Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | Ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Pest megye (64),nyugdíjas (64),diák (56),tanár (40),Tolna megye (34),Veszprém megye (32),Nógrád megye (28),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (26),presbiter (25),Bács-Kiskun megye (23),tanuló (22),Budapest (21),Baranya megye (17),Miskolc (16),kántor (16),felügyelő (16),Győr-Moson-Sopron megye (15),pedagógus (14),egyetemista (13),Fejér megye (12),Szekszárd (11),pénztáros (10),evangélikus (8),Cegléd (8),Soltvadkert (8),Pilis (8),Györköny (7),tanító (7),Szentendre (7),vállalkozó (7),Cinkota (7),Debrecen (7),Jász-Nagykun-Szolnok megye (7),Bakonycsernye (7),Szeged (6),Szolnok (6),Balassagyarmat (6),óvónő (6),Sopron (6),Ipolyszög (6),Békés megye (6),Pestszentimre (6),Dunakeszi (6),Domony (6),Siklós (6),asszisztens (5),Hajdú-Bihar megye (5),Zánka (5),Ipolyvece (5),Rákoskeresztúr (5),gondnok (5),Kiskőrös (5),orvos (5),gimnazista (5),könyvtáros (5),Csővár (5),Magyarbóly (5),Kecskemét (5),Zomba (5),Vecsés (5),Vác (5),hittan (4),Ágfalva (4),énekkar (4),Vanyarc (4),Sárszentlőrinc (4),Csongrád megye (4),zenész (4),Nagyvázsony (4),Várpalota (4),konfirmáció (4),Nemesleányfalu (4),Balatonfüred (4),másodfelügyelő (4),könyvelő (4),Kondoros (4),hitoktató (4),Pápa (4),egyházfi (3),ELTE (3),óvodapedagógus (3),őstermelő (3),gépészmérnök (3),eladó (3),Fót (3),postás (3),Mohács (3),mérnök (3),Göd (3),buszsofőr (3),Felsőpetény (3),Nemeskér (3),Szentantalfa (3),hagyomány (3),Székesfehérvár (3),kereskedő (3),építész (2),Harka (2),Dörgicse (2),Balatonakali (2),Dunatetétlen (2),Láthatóan evangélikus (2),teológushallgató (2),Ózd (2),Páhi (2),fodrász (2),szakács (2),történész (2),Vácegres (2),Harta (2), (2),üzletvezető (2),Lovászpatona (2),Szélrózsa (2),borász (2),lelkész (2),néptánc (2),Sárospatak (2),konfirmandus (2),építőmérnök (2),gyógypedagógus (2),Monok (2),intézményvezető (2),láthatóan evangélikus (2),gyermeknevelő (2),Kisdörgicse (2),fazekas (2),zongoratanár (2),Rákoscsaba (2),Somogy megye (2),Szécsény (2),Diósgyőr-Vasgyár (2),közgazdász (2),keresztelő (2),rendőr (2),programozó (2),Felsőnána (2),Pálfa (2),cukrász (2),gyógyszerész (2),szoftverfejlesztő (2),Kétbodony (2),gyülekezeti felügyelő (2),Penc (2),Beremend (2),imádság (2),Váckisújfalu (2),Sopronbánfalva (2),család (2),Mende (1),nyudíjas (1),templomdíszítés (1),hidrobiológus (1),Rákospalota (1),MTA (1),gazdasági ügyintéző (1),élelmiszer-eladó (1),titkár (1),Pestszentlőrinc (1),tesztautomatizáló mérnök (1),énektanár (1),énekkari tag (1),képnyomtató (1),imaközösség (1),zöldségkereskedő (1),dizájnmenedzser (1),elektrotechnikus (1),vadász (1),gépész (1),munkajogász (1),üzletkötő (1),Zala megye (1),Borsodnádasd (1),Lenti (1),gyülekezeti és temetői gondnok (1),Sátor Suli (1),Erdőhorváti (1),szőlész (1),Sátoraljaújhely (1),gondok (1),biogazdaság (1),Mogyoród (1),Tokaj (1),állattartó (1),háztartásbéli (1),Hidas (1),biológus (1),Nagydorog (1), IT-tanácsadó (1),darukezelő (1),művelődésszervező (1),épületüvegező (1),vegyészmérnök (1),egyetemi hallgató (1),énekkari taglogopédus (1),gyülekezeti másodjegyző (1),alpolgármester (1),Galgagyörk (1),angol–magyar szakos egyetemi hallgató (1),Acsa (1),Csömör (1),Putnok (1),felebbviteli főügyész (1),személyzeti ügyintéző (1),szolfézstanár (1),építésivasalat-gyártó (1),mentálhigiénés szakember (1),cigánymisszió (1),kutató (1),Sárbogárd (1),közfoglalkoztatott (1),angoltanár (1),vegyész (1),Podmaniczky János Evangélikus Iskola és Óvoda (1),litográfus (1),nevelőszülő (1),Kismányok (1),bányász (1),cserkész (1),osztályvezető (1),vendéglátós (1),Semmelweis Egyetem (1),polgárőr (1),docens (1),Pákozd (1),tervezőgrafikus (1),bányamentő (1),informatikus (1),Tét (1),Nagymányok (1),Fancsal (1),esztergályos (1),Alsószeli (1),szakmunkás (1),nővér (1),mezőgazdász (1),varrónő (1),kesztyűs (1),nefrológus (1),ács (1),Veszprém (1),óvoda (1),távközléstechnikus (1),Fehérvárcsurgó (1),webszerkesztő (1),szerelő (1),Csót (1),kozmetikus (1),szociális munkás (1),anyakönyvvezető (1),Vöröstó (1),fejlesztőmérnök (1),házasság (1),élelmezésvezető (1),Kiskunhalas (1),XVI. kerület (1),sportoló (1),futó (1),villamosmérnök (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),egészségügy (1),Kaskantyú (1), Bács-Kiskun megye (1),nyomdász (1),irodavezető (1),Békéscsaba (1),Kazincbarcika (1),jogász (1),tisztviselő (1),logopédus (1),Líceum (1),gyülekezeti pénztáros (1),hentes (1),ápolónő (1),gyermekotthon (1),laboráns (1),házaspár (1),gyűjteményvezető (1),agrármérnök (1),lakberendező (1),gyógytornász (1),Porrogszentkirály (1),Balatonszárszó (1),rendszergazda (1),EPSZTI (1),munkavédelmi munkatárs (1),karmester (1),földművelő (1),nevelő (1),evangélikus motoros (1),népviselet (1),polgármester (1),Pilisszentlászló (1),Patvarc (1),építészmérnök (1),gasztroenterológus (1),főorvos (1),népszokás (1),Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium (1),pszichopedagógus (1),Szügy (1),Budakeszi (1),aranyműves (1),énekkarvezető (1),állatorvos (1),köztisztviselő (1),hittantanár (1),recepciós (1),tűzoltó (1),levéltár (1),Bikács (1),költő (1),gazdasági referens (1),Gyomaendrőd (1),dajka (1),bölcsőde (1),takarító (1),harangozó (1),ügyintéző (1),építőipar (1),Péterfy (1),zenetanár (1),gyógyszertári asszisztens (1),Mezőtúr (1),Győr (1),kórus (1)

