Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | Ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

nyugdíjas (70),Pest megye (67),diák (56),tanár (43),Tolna megye (35),presbiter (34),Veszprém megye (32),Nógrád megye (28),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (26),Bács-Kiskun megye (23),tanuló (22),Budapest (21),felügyelő (20),Győr-Moson-Sopron megye (19),kántor (17),Baranya megye (17),Miskolc (16),pedagógus (14),Fejér megye (14),egyetemista (13),Szekszárd (11),pénztáros (10),evangélikus (9),Soltvadkert (8),Cegléd (8),Pilis (8),vállalkozó (8),Vas megye (8),Debrecen (8),Györköny (7),Bakonycsernye (7),tanító (7),Cinkota (7),gondnok (7),Jász-Nagykun-Szolnok megye (7),Szentendre (7),Hajdú-Bihar megye (6),Szolnok (6),Sopron (6),Békés megye (6),Dunakeszi (6),Domony (6),óvónő (6),Siklós (6),Ipolyszög (6),Szeged (6),Pestszentimre (6),Balassagyarmat (6),Kiskőrös (5),Sárszentlőrinc (5),Zomba (5),Csővár (5),Magyarbóly (5),Ipolyvece (5),könyvtáros (5),hitoktató (5),asszisztens (5),gimnazista (5),orvos (5),Vác (5),könyvelő (5),Somogy megye (5),Kecskemét (5),Zánka (5),Rákoskeresztúr (5),Vecsés (5),másodfelügyelő (4),Pápa (4),Kondoros (4),énekkar (4),egyházfi (4),Vanyarc (4),Fót (4),zenész (4),Göd (4),Nemesleányfalu (4),Nagyvázsony (4),konfirmáció (4),Balatonfüred (4),Várpalota (4),Csongrád megye (4),hittan (4),Ágfalva (4),Répcelak (3),Székesfehérvár (3),postás (3),mérnök (3),óvodapedagógus (3),eladó (3),gépészmérnök (3),Siófok (3),ELTE (3),buszsofőr (3),intézményvezető (3),kereskedő (3),őstermelő (3),Mohács (3),gyógyszerész (3),hagyomány (3),Felsőpetény (3),Nemeskér (3),Szentantalfa (3),nevelőszülő (2),mentálhigiénés szakember (2),zongoratanár (2),Ózd (2),történész (2),lelkész (2),Pákozd (2),fodrász (2),szakács (2),harangozó (2),gyermeknevelő (2),Pálfa (2),Vácegres (2),néptánc (2),földművelő (2),fazekas (2),Kisdörgicse (2),láthatóan evangélikus (2),Rákoscsaba (2),Váckisújfalu (2),Diósgyőr-Vasgyár (2),Láthatóan evangélikus (2),közgazdász (2),Szécsény (2),Szélrózsa (2),borász (2),Harta (2),építész (2),Lovászpatona (2),üzletvezető (2),Dörgicse (2),család (2),Sárospatak (2),programozó (2),Felsőnána (2),gyülekezeti felügyelő (2),építőmérnök (2),Vásárosfalu (2),Páhi (2),Beremend (2),gyógypedagógus (2),Kétbodony (2),rendőr (2),Monok (2),Nagysimonyi (2),Sopronbánfalva (2),imádság (2),szoftverfejlesztő (2),Penc (2),docens (2),varrónő (2),Dunatetétlen (2),Harka (2),polgármester (2), (2),Balatonakali (2),Sárbogárd (2),konfirmandus (2),teológushallgató (2),keresztelő (2),cukrász (2),darukezelő (1),Acsa (1),élelmiszer-eladó (1),vendéglátós (1),háztartásbéli (1), IT-tanácsadó (1),bányász (1),Pestszentlőrinc (1),Nagydorog (1),bányamentő (1),imaközösség (1),templomdíszítés (1),kutató (1),egyetemi hallgató (1),Podmaniczky János Evangélikus Iskola és Óvoda (1),Csömör (1),Mende (1),gyülekezeti másodjegyző (1),biológus (1),felebbviteli főügyész (1),informatikus (1),Kismányok (1),Hidas (1),angol–magyar szakos egyetemi hallgató (1),vegyészmérnök (1),nyudíjas (1),Galgagyörk (1),alpolgármester (1),énekkari taglogopédus (1),vegyész (1),magyar–ének-zene szakos tanár (1),egészségvédelmi szakértő (1),Farád (1),Rábaszentandrás (1),silókezelő (1),Budapesti Honvéd Sportegyesület (1),karbantartó (1),biztonságtechnikai szakértő (1),környezetvédelmi szakértő (1),cégvezető (1),idegenvezető (1),fafaragó (1),Beled (1),sajtkészítő (1),Szergény (1),biztosítási tanácsadó (1),Budpapest (1),Újpest (1),gyülekezeti munkatárs (1),Maglód (1),elemző (1),banki területi vezető (1),Sárvár (1),belső ellenőr (1),Csánig (1),gyes (1),önkormányzati képviselő (1),raktáros (1),nyelvtanár (1),főkönyvelő (1),Mogyoród (1),Borsodnádasd (1),építésivasalat-gyártó (1),gyülekezeti és temetői gondnok (1),biogazdaság (1),állattartó (1),MTA (1),hidrobiológus (1),közfoglalkoztatott (1),osztályvezető (1),cigánymisszió (1),Sátor Suli (1),zöldségkereskedő (1),elektrotechnikus (1),tesztautomatizáló mérnök (1),angoltanár (1),tervezőgrafikus (1),énekkari tag (1),titkár (1),Rákospalota (1),polgárőr (1),épületüvegező (1),művelődésszervező (1),cserkész (1),szolfézstanár (1),Putnok (1),személyzeti ügyintéző (1),Semmelweis Egyetem (1),gyógyszertári asszisztens (1),óvoda (1),Veszprém (1),szociális munkás (1),anyakönyvvezető (1),Vöröstó (1),szakmunkás (1),Alsószeli (1),nővér (1),mezőgazdász (1),Fancsal (1),Nagymányok (1),esztergályos (1),fejlesztőmérnök (1),kozmetikus (1),Bikács (1),levéltár (1),költő (1),gazdasági referens (1),tűzoltó (1),gyűjteményvezető (1),házaspár (1),távközléstechnikus (1),Csót (1),Fehérvárcsurgó (1),webszerkesztő (1),szerelő (1),ács (1),nefrológus (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),futó (1),villamosmérnök (1),irodavezető (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),Kaskantyú (1),egészségügy (1), Bács-Kiskun megye (1),nyomdász (1),informatikai tanácsadó (1),Békéscsaba (1),hentes (1),logopédus (1),tisztviselő (1),élelmezésvezető (1),házasság (1),kesztyűs (1),jogász (1),Kazincbarcika (1),gyermekotthon (1),ápolónő (1),laboráns (1),gyülekezeti pénztáros (1),Líceum (1),Tét (1),recepciós (1),Patvarc (1),Pilisszentlászló (1),építészmérnök (1),kórus (1),litográfus (1),gasztroenterológus (1),főorvos (1),népszokás (1),népviselet (1),Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium (1),pszichopedagógus (1),Szügy (1),képnyomtató (1),gépész (1),Tokaj (1),munkajogász (1),gondok (1),szőlész (1),Sátoraljaújhely (1),vadász (1),üzletkötő (1),énektanár (1),Erdőhorváti (1),gazdasági ügyintéző (1),Lenti (1),Zala megye (1),evangélikus motoros (1),Balatonszárszó (1),Győr (1),Mezőtúr (1),Péterfy (1),építőipar (1),bölcsőde (1),zenetanár (1),dajka (1),állatorvos (1),énekkarvezető (1),köztisztviselő (1),hittantanár (1),Gyomaendrőd (1),takarító (1),ügyintéző (1),lakberendező (1),rendszergazda (1),agrármérnök (1),gyógytornász (1),Porrogszentkirály (1),EPSZTI (1),nevelő (1),aranyműves (1),Budakeszi (1),munkavédelmi munkatárs (1),karmester (1),dizájnmenedzser (1)

Aki felnőttként talált rá az Úrra

Újpest tanár Budpapest

Dr. Pődör Dóra – a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Anglisztika Intézetének intézetvezető-helyettese, az Angol Nyelvészeti Tanszék egyetemi docense, gyülekezeti munkatárs (Budapest-Újpest)

Három nagyszülőm is evangélikus volt, de én magam nem részesültem vallásos neveltetésben. Felnőttkoromban kezdtem spirituálisan is keresni, hogy hova tartozom. Akkor többféle utat is kipróbáltam. Külföldön élve buddhista közösségbe is jártam, de ott nem találtam meg azt, amit kerestem. Amikor gyerekeim lettek, egyre jobban kezdett foglalkoztatni, hogy milyen értékeket tudok nekik átadni. Ez vezetett el oda, hogy felismerjem, mennyire meghatározó a családi hagyomány, a keresztény értékek és így a keresztény közösség is.

