden egyes pillanatot kihasználnak arra, hogy bemutassák, hogy mennyi tehetséges gyermek van a gyülekezetben. Az istentiszteleten van gyermekelőadás, de idősebbek is szolgálnak. Jó lenne, ha Magyarországon is lenne erre több lehetőség.

A Biblia egy olyan könyv, amiben Isten tetteiről olvashatunk. Noé bárkája igazán meghatározó történet számomra. Ott mindent elárasztott a víz, kivéve a bárkán lévőket. Noén nagyon nagy nyomás lehetett, ő mégis megcsinálta, amit az Úr mondott neki.

Maráczi Réka – diák, Sopronbánfalva

A sopronbánfalvi gyülekezethez tartozni számomra olyan, mintha lenne egy másik családom is! Ha bármi gond van, akkor itt lehet a közösségre számítani. Születésem óta járok templomba. Mostanában nem minden vasárnap tudok istentiszteletre menni, mert nagyon sok a tanulnivaló, de ha tudok, akkor a testvéreimmel együtt ott vagyok. A gyülekezeti táborok aktív résztvevője és segítője is vagyok. Szeretek az ifjúsági alkalmakra járni, mert jó, baráti közösség van itt.

A soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnáziumba járok. Nagyon örülök, hogy ott is vannak áhítatok. Gyógymasszőr szeretnék majd lenni, mert szeretem az embereket. Rákos gyermekekkel szeretnék foglalkozni. Azt gondolom, hogy felüdülés, ha segíthetek másoknak.

Meghatározó élményem, amikor konfirmáció után elmentünk az osztrák konfirmandusokkal találkozni Bécsújhelyre. Ott nagyon sok emberrel megismerkedtem, tanultunk németül, Istenről beszélgettünk, izgalmas feladatok voltak.

Mindennap imádkozom, mert tudom, hogy Isten hallja a hangomat, és az imádságtól jobb lesz a napom.

Laczkó Levente Bálint – diák, Pilis

Nagyon szívesen járok a gyülekezeti alkalmakra. Számomra az itteni közösség egy olyan családot jelent, akik őszintén együtt élnek, közösen részt vesznek az istentiszteleteken és más gyülekezeti alkalmakon. Itt figyelnek egymásra az emberek!

A hit számomra lelki megnyugvás és kapaszkodó. Boldog vagyok, hogy hiszek Istenben. Nagyon szeretem a Zsoltárok könyvét, Máté evangéliumát és Mózes könyveit. A teremtés története nagyon különleges, ott a világ kezdetét ismerhetjük meg.

Reggel és este, de nap közben is szoktam imádkozni. Ilyenkor Istennel beszélgetek, köszönetet mondok neki, van, hogy kérek is tőle, valamint hálát adok az életért.

Lehoczky Kinga – gimnazista, Kecskemét

Az egyház szerintem elfogadó, nyitott és családias. Krisztus biztos pont az életemben. Bármi változhat, de számomra Isten mindig ott lesz. Tudom, hogy az Úr mindig figyel rám, neki mindig fontos leszek, hozzá mindig odafordulhatok.

Az evangélikus gyülekezet nagyon családias, otthonosan érzem itt magam. Ha bármi problémám vagy kérdésem van, akkor bárkihez odamehetek, és nem utasítanak el.

Most abban a korban vagyok, hogy mindent meg szeretnék ismerni. Szükségem van az élettapasztalatra. Nagyon sokféle ember jár a gyülekezetbe, ők valóban tágítják a látókörömet.

Amikor konfirmandus voltam, akkor az istentiszteleten igét olvastam fel, most a kisgyermekek táboroztatásában szoktam segíteni. Ezek az alkalmak azért fontosak nekem, mert egy kicsit én is megmutathatom és átadhatom a hitemet. Orvos szeretnék lenni, úgy érzem, hogy ezáltal segíthetek majd a társadalomnak.

Szombat Lili Kata – diák, Szekszárd

A szekszárdi ifi nagyon családias. Ide mindig jó érzés belépni, mert itt mindenki nagyon vidám. A lelkész, Zoli bácsi, mindig játékkal vezeti be az órát, utána beszélünk egy bibliai történetről. Énekelni is szoktunk, azt is nagyon szeretem. Interaktívak az órák, van, hogy vetítés is van, közösen is szoktunk alkotni, szóval az egész ifi hangulata nagyon jó.