Evangélikusnak lenni jó!

Sebesi Julianna – gimnazista (Fót)

 Nagyon sokat hozzáad a személyiségemhez, hogy istentiszteletre járó, aktív gyülekezeti tag vagyok. Az iskolában is mindenki tudja rólam, hogy istenhívő vagyok, ugyanis ez megnyilvánul a személyiségemben.

Szüleimmel kisgyermekkorom óta járok istentiszteletre, bibliaórákra. Korábban volt egy rövid időszak, amikor eltávolodtam egy kicsit a gyülekezettől, de visszataláltam. A gyülekezet számomra az a hely, ahol sokan sokfelől jövünk, de egy irányba tekintünk. Felemelő a gyülekezeten belüli közösségi élmény! Felbecsülhetetlen az a szeretet, amit a gyülekezeti tagoktól kapok. A közös éneklés és imádság meghatározó számomra. Annyira jó érzés együtt mondani a Miatyánkot!

Régebben résztvevőként, ma már segítőként vagyok jelen a gyülekezet nyári táboraiban. A gyermek-istentiszteleteknek is állandó szolgálója vagyok, és az adventi műsorokban is tevékenyen közreműködöm. Csodálatos megélni a gyermekek szeretetét.

Humán beállítottságú vagyok. Érettségi előtt állva gondolkodtam a tanári pályán, de végső elhatározásom az lett, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakára szeretnék jelentkezni. Ebben a Szélrózsa őszi kerti partija adta meg a megerősítést. Ott több teológushallgatót, lelkészt is megismertem. Meséltek az egyetemről, a képzésről, és megismerhettem a személyiségüket. Ez nagy hatással volt rám. Biztatás, hogy elhatározásomat nemcsak a családom, hanem a fóti gyülekezet is támogatja.

Tovább

Aki vallja, hogy templomba járni és segíteni jó!

Vecsei Emma – gimnazista (Vecsés)

Családommal minden este közösen imádkozunk, énekelni is szoktunk. Ezek nagyon meghitt pillanatok, ilyenkor nemcsak Istenre, hanem egymásra is nagyon figyelünk. Ha vasárnap nem tudunk istentiszteletre menni, akkor anyukám felolvassa a napi igét és a hozzá tartozó áhítatot, imádságot. Ezeket egyébként hétköznapokon e-mailben is el szokta küldeni a testvéreimnek és nekem. Fontosnak tartom, hogy a családommal együtt részt vegyünk az istentiszteleten. Ez egyszerre jelenti az Istennel való találkozást, de a családi és gyülekezeti közösséget is.

A gyülekezet több tagjával együtt én is aktív tagja vagyok a Sátor Sulinak. Ide olyan gyermekeket várunk, akiknek valamilyen tantárgyból korrepetálásra, segítségre van szükségük. Játékosan próbálunk nekik segíteni a tanulásban, sőt uzsonnát is készítünk a számukra.

Amikor a konfirmációm alkalmával először vettem úrvacsorát, akkor kicsit könnybe lábadt a szemem, mert nagy dolognak éreztem, hogy személy szerint én is részesülhetek Isten szeretetének és kegyelmének ilyen kifejezéséből. Ma is felemelő érzés, hogy a kenyéren és a boron keresztül Jézussal találkozhatok. Az úrvacsoravételnél külön áldást szoktunk kapni. Ezt is nagyon várom, utána mindig átgondolom, hogy vajon mit üzen számomra az adott ige. A Bibliából a Zsoltárok könyvét szoktam rendszeresen olvasni. A 23. zsoltár különösen is fontos a számomra, mert kifejezi, hogy sosem vagyunk egyedül, Isten ugyanis mindig szeret és vezet minket.