Ezzel szinte párhuzamosan csatlakoztam az újpesti gyülekezethez. Itt nagyon befogadó közösség van. Nemcsak a közösség, hanem a lelkész is nyitott, minden kérdésemmel mertem hozzá fordulni. Elkezdtem konfirmációi előkészítőre járni. Racionális emberként, „tanulva” hosszú ideig nem értettem meg, hogy mit jelent az úrvacsoravétel. Akkor döbbentem rá annak áldására, amikor 2010-ben, a felnőttkonfirmációm napján magam is éltem ezzel a szentséggel. Mély, lélekig ható spirituális élmény volt, közvetlen kapcsolat az Úristennel. Azóta, amikor csak lehet, élek az úrvacsoravétellel.

Öröm számomra, hogy nemcsak az ige hallgatója vagyok, hanem én is vissza tudok valamit adni a gyülekezet közösségének. A gyermekfoglalkozásokon veszek részt szolgálóként. Nemcsak játszunk, hanem bibliai történeteket is feldolgozunk. Fontos, hogy a gyerekek is érezzék az Úristen befogadó és óvó szeretetét.

Tovább

Aki sportolók között is hirdeti az evangéliumot

Fót tanár Budapesti Honvéd Sportegyesület presbiter Pest megye

Kunszt Gábor – nyugalmazott testnevelő tanár, a Budapesti Honvéd Sportegyesület örökös tiszteletbeli elnöke, presbiter (Fót)

Olyan vagyok, mint egy misszionárius. A szocializmus idején a fóti gyermekvárosban egyike voltam azoknak a nevelőknek, akik segítettek a gyermekeknek „kilógni” a karácsonyi éjféli misére, hogy ne csak „pártunk szólamait”, hanem a szeretet igazságát is hallják. Soha nem titkoltam, sőt büszkén mondtam, hogy istenhívő evangélikus vagyok. Ezt a Honvédban is tudták rólam, és a sportolók közül is többen kérdeztek istenhitemről. Beszédeimben gyakran idézek a Bibliából. A „ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat” (Róm 12,21) és „a szeretet soha el nem fogy” (1Kor 13,8a) igéket különösen is fontosnak tartom. Még ha nem is jártam állandóan templomba, a hit gyakorlása egész életemet átszőtte. Tudom, hogy bármennyire is szeretnénk, szerencsére nem mi irányítjuk az életünket, hanem az Úr. Szeretem a vallásos verseket.

Mindig rácsodálkozom, hogy mennyi kiváló evangélikus költőnk van. Reményik Sándor, Gyóni Géza, Petőfi Sándor – és még sorolhatnám. József Attila líráját különösen is szeretem. Ady Endrének Az Úr érkezése című verse olyan, mintha az én Istenhez találásomat írná le. Több mint egy évtizede használok egy applikációt, aminek segítségével naponta olvasom a Bibliát. 2009-ben találtam rá a számomra második otthonomat jelentő fóti gyülekezetre. Azóta minden vasárnap templomba járok, és nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a gyülekezetre.

Tovább

Otthonra találni

Hajdú-Bihar megye Debrecen nyelvtanár mentálhigiénés szakember idegenvezető

Tomor Andrea – nyelvtanár, mentálhigiénés szakember, idegenvezető (Debrecen)

Lassan hat éve vagyok a Debreceni Evangélikus Egyházközség lelkes és boldog tagja. Mivel apai ágon római katolikus családba születtem, korábban miséket látogattam, de valahogy nem leltem igazán a helyemet azokban a közösségekben. Itt egy kis családias, intim, generációkon átívelő, intelligens közegre találtam, és mivel anyai nagymamám evangélikus volt, úgy döntöttem, hivatalosan is áttérek. Lelkészünk, Asztalos Richárd felejthetetlen alkalmat ajándékozott nekem!

A nagymamáim példamutatása indított el a hit és az önzetlen segítségnyújtás útján, amit képességeimhez mérten igyekszem is gyakorolni a gyülekezeten belül és azon kívül is. Hihetetlen erőforrás számomra a közösségünk, tagjai segítenek a nehéz élethelyzeteimben. Azon igyekszem, hogy én is támogassam hittestvéreimet útjuk során, és „mindenki számára szeretet sugára, Isten áldása” legyek.

Tovább

Továbbadni a szeretetet

Tóthné Barcs Ágnes –  magyar–ének-zene szakos tanár, hitoktató, presbiter (Göd)

A tanításban is alkalmazott drámapedagógia módszerével nemcsak élményszerűvé lehet tenni azokat az évezredekkel ezelőtt lejátszódott bibliai történeteket, amelyekről hittanórán tanulunk, de ez a pedagógiai megközelítés arra is alkalmas, hogy a gyermekek sokkal intenzívebben tudjanak belehelyezkedni abba a kontextusba, ami a Biblia korát jellemezte. Három évtizedes változatos tanári pályám során falusi és kisebbségi közösségben vagy úgynevezett elitiskolákban tanítottam, illetve másfél évtizede már, hogy gyülekezeti gyermekfoglalkozásokat is tartok.

Öt évvel ezelőtt döntöttem el, hogy hittanári képesítést szerzek az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Szakdolgozati témám annak bemutatása volt, hogyan alkalmazható hatékonyan a drámapedagógia, a kooperatív tanulási módszer, valamint a projektmunka posztmodern világunk iskolai hittanoktatásában, végső soron a gyülekezetépítésben.

Ez a szakmai irányváltás inkább helyreigazításnak mondható. Ugyanis családunk mindig is szorosan kötődött a gyülekezetéhez. Dédszüleimet a gyülekezetalapító és templomépítő családok között tartják számon Alsógödön. Nagypapám felügyelő, édesapám gondnok volt. Testvérem szintén gondnok és hozzám hasonlóan presbiter is. Édesanyánk tanított meg bennünket arra, hogyan kell meglátni, önfeláldozóan szeretni és segíteni a bajbajutottakat.

Gyermekkorom óta érzem és hiszem 459. számú énekünkkel együtt: „Velem vándorol utamon Jézus”, de az ő ereje és mélységes csodája most kezd el igazán feltárulni előttem.

Tovább

Istenkeresőből lett teológushallgató

Barta Nóra Zsófia vállalkozó, angoltanár, teológus-lelkész szakos hallgató – Ózd

Mindig is volt bennem vágy, hogy az istenhitemet közösségben éljem meg, de erre csak négy évvel ezelőtt került sor. Egyetemi éveim vége felé egy világi rendezvényen ismerkedtem meg Tóth Melinda Anna lelkésznővel és fiával, Dániellel. Beszélgetésünkben Istenről, egyházról is volt szó. Ők invitáltak, hogy menjek el egyszer egy evangélikus istentiszteletre.

Éltem ezzel a lehetőséggel, és már az első alkalom meghatározó lett számomra. A templomba belépve egy presbiter odajött hozzám, kedvesen köszöntött, énekeskönyvet adott, és felajánlotta, hogy segít. Melinda prédikációja nem megfoghatatlan beszéd volt, hanem olyan, ami a mai ember számára érthető. Azt éreztem, hogy buzdít, bátorít minket, valamint Isten szeretetét és mellettünk állását hirdeti. Ez óriási élmény volt. Onnantól kezdve tudtam, szükségem van arra, hogy hétről hétre istentiszteletre járjak.

Idővel én is segítő lettem. Idősebb testvéreinket autóval templomba viszem, részt veszek a gyülekezeti programok szervezésében. A Biblia tanulmányozása, az üzenetéről szóló beszélgetések által igény fogalmazódott meg bennem, hogy egyre több embernek beszéljek Isten szeretetéről. Ezért lettem az Evangélikus Hittudományi Egyetem másoddiplomás lelkészképzésének hallgatója.

Tovább

Isten ölelő szeretete mindig velünk van

Lapusnyik Zsuzsanna  nyugalmazott magyar–történelem szakos tanár, gyülekezeti felügyelő (Sárbogárd)

Családom több évszázada Sárbogárdon élő, hitét gyakorló evangélikus, így beleszülettem abba, hogy hitemet a lutheri elvek alapján valljam meg.  Gyermekkoromban nagyszüleimmel jártam a templomba. Meghatározók voltak Pálffy Mihály lelkészünk prédikációi. Olyan hangon szólt, hogy úgy éreztem, mintha közvetlenül nekem beszélne.

Volt olyan időszak, amikor ritkábban jártam istentiszteletre. Nyugdíjasként, édesanyám elvesztését követően éreztem úgy, hogy nekem az evangélikus közösségben van a helyem. Azóta amiben tudok, részt veszek a gyülekezetben, és lehetőségeim szerint segítek is. Többek között én készítettem el gyülekezetünk oltárterítőinek hímzéseit. Nagyon szeretem ezt a közösséget. Belső nyugalom száll meg, ha itt vagyok.

Történelemtanárként sok mindent tanultam a Bibliáról, azt gondoltam, hogy értem, amit olvasok. A bibliaórai alkalmak, az ott elhangzó gondolatok, feltehető kérdések, értelmezések megmutatták a szentírási szövegek további mélységeit.

Sok kedvenc énekem van. Közülük is a Jézus, te égi szép [EÉ 389] áll hozzám a legközelebb. Annak a szövege és a dallama is kifejezi, hogy bármi történhet, Isten ölelő szeretete mindig velünk van.