Egészen a kicsiktől az idősekig nagyon sokan járnak a gyülekezetbe. Istentiszteletre két testvéremmel és anyukámmal együtt szoktunk járni. Szeretem, hogy a gyermekek nyelvén is megszólal az üzenet, azaz mi, fiatalok is értjük, hogy miről szól az aznapi bibliai ige. A gyülekezet közös éneklését is szeretem. 

Propp Kristóf – diák, Szekszárd

Évek óta járok hittanra, de csak a konfirmáció előtt keresztelkedtem meg. Azért döntöttem úgy, hogy megkeresztelkedem, mert fontosnak éreztem, hogy Isten gyermeke legyek. A hittanórákon ismertem meg Istent, elkezdtem hinni Jézusban. Úgy érzem, hogy az Istenben való hit pluszt ad az életemnek. Lelki megnyugvást ad, hogy elmondhatom és felvállalhatom a hitemet.

A gyülekezeti ifjúsági csoport és a hittanórák is nagyon jó hangulatúak, jó közösség vagyunk. Viccelődni, játszani is szoktunk, sokszor játékosan tanuljuk meg a bibliai történeteket.

Jézus feltámadásának a története fontos számomra. Igaz, hogy nehéz elképzelni, de ez bizonyítja, hogy Isten létezik. Tudom, hogy Isten figyel ránk és Jézus saját életét adta, hogy mi nyugodtan élhessünk a világban.

Sefcsik Máté – diák, Szekszárd

Az istentiszteletek a gyülekezeti terembe is ki vannak hangosítva, ott szoktam hallgatni a prédikációt. Úgy érzem, hogy ott jobban megértem az Isten üzenetét. A gyülekezeti ifihez jó tartozni, sokakat régóta ismerek. Egy nehéz nap után az ifin találkozni, beszélgetni, az egy nyugodt órát jelent, olyat, ahol kikapcsolódhatok.

Isten igéje segít nekem a mindennapokban is. Ha rossz történik velem, akkor a hit az ami támasz abban, hogy túllépjek a nehézségeken. Ugyanígy van a jó dolgoknál is. Hogyha Istenre gondolok, úgy könnyebb nekem.

Egyik kedvenc példázatom a tékozló fiú története. Megfogott, hogy a gyermek el akart menni, ott is hagyta a szülői házat, majd visszatért, mert rájött, hogy neki az fontos. Otthon pedig az Atya nem haraggal, hanem szeretettel fogadta őt. Ez a történet arra ébreszt rá, hogy ha elmegyek Isten útjáról, akkor az életem sokkal rosszabb lesz, úgy mindenemet elveszíthetem. Amennyiben rajtamaradok az úton, akkor viszont jó, teljes életem lehet.

Wulf Jakab – egyetemi hallgató, Cinkota

Egy gyülekezethez tartozni azt jelenti, hogy van hova visszatérni. Jó gyülekezeti alkalmakra, istentiszteletre járni, megélni a közösséget. Számomra a neveltetés szempontjából, a hitem megéléséből és a hagyományőrzés miatt is fontos a gyülekezet. A cinkotai gyülekezethez tartozom, gyülekezeti barátaim nagyon fontosak a számomra, második baráti körömnek nevezném az egyetemi és iskolai társaimat.

Az Istenben való hitet az ember, így én is, nem egy esetben megkérdőjelezi, de ha figyel, akkor megtalálja Őt a hétköznapokban is.

Szüleim kántorok, így különösen fontos számomra az orgonaszó a templomban. Egyházi szerepet, mintegy igehirdetést tölt be számomra az orgonazene.

Lipták Dániel – zeneakadémiai hallgató, zenetanár, hegedűs, Szeged

Olvastam egy tanulmányt, ami arról szólt, hogy a gyermekek közül nagy részben azok járnak templomba, akiknek az édesapjuk is templomba jár. Érzem én is a felelősségemet… Szeretünk templomba járni, lányunkat, Ilkát is mindig visszük magunkkal, és amikor úgy hozza a helyzet, akkor az istentisztelet végéig is ott tudunk maradni.