Tovább

A természettudomány alapvetően Isten teremtett világának a felfedezése

Pest megye diák  egyetemi hallgató Váckisújfalu vegyészmérnök

Demény Petra – vegyészmérnök szakos egyetemi hallgató (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem), Váckisújfalu

Számomra közel olyan természetes, hogy hiszek Istenben, hogy evangélikus vagyok, mint az, hogy levegőt veszek. A váckisújfalui templomban kereszteltek meg, itt is konfirmáltam, hittanra is ide jártam. Belenőttem az evangélikus közösségbe. Az érettségi idején nem voltam biztos abban, hogy jó-e, amit csinálok, megfelelőek-e a terveim. Megerősítésre volt szükségem. Addig is jártunk templomba, de akkor elhatároztam, hogy minden vasárnap istentiszteletre fogok járni. Azóta minden vasárnap hazaviszek valami üzenetet a templomból. Több közösségi programban is részt veszek, az ifjúsági filmklub a szívügyem.

Természettudományos pályán mozogva többen meglepődtek azon, hogy istenhívő vagyok. Máig nem értem, hogy a természettudomány és a vallás miért ne férhetne össze egymással. Tudományos kutatómunkában is részt veszek, fotokatalitikus memóriával foglalkozom. Itt fény hatására valamilyen változás történik az anyagban. Ha az eljárás megfelelően van megtervezve, akkor a terveinknek megfelelő, akár késleltetett változás is elérhető. Így lehet például napelemet vagy öntisztuló ablakot gyártani. Ez az ismeret is csak tovább erősítette bennem, hogy a természettudomány alapvetően Isten teremtett világának a felfedezése.

Tovább

Isten szeretetében élni

Kalincsák Luca – diák, Bakonycsernye

Az iskolai hittanóra nem olyan meghitt, mint a gyülekezeti ifjúsági óra, de azt is nagyon szeretem, mert jó a hangulata, és a nehéz nap közben feltölt. Az órákat lelkészünk, Szarka Éva néni tartja. Szeretem, hogy mindig megbeszéljük az éppen előkerülő bibliai történeteket. Karácsony története és húsvét ünnepe is nagyon fontos a számomra.

Az istentiszteleten az énekeket nagyon kedvelem, és azt is, hogy van lehetőség felolvasásra. Erre szoktam jelentkezni. Ilyenkor előre megkapjuk a szöveget, ezt otthon gyakorlom, hogy minél szebben tudjam majd a templomban elmondani. Megtisztelő, hogy én olvashatom fel a bibliai igét. A prédikációt is nagyon szeretem, mert akkor a lelkész elmagyarázza, hogy miről szól az ige. Erre figyelni szoktam.

Esténként otthon együtt imádkozni szoktunk, valamint az is gyakori, hogy a Bibliából közösen olvasunk fel. Ilyenkor apa, anya és a testvérem is ott van. Ezután meg szoktuk beszélni, hogy miről szól, amit olvastunk. Ilyenkor mindenki megosztja a gondolatait a többiekkel. Fontosak ezek az együttlétek a számomra.
A Láthatóan evangélikus sorozat Facebook-oldala.

Tovább

Aki már fiatalon a gyülekezetet szolgálta

Galgagyörk Pest megye kántor angol–magyar szakos egyetemi hallgató egyetemista diák ELTE

Turai Krisztina – angol–magyar szakos egyetemi hallgató (ELTE), kántor, Galgagyörk

Zongorázni tanultam, ezért amikor a gyülekezetünk korábbi kántora Németországba költözött, felkértek, hogy legyek az utódja. Először nagyon izgultam, de idővel rájöttem, hogy szívesen végezem ezt a szolgálatot. Még abban az évben elmentem a fóti Evangélikus Kántorképző Intézetbe, hogy elmélyítsem a tudásomat.

A nyolc év alatt, amióta kántor vagyok, nagy jártasságra tettem szert az istentisztelet felépítésének tanulmányozásában, szervezésében. A lelkészünkkel való közös készülés, a folyamatos tanulás és gyakorlás meghatározó a számomra.

A kántori szolgálat által is megélem a hitemet. Része vagyok a gyülekezetnek; áldás, hogy kísérhetem a gyülekezeti éneket, sőt a mindennapokra kiható megerősítő élmény is, hogy a közösségben szolgálhatok. Az orgonálás kikapcsol. Olyankor elfelejtem a mindennapi problémáimat, csak Isten felé fordulok, és csak a közösséget szolgálom.

Amikor mélyebb ponton vagyok, ha valami nem sikerül az egyetemen vagy munkahelyemen, akkor sem csüggedek el nagyon, hiszen tudom, hogy Isten velem van.

Tovább

Menjünk a sivatagból az oázisba!

Dunakeszi Pest megye diák egyetemista biológus

Boros Zsófia – biológus hallgató (Állatorvostudományi Egyetem), Dunakeszi

Az istentisztelet számomra olyan, mintha a sivatagból oázisra érnék. Úgy érzem, hogy erre hétről hétre szükségem van. Ez ugyanis lelki feltöltődést és biztos pontot ad nekem, ezután sokkal könnyebben veszem a mindennapi akadályokat.

Rendszeresen olvasom a Bibliát, de az igehirdetésben más szavai által kerül a Szentírás üzenete közel hozzám. Bár nem az énekhangomról vagyok híres, szeretem a közös énekléseket, mert abban a közösséget élem meg. Evangélikus közösségünk erejét jelzi az is, hogy vizsgaidőszakban sokan odajönnek hozzám a gyülekezetből, és megkérdezik, miként alakulnak a tanulmányaim. Azt is jó megélni, hogy mi, fiatalok itt valóban tudunk segíteni az idősebbeknek – különösen a koronavírus járvány idején.

