Láthatóan evangélikus

Domján Attila – vegyész, a Természettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, Budapest (Pestszentimre)

A katonaság idején kerültem közel az istenhit kérdéséhez. Az egyik szobatársam, egy volt pannonhalmi diák becsempészett egy Bibliát. Elkezdtük olvasni, sokat sokat beszélgettünk a hitről. Akkor fedeztem fel, hogy a hitet közösségben, hétköznapi formában is meg lehet élni. 

Feleségemmel együtt a pestszentimrei gyülekezetbe járunk. Számomra ez elsősorban közösségélményt jelent, de nem csak vasárnaponként, mert hétköznap is tartjuk egymással a kapcsolatot. Mivel ez a gyülekezet most épül, így még aránylag kevesen vagyunk, viszont talán ennek is köszönhető, hogy ismerjük jól egymást, családias hangulatban tudunk együtt lenni. Minden korosztály jelen van a gyülekezetben, így a korosztályok között is létrejönnek kapcsolatok. Fiatalok, akiknek távol van a nagymamájuk, itt találkoznak idősekkel. Ez a gyülekezet olyan, mint egy kis társadalom. Talán ezért is egyre vonzóbb a környéken élők számára. Öt éve még nyolcan-tízen voltunk, mára már vannak vasárnapok, amikor megtelik a templom. 

Az imádság számomra a legszemélyesebb kapcsolat. Sokszor formalitásoktól mentesen imádkozom, ugyanakkor nagyon fontosak számomra a közös imádságok is.

Szunyoghy Zsolt – informatikus, a pestszentlőrinci gyülekezet másodfelügyelője, Budapest (Pestszentimre)

A gyülekezeti szolgálat számomra azért is fontos, mert magam is sokat kaptam ezektől a közösségektől. Egyetemistaként, még nem hívőként, kerestem a világban a helyemet. Akkor olyan közösségekbe kerültem, ahol sikerült Isten igéjéhez is közel jutnom. Idővel igényem lett, hogy gyülekezethez tartozzak. Fokozatosan alakult ki bennem az érzés: saját magam számára is fontos, hogy másoknak, közösségnek szolgáljak. 

Pestszentlőrincen a templom hangosítási szolgálatában veszek részt. Mivel cajónozok, ezért Pestszentimrén a családi istentiszteletek zenei szolgálatában is közreműködöm, valamint az internetes közvetítések és videók vágásában is tevékenyen részt veszek. Időnként társasjátékklubot szervezek, ez mára családi napokká nőtte ki magát. Egyetemi éveim alatt a Luther Otthonban laktam, ott máig én látom el a rendszergazdai feladatokat. Ezen túl feleségemmel együtt a rákoskeresztúri gyülekezet zenei szolgálatában is részt veszünk.

Nemzetközi világi cégnél dolgozom, de a munkahelyen belül alapítottunk egy keresztény kört. Keresztény munkatársaimmal csütörtöki napokon együtt ebédelünk, utána Bibliát olvasunk, és az igéről beszélgetünk.

Dr. Petrovics Zoltán – munkajogász, az ELTE adjunktusa, Budapest (Pestszentimre) 

A jognak olyannak kell lennie, ami erkölcsi, etikai töltettel bír. A jog és a jogszabály – ha azzal a humánummal rendelkezik, ami ha a természetjogból indulunk ki, akkor isteni eredetből fakad – a jót kell, hogy képviselje. Amennyiben ezt követjük, akkor jó törvényeket lehet írni, olyanokat, amik nem az ember ellen, hanem az emberért vannak. 

Munkajogot oktatóként nehéz lenne egy szeminárium keretében a hit kérdéseit direkt érinteni. Erre állami intézményben nincs is lehetőség. Ha tehetem, akkor előszeretettel alkalmazok olyan utalásokat, kulturális példákat, melyek vallási tartalommal is bírnak. Elég, ha a munka vonatkozásában a szőlőmunkások példázatára gondolunk… 

Keresztényként arra törekszem, hogy amit én a munkámban és életemben cselekszem, azon érezhető legyen, hogy az hittel megtámogatott emberi cselekvés. 

Két gyermekemmel és feleségemmel először a pestszentlőrinci gyülekezetbe jártunk, majd elkezdtünk bedolgozni a házunkhoz közelebb eső pestszentimrei gyülekezet építésébe. Ez itt egy csoda! Itt újból befogadó közösségben vagyunk, olyan emberek között, akik nyíltan és szeretetben beszélnek egymással.

