Láthatóan evangélikus

Kelemenné Sinkovicz Erika – nyugalmazott dajka, cukrász, presbiter (Péteri)

Életemet átfogó szimbólumként tekintek a templomunkra. Szüleim ide hoztak, hogy részesüljek a keresztség szentségében, itt válaszoltam Isten szeretetére a konfirmációm alkalmával, itt kötöttünk házasságot a férjemmel, és itt részesültek a keresztség ajándékában a gyermekeim és az unokáim is. És ezek „csak” életem nagy eseményei!

Szüleim aktív tagjai voltak a gyülekezetnek, édesanyám presbiter is volt. Számunkra nem volt kérdés, hogy a gyülekezetünk élete a mi életünk része is legyen. Természetes volt, hogy vasárnap istentiszteletre megyünk, otthon imádkozunk, és ha valahol segítségre van szükség, ott vagyunk. Már fiatalként is szerettem, hogy az istentisztelet után beszélgetünk egymással. Akkor tanultam meg, mennyire fontos a másikra figyelés. Ha ugyanis valaki nem jött el a templomba, hazafelé menet felkerestük, hogy minden rendben van-e vele, és hogy ő is kapjon egy jó szót tőlünk.

Az igehirdetések és a gyülekezeti tagok közötti beszélgetések meghatározóak számomra, csakúgy, mint az úrvacsorai közösség. Kiskoromban édesanyám mellett állva részesültem az oltárnál az áldásban. Ma én fogom az unokáim kezét, és ők kapják az áldást. Ajándék ezt is meg- és átélni.

Suhajda Krisztiánné Szervánszky Judit – cukrász, Soltvadkert

Büszkén mondom, hogy tősgyökeres soltvadkerti evangélikus vagyok! Az evangélikusság számomra azt jelenti, hogy a Szentírásra támaszkodva kiállni dolgokért, példát mutatni, egyenesen élni. Ehhez felmenőimtől kaptam az alapokat. Gyönyörű gyermekkorom volt, rengeteg bölcsességet kaptam a szüleimtől. Büszke vagyok rájuk, hogy becsületes életet éltek, és példát mutattak nekünk, hogy milyen életet éljünk.

A közösségben nagyon szeretem, hogy egy irányba tudunk menni. Ha a gyülekezetben valaki kigondol valamit, akkor nagyon jól össze tudunk dolgozni, hogy a jó, a segítő dolgok valóra váljanak. Ma kevés a segítőkészség, ezért is öröm számomra, hogy ezt az érzést a gyülekezetben mégis megélhetem.

Fontosnak tartom, hogy az embernek legyen hite. Gyermekeimmel rendszeresen járunk templomba, Csenge, Kincső és Zselyke evangélikus óvodába, iskolába járnak.

Azt hiszem, hogy a családnál és keresztény értékeknél nincs fontosabb. Ez kincs, egy hatalmas érték! Ez összetart, erőt ad, megerősít.

Farkas Istvánné Ili néni – nyugalmazott cukrász, Siklós

Vallom, hogy az ember élete akkor teljes, ha bízik az Istenben és imádkozik.

Azt gondolom, hogy az embernek soha nem elég, hogy a Bibliát olvassa, és annak magyarázatát hallgassa. Magam református közösséghez is tartozom, oda is járok, de az evangélikus gyülekezetnek is tagja vagyok. Németh Pál lelkész úr kivételes kegyelmi ajándékkal él, ugyanis úgy magyarázza nekünk az igét, hogy az megélhető lesz a számunkra.

A Bibliát eleinte nem értettem. Akkor történt meg a változás, amikor az istentiszteleten a felolvasott rövid igeszakaszt a lelkész kitárta nekem. Azóta is annyira átélem a Szentírás üzeneteit, hogy a mindennapokban is, ha olyan helyzet van, akkor eszembe jut az útmutatás, így a Biblia segít a döntéseimben.

Az imádság számomra a mindennapjaim része. Nagyon sokszor voltam már a halál küszöbén, több komolyabb műtéten estem át. Én mindig az imádságba menekültem, és ott megtaláltam a vigasztalást és bátorítást. Az ember, ha imádkozik, akkor megkapja a megnyugvást.