Pályaválasztásomban szerepet játszott, hogy már egészen kiskoromban is lenyűgözőnek tartottam a természet szépségét, az élőlényeknek a működését. Ezt szerettem volna minél jobban megismerni, ezért választottam a biológus szakot. A tudományos és a vallásos nézőpont nem zárja ki egymást, nem mond alapvetően ellen egymásnak, csupán más szemszögből közelítik meg ugyanazt a kérdést, azaz teremtettségünket.

Tovább

Egy csapatba tartozunk!

Bakonycsernye diák tanuló Fejér megye

Kalincsák Sára – diák, Bakonycsernye

A legtöbb barátom a gyülekezethez tartozik, így az ifjúsági órákon, istentiszteleten, minden gyülekezeti alkalmon összejön a baráti társaságom. Ez nagyon jó érzés. Azt is nagyon szeretem, amikor a családommal együtt megyek a templomba. Ilyenkor jó megélni, hogy együtt vagyunk, a hétköznapok után egy kicsit közösen lelassítunk. Összehoz minket, hogy együtt ülünk a templompadban, úgy érzem, hogy egy csapatba tartozunk.

Szeretem, hogy az ifin éneklünk, de játszani is nagyon sokat szoktunk. Az istentiszteleten is énekelni szeretek a legjobban, de az úrvacsoravétel is meghatározó a számomra. Jó érzés tudni, hogy az úrvacsora által megélhetem, hogy nemcsak a közösséghez, hanem Istenhez is tartozom, aki Jézus által nekem is megbocsátja a bűneimet.

A gyülekezeti ifjúsággal együtt én is részt vettem a büki Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozón. Barátokkal mentem, szórakoztunk is, de a komoly része is sokat jelentett számomra. Fantasztikus volt látni, hogy mennyi fiatal jár evangélikus gyülekezetekbe! A találkozón egy nagy közösség voltunk. Hiába nem ismertük egymást, átjárt bennünket, hogy egy csapatba tartozunk. Felemelő volt, hogy együtt énekeltünk.

Tovább

Nincs mitől félnünk!

Debrecen diák tanuló gimnazista

Kovács Kincső – gimnazista, Debrecen

Aki kereszténynek vallja magát, az szeretné tudatni a világgal, hogy tartozik valakihez, mégpedig Istenhez, és harmóniában él vele. Bár az embert számos veszély érheti a külvilágban, de ha van számára valaki, akihez mindig visszatérhet, akkor valójában nincs mitől félnie. Ez a biztos pont az én életemben a Krisztusba vetett hit.

Egy húsvéti istentiszteleten tudatosult bennem, hogy mit is ünneplünk nagypénteken és feltámadáskor. Ekkor tértem meg. Azóta egyre inkább elmélyülök a hit kérdéseiben.

Az istentiszteletnek a számomra legfontosabb része az imádság. Ez intim beszélgetés Istennel. Mivel az istentiszteleten ezt közösen végezzük, felemelő megélni, hogy bár valószínűleg több dologra gondolunk, hiszen különbözőek vagyunk, mégis egy felé fordulunk, az Úrra tekintünk. Ez egy különleges kapcsolat, egyszerre belső és közösségi kommunikáció.

Az evangélikus gyülekezet számomra olyan építő, rengeteg lehetőséget felkínáló közösség, ahol elmosódnak a korosztályi határok. Az istentiszteleteken kívül számos programunk van. Ezeken bármikor meghallgatjuk egymást.

Tanár szeretnék lenni. Ezáltal egyrészt megoszthatom a tudásomat és tapasztalatomat másokkal, másrészt magam is többet tudhatok majd meg a világról.

Tovább

Számomra az igehirdetés az istentisztelet legmeghatározóbb része

Vértesi Anna – gimnazista, Debrecen

Az evangélikus gyülekezethez tartozásom meghatározó számomra. A debreceni evangélikus gyülekezet befogadó közösség. Itt mindenki kedves mindenkivel, korosztálytól függetlenül jól ismerjük egymást. Nálunk a fiatalok szinte már többségben vannak, de sok idős is jár hozzánk. Velük is nagyon szeretek beszélgetni.

Istenhívőként fontos volt számomra az is, hogy jó helyen tanuljak, ezért választottam iskolámnak a Debreceni Református Kollégiumot. Ez erkölcsös intézmény, ahol a tananyagon túl arra is megtanítanak minket, miként bánjunk másokkal.

Számomra az igehirdetés az istentisztelet legmeghatározóbb része. Gyakran előfordul, hogy a prédikációban elhangzott gondolatokban felismerem: ezek rám vonatkoznak. Ezután próbálok magamba nézni. Azt keresem, hogy mit csináljak jobban. Az úrvacsoravétel szintén lényeges. Jézus feláldozta önmagát értünk, hogy ne kelljen bűnben élnünk. Megbocsátást, a valódi élet lehetőségét kaptuk általa. Ezért az úrvacsoravétel számomra a megtisztulást jelenti.

Rendszeresen szoktam imádkozni. Amikor valami gond van, akkor gyakrabban, de akkor is Istenhez fordulok, ha jó dolgok történnek. Ilyenkor megköszönöm Istennek, amit általa kaptam.