Tovább

Ráhagyatkozás, bizalom, hit és remény

zongoratanár szolfézstanár tanár Debrecen kántor Hajdú-Bihar megye

Bánszky János – zongora- és szolfézstanár, kántor (Debrecen)

Ráhagyatkozás, bizalom, hit és remény – ezek a szavak jutnak eszembe a kereszténységről, és ezek határozzák meg a mindennapjaimat is. Változó, felgyorsult világban élünk, de én nemcsak vasárnap, hanem vasárnaptól vasárnapig próbálom a keresztény értékrend szerint élni az életemet.

Debrecenben az Erős vár a mi Istenünk éneklésével kezdődik az istentisztelet. A gyülekezet ilyenkor feláll, és fennhangon énekli himnuszunkat. Érezni lehet, hogy ilyenkor történik valami, a különböző helyről, érdeklődési körből, eltérő kérdésekkel, problémákkal és örömökkel érkező emberek mintha eggyé válnának, és a sokszínűségből egy irányba, Krisztusra tekintő közösséggé leszünk.

Felemelő érzés, hogy az istentiszteletek szolgálattevője lehetek. Közel négy évig Debrecenben, jelenleg helyettesítőként a fővárosi budahegyvidéki és a budagyöngyei gyülekezetben vagyok kántor. Szolgálatomban arra törekszem, hogy a zenei vezetésén túl orgonajátékkal és énekkel is segítsem a gyülekezetet, hogy a jelen lévő közösség a liturgia énekes részeit minél jobban és szebben meg és át tudja élni. Figyelek a liturgiára, az énekek szövegére, az egyházi év adott vasárnapra vonatkozó üzenetére, és ezekhez mérten igyekszem a szolgálatomat végezni.

Tovább

Megmutatni a jót

tanító mentálhigiénés szakember tanár Fót Pest megye

Bohus Klára – tanító, mentálhigiénés szakember (Fót)

Minden napomat hálaadással kezdem. Megköszönöm, ami mögöttem van, és áldást kérek arra, ami lesz. Elképesztő mennyiségű információ zúdul ránk, és megrázó azt tapasztalni, hogy milyen sok szenny van a hírekben. Tanító néniként már a kisgyermekeknél látom, hogy milyen káros hatása van ennek. Ez ellen nap mint nap igyekszem tenni, hogy a gyermekek a rossz helyett a jót, a zaklatottság helyett a csend és a szeretet értékeit fedezzék fel. Pedagógusként hitvallásom, hogy nemcsak a tudást, hanem a szeretetet is át kell adnom, és a gyermekeket szeretném közelebb vinni Istenhez. Ma ehhez többször akadálypályán kell fél lábon szlalomozni, de kollégáimmal együtt ezt hitünk és tudásunk szerint igyekszünk megtenni.

Ma sokat panaszkodunk arra, hogy nekünk mennyire rossz sorsunk van. Bele sem gondolunk, hogy az előttünk lévő nemzedékeknek milyen nehézségeken kellett átmenniük. Rengetegen a nulláról kezdték újra, néha többször is, az életüket, sokan reménytelenségben éltek. Mégis, a hit által boldogságot tudtak maguk körül teremteni. Ez számomra erőt adó példa.

A templom az a hely, ahol ki tudok lépni a mindennapok nehézségei közül, letehetem a terheket. A templom kapaszkodót ad, ott a szeretet lényegét élem át. Olyan vár, ahol biztonságban vagyunk.

Tovább

Isten ölelésében élni

Molnár Zsófia – fizika és német szakos tanár (Debrecen)

Kereszténységem az identitásomat jelenti, azt az alapot, ami meghatározza, hogy ki vagyok. Abban bízom, hogy megnyilvánulásaimban, közvetlenségemben, másokhoz fordulásomban tükröződik, hogy Istenben hívő evangélikus vagyok.

Szüleim nem jártak templomba, nem voltak keresztények. Isten úgy igazította az utamat, hogy református általános iskolába járhattam, majd a Debreceni Református Kollégiumban érettségiztem. Már kiskoromban megértettem, hogy Isten van. Az istenhit így nemcsak azt jelenti a számomra, hogy istentiszteletre járó ember vagyok, hanem meghatározza a hétköznapjaimat is. Én nemcsak örülök, ha valami jó történik, hanem tudom, hogy van, akinek hálát adhatok!

Az imádság számomra olyan, mintha Isten ölelésében lennék. Az ölelés nem egyirányú, ebben mind a ketten benne vagyunk. És nemcsak akkor öleljük meg egymást, ha bánatom van, vagy segítséget kérek, hanem örömömben is összeborulunk. Az úrvacsorában nemcsak a kegyelmet, Isten szeretetét élem meg, hanem a gyülekezettel való szövetségkötést is. A gyülekezetünk számomra az otthont, a „hazaérkezést” jelenti. Itt nincs fölényeskedés, őszintén együtt vagyunk, szeretettel fordulunk egymáshoz. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

Tovább

A hit átsegíti az embert a nehézségeken

Debrecen nyugdíjas tanár pedagógus Hajdú-Bihar megye

Kárpáti Jánosné Zajtay Klára – nyugalmazott általános iskolai tanár (Debrecen)

Gyermekkoromtól kezdve templomba járó, istenhívő evangélikus vagyok. Vasárnapi iskolába jártam, konfirmáltam. Amikor tudok, akkor itt a templomban vagyok. A járvány idején a YouTube-on néztem a közvetítéseket. Számomra minden istentisztelet a feltöltődés, a megújulás ideje. Mindennap előveszem az Útmutatót. A Bibliából kikeresem az olvasmányos részeket. Az Újszövetséget, azon belül Jézus csodatételeit és az Apostolok cselekedeteit olvasom a leggyakrabban.

Olyan korban nőttem fel amikor az egypártrendszer nem volt a hívőkkel barátságos, de én mindig ragaszkodtam Krisztushoz, és az ő útmutatásai alapján igyekeztem élni. Családommal a nehéz időkben is jártunk templomba, gyakoroltuk a hitünket. Ez nem is vált előnyünkre. Szüleim „klerikális reakciósoknak” számítottak, másodosztályú állampolgárnak könyveltek el bennünket. A fizetésemen is megmutatkozott, hogy politikai státuszban voltam. Házasságunkat is csak titokban, szűk családi körben tudtuk megkötni. Pedagógusállásomat féltve a sekrestyében öltöztem át a menyasszonyi ruhámba.

„Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen” (Mt 17,20b) – ez a konfirmációs igém, amit Pass László esperes úrtól kaptam, máig meghatározza az életemet. Ebből a krisztusi biztatásból is tudom, hogy a hit átsegíti az embert a nehézségeken.

Tovább

Evangélikusok vagyunk, egy irányba tekintenünk

Vértesi Ferencné, Ágota nyugdíjas tanító, presbiter – Debrecen

Kiskőrösiként abban a templomban kereszteltek meg, ahol Petőfi Sándort. Több mint hét évtizede vagyok a debreceni gyülekezet tagja. A vasárnapi istentiszteleteket nem tudom kihagyni, mert akkor az egész hét olyan, mintha nem is történt volna semmi. Az tölt fel, ad örömet és erőt, hogy az egyházhoz tartozom, hogy hallgathatom az igehirdetést, az orgonaszót, átélhetem a közös imádságot. Ezek nemcsak a vasárnapomat, hanem a hétköznapjaimat is gazdagítják, irányt mutatnak. Különös öröm – amit gyakran megélek –, hogy gyermekeimmel és unokáimmal együtt ülhetek a templompadban, közösen vehetünk úrvacsorát, és tekinthetünk a gyülekezettel együtt egy irányba, Urunkra, Krisztusra.

Nagyon sok barátom van a közösségben. Összekovácsolt, egymásra figyelő gyülekezet vagyunk, ahol tudunk, segítünk egymásnak. Nagyon sokat köszönhetek lelkészeinknek, Szabó Gyulának, Béres Tamásnak, Réz-Nagy Zoltánnak, napjainkban pedig Asztalos Richárdnak. Ők a legnehezebb időkben is összefogtak minket, a gyülekezetet. Vallom, hogy ugyanazt az istenhívő szeretetet kell átadnom nekem is a családomnak, mint amit a szüleim és lelkészeim adtak nekem.

Hitem megvallása és gyakorlása miatt bennem félelem sohasem volt. Mindig úgy éreztem, áldás számomra, hogy Istenben hiszek. Ezért is tekintem életem fő bibliai üzenetének ezt az igét: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10b)

Tovább

Aki a néptánc hatására talált rá az egyházra

Vecsés óvodapedagógus pedagógus tanár néptánc

Prekler Katalin – a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium óvodapedagógusa, Vecsés

Nem hátrányként, hanem előnyként élem meg, hogy felnőttként részesülhettem a keresztség szentségében. Hosszas keresgélés után találtam rá az evangélikus felekezetre, méghozzá a néptánc hatására. A saját istenhitemen túl – mert Istenben mindig is hittem – a magyar népi kultúra összefonódása az egyházi év rendjével indított arra, hogy elkezdjek egy felekezetet keresni, ahol közösségben tudom gyakorolni és megélni a hitemet.

Sándor Ildikó néprajzkutató hívott a rákoskeresztúri evangélikus gyülekezetbe, hogy segítsek neki. 2008 körül, egy virágvasárnap volt, amikor Gáncs Péter nyugalmazott püspök tartott istentiszteletet, én pedig a gyermekekkel népi zöldágazós játékokból készítettem műsort. A népszokás és a gyülekezeti közösség akkor forrt igazán össze bennem. Áldott az életem azáltal is, hogy Sándor Ildikón kívül Karácsony-Molnár Erika és Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató – akinek apósa evangélikus lelkész – oktatták nekem a különböző szokásokat. Így olyan emberektől tanulhattam, akiknek megvolt az egyházi kötődésük.