Életünk egyik legmeghatározóbb élménye, hogy keresztények vagyunk. A kereszténység mondja el ugyanis a legtöbbet arról, hogy mi a dolgunk és hol a helyünk a világban.

A szegedi piarista gimnáziumban tanítok. Vallom, hogy érdemes tanítani, ha a tanítványokban Isten képét és Isten gyermekét látjuk. Még ha nem is mondjuk, de a gyermekek megérzik… Az iskolában liturgikus szolgálatokat is vállalunk. Van egy kis zenész csoportunk, velük nagyon jó hangulatú, egyúttal missziói alkalmakat is tartunk. Vannak olyan gyermekek, akik maguktól nem gondolnának arra, hogy elmenjenek a templomba, mégis, természetes a számukra, hogy a templomban énekelnek, azon belül is misetételeket. Hiszem, hogy ez nem múlik el nyomtalanul.

Abkarovits Anna – diák, Miskolc

Nagyon sok bibliai történetet ismerek. Fontosak számomra ezek a történetek, mert úgy érzem, hogy mindegyiknek van egy külön üzenete, ami nekem szól. Énekeink közül evangélikus himnuszunk, az Erős vár a mi Istenünk az egyik kedvencem. Luther Márton itt védelmezésről beszél, arról, hogy Isten mellett biztonságban vagyunk. Kifejezi, hogy van Isten, akihez mindig oda lehet fordulni, aki vigyáz az emberre és szeret engem is.

Az imádság biztos kapcsolat Istennel, ami számomra a kettőnk közti beszélgetést jelenti.

Kilencedik osztályos vagyok. Látom, hogy az én korosztályomban sokan azt gondolják, hogy Istenben hinni hülyeség. Osztályomban sokan éppen ezért az etikát választották. Én hittanra jelentkeztem, mert hiszek Istenben. Számomra fontos, hogy minél többet tanuljak és beszélgessek az Úrról, hogy még jobban megértsem Őt.

Pesei Fruzsina – egyetemi hallgató, Szeged

Nem olyan régen barátom, Gábor révén kerültem bele a szegedi gyülekezet életébe. Mindig izgulok, ha új helyzet, új emberek, új környezet vesz körül. Itt meglepően jól fogadtak, már először nagyon felszabadultan éreztem magam. Azóta is mindig örömmel megyek az evangélikus gyülekezetbe.

Nem vallásgyakorló családból jöttem, így bennem is volt egy félsz, hogy mi fog majd egy keresztény közösségben fogadni. Attól tartottam, hogy bigott lesz. Örömmel mondom, hogy nagyon pozitívan csalódtam. Ebben a közösségben jó, befogadó emberek vannak, olyanok, akik egyrészt teljesen hétköznapiak, mégis jól kijönnek egymással. Sok mindenben különbözünk, de az érződik, hogy a gyülekezetet összetartja az, hogy egyfelé tekint. Itt jól érzi magát az ember.

Abkarovits Géza Mátyás – diák, Miskolc

Jó az embernek, ha tud Istenben hinni, ezáltal könnyebb lesz az élet, hiszen van valaki, aki szeret minket, aki segít nekünk. Az Úrnak elmondhatjuk minden örömünket, bánatunkat és bajunkat, ezért is fontos az imádság.

Szeretek a gyülekezeti ifjúsághoz tartozni, itt nagyon jó a közösség. Hittanversenyekre is járni szoktam. Az ifi egy olyan közösség, ahol jó jelen lenni. Körülvesznek a barátaim, jókat tudunk beszélgetni, sokat szoktunk nevetni is, valamint a Biblia üzenetét is megismerjük.

Szoktam énekelni. Szeretem, hogy a gyülekezetben éneklünk. Ez egyrészt közösségi élmény, másrészt imádság. Azt érzem, hogy feltölt.

Van egy támaszom: Isten. Ő mindig fel tud segíteni és át tud segíteni az akadályokon.

Matavovszky Krisztina – diák, Miskolc

Hetedikes voltam, amikor konfirmációs órákra kezdtem el járni, aztán itt maradtam a gyülekezetben. Pontosan nem tudnám megfogalmazni, hogy miért fontos nekem, hogy hétről-hétre itt legyek, csak azt érzem egy hosszú, fáradtságos hét végén, amikor már nagyon kimerültem – jó ide eljönni, mert itt egy jó közösség fogad. Itt megnyugszom.