Tovább

A gyülekezet a második családom

Gecse Vanessza – diák, Budapest (Rákoskeresztúr)

Isten számomra olyan, mint a jó apa vagy anya, úgy érzem, mintha ő a harmadik szülőm lenne. Talán ez is kifejezi, hogy milyen sokat jelent a számomra, hogy hiszek Istenben. Bármi bajom vagy kérdésem van, Istennel tudok beszélgetni. Megnyugvást ad a számomra, hogy meghallgat, valamint biztonságot is ad, úgy érzem, hogy ő vigyáz rám.

Második osztályos koromtól járok a gyülekezetbe. Először hittanra jártam, ott nagyon kedvesek voltak velem. Utána konfirmációs órákon vettem részt, mert fontosnak éreztem, hogy én is konfirmáljak. Onnantól az ifjúsági órákra járok. Jó a közösség, a Biblia tanításában is elmélyedünk. Úgy érzem, mintha a gyülekezet a második családom lenne, nagyon szeretek ide járni.

A Bibliát rendszeresen szoktam olvasni. Mindig ott kukucskál a polcon, én pedig azt gondolom, hogy jó, nézzük meg, mi van benne. Nóé bárkájának a történetét nagyon szeretem. Isten Nóét és családját megmentette, és minden fajnak is új lehetőséget adott. Ez a szeretetnek egy jele, megmutatja, hogy az Úr megőriz minket.

Tovább

Van egy örök, biztos és szerető pont az életemben! 

Vatai-Frey Rebeka – diák, konfirmandus, Göd 

Édesapám az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakán folytatja tanulmányait, édesanyám a gyülekezet presbitere. Talán ez is mutatja, hogy a mi családunkban mennyire fontos a vallás. Tudom, hogy a konfirmáció által lehetek a gyülekezet felnőtt tagja, ez az, ami által én is válaszolni tudok Isten hívására. Ezért jelentkeztem a konfirmációi képzésre, és konfirmáltam szeptember utolsó vasárnapján.

Ezt az oktatást nem úgy kell elképzelni, mint egy kötött tanórát, sokkal inkább baráti, családias beszélgetésként. Adott témáról, így a Tízparancsolatról, szentségekről is sokat beszélgetünk, valamint arról, hogy az ember életében milyen meghatározó szerepe van a vallásnak.

Azt gondolom, hogy valamiben muszáj hinnie az embernek. Azáltal, hogy én istenhívő vagyok, sokkal nyugodtabban tekintek a világra, mert tudom, hogy van egy örök, biztos és szerető pont az életemben.

Éneklést és színjátszást is tanulok. Tudom, hogy az éneklés által egészen másként, mélyebben tudunk átélni egy-egy érzést. Örömmel tölt el, amikor a gyülekezetben énekelve azt látom, hogy megérinti a közösséget a szolgálatom.

Tovább

Az imádság párbeszédéről és a hálaadás szavairól

Szatványi Zoltán – diák, Budapest (Rákoscsaba) 

Bár sokan azt mondják, hogy ez is csak mendemonda, én Isten létében soha nem kételkedtem. Inkább hiszek Istenben, mintsem megkérdőjelezzem az ő létét. 

Magyarországon én voltam a második ember – gyermekként az első –, akit egy nagyon ritka betegségből tüdőtranszplantációval gyógyítottak meg. Volt, hogy az orvosok már lemondtak rólam, mégis sikerült az életemet megmenteni. Tudom, hogy Isten segített a reménytelennek tűnő helyzetből kimászni. A betegségem alatt azért imádkoztam, hogy meggyógyuljak. Megkaptam ezt az ajándékot. Sokat jelentett a számomra, hogy nemcsak én, hanem a családom is, és a gyülekezet is imádkozott értem. 

Néha úgy érzem, hogy egyedül szeretnék lenni, de mégsem csak magam. Ilyenkor beszélgetek Istennel. Az imádság a legtöbbször megnyugtat, de az is előfordul, hogy akkor jutnak eszembe a rosszabb dolgok. Ezeket komolyan veszem, és ilyenkor azokért mondok imát, akik miatt rossz esett meg velem. Ekkor – ahogy mondani szokták – leesik egy nagy kő a szívemről és megkönnyebbülök. 

Öt éve járok a rákoskeresztúri evangélikus ifjúságba. Itt családias a hangulat, sokat beszélgetünk. Baráti közösség vagyunk, összeköt minket, hogy istenhívők vagyunk. Meghatározó a számomra, hogy az ifi végén mindegyikünk kérhet valamiért vagy valakiért egy imát. Ilyenkor körbeállunk, megfogjuk egymás kezét, és úgy imádkozunk. Ezt szoktam a legjobban várni.

Tovább

A gyülekezet közösségében lenni jó!

Budapest diák tanuló Podmaniczky János Evangélikus Iskola és Óvoda Rákoskeresztúr

Farkas Flóra – diák, Budapest (Rákoskeresztúr) 

Esténként szoktam imádkozni. Az imádságban elmondhatom a gondolataimat Istennek. Ilyenkor hálát adok, és általában arra kérem az Urat, hogy segítsen az előttem lévő napokban.

Kisgyermek koromtól járok templomba. A hétköznapi rohanással, teendőkkel, dolgozatokra készülésekkel szemben itt egy órára leülünk, Istenre figyelünk. Itt jó értelemben elengedi magát az ember. Előfordul, hogy vasárnap reggel a testvéremmel húzzuk a szánkat, és mondjuk, hogy „fáradtak vagyunk”, hogy „mások se mennek a templomba”, de utána mindig úgy érzem, hogy jó hogy eljöttünk, töltekezés volt hallani a prédikációt. Az igehirdetésekből sokat tanulok, rengetegszer úgy érzem, hogy az ott elhangzottak nekem szólnak.