Nagyné Szeker Éva lelkésztől, akinek a személyisége mélyen hatott rám, kaptam meg a Kis kátét. Amikor ezt a lutheri iratot végigolvastam, azt mondtam, hogy „igen, én is pont így gondolom és vallom”.

Tovább

Istenben hinni biztonságot jelent

Göd Pest megye felügyelő tanár ELTE docens kántor

Ittzés Máté – tanszékvezető egyetemi docens (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest), gyülekezeti felügyelő, kántor (Göd)

Istenben hinni biztonságot jelent. Olyan alapot, amely nélkül nem is tudom elképzelni, hogy milyen lehet élni. Tudom, hogy Jézus itt van velem, tenyerén hordoz. Ez hitem alapja, identitásom része. Ezt próbálom a családomnak is átadni.

Lelkészcsaládba születve evidencia volt számomra, hogy a vasárnap délelőtt a templomban töltött időszakot jelenti. Szüleimtől otthon, édesapámtól és nagybátyámtól bibliaórán és hittanórán sajátítottam el a lutheri elveket, míg a győri bencés gimnáziumban megtapasztaltam, miként lehet az ottani elfogadó szellemiség által lehetőséget kapni arra, hogy saját evangélikus identitásomat erősíthessem.

Feleségemmel arra törekszünk, hogy négy gyermekünknek természetes legyen az, hogy istentiszteletre járnak. Mi láthatóan evangélikusok szeretnénk lenni. Nemcsak a hittanórán, a délutáni programokon, családunk közös esti imádsága révén, hanem a vasárnapi templomba járásunkkal is szeretnénk „láthatóságunkat” környezetünknek megmutatni.

Egyetemi oktatói munkám során az istenhitről nem beszélek, nem is tehetem, de arra törekszem, hogy az óráimra járó hallgatók beszédemből, megnyilvánulásaimból, a megbízhatóságból és segítőkészségből megérezzék, hogy valami van a háttérben, ami a keresztyén hit.

Tovább

Istenismeretből fakadó önismeret

Dr. Petrovics Zoltán – munkajogász, az ELTE adjunktusa, Budapest (Pestszentimre) 

A jognak olyannak kell lennie, ami erkölcsi, etikai töltettel bír. A jog és a jogszabály – ha azzal a humánummal rendelkezik, ami ha a természetjogból indulunk ki, akkor isteni eredetből fakad – a jót kell, hogy képviselje. Amennyiben ezt követjük, akkor jó törvényeket lehet írni, olyanokat, amik nem az ember ellen, hanem az emberért vannak. 

Munkajogot oktatóként nehéz lenne egy szeminárium keretében a hit kérdéseit direkt érinteni. Erre állami intézményben nincs is lehetőség. Ha tehetem, akkor előszeretettel alkalmazok olyan utalásokat, kulturális példákat, melyek vallási tartalommal is bírnak. Elég, ha a munka vonatkozásában a szőlőmunkások példázatára gondolunk… 

Keresztényként arra törekszem, hogy amit én a munkámban és életemben cselekszem, azon érezhető legyen, hogy az hittel megtámogatott emberi cselekvés. 

Két gyermekemmel és feleségemmel először a pestszentlőrinci gyülekezetbe jártunk, majd elkezdtünk bedolgozni a házunkhoz közelebb eső pestszentimrei gyülekezet építésébe. Ez itt egy csoda! Itt újból befogadó közösségben vagyunk, olyan emberek között, akik nyíltan és szeretetben beszélnek egymással.

Tovább

Gyülekezetünk egymásra figyelő testvéri közösség

Ecsedi Zoltánné Ferenczi Ágnes – nyugalmazott zeneiskolai tanár, Sárospatak

Apró gyermekként, amikor még írni, olvasni sem tudtam, az énekeken keresztül kapcsolódtam az egyházhoz. Ezek a dallamok egész életemre meghatározók lettek. Annak külön örülök, hogy nagyobbik lányom, Zsuzsa, Luther-énekekből írta doktori disszertációját.

Abban az időszakban, amikor én zongorát tanítottam a zeneiskolában, az egyházi zene politikai okokból ki volt zárva a tananyagból.

Lányaim a fóti kántorképzőben tanultak, és a zeneakadémián diplomáztak. Mivel se templomunk, se semmilyen ingatlanunk nincsen, ezért a református templomban tartjuk az istentiszteleteinket. A sárospataki szórvány evangélikus gyülekezetben lányaimmal együtt látjuk el a kántori szolgálatot. Mivel kéthetente van csak evangélikus istentisztelet, ezért férjemmel együtt a többi vasárnapon a református istentiszteletre járunk.

Kevesen vagyunk itt evangélikusok, ha tízen vagyunk, akkor az már nagyon nagy szám. Nagyon szeretjük egymást, kortól és nemtől függetlenül kölcsönösen tegeződünk, hétköznap is tartjuk egymással a kapcsolatot. Olyanok vagyunk, mint egy összetartó család.

Az úrvacsora személyes találkozás Jézus Krisztussal. Olyan, mintha én is ott ülnék a tizenkét tanítvány mellett tizenharmadikként… Ez lelkileg mindig megérint.

Tovább

„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”

Jósvay Lászlóné Lindi néni – nyugalmazott énektanár, Erdőhorváti

Már gyermekkoromban nagyon szerettem a zenét. Szüleim fiatalon beírattak a zeneiskolába, zongorát tanultam. Nyíregyházán a nagy evangélikus gyülekezethez tartoztam, bibliaórára és énekkarba is jártam. A templom és a gyülekezet is óriási volt! Gáncs Aladár lelkész minden hétfőn orgonafélórákat tartott. Tele volt a templom! Ahogy a helyi 4. Számú Zenei Általános Iskolában Szabó Dénes szórta a magot, úgy Gáncs Aladár ugyanezt tette az orgonájával. Csodálatos töltekezés volt! A zene szeretetét és a hitet erősítették bennem.

Nyugdíjasként férjemmel megállapítottuk, hogy Zemplén a szerelmünk, ezért költöztünk ide. Erdőhorvártiban nincs evangélikus templom, így a sárospataki kis gyülekezetünkhöz tartozom. Emellett községünk református gyülekezetébe is járok, sőt evangélikusként Vass Sándor karnagy mellett kántorként is szolgálom a helyi közösséget. A kántori szolgálat idős korom legörvendetesebb tevékenysége. Vallom, hogy az istentiszteleten a zene által én is hirdetem Isten dicsőségét. Az orgonálás számomra olyan öröm, mint másnak egy erdei séta!

Az imádság a legőszintébb beszélgetés, ez az, ami a leginkább átmossa, kitisztítja és felüdíti a lelkem. Elengedhetetlen része az életemnek a Szentírás reggeli tanulmányozása, a napi igék olvasása.

Tovább

Öröm, hogy evangélikus vagyok

Sikter Anna – katekéta, lelkipásztori munkatárs; tanító szakos hallgató, Porrogszentkirály

Édesapám lelkész, édesanyám kántor, így öcséimmel az evangélikus gyülekezetben nevelkedtünk. Számomra természetes és öröm, hogy evangélikus vagyok. Az evangélikusságról a család jut eszembe, de nemcsak azért, mert családom ennek a felekezetnek a tagja, hanem azért is, mert mi, evangélikusok valóban családias közösséget tudunk alkotni. Nagyon fontos számomra a hit, a remény és a szeretet. Jó megélni, hogy ez a hármas nagyon jól ötvöződik az evangélikus egyházon belül. Jó lenne, ha mindannyiunkban, köztük bennem is ez minél jobban mélyülni tudna.

A pedagógusi hivatás számomra összefügg a kereszténység tanításával. Jézus is tanította az embereket. Ő az a jó pedagógus volt, aki a környezetéhez igazodva mindig olyan példákkal magyarázott, amelyek által a legegyszerűbb ember is megértette az evangéliumot. Ez számomra hatalmas példa, arra törekszem, hogy őhozzá hasonlóan én is egyszerűen és tisztán adjam át a gyermekeknek azt, amit meg kell tanulniuk. Emellett a legfontosabb, hogy pedagógusként szeretettel forduljak a gyermekek felé, és ne csak tananyagot, hanem a szeretet lelkületét is át tudjam adni.

Tovább

Szeretetből cselekedjünk!

Kozák János – tanár, rendszergazda, Szolnok

Ne csak a törvényeket akarjuk betartani, hanem szeretetből próbáljunk cselekedni! Szeretnék valamit tenni, hogy kicsit máshogy, jobban éljünk. Úgy érzem, ezt az evangélikus közösségben megélhetem. Ide jó tartozni, itt olyan emberek vannak, akik szeretnék jobbá tenni a világot. Természetesen itt is előfordulnak időnként kisebb súrlódások, de akkor is egy hajóban evezünk.

Tudományos-fantasztikus regényektől kezdve nagyon sok mindent olvastam, de én nem találtam mást, amiben hinni tudnék, mint Isten.