Másokkal is kikapcsolódhatnék, de nekem nincs kedvem hajnalig bulizni, vagy csak hülyéskedni, sokkal jobb nekem az, ha egy jó, egymásra figyelő közösség tagja lehetek. Elég különbözőek vagyunk, fiatalabbak és idősebbek is vannak a csoportban, de mégis nagyon jó a hangulat.

Édesanyám dajkaként dolgozik egy óvodában, tőle nagyon sokszor láttam, hogy mit jelent a gyermekekkel való jó és gondos foglalkozás. Én is nagyon szeretem a gyermekeket, örömmel tölt el, ha óvodásokkal foglalkozhatok. Jelenleg a miskolci evangélikus Kossuth-iskolában pedagógiát tanulok, én is óvónő szeretnék majd lenni.

Szombat Sára Virág – diák, Szekszárd

Nagyon szeretek énekelni. Hittanórán megtanultuk azt az éneket, hogy „Kimegy a magvető…” Nagyon tetszik az üteme, dinamikája és teljesen megértettem, amiről éneklünk. Az ének egy magvetőről szól, aki kimegy a mezőre és szétszórja a magokat. Van olyan mag, amely a kövek közé esik, és így nem tud majd a növény gyökere mélyre hatolni. A másik mag pedig ki tud kelni a jó földből. Megértettem, hogy itt arról is szó van, hogy Isten segítségével mi is naggyá, terméssé tudunk válni.

A gyülekezeti életet nagyon szeretem. Nem minden hétvégén, de amikor ráérünk, akkor anyukámmal és a testvéremmel együtt járunk az istentiszteletre. Egy nagyon jó közösség tagja lehetek itt. A lelkészünk, Zoli bácsi, a gyermekek nyelvén is elmondja Isten igéjének az üzenetét, így nem csak a felnőttek értik meg, hanem mi is.

Igaz, hogy az ifjúsági órák péntekenként vannak, így a hét fáradalmai már látszanak rajtunk, de nagyon jó itt lenni. Ez az egy óra olyan, ahol teljesen ki tudunk kapcsolódni, töltekezünk és jól érezzük magunkat.

Mogyorósi Gábor – egyetemista, Fancsal

Mester szakos egyetemista vagyok, de mellette dolgozom is. A Miskolci Ökumenikus Egyetemi Gyülekezetbe elsősorban azért járok, mert ott olyan közösségi élményt kapok, amit máshol nem élhetnék át. Fontosak és tanulságosak számomra a gyülekezetben elhangzó gondolatok, olyanokról beszélünk, amikből profitálni tudunk. Etikai és életvezetési kérdéseket is megvitatunk, ez szerintem különösen fontos.

Vallom, hogy ha hiszünk Istenben és elfogadjuk a Biblia által képviselt értékeket, akkor egy jobb, kiegyensúlyozottabb életünk lehet. A hit erőt ad a mindennapi problémák kezeléséhez, még a váratlan nehéz helyzeteket is könnyebb így megoldani. A család és a barátok mellett a vallás egy olyan plusz az ember életében, amit igazából nem lehet megmagyarázni, csak tudni lehet, hogy van. A mindennapi életben is próbálok úgy viselkedni, hogy lássák rajtam: keresztény vagyok.

Kozma Dániel – egyetemi hallgató, Miskolc

Az ember társas lény, a történelem mutatja, hogy az emberek kis csoportokban éltek együtt, nekünk is szükségünk van e közösségre. Faluhelyen még ismerik egymást a szomszédok, a mai városi világban azonban már eluralkodott a személytelenség. Jó egy közösséghez tartozni, ahol nem idegen a másiknak a jelenlévő.

A vallási közösség a barátságokon túl a lelki gondokra tud választ adni. Aki gyülekezetbe jár, az bár sokfelől érkezik, az alapokat tekintve mégis hasonlóan gondolkodik. Engem a vallás kulturális szinten is megfogott. Érdekel a történelem és olvasmányaimban azzal találkoztam, hogy a vallás hogyan formálta a népek kultúráját.