Előfordul, hogy valamiért szomorú vagyok, azt gondolom, hogy nem úgy sikerültek a dolgok, mint ahogy elterveztem. Ilyenkor az istentiszteleten elhangzó gondolatok észhez térítenek, és rájövök, hogy nem ezt kellett volna vágynom, vagy hogy lehet, hogy egy kicsit többet kellett volna az óhajtott dologért tennem…

A Podmaniczky János Evangélikus Iskola és Óvodába járok. Ott az iskolalelkész, Brebovszkyné Pintér Márta, mindig biztat meghallgat. A gyülekezeti ifjúságban senkinek sem furcsa, ha imádkozunk, ha Istenről beszélünk. A jó közösségen túl ezért is szeretek ide járni! 

Tovább

„Nagyon szeretek templomba járni”

Kelemen Zoltán – diák, Dunakeszi

Most fogom az általános iskola harmadik osztályát kezdeni. Vasárnaponként szoktam istentiszteletre járni. A családi istentiszteleteket nagyon szeretem. Ott sokat éneklünk, imádkozunk és gitározni is szoktunk. A családi istentiszteleten a lelkésznő, Chikán Kati néni, bábozik is, miközben érdekes bibliai történetekről beszél. Így ismertem meg az utolsó vacsora történetét is.

Nagyon szeretek templomba járni, mert ott jó dolgokról hallok és énekelni is szeretek. Az is nagyon jó, hogy ott szoktak lenni a barátaim is, akikkel az istentisztelet előtt és után játszani is szoktunk. A családi istentiszteletre sokszor kell valamit megtanulni, azt is nagyon szeretem. Van, amikor előadással készülünk, ilyenkor a szüleink nézik, ahogy mi előadjuk a bibliai történeteket.

Mi nemcsak a templomban, hanem otthon is szoktunk imádkozni. Ilyenkor összetesszük a kezünket, majd elmondjuk az imát. Ez mindig jó érzés, megkönnyebbülök általa. Tudom, hogy az imádságban Istenhez beszélek és ő meghallgat engem.

Tovább

Isten számomra a biztos pont

Léránt Dávid Illés – diák, Budapest (Rákoskeresztúr)

Református óvodába jártam, onnantól kezdve kialakult egy kapcsolat Isten és köztem. A konfirmációs előkészítő órák óta járok rákoskeresztúri evangélikus gyülekezetbe. Ahogy egyre jobban megértettem, hogy miről szólnak a bibliai történetek, úgy vált egyre fontosabbá a hit a számomra. Konfirmandus csoportunkban kialakult egy szorosabb baráti közösség, aminek egy része mára már ifjúsági csoport. Egymásra figyelő baráti társaság vagyunk, akik hisznek Istenben. Mi megoszthatjuk egymással a dolgainkat.

Az ifjúsági óra elején át szoktuk beszélni, hogy mi történt velünk. Ha valakinek valami gondja van, akkor próbálunk segíteni a számára. Az ifjúsági órán imádkozni is szoktunk. Ilyenkor egy közösségként, együtt tárjuk ki Isten elé a bajainkat és örömeinket. Ez egyrészt nagyon jó érzés, másrészt még jobban összekovácsol minket. Meghatározó volt a számomra, hogy a konfirmációs tábort közös istentisztelettel zártuk le. Együtt mentünk be Isten házába, közösen hallgattuk meg a nekünk szóló igét. Ez is kapocs, összetartó erő volt.

Isten számomra biztos pont, általa van kiben bíznom, tudom, hogy ha bármi gond van az életemben, akkor Isten meghallgat és segít.

Tovább

Isten biztonságot ad

Szatványi Tamás – diák, Budapest (Rákoscsaba)

Három évvel ezelőtt kezdtem gyülekezetbe járni. Szüleim evangélikusok, és én is szerettem volna konfirmálni, mert úgy éreztem, hogy ezzel lépek be a gyülekezetbe. Először konfirmációi órára jártam, majd táborokba, most pedig ifjúsági órára. Ott a hit kérdéseiről beszélgetünk baráti körben. Mókás játékokat játszunk, de mellette komoly dolgokról is gondolkodunk.

Isten biztonságot ad. Tudom, hogy mindig mellettem van, így sosem maradhatok egyedül. Azt is tudom, hogy azért ad néha nehezebb feladatokat, hogy észrevegyem a hibáimat.

Mindennap imádkozom. Ilyenkor megszólítom Istent, általában kérek tőle valamit. Nem mindig kapok egyből választ, de tudom, hogy ő akkor is meghallgat, és ha olyat kérek, ami jó, akkor azt később meg is fogom kapni.

Egyre rendszeresebben járok istentiszteletre, melyen a közös imádságot szoktam a leginkább várni, mert olyankor más szemszögéből tudok Istenhez fordulni. Ezenkívül még az úrvacsorát várom a legjobban. Az olyan számomra, mintha én is ott lennék Jézus utolsó vacsoráján. Úgy érzem, mintha ő adná körbe a kenyeret és a bort. Ezzel sokkal közelebbi kapcsolatba kerülök Krisztussal.

Tovább

Evangélikusnak lenni jó!

Horváth-Hegyi Villő – diák, Szentendre

Nagyon szeretek énekelni. Kedvenc énekem az Erős vár a mi Istenünk. Mi istentisztelet előtt és hittanórán is így köszöntjük egymást. A hittanórákon Jézus életéről és csodáiról tanulunk.