Szabó Melinda – könyvelő, Budapest (Pestszentimre)

Édesanyám kántori szolgálatot lát el a gyülekezetben, édesapám a gyülekezet másodfelügyelője, én pedig a könyvelés oldaláról igyekszem a gyülekezet szolgálatából kivenni a részem.

Testvéremmel olyan nevelést kaptunk, hogy minden vasárnap templomba mentünk, hittanra jártunk, ifjúsági órákat látogattunk, és otthon, családi körben is rendszeresen imádkoztunk. Középiskolásként találkoztam először azzal, hogy vannak olyanok is, akik nem járnak templomba. Számomra természetes, hogy templomba járó, hívő ember vagyok. Annyira természetes, hogy nem tudnám elképzelni úgy az életemet, hogy ne járjak a gyülekezetbe.

Nagyon régóta meglévő vágy volt, hogy ha nem is egy templom, de legalább egy helyiség legyen, ami itt, Pestszentimrén a miénk, evangélikusoké. A templomépítés számunkra valódi áldás! Mindezen azonban tovább mutat, hogy nem csak templomunk és gyülekezeti termünk lett, hanem elsősorban lelkészünknek, Horváth-Csitári Boglárkának, köszönhetően a gyülekezetünk létszáma is folyamatosan növekszik. Vasárnaponként most már megtöltjük a templomot. Nagyon jó érzés, hogy gyülekezetünkben nagyon erős a közösségi szellemiség és hogy valóban nyitott, befogadó egyházközség vagyunk.

Szijjártó-Tihanyi Annamária – a Semmelweis Egyetem gazdasági ügyintézője, Budapest (Pestszentimre)

Férjemmel tizenöt éve házasodtunk össze Szombathelyen, az evangélikus templomban. Már akkor tudtam, hogy ha gyermekeink lesznek, akkor őket evangélikus hitben szeretném majd nevelni. Azt viszont nem tartottam fontosnak, hogy megszületésüket követően egyből megkereszteljem őket, szabadságot akartam nekik e téren adni. Az élet sokfelé sodort bennünket, végül Pestszentimrére kerültünk. Amikor az itteni iskolába beírattuk a gyermekeinket, megkérdezték, hogy milyen hitoktatást szeretnénk nekik. „Egyértelmű, hogy evangélikus legyen!” – válaszoltam. Horváth-Csitári Boglárka Flóra lelkész lett lányom hitoktatója, így kerültünk a gyülekezet közelébe. Megkereszteltük a gyermekeinket, sőt én lettem a Luther-kápolna első felnőtt konfirmáltja.

Mindig is tudtam, hogy létezik valami nagyobb rajtam kívül. Itt, a gyülekezetben találtam erre rá. Az evangélium örömhírt jelent. Ezt az örömhírt találtuk meg a pestszentimrei gyülekezetben. Itt befogadtak bennünket és támogatnak minket. Öröm itt lenni, otthon érzem magam! Itt egy nagy család részei vagyunk, egymást segítjük, összetartó közösséggé váltunk!

Mára szabadidőmben ahol tudok, segítek. Akár a gyermekfoglalkozások alkalmával, akár a táboroztatás során vagy a családi alkalmainkon. Öröm felismerni, hogy gyermekeimnek kerestem lelki otthont és találtam mindannyiunk számára.

Lambert-Sárfi Beáta – gyógypedagógus, Budapest (Pestszentimre)

Négy gyermek édesanyja vagyok. Régebben nem volt szoros kapcsolatom az egyházzal. Amikor férjemmel iskolát kerestünk a gyermekeinknek, akkor találtunk rá a Sztehlo Gáborról elnevezett evangélikus iskolára. „Belső ösztön” hajtott minket, hogy ide vegyék fel a gyermekeinket. Ott megismerkedtem Győri Gábor Dávid és Horváth-Csitári Boglárka Flóra lelkészekkel, akiknek hatására mára a pesztszentimrei gyülekezet aktív tagja vagyok, sőt gyermekek közötti szolgálatot is végzek.

Lelkiekben megerősít, hogy a gyülekezethez tartozom. Gyermekeim is nagyon fogékonyak minden bibliai történettel kapcsolatos dologra, ők is nagyon jól érzik magukat a gyülekezet közösségében.

Édesapám azt mondta, hogy gyermekei majd felnőttként maguk döntsék el, milyen felekezethez szeretnének tartozni, ezért én nem voltam megkeresztelve. Felnőve egyre jobban éreztem, hogy szükségem van a lelki kötődésre, Isten szeretetének megtapasztalására. Először megkereszteltük a gyermekeinket, majd úgy döntöttem, hogy magam is szeretnék a keresztség szentségében részesülni és konfirmálni. Ez számomra a legerősebb szövetséget jelenti.