Abban az időben születtem, amikor csak titokban lehetett keresztelkedni. Negyvenhét éves voltam, amikor a keresztelésem és a konfirmációm megtörtént. Sokat jártam előtte is a gyülekezetbe, a lelkésszel, Győri Péterrel barátok is lettünk. Nekem nem volt „nagy megtérésem”, sok apró dolog vezetett az Úrhoz.

Annyi bűnös gondolatunk van, hogy ha azt összeadjuk, az halálos adagú méreg, életünk során szerintem több embert is meg tudnánk vele mérgezni. Ezzel szemben ott a kegyelem, valamint az, hogy szívvel-lélekkel tartozhatunk az Úrhoz. Ebben segít az imádság is, mely személyes beszélgetés Istennel.

Tovább

Az imádság önismereti út

Cegléd tanár másodfelügyelő EPSZTI

Majorosné Lasányi Ágnes – az Evangélikus Pedagógiai Intézet (EPSZTI) igazgatója, másodfelügyelő, Cegléd

Ahhoz a korosztályhoz tartozom, akik nem lettek megkeresztelve. Felnőttként, tanulás és olvasás útján, az önkeresés folyamataként lettem evangélikus. Édesapám evangélikus volt, sőt gyermekeimet is evangélikus templomban kereszteltük. Ők előbb voltak evangélikusok, mint én magam.

Az evangélikusság felvállalása tudatos döntés volt az életemben. Az evangélikus teológiának olyan az értékrendje, a társas kapcsolatokhoz fűződő viszonya, a hagyománya, a szabadságról való gondolkodása, melyre igent tudtam mondani, és vállalni tudom.

Nem mondom, hogy tökéletes az egyházunk, van, amiben fejlődnünk, alakulnunk kell. Ugyanakkor látom a családi alkalmakat, istentiszteleteket, amikre azt tudtam mondani, hogy nagyon fontosak, olyanok, amikhez el akartam magam kötelezni.

Az imádság óriási erő, és komoly belső foglalkozás, egy önismereti út, az „énidő” egy része, ami valóban át tudja segíteni az embert sok nehéz helyzeten. A személyes imádság nagyon fontos, de a közösségi imádság ereje is megdöbbentő és mély tud lenni. Ilyenkor egy célért vagy másik testvérünkért közösen imádkozunk. Ez nagyon sokat jelent azoknak, akik minden érdek nélkül, teljes szívből tudnak ebben részt venni.

Tovább

Aki énekel, az kétszeresen imádkozik

Gerhát László – zongoratanár, karmester, Kecskemét

„Aki énekel, az kétszeresen imádkozik” – fogalmazta Augustinus. Ehhez próbálom magamat is tartani. Szüleim zenei közegben neveltek, ez legalább olyan meghatározó, mint az életem vallási vonatkozása. Egy időben a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség kórusát is vezettem. Később hangszeres lettem, amiből kiteljesedést a karmesteri zenei szolgálat jelentett.

Az istenközeli állapotot nagyon segíti, ha az ember egy nem beszélt nyelvvel, az énekléssel lép kapcsolatba az Úristennel. A zenével való nagyon szoros kapcsolat azt a fajta harmóniát erősíti, melynek az alapja az istenhit.

Úgy érzem, hogy a hitért való megküzdés napi szinten jelen kell hogy legyen az ember életében. Ezt sokan kishitűségnek nevezik, én inkább önismeretnek és olyan gyakorlatnak, mely segít abban, hogy ne tudjon az ember hite megbillenni.

Hálát adok az Istennek és a családomnak, hogy megkaptam azt a lehetőséget, hogy beleszülethettem egy nagyon erős hitállapotba, mely mindig erős maradt. Utóbbi nem az én érdemem, hanem a Jóisten ajándéka. Olyan emberek vettek és vesznek körül a családból, munkából és gyülekezetből, hogy az egy nyugodt hitet biztosít nekem.

Tovább

Aki közgazdászból lett hitoktató

Kissné Tatár Zsófia – hitoktató, angoltanár, Szolnok

Mint sok ember, én is elgondolkoztam azon, hogy mi az élet értelme. Egy idő után – miután azt tanulhattam, ami érdekelt – eljött az idő, amikor úgy kezdtem gondolkozni, hogy mi az, amivel a legtöbbet használhatok másoknak. Azt kerestem, hogy mi az, amit én megtaláltam, és a legtöbbet adott. Úgy éreztem, hogy a hitemet szeretném másokkal is megosztani – így jutottam el a hitoktatáshoz.

Krisztusban hinni számomra azt jelenti, hogy van valaki, aki a legjobban szeret, aki minden hibámmal együtt elfogad. Ő az, aki amikor elbukom vagy hibázom, felemel, sőt ha nehéz megbocsátanom magamnak, akkor tudhatom, hogy van valaki, aki feláldozta magát értem is.

Hogy evangélikusnak érzem magam, nem egy otthonról hozott ajándék, hanem a Jóisten segített megtalálnom a felekezetemet. Református családba születtem, de rátaláltam a szolnoki evangélikus gyülekezetre. Luther Márton tanításáról az ottani lelkésztől, Győri Péter Benjámintól olyan gondolatokat ismertem meg, melyek nagyon közel állnak hozzám. Az öröm, a szeretet, a lelki család mind Istentől valók, melyek számomra együtt jelentik az „evangélikusságot”.

Tovább

Akinek a gyülekezet a második otthona

Szokolai Jánosné Szemenyei Edith – nyugalmazott tanár, presbiter, Szolnok

Krisztusban hinni azt jelenti, hogy van valaki, akire rábízhatom magam. Én az Úrnak köszönöm, hogy mindig segített a betegségből, nehézségből felállni. Hálaadás van a szívemben, ha Krisztusra gondolok.

Rendszeresen olvasom a Bibliát. A gyülekezet közössége meghatározó az életemben. Szeretek ide járni, több mint húsz éve aktív tagja vagyok. A nyári tábortól kezdve minden programon igyekszem segíteni. Az énekkarba is járok, bár egészségügyi problémák miatt van, hogy nem tudom végigénekelni a próbát. A többiek mégis azt mondják, hogy „Gyere, mert olyan jó, hogy együtt vagyunk”. És valóban, tényleg jó, hogy egy közösség vagyunk!

Szolnokon az ifjúság nagyon összetartó. Nemrég meghívtak az alkalmukra, nagyon jót beszélgettünk. Akkor elgondoltam, hogy milyen jó lenne, ha az idősebbek is ilyen összetartó közösséggé formálódnának. Most próbálunk a gyülekezetben egy időscsoportot szervezni. Az új közösségnek a Viseljük egymás terheit nevet választottam. Itt örömünket, gondunkat egyaránt meg tudjuk beszélni.

Tovább

Az imádság megtartó erő

Brisendinené Varga Tünde – tanító, hitoktató, Cegléd

Sok közeli hozzátartozómat veszítettem el. Az Úr volt az egyetlen kapaszkodó, aki megtartott, akihez tudtam, hogy a legmélyebb pontról is szólhatok. Volt egy időszak, amikor nagyon elkeseredtem, de Krisztus akkor is velem volt és megerősített, erőt kaptam tőle. Az Úrban és az örök életben való bizalom nagyon fontos a számomra.

Hiszem, hogy az imádság megtartó erő. Csodálatos, hogy az élet legkisebb dolgaiban is megtalálhatjuk a kapcsolatot Istennel.

Családomban nagyon fontos a hit gyakorlása. Amikor a gyermekek kicsik voltak, este énekeltünk, bibliai történetet olvastunk fel, rövid áhítatot tartottunk, a napot imával fejeztük be. Gyermekeim már kamaszok, így most kicsit nehezebb, de örülök neki, hogy igénylik a beszélgetést, és kérik, hogy a napot ma is imádsággal zárjuk.

Református iskolában tanítok. Itt minden reggel áhítattal kezdünk, órák elején imádkozunk. A bibliai történeteket igyekszem minél közelebb hozni a gyermekekhez. Szeretném, hogy érezzék és értsék, hogy életük legfontosabb kapcsolata az Istennel való kapcsolat. Még az angolórákra is olyan énekeket viszek, amik Krisztushoz vezethetik a diákokat.

Tovább

Akinek átszövi az életét a szeretet

Oroszné Tornyai Lilla – kántor, zenetanár, Kecskemét

Hívő családban nevelkedtem, az Isten igéje fontos volt a szüleim számára. Tizennyolc éves koromtól napjainkig sok segítséget, vezetést kaptam evangélikus lelkészektől, gyülekezeti tagoktól. Az Úr személyes vezetése nagyon sokszor az Útmutató kijelölt igéi által ér utol. Sok áldást kaptam a piliscsabai csendesnapok alkalmával.

Hatékonynak érzem a szép evangélikus énekek megszólaltatását az istentiszteleteken, és hogy minden versszakkal végigénekeljük ezeket az imádságokat. Ilyenkor van idő átélni a szöveg és a dallam üzenetét.