Jézus feltámadása a kedvenc bibliai történetem. Tudom, hogy ő a bűneinket magára vette, megbocsátott nekünk, és esélyt adott rá, hogy feljuthatunk a mennybe. Ezt azért tette, mert nagyon szeret minket.

A szentendrei Szent András Katolikus Általános Iskolában tanulok, az evangélikus hittanórákat édesapám tartja. Evangélikusként mi nem szoktunk keresztet vetni, és Jézust imádjuk és nem Máriát. Adventi reggeleken lehetett az iskolámmal rorátéra járni, de a mi templomunkban is tartottunk hasonló alkalmakat. Ez hasonlít az istentiszteletre, de rövidebb. Ezeken az alkalmakon olyan énekeket éneklünk, melyeket csak nagyon ritkán hallani, így ezeket is meg tudom tanulni.

Tovább

Örömmel járok az istentiszteletre

Molnár Attila – diák, Monok

Harmadik osztályos tanuló vagyok, nagyon szeretek énekelni és sportolni. Nagyon szeretek hittanórákra járni, mert ott az óra elején énekelni szoktunk, és sok érdekességet megtudok a Bibliáról és Jézusról. Van hittankönyvem, abból tanulunk. Gerlai Pali bácsi az iskolai hittanórán most azt tanítja, hogy miként teremtette meg Isten a földet. Megtudtam, hogy hat nap alatt teremtette, a hetediken pedig megpihent.

Szüleimmel és testvéremmel, Eszterrel együtt járunk az istentiszteletre. Az istentiszteleten együtt imádkozunk, és a lelkészünk gitározni is szokott. Ezt mindig nagyon élvezem. Mivel szeretek énekelni és tanulni, ezért mindig örülök, ha Pali bácsi új énekeket tanít nekünk. Kedvenc dalom az „Olyan örömöt, mint a forrás, Olyan örömöt kaptam tőled, Istenem”.

Tovább

Evangélikusnak lenni jó!

Vass Ágoston – diák, konfirmandus, Szentendre

Édesanyám evangélikus, édesapám katolikus. Testvéreimmel együtt régebben a katolikus gyülekezetbe jártunk, de most itt, az evangélikus gyülekezetben készülök konfirmálni. Katolikus iskolába járok, osztályunkban egyedül én vagyok evangélikus. Osztálytársaim ezt tudják, ezért fontos számomra, hogy olyannak mutassam magam, amilyennek az egész közösségünket látni szeretnék.

Gyülekezetünk nagyon összeszokott, szerető és családias. Itt mindenki figyelemmel van a másikra, közvetlenek vagyunk egymással. Nagyon szeretek ide járni, számomra szimpatikus ez a közösség.

A hittanórákon megtanulhatjuk a vallás alapjait, amire fel tudjuk építeni a hitünket. Horváth-Hegyi Olivér lelkész úgy tart órát, hogy az személyes legyen, valamint figyel rá, hogy számunkra érthető és befogadható legyen az, ami ott elhangzik. Hittanon nemcsak magolunk, hanem kérdezhetünk is. Ez meghatározó számomra.

Az istentiszteleten az úrvacsora és prédikáció nagyon fontos. Az igehirdetésben az evangéliumot a lelkész lefordítja a hétköznapi életünkre, ami segít abban, hogy ez alapján éljük az életünket. Az úrvacsora találkozás Krisztussal.

Tovább

Ápoljuk és továbbadjuk az értékeinket

Kiskőrös diák népviselet népszokás Bács-Kiskun megye Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium

Kuti Zsuzsa Luca – a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium végzős diákja, Kiskőrös

Kiskőrösiként aktív tagja vagyok a helyi gyülekezetnek. Nagyon sok fontos élményem van innen, talán a legmeghatározóbb, amikor karácsonykor cserkészként viszem a betlehemi lángot. A gyülekezetben ismerjük egymást, ilyenkor mindenki rám mosolyog, nagyon nagy szeretetet, a közösség örömét élem ekkor meg.

A hagyomány tisztelete már óvodáskoromban kialakult bennem. Az óvodában kezdtem a néptánccal ismerkedni, aztán első osztályos koromtól – kisebb-nagyobb megszakításokkal – egyre komolyabb szenvedély lett az életemben. Most kiskőrösi szlovák hétköznapi népviselet van rajtam. Élvezem az öltözködés minden pillanatát, külön figyelek az apró részletekre is, hogy minden megfelelően álljon rajtam. Nagymamámnak van egy bácskai ünneplőse, azt is felvettem már. Azt nagyobb gonddal viselem, hiszen abban számomra nemcsak a hagyomány, de nagymamám és általa családom öröksége is megjelenik. A népi kultúra ápolását csak szeretettel lehet művelni, aki nem úgy teszi, azon egyből meglátják.

Tovább

A gyülekezet valódi közösség

Deli Hanna Viola – diák, Szentendre

Kisgyermekkoromtól a szentendrei evangélikus gyülekezet közösségéhez tartozom, ez támpont az életemben. Két testvérem van, ők is hívők. Apukám korábban nem volt evangélikus, de a jó közösség őt is megszólította, 2008-ban konfirmált. Az egész család együtt szokott templomba menni, nagyon jó, hogy otthon is tudunk a hitről beszélni.

A helyi református gimnáziumba járok, ott mindennap van igeolvasás, de otthon az Útmutatót is napi szinten olvassuk. Rendszeresen imádkozom, sőt anélkül nem is tudok elaludni. Az imádság számomra azt jelenti, hogy megnyílunk Isten felé.