Számomra azért fontos hogy hiszek Istenben, mert így sokkal teljesebb, nyugodtabb az életem. Nem a „vakszerencsére” hagyatkozom, hanem Istenben bízom. Látom, hogy a közösség részesének lenni jó, és hogy itt választ kaphatok a kérdéseimre, valamint tudhatom, hogy mindig van, akire számíthatok.

Sándor Zsigmond – diák, Szekszárd

Aki nem hisz semmiben, annak nincsen mire támaszkodnia. Én tudom, hogy Isten mindent tud mindenkiről, benne meg lehet bízni és rá lehet támaszkodni. Vannak dolgok, amiket nem szívesen mondok el másnak, de Istennel meg tudom beszélni. Ez jó érzés. Én Istenre támaszkodok a leginkább. Azért fontos nekem Jézus, mert tudom, hogy Ő segít nekem. Azért is szoktam hozzá fordulni, hogy növeljem az önbizalmam és magabiztosabb legyek.

A gyülekezetbe azért szeretek járni, mert itt sok mindenkit ismerek és élvezetesek az ifjúsági órák. Az ifi elején játszani szoktunk, sokat viccelődünk, és olyan dolgokról beszélünk, amik érdekelnek.

Istentiszteletre a családdal együtt szoktunk menni. Szeretem, hogy a szövegek és képek ki vannak vetítve. Örülök, hogy a lelkész a gyermekek nyelvén is elmagyarázza a történetet, mert így én is megértem. Énekelni is szoktam, kedvenc énekem a „Mélyből hozzád száll szavam”. Ezt azért szeretem, mert ebben benne van, hogy támaszkodjunk Istenre és hogy Tőle kérjük a segítséget.

Táborszki Bálint – diák, Cinkota

Rendszeresen járok istentiszteletre, mert ott jó a hangulat és a közösség. Ott Istenről gondolkodunk, közösen imádkozunk. Énekelni is szoktam. Sok barátom van a gyülekezetben. Jó közöttük lenni.

Harmadik osztályos vagyok. Az iskolai hittanon sokat beszélgetek a lelkésszel. Nagyon jó, hogy kérdezhetek, hogy közösen gondolkodhatunk. Legutoljára Luther Mártonról tanultunk. Arról beszélgettünk, hogy Luther egy olyan országban élt, ahol a Biblia nyelvét nem értették, ezért volt szükség arra, hogy lefordítsa nekik. Így aztán mindenki megérthette a Szentírást.

Bőhm Gergő – diák, Györköny

Tavaly részesültem konfirmációban. Ez a családban szokás, de én magam is szerettem volna, ha megtörténik, mert hiszek Istenben és szerettem volna kifejezni, hogy hozzá tartozom.

Amikor van rá időm, akkor ott vagyok az istentiszteleteken. Fontos számomra az ima, hogy a kérdéseimmel az Úrhoz forduljak, hogy hallgassam az igét és annak a magyarázatát.

A gyülekezet ifjúsági alkalmaira rendszeresen járok. Nagyon jó, hogy ezek az órák nem olyanok, hogy csak ülünk és hallgatunk, hanem játszunk, közösségben vagyunk, beszélgetünk. A konfirmációm óta úrvacsorát is veszek. Ez számomra olyan, mintha ajándékot kapnék Istentől.

Kelemen Zsuzsanna – diák, Miskolc

A konfirmációm és a keresztelőm ugyanakkor volt. Úgy éltem meg mindkettőt, hogy közelebb kerültem Istenhez. Persze már korábban is volt egy mások által el nem szakítható kötelékem Istennel, de most ezt a kapcsolatot erősítettem meg.

Tudom, hogy ha én úgy döntök, hogy hiszek Istenben és imádkozok hozzá, akkor Ő meghallgat engem. Isten nagyon sok mindenben tud segítséget nyújtani. Ő az egyetlen, akiben igazán megbízhatunk. Emberben is meg lehet bízni, de más az, amikor Istennel beszélgetünk.