Azt az örömhírt, hogy Jézus halála és feltámadása számomra is az örök élet reménységét jelenti, jó hallani lelkészeinktől. Sorsfordító igém így szól: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.” (Jn 5,25)

Tovább

Aki közösséget és szeretetet kap a gyülekezettől

Jónás-Tamasóczki Dóra – pedagógus, tanító, Cegléd

A hit örömét a nagyszüleimtől kaptam. Hálás vagyok nekik érte. Igyekszem majd a gyermekemnek, Róbertnek is átadni mindezt, hogy ő is megélhesse az evangélium örömét.

A gyülekezetben nagyon sok kedves ismerőst találtam. Próbálok minél több alkalmon részt venni, fontos számomra az evangélikus közösség. A szakmám révén is nagyon szeretem a gyermekalkalmakat, örömmel veszek részt a gyermektáborokban, régebben a vasárnapi iskolában is tevékenykedtem. A felnőtt közösség is egyre jobb, sőt nemrég baba-mama kört is indítottunk. Itt megtalálom a korosztályomnak megfelelő társaságot.

Számos olyan pillanat volt az életemben, amikor azt éreztem, hogy segítséget, útmutatást kapok az Úrtól. Ő mindig átlendített a mélypontokon.

Az imádságban leginkább köszönetet mondok azért a sok mindenért, amit kaptam. Az ima elcsendesedés is, valamint hálaadás az élet apró örömeiért.

Tovább

A gyülekezeti munka tele van reménységgel

felügyelő hittantanár tanár Gyomaendrőd Békés megye Szentendre

Ratkay Dorottya – felügyelő, hittantanár, Gyomaendrőd

Az evangélikus közösséghez való tartozás egyrészt megnyugvást, másrészt számtalan izgalmat, kihívást rejt magába. Megnyugvást adnak a visszanyúló gyökerek, a hovatartozás tudata, a melegszívű befogadás érzése. Az élő közösség dinamizmusa pedig sok feladatot hoz elém. Szeretem, ahogy a gyülekezet tagjain keresztül is szól hozzám a Mindenható.

A gyülekezeti munka tele van reménységgel és a jézusi gondviseléssel! A szentendrei gyülekezet hittantanáraként arra törekszem, hogy a gyermekeknek átadjak valamit mindabból amit magam is megtapasztaltam. Abban bízom, hogy egy-egy bibliai történet – amit tőlem hallottak – valóban a segítségükre lesz, és irányt mutat az életük kérdéseinél.

Bár beleszülettem az evangélikusságba, saját harcaimat nekem is meg kellett vívnom. Egészen biztos vagyok benne, hogy a családom szeretettel összetartó egysége nem jönne létre Jézus mindent átható jelenléte nélkül. Boldogság, hogy látom, hogy gyermekeimben tovább él az evangélikusság.

Tovább

Közösségben Istennel és emberrel

Domony Pest megye recepciós pedagógus tanár énekkarvezető

Kissné Valentinyi Krisztina – recepciós, pedagógus, énekkarvezető, Domony

Számomra nagyon fontos a közösségben való lét. A gyülekezetben otthon érzem magam.

Az életem az éneklés! Régebben az énekkar tagja voltam, pár éve érkezett a felkérés, hogy a domonyi és a vácegresi énekkarunkat vezessem is. Az éneklés számomra egyszerre hálaadás és fohász. Ezt próbálom közvetíteni a többi énekkari tag felé is. Pedagógiát tanultam, annak a tapasztalatai sokat segítenek abban, hogy csoportunkat motiváljam, hogy az éneklés örömére fel tudjam hívni a figyelmet.

Igyekszem másoknak is átadni azt a hitet, ami engem Istenhez köt. Próbálom éreztetni, hogy mindig van fölöttünk valaki, aki próbálja egyengetni az utainkat, azaz nem vagyunk egyedül. Istennek minden nap hálával tartozunk ezért. Hívőként megélhetjük, hogy hogy egyedül Isten a segítség, Ő mutatja a helyes utat.

Bár éneklésről beszéltem, de én elsősorban anyának és feleségnek érzem magam. A szeretet nagyon fontos nálunk, jó érezni, hogy számíthatunk egymásra.

Tovább

Akinek a tanítás a hivatása

tanító kántor tanár Tét Győr-Moson-Sopron megye

Ősze Viktória – tanító, kántor, Tét

A mai elzüllött világban nagyon fontos támasz a hit. Jó, ha az ember tartozik valahová! Az ember azon kívül, hogy munkahelye, családja van, tartozzon egy nagyobb közösségbe, ahol többféle emberrel találkozhat. A legjobb a gyülekezet.

Általános iskolás koromban a téti énekkarba jártam. Egyik alkalommal kipróbálhattuk az orgonát. Innentől kezdve bejártunk a templomba és saját kedvünkre gyakoroltunk. Utána a fóti kántorképzőbe jártam, majd a téti gyülekezet kántora lettem.

A győri Péterfy evangélikus iskolában tanultam, most itt tanítok. Diákként megéltem az iskola keresztény szellemiségét, az emberközeliséget, az volt a vágyam, hogy egyszer itt taníthassak. Ez egy olyan iskola, ami a második otthona lehet diáknak és dolgozónak egyaránt. Itt mindenki Istenhez érezheti magát közel.

Az éneklés számomra hasonló az imádsághoz. Ha éneklek, imádkozok, akkor beszélgetés a Jóistennel. Biztonságot ad, hogy tudom, hogy Isten mindenhol ott van, számíthatok rá.

Tovább

Isten teremtményei vagyunk!

Mohács Baranya megye nyugdíjas tanító tanár

Keszthelyi Jánosné Kati néni – nyugdíjas tanító, Mohács

A pedagógusi szolgálatról mindig Reményik Sándor verse jut az eszembe, aki azt mondja, hogy mindenkiben egy istenarc van elrejtve. Amikor valaki gyermekekkel dolgozik, akkor mindig a szeme előtt kell hogy tartsa, hogy a felnövekvő nemzedék minden tagját Isten teremtette. Igyekeztem úgy nevelni, hogy ezt a nehéz helyzetekben is mindig éreztessem.

Az életem nagyon fontos kapaszkodója, hogy hiszek Istenben. Amikor öröm ér, vagy ha probléma van körülöttem, akkor mindig megnyugvást és biztonságot ad az Úrral való kapcsolatom.

Különös csoda, amikor úgy vehetek úrvacsorát, hogy testvéremen és férjemen túl gyermekeim és unokáim is ott vannak az oltár előtt. Hiszem, hogy az úrvacsorában megkapom a feloldozást, ezért mindig megkönnyebbülést érzek. Öröm, hogy itt, Mohácson szinte az egész gyülekezet él az úrvacsorában rejlő kegyelmi szeretet szabadságával.

Tovább

Feladatunk a krisztusi értékrendről tanúskodni!

tanár presbiter Lovászpatona Veszprém megye

Szenténé Bácsi Zsuzsanna – biológia és kémia szakos tanár, presbiter, Lovászpatona

A Krisztushoz tartozás nem csak hit, hanem egy értékrend követése is. Mindezt otthonról hoztam. Gyermekkoromban minden este előkerült a Biblia, édesapám azt olvasta nekünk. A kemény és következetes nevelés jelen volt az életemben. Olyan közösségben nőttem fel, ahol megtapasztaltam, hogy egymást szeretik, segítik az emberek, a bajban egymás mellé állnak.

Az 1960-as években a szülőknek nem kis tortúrába került, hogy beírassák a gyermekeket hittanra. Bennünket járattak. Egyetem alatt kicsit eltávolodtam a közösségtől, majd mikor elkezdtem pedagógusként dolgozni, csatlakoztam a gyülekezet munkájához, feladatokat vállaltam, a kórusban is éneklek.

A nevelésben a legfontosabb a példamutatás. Tanárként arra törekszem, hogy a gyermekeket egymás elfogadásán túl az élő és élettelen természet tiszteletére is tanítsam.

Az élet nagy kérdéseire az Úrtól kaphatjuk meg a választ. Ha Istenre hagyjuk a dolgainkat és követjük a szeretet parancsát, akkor minden megoldódik az életünkben. Aki az Istenben bízik, az soha nincs egyedül, mindig lesz támasza!

Tovább

Ha az ember elfogadja és keresi Istent, akkor Ő mindig ott van vele

Domony tanító tanár Pest megye

Remenár Mária – tanító, Domony

Nagyszüleim és szüleim is szorosan kötődtek az egyházhoz. Részemről természetes, hogy gyermekkoromtól a mai napig a gyülekezet tagja vagyok. Erre nevelem a gyermekeimet is.

Hiszem, hogy Isten mindenhol ott van. Én a munkámban, életemben, családomban egyaránt megtapasztalom Őt. A domonyi gyülekezet vasárnapi iskoláját tizennyolc éven keresztül vezethettem. Most az aszódi evangélikus iskolában tanítok, ami számomra a teljességet jelenti. A kereszténységet a példamutatással lehet a legjobban képviselni. A kérdés mindig az, hogy ha jó, vagy rossz dolog történik velem, hogyan oldom meg. Fontos a szó, az érintés, a tekintet, a közvetlenség.

Isten az otthonomban is velem van. Napjainkat átszövi az imádság. Nincs is olyan nap, amikor ne énekelnénk és ne imádkoznánk. Édesapám ötven évig kántor volt, s ez a foglalkozás a családban öröklődött. Családilag közösen szoktunk gyertyát gyújtani és közösen imádkozunk.