Régebben édesanyám járt a gyülekezeti kórusba. Ilyenkor én a gyerekekre vigyáztam, közben nagyon jó volt hallgatni az éneklésüket. Arra vágytam, hogy én is énekelhessek. Ifjúsági és konfirmációs órákon és táborokban sokat éneklünk, ilyenkor lelkészünk, Horváth-Hegyi Olivér gitárral kísér minket.

Meghatározó számomra, hogy részt vehetek a vasárnapi iskola lebonyolításában. Nagyon jó látni, hogy hétről hétre rengeteg fiatal jön a gyülekezetbe! Itt gyermekfelügyeletet végzek, valamint időnként az igéről is beszélhetek. Talán emiatt is akarok majd tanító néni lenni.

Tovább

Mindig van esély!

Sós Borbála – diák, Cegléd

A gyülekezeti ifjúsági csoportban olyan barátokra találtam, akikben tudom, hogy mindig bízhatok. Nagyon szeretem a társaságot. Van valami, ami összetart minket: egyetértünk abban, hogy jó evangélikusnak lenni, és mindegyikünk hisz Istenben.

A Bibliából Pál apostol történetét, azon belül is a damaszkuszi utasat nagyon szeretem. Számomra az a történet azt jelenti, hogy lehet, hogy valaki felnőttkoráig nem hisz Istenben, de sohasem késő. Az ember bármikor rádöbbenhet arra, hogy Istenben lehet hinni!

Én három éve lettem evangélikus. Elkezdtem evangélikus hittanra járni, és nagyon megfogott. Elkezdtem a gyülekezetbe is járni, kórustag is vagyok, részt veszek az ifjúsági órákon, és templomba is rendszeresen járok.

Elalvás előtt a Miatyánkot szoktam elmondani, de saját szavaimmal is imádkozom. Ilyenkor visszagondolok a napomra.

A gyülekezetünkhöz kötődő ökumenikus kórusba is járok. Nagyon szeretek énekelni, szeretem a közös szolgálatokat, de legfőképpen az ifit és az ottani társaimat szeretem.

Tovább

Fiatalon is jó az egyházban lenni

Szombat Simon Szabolcs – diák, Szekszárd

Egy királynak van egy szolgája, aki nagyon nagy adóssággal tartozik neki. A szolgát a gazdája annyira szerette, hogy elengedte neki a tartozását. Ez a bibliai történet nagyon megtetszett. Az ifjúsági órán el is játszottuk.

Szerintem a megbocsátás nagyon fontos. Előfordul, hogy a testvéremmel összeveszünk, így gyakorolhatom a megbocsátást, bár az az igazság, hogy őrá nem is tudok igazán haragudni.

Ifire járni azért is jó, mert ott sok ismerősöm van, azonkívül barátokat is szerezhetek. Fontos, hogy ott Istenhez is közelebb tudok kerülni, hiszen a lelkész Zoli bácsi által sokat megtudunk a Bibliáról. Amikor tudunk, a családommal istentiszteletre is járunk. A templomban azt a részt szeretem a legjobban, amikor Zoli bácsi felolvassa az igét és megmagyarázza. A családi istentiszteleten úgy beszél, hogy mi, gyerekek is megértsük, hogy mit üzen nekünk az Úr.

Tovább

Templomba járni jó!

Ficzere Kata – diák, Cegléd

Amikor tudok, akkor ott vagyok az istentiszteleteken. Ez azért fontos számomra, hogy még jobban higgyek Istenben, valamint hogy az ismerőseimmel, barátaimmal találkozni tudjak.

A gyermek-istentiszteleteket nagyon szeretem, ott játszani is nagyon sokat szoktunk. Egy Luther Márton életéről szóló matricás könyvet használunk. Van, amikor kézműveskedünk, van, hogy társasjátékozunk, de legfőképpen beszélgetünk és imádkozunk. A lelkésznő, Szlaukó Orsolya ezeken az alkalmakon érdekes és számunkra fontos bibliai történetekről beszél. Szeretem őt hallgatni.

Az imádságban Istennel tudok beszélgetni. Ilyenkor nem figyelek a zajokra, jobb csendben imádkozni.

Kedvenc énekem az „Erős vár a mi Istenünk”. Ez az imádságos ének erőt ad, jó érzés elénekelni. Amikor éneklek, akkor imádkozom, egyúttal vidám is vagyok.

Tovább

Templomba járni jó!

Ficzere Kata – diák, Cegléd

Amikor tudok, akkor ott vagyok az istentiszteleteken. Ez azért fontos a számomra, hogy még jobban higgyek Istenben, valamint hogy az ismerőseimmel, barátaimmal találkozni tudjak.

A gyermek istentiszteleteket nagyon szeretem, ott játszani is nagyon sokat szoktunk. Egy Luther Márton életéről szóló matricás könyvet használunk. Van amikor kézműveskedünk, van, hogy társasjátékozunk, de legfőképpen beszélgetünk és imádkozunk. A lelkésznő, Szlaukó Orsolya ezeken az alkalmakon érdekes és számunkra fontos bibliai történetekről beszél. Szeretem őt hallgatni.

Az imádságban Istennel tudok beszélgetni. Ilyenkor nem figyelek a zajokra, jobb csendben imádkozni.

Kedvenc énekem az „Erős vár a mi Istenünk”. Ez az imádságos ének erőt ad, jó érzés ezt a dalt énekelni. Amikor éneklek akkor imádkozom, egyúttal vidám is vagyok.

Tovább
«
123