A tékozló fiú példázata a kedvenc bibliai történetem. Az nagyon szép, amikor két ember között nézeteltérés támad és egyikük – annak ellenére, hogy megbántották – képes arra, hogy a szeretete legyen az erősebb és meg tud bocsátani. Szerintem a megbocsátás egy új esély, de nem csak annak, aki bocsánatot kap, hanem annak is, aki adja. Mindenki megérdemel egy új esélyt. Nekem a megbocsátás nem megy könnyen, rosszul is érzem miatta magam, de azért igyekszem…

Táborszki Réka – diák, Cinkota

Hittanórán szoktunk imádkozni, ilyenkor Jézushoz fordulunk. „A kicsi telefont” is gyakran mondogatjuk. Ez arról szól, hogy van egy telefon, amelynek a segítségével a barátunkat hívjuk. A történet végén kiderül, hogy a legjobb barátunk Jézus, mert ő mindig szeret minket.

Azt az éneket is szeretem, hogy „Ki teremtette ezt a világot”. Ilyenkor van egy kép, amelyen sok minden van és mindegyikről elénekeljük, hogy Isten teremtette.

Nekem fontos, hogy van Isten. Jó tudni, hogy Isten olyan, aki vigyáz ránk, és hogy neki köszönhetjük, hogy élünk.

Szabó Zsófia – diák, Cinkota

A hittanórákat nagyon szeretem. Színezni szoktunk meg énekelni. A lelkészt, István bácsit is szeretem, mert kedves, mosolygós, olyan közvetlen velünk. A hittanóra elején és a végén imádkozunk.

Kedvenc énekem a „Kicsi katicabogár”. Ez arról szól, hogy egy ember arra kér egy katicabogarat, másszon fel az ujja végére. A katica megkérdezi, hogy ki teremtette. Az ember az mondja neki, hogy Isten teremtette a katicát is és az embert is. Az ember kéri, hogy adjanak ezért hálát, de a katica ezt nem tudja, ezért megegyeznek, hogy az ember megteszi helyette is.

Farkas Zoltán – egyetemista, Soltvadkert

Konfirmáció előtt is jártam már a gyülekezetbe, de utána történt az igazi változás: rengeteg barátom lett az ifin. Számomra nagy élmény, hogy a legkülönbözőbb embereket össze tud kötni a hit, és egy közösséggé tud formálni. Amikor tehetem, ma is járok az ifjúsági alkalmakra. A keresztény közösség számomra azt jelenti, hogy számíthatunk egymásra, őszintén megbeszélhetjük a dolgainkat és akkor is támaszkodhatunk egymásra, ha valami baj van.

Huszonkét éves vagyok. Esténként nem tudok imádkozás nélkül lefeküdni. Próbálom ezt nem rutinként megélni: nemcsak azért imádkozom, mert „muszáj”, hanem mert belülről jön a késztetés. Az imában ki tudom mondani, hogy mit szeretnék; olyan is van, hogy önző módon kérek valamit, de a lényeg, hogy tudom: Ő mindig ott van nekem. Hiszem, hogy Istenhez bármilyen problémámmal fordulhatok.

A hit éltet. Ha rossz passzban vagyok, vagy összejönnek a fejem fölött a dolgok, akkor is tudom, hogy biztos pont van az életemben: az Isten és a hit.

Kun Szabolcs – diák, konfirmandus, Cinkota

Számomra azért fontos a konfirmáció, mert úgy érzem, hogy ezáltal kicsit jobban számítok majd az egyházban. Nemcsak eljárok a gyülekezetbe, hanem mondhatom, hogy fontos számomra. Nekem nyugalmat ad, hogy tudhatom: tartozom valahova.

Mit jelent, hogy van Isten? Megnyugvást. Mindenki volt már úgy, hogy egyedül volt és akkor eszünkbe juthat, hogy van Isten és ez erőt ad. Van remény, nem szabad feladni.

A hittanórán megtanuljuk azt, ami a Bibliában van. Ez azért fontos, hogy megértsük Isten üzenetét. Engem nagyon foglalkoztat, hogy hogyan működött a Biblia idején a világ. Az is érdekel, hogy milyen lehetett Jézus mellett, Isten tudatával élni.

A szónak hatalma van. Ha mondunk valamit – lehet az kis vicces butaság, vagy akár életek fölött döntő komoly dolog – az meghatározhatja a sorsunkat. Én például vallom, hogy hiszek Istenben és nem tántorodom el mellőle.

Az Istenben való hit számomra megnyugvás, hiszen tudom, hogy van merre haladni.