Isten olyan pont az életünkben, akihez – bárhol is vagyunk – mindig oda tudunk fordulni; Ő meghallgat minket, és tanácsot lehet tőle kérni.

Tovább

Tanítani csak példamutatással lehet!

Pápa pedagógus tanár Veszprém megye

Kovács Endre Zoltánné Ica néni – pedagógus, Pápa

Csikvándon kezdtem az evangélikus életet. Szüleim annyira szegény családból származtak, hogy édesanyámat, mint harmadik gyermeket már nem tudták nevelni, őt a győri diakónusok oktatták és nevelték. Nagyon kedves, szép emlékek kötnek a diakonisszákhoz. Édesapám katolikus volt, de soha nem volt a családban abból gond, hogy más felekezethez tartozunk. Életemet másként, mint hogy evangélikus legyek el sem tudnám képzelni, gyermekeimet és unokáimat is ebben a szemléletben neveltem.

Életemet igyekeztem Krisztus tanításai szerint élni, tisztességes családi életünk van, szép pedagógusi hivatással. Magyarország ötödik német nemzetiségi szakfelügyelője voltam, amire ma is büszke vagyok. A gyülekezetben az asszonykört vezetem, presbiter vagyok, a Sola Fide Alapítvány titkára, sőt, a kórusban is éneklek. Erőm és tehetségem szerint igyekszem az egyházat szolgálni.

Tanítani csak példamutatással lehet. Amikor a hittan és erkölcstan kérdése előjön, akkor igyekszem a diákokat biztatni, hogy válasszák a vallásukat.

Tovább

Közösségben Istennel, családdal és a diákokkal

Borsod-Abaúj-Zemplén megye Miskolc tanár

Bogdányi Szabolcs – testnevelő tanár, Miskolc

Testnevelő tanárként közvetlenebbek a gyermekek velem, jobban megnyílnak nekem, mint másoknak. Ezáltal sokat beszélgetek a fiatalokkal, elmesélik a családi hátterüket, terveiket, kérdéseket tesznek fel. Ha látom, hogy valamelyik diák szomorú, megpróbálok segíteni neki.

Amikor ez az iskola még állami volt, itt tanultam. Öröm, hogy most ugyanitt, egy egyházi intézményben taníthatok. Gyermekként ide jártam a szomszédos gyülekezetbe, akkor még Szebik Imre volt a lelkész, nála jártam konfirmációra, ő vitt be a táborba. Nagy élmény volt. Onnan kerültem közel az egyházhoz. Igaz, hogy templomba nem minden héten járok, de gyermekkorom óta nem telt el úgy egy nap, hogy ne fordultam volna imádsággal az Úrhoz.

Számomra az imádság elsősorban ahhoz szükséges, hogy meglegyen a lelki nyugalmam, hogy tudjam, hova, azaz kihez tartozom. Emellett a család és a közösség a legfontosabb a számomra. Egy közösséghez tartozás mindenképpen jó, mind az embernek, mind a közösségnek. Ezt a gyülekezetben, de az iskolában is jó megélni.

Tovább

Aki a gyülekezetben találta meg az életét

Csót tanár pénztáros Veszprém megye

Udvardi Imréné Betti néni – tanító, gyülekezeti pénztáros, Csót

Az evangélikus gyülekezetben találtam meg az életemet! Nem csak az örök életre gondolok, hanem a földi életemet is nekik köszönhetem. 2000-ben konfirmálkodtam, azt követően, hogy a 19 éves fiamat visszaadtam az Úrnak. A gyász idején sokan próbáltak mellém állni, de a bánatomon se a pszichiáterek, se a barátaim nem tudtak segíteni. Mesterházy Zsuzsanna lelkésznő volt az, aki időt és energiát nem sajnálva, napi szinten meglátogatott, lelki vezetőmmé vált. Egy idő után le tudtam tenni a terhemet, bekapcsolódtam a gyülekezet életébe, azóta igyekszem életemmel bizonyságot tenni.

Farkas Ervin lelkésszel a bibliaórán nem csak az igéről beszélünk, hanem arról is, hogy miként tettünk bizonyságot Istenről. Fontos, hogy megéljük a személyes kapcsolatot, hogy felfedezzük, hogy életünkkel Istent hirdethetjük!

Tanítóként minden gyermekben megkeresem azt a jót, amit Isten beléjük ültetett. Vallom, hogy mindenki valamilyen küldetéssel jön a világra, ezt próbálom bennük megtalálni. Szeretettel, biztatással közeledem feléjük, akiktől a szeretetet vissza is kapom.

Tovább

Életünk egyik legmeghatározóbb tulajdonsága, hogy keresztények vagyunk

Szeged egyetemista tanár zenész

Lipták Dániel – zeneakadémiai hallgató, zenetanár, hegedűs, Szeged

Olvastam egy tanulmányt, ami arról szólt, hogy a gyermekek közül nagy részben azok járnak templomba, akiknek az édesapjuk is templomba jár. Érzem én is a felelősségemet… Szeretünk templomba járni, lányunkat, Ilkát is mindig visszük magunkkal, és amikor úgy hozza a helyzet, akkor az istentisztelet végéig is ott tudunk maradni.

Életünk egyik legmeghatározóbb élménye, hogy keresztények vagyunk. A kereszténység mondja el ugyanis a legtöbbet arról, hogy mi a dolgunk és hol a helyünk a világban.

A szegedi piarista gimnáziumban tanítok. Vallom, hogy érdemes tanítani, ha a tanítványokban Isten képét és Isten gyermekét látjuk. Még ha nem is mondjuk, de a gyermekek megérzik… Az iskolában liturgikus szolgálatokat is vállalunk. Van egy kis zenész csoportunk, velük nagyon jó hangulatú, egyúttal missziói alkalmakat is tartunk. Vannak olyan gyermekek, akik maguktól nem gondolnának arra, hogy elmenjenek a templomba, mégis, természetes a számukra, hogy a templomban énekelnek, azon belül is misetételeket. Hiszem, hogy ez nem múlik el nyomtalanul.

Tovább

Aki a szeretet igaz forrására talált rá

Szeged tanár Csongrád megye

Lipták Dorka – angol és magyar szakos tanár, Szeged

A kereszténységben az ember olyan szeretetben részesülhet, amit Isten által az egyik ember a másik embernek ad. Ha van az emberben olyan vágy, hogy Jézussal szeretne élni, akkor a keresztény közösségben, azaz a gyülekezetben kaphatja meg ehhez a legfőbb bizonyítékot. Vallom, hogy hívőként úgy tudunk szeretetet adni, hogy csatlakozunk egy olyan forráshoz, ami nem látszik, de érezhető.

Magyart és angolt tanítok. Hiszem, hogy úgy, ahogy gyermekünk, Ilka, Istené, azaz mi kölcsön kaptuk őt, vigyázunk rá egy darabig, ugyanígy a tanítványaimra is úgy kell tekintenem, hogy ők is Istenéi, azaz én elkísérhetem őket egy ideig és segíthetem őket. Ez nagyon hálás és örömteli szolgálat.

Férjemmel és kislányommal jelenleg kétlaki életet élünk. Részben Budapesten, részben Szegeden vagyunk. Jelenleg keressük azt a gyülekezetet, ahol az istentiszteleti alkalmakon túl aktívabb tagjai is lehetünk a közösségnek.

Tovább

Forrás nélkül elapad az életünk

Zánka Veszprém megye tanár

Horváth Zsófia – tanár, Zánka (Kanada)

Gyermekkorom óta gyakorlom rendszeresen a vallásomat. Barátaimat úgy válogatom meg, hogy örülök, ha ők is hívő emberek. A gyülekezeten kívül katolikus és református barátaimmal is szoktunk beszélgetni a vallásról, többek között arról, hogy mi a különbség és mi a hasonlóság a felekezeteink tanításaiban.

Kanadában, ahol élek, nincs evangélikus közösség, ezért a református templomba járok. Ha itthon vagyok, akkor édesanyámmal együtt ide, a zánkai evangélikus gyülekezetbe megyek.

Rendszeresen járok templomba, naponta olvasom a Bibliát. Forrás nélkül elapad az életünk és a hitünk is. Vallom, hogy a Szentírás a forrás. A Biblia útmutatása nagyon fontos a mindennapi élethez, hiszen többek között abból kapunk útmutatást és megerősítést.

A Krisztus-követés számomra identitás. A közösség megerősít. Én átélem, hogy ha ketten vagy hárman összejövőnk, akkor az Úr jelen van. Jó együtt dicsérni az Istent!

Tovább

Istennel még a nehézségek is könnyebbek

tanár pedagógus Borsod-Abaúj-Zemplén megye Miskolc

Nikházy Bea – angoltanár, presbiter, Miskolc

Fiatalabb koromban nem voltam gyakorló hívő. Egy idő után azonban olyan gyülekezetet kerestem, ahol megtalálhatom az utamat, és jobban kapcsolatba kerülhetek az Úrral is. Ezt a lehetőséget az itteni evangélikus közösségnél szinte teljesen átélem. Egy olyan gyülekezetbe kerültem be, amelynek tagjai befogadtak, olyan ez a közösség, mintha a családom lenne. Olyan lelki erőt kapok itt, amivel a legjobban tudom a saját hitemet is építeni. Figyelnek rám, egyengetik az utamat, s ez igazán megnyugtató.

A mindennapokban mindig vannak nehézségek, de nem akarom azt elképzelni, hogy milyen az, ha a próbákat hit nélkül kell végigcsinálni. A hit olyan energiát, de legfőképpen olyan tudatot ad, ami segít abban, hogy a nehézségek között is megtaláljam azt a módot, amivel meg tudom ugrani az akadályokat. Istenbe vetett bizalmam által tudom, hogy bármi rossz történik, az jóra tud fordulni és a jó képes arra, hogy még jobb legyen.

Pedagógusként is megpróbálom a hitben járás példáját átadni. Személyes beszélgetésekkel, a diákokra való odafigyeléssel vallom, hogy még a kamasz fiataloknak is lehet olyat mondani, amivel közelebb kerülhetnek Istenhez.

Tovább

Aki énekel, az kétszeresen imádkozik

Balassagyarmat énekkar tanár nyugdíjas Nógrád megye

Antal Gusztávné – énekkari vezető, nyugalmazott tanár, Balassagyarmat

Réti Zoli bácsi volt a gyülekezeti énekkar híres karvezetője, aki amikor beteg volt átadta nekem a kórus vezetését egy kis időre. Ennek immáron tizenhat éve. Azóta vagyunk együtt ezzel a kis csoporttal.

Számomra a gyülekezeti énekkar egyrészt egy örömteli feladat, hogy fel kell készülni, másrészt nagy öröm, hogy megélhetem, hogy énekkari közösségként úgy jöhetünk ki a templomból, hogy valamit adtunk.

Rendszeresen próbálunk, de nem csak fellépünk, hanem mi közösséget is alkotunk. Azt hiszem, hogy énekkarunk a gyülekezet lelke. Szorgalmasan dolgozunk, segítjük egymást és örömmel szolgálunk gyülekezetünkben és más helyszíneken is. Örömmel mondom, hogy énekkarunknak évente közel száz fellépése van. Ez az énekkar egy ajándék, az éneklés pedig egy csoda, amivel az Urat áldhatjuk!

Boldogok vagyunk, amikor egy-egy énekkari szolgálat után visszajeleznek a hívek, hogy milyen örömet, elmélyedést okoztunk nekik. Énekkarom tagjai nevében is mondathatom, hogy amíg bírjuk, szolgálni fogunk.

Tovább

Közösségben és hitben élni

Penc tanár kántor Pest megye

Lestyánné Babinszki Zsuzsanna – tanító, kántor, Penc

Ebbe a családias gyülekezetbe születtem, eszembe se jutott, hogy más legyek, mint evangélikus. Tizennégy évesen az orgonához ültettek, majd kántor lettem. Egész családommal együtt benne élünk a penci gyülekezetben.

A kántori szolgálat számomra nem munka, hanem bizonyságtétel. Orgonálni nekem olyan, mintha imádkoznék. Huszonöt éve vagyok kántor, egyszerűen belülről jön, hogy ezt a szolgálatot végezzem.

Van egy tíz-tizenkét fős gyülekezeti énekkarunk, ennek vagyok a vezetője. Itt nemcsak a közös éneklés, hanem a közösség is fontos. Együtt vagyunk, beszélgetünk, van, hogy kirándulni megyünk.

Három gyermekem van, velük nagyon sokat beszélgetek. A két nagyobb a lázadó kamaszkorát éli, amikor azt mondják, hogy „miért kell nekünk templomba menni?” Próbálok egyrészt példát mutatni, másrészt beszélgetni velük erről. Tudom, hogy ha kötelezővé tenném a templomba járást, azzal nem érnék el náluk semmit. Ezért inkább gyülekezeti táborokat szervezünk, vagy akár egy szalonnasütést, így olyan közösséget teremtünk a számukra, amelyben jól érzik magukat.

Tovább

Örömtelien és szabadon élni az életet

Ágfalva Győr-Moson-Sopron megye Sopronbánfalva tanár

Plöchl Ildikó – hittanár, Ágfalva

Evangélikusnak lenni nekem azt jelenti, hogy örömteli módon, szabadon élhetem meg az életemet. Szabadok vagyunk, és akár a hitről, akár az Istenről, akár az egyházról kérdéseket tudunk feltenni. Ezt nagyon fontosnak tartom. De nem csak én, hanem azok a fiatalok is, akiket tanítok.

A fiatalokat az vonzza az evangélikus egyházhoz, hogy nálunk bensőséges légkör uralkodik. Fontosnak tartják a krisztusi szeretetet, amit ebben a közösségben megkapnak.

Én is azt élem meg, hogy keresztény, evangélikus családhoz tartozom. Az ágfalvai és a sopronbánfalvai gyülekezet úgy működik, mintha egy nagy család volnánk. Ismerjük egymás gondját, baját, örömét és ahol tudunk, segítünk egymásnak. Jó érzés, hogy a gyülekezet tagjai tudják, hogy mi van velem, ismernek. Azt a krisztusi szeretetet igyekszünk nap mint nap megélni és átadni, amit Jézus kétezer évvel ezelőtt megélt itt a Földön. Nekem az a legfontosabb, hogy evangélikusként ember lehetek, olyan, aki a másikra is figyel.

Tovább

A tetteinkben is képviseljük Krisztust!

Borsod-Abaúj-Zemplén megye Kazincbarcika Miskolc jogász tanár

Hallók Tamás – jogász, docens, Kazincbarcika

Egyetemi oktatóként a katedráról nem tehetem meg, hogy kizárólagosan az egyik vallás mellett érveljek, de álláspontomat tudom képviselni. Az Alkotmányjogi Tanszéken dolgozva a diákokkal számos olyan kérdést megvitatok, ami vallási szempontból sem közömbös. Ilyen a lelkiismeret és a vallásszabadság, vagy az abortusz és az eutanázia. Amikor ezeket a témákat feldolgozzuk, én is el szoktam mondani a saját véleményemet.

Az egyetemi gyülekezetben hasonló gondolkodású emberekkel vagyunk közösségben. Itt nem csak barátokat tudunk szerezni, de az evangéliumhoz is közelebb kerülhetünk, valamint lelki feltöltődést is kapunk. Miskolcon ökumenikus az egyetemi ifi, így megéljük, hogy – bár eltérőek a szertartások, de – mindegyik felekezetnek az alapjai azonosak.

Keresztényként fontos számomra az odafigyelés, a másokhoz való jó viszony. Arra kell törekedni, hogy ne kelljen mondanom: én hiszek Istenben, hanem hogy a tetteimen látszódjék, hova tartozom.

Tovább

Egymást megbecsülve élni

Győr-Moson-Sopron megye Sopron Nemeskér Líceum tanár

Raffai Balázs – tanár, Nemeskér

Szüleim vegyes-házassága okán otthon a felekezetköziségben éltük meg hitünket. Kisiskolásként kezdtem a nemeskéri gyülekezetbe járni, ahol egy veretes, Krisztus központú evangélikusságot kaptam. Mindkettőért hálás vagyok. Később, a Líceumban ezek formálódtak bennem. Itt a nyitottságot tanultam meg, egymás elfogadása felé terelgettek bennünket. Így az iskolában – a felekezeti sokszínűségnek köszönhetően – már tanulóként is megtapasztaltam az ökumenikus közösség szépségét.

Feleségem református, négy gyermekünk van. A családon belül az evangélikusság számomra azt jelenti, hogy mindenkit elfogadunk úgy, amiben felnőtt, amiben hisz. Segítjük a másikat és lehetőséget adunk arra, hogy mindenki gyakorolhassa a vallását. A családban a közös pontok vannak kiemelve: az imádkozás, a Biblia olvasása.

Kémia tanítás mellett evangélikus hitoktató is vagyok. A hittanórákon igyekszem a saját csoportomnak is úgy fogalmazni, hogy mindenkinek az értékeit emeljem ki. Meggyőződésem, hogy nem azt kell hangsúlyoznunk ami elválaszt, sokkal inkább azt, ami összeköt.

Tovább

Éneklés közben közelebb kerülök a Jóistenhez

Miskolc tanár Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Czeglédy Viktória Elynor – tanár, Miskolc

Az éneklés nekem nagy szerelmem. Végigkíséri az egész életemet. A gyülekezet kórusába is járok, valamint a gimnáziumi énekkart is én vezetem.

Nagyon sok szép emlékem van, mely a kórusénekléshez köthető, számos életre szóló barátság köszönhető ennek. Különösen kedves volt számomra a gimnáziumi énekkarom, ahol diákéveim alatt nagyon sok szép darabot tanultunk, egyházi és világi műveket egyaránt. Az egyházi darabok tartalmához kötődő lelkiség azonban számomra mindig többletet ad. Olyan, mint ha közelebb kerülnék a Jóistenhez. Ez egy eszköz, aminek a segítségével meghall engem. Számomra az éneklés mindig imádság, hiszen „Bis orat, qui cantat”, azaz aki énekel, az kétszeresen imádkozik.

Az élet tragikus pillanatait hit nélkül nehéz megélni, és meggyőződésem, hogy békét is csak így találhatunk. A megpróbáltatásokat megélhetem áldásként vagy átokként, de áldássá csakis az elfogadás révén válhat. Ebben az elfogadásban segít a hit.

Tovább