Láthatóan evangélikus

Lukátsi Lajos – alpolgármester, nyugalmazott vízműkezelő, gondnok, presbiter (Nagysimonyi)

Négygyermekes evangélikus családból származom. Szüleink úgy neveltek bennünket, hogy életünk természetes és nagyra becsült részévé vált, hogy rendszeresen járunk templomba, Bibliát olvasunk, imádkozunk, és aktív tagjai vagyunk a gyülekezet közösségének. Arra törekszem, hogy úgy éljek, hogy az általam megismert és megtapasztalt isteni szeretetet és jóságot én is tovább tudjam adni másoknak.

A nagysimonyi gyülekezet számomra valódi közösség. Nagyon sok időt töltünk együtt, beszélgetünk, és aktív munkát is végzünk. Nálunk a presbiterek szolgálók is. A férfiak rendszeresen fizikai munkát végeznek, míg a hölgyek a szeretetvendégségekre való készüléseken túl minden szépítést megcsinálnak. Ezek az együttlétek lelki feltöltődést adnak.

Tizennégy éve vagyok a gyülekezet gondnoka. Büszke vagyok rá, hogy ez idő alatt többek között a parókia korszerűsítése, a templomtető és a harangláb felújítása, az udvar rendbetétele is megtörtént. Sőt 2016-ban saját felajánlásomból világítás került a templomkert udvarára is.

A Bibliát rendszeresen olvasom, és az énekeskönyvünkre is úgy tekintek, mint imádságoskönyvre. Az istentisztelet legmeghatározóbb része számomra – a közös éneklés általi hálaadás mellett – az igehirdetés. Abból nemcsak azt tudjuk meg, hogy a több ezer évvel ezelőtt leírtak mit jelentenek, hanem általa a saját életkérdéseinkre is válaszokat kapunk.

Molnár Sándor – polgármester, nyugalmazott mezőgazdasági vállalkozó, presbiter (Vásárosfalu)

Már egészen fiatalon megtapasztaltam Isten kegyelmét. Négyéves voltam, amikor édesapám elhunyt, ezután a testvéremmel együtt keresztszüleim neveltek bennünket. A gyülekezet pénztárosa a nem sokkal később megözvegyült keresztmamám volt. Ő cserélte az oltárterítőt, tartotta rendben az imaházat. Vele nemcsak istentiszteletre, az evangélikus közösségbe jártam, de harangozhattam is. Vallom, hogy Isten gondviselő szeretete kellett ahhoz, hogy mi felnevelkedjünk, és ne kerüljünk gyermekotthonba. Mindig volt, aki foglalkozott velünk, vigyázott ránk, enni és inni adott. Később a magunk gazdái lettünk.

1990-től vagyok egy olyan település polgármestere, ahol katolikusok és evangélikusok mindig tiszteletben tartották a másik hitét. Településvezetőként azon is dolgoztam, hogy a romos imaházunk helyére templomot építsünk. Presbiterként én terjesztettem ezt a tervet gyülekezetünk elé. Megszavaztuk, és csekély pénzzel, de nagy reménnyel belevágtunk. Közösségünk tagjai egyenként is adakoztak, egyházunk és az állam is hozzájárult a templomépítéshez. Külön öröm és áldás, hogy a helyi katolikusok is támogatták az építkezést. Ki se tudom fejezni, mekkora hálát érzek, hogy 2019-ben felszentelhettük a templomunkat. Azóta minden napomat meghatározza az az érzés, hogy Isten kegyelméből nemcsak a mostani, hanem leendő gyülekezetünknek is szolgája lehettem. 

Tormay-Lesták Mária – alpolgármester, Csömör

Nagyközségünk szoros kapcsolatot ápol a település gyülekezeteivel. Alpolgármesterként saját gyülekezetemhez kötődve, hitvallásomat megvallva igyekszem a település érdekeit szolgálni.

Három évvel ezelőtt az egyik önkormányzati óvodánk a csömöri presbitérium igényére reagálva, települési és óvodán belüli egyeztetést követően a Magyarországi Evangélikus Egyház országos fenntartású intézménye lett. Ezzel a település is nagyon sokat nyert, a gyülekezet is gazdagodott. Az óvoda az egyházközség új bázisa lehet, ezáltal a fiatal családokat a gyülekezeti életbe aktívabban van lehetősége bevonzani. Különleges élmény volt végigvezetni ezt a folyamatot, hiszen ebben egyszerre élhettem meg települési vezetői szolgálatomat és evangélikusságomat. Az óvodához három gyermekünk révén is szorosan kötődöm. Legkisebb jelenleg is oda jár. Csodálatos megélni, hogy milyen alapot kapnak a gyermekek ebben az intézményben.

Családi körben bibliai történetekről is szoktunk beszélgetni, étkezésekkor természetes számunkra, hogy áldást mondunk. Külön ajándék számomra, hogy a gyülekezetben az ének szolgálatával tudok részt venni az istentiszteleteken.

Nemecz Pál gyülekezeti másodfelügyelő, gépészmérnök, vállalkozó és Nemecz Pálné presbiter, polgármester, – Csővár

A falu lakosságának több mint nyolcvan százaléka a gyülekezet tagja. Mi nem lépünk ki a szerepeinkből, evangélikusságunkat a gyülekezeti alkalmakon, tisztségeinkben és a hétköznapjainkban egyaránt képviseljük. Ez számunkra csak így együtt működik. Valljuk, hogy a gyülekezethez tartozás olyan többlet, ami megnyugvást, tartást és biztonságot ad az ember számára.

Tősgyökeres csőváriak vagyunk, a gyülekezethez és a falu közösségéhez mindig ragaszkodtunk. Mi beleszülettünk az evangélikusságba. Itt nem csak családilag éljük meg a hitünket, hanem az egész falu a lutheri elvek szerint igyekszik élni, így számunkra – és nagy örömünkre a gyermekeink számára is – természetes, hogy evangélikusok vagyunk. A mi csővári gyülekezetünk így nem csak a templomban jön össze, hanem az egész községre és a családra is kiterjed.

Itt nagyon sokáig szlovák nyelven zajlottak az istentiszteletek. Az általános iskolában mi is tanultunk még szlovákul. A nemzetiségi identitásunkat községi szinten is igyekszünk megélni, sőt nemzetiségi óvodánk és iskolánk is van. Öröm látni, hogy a gyermekek szeretik és ápolják a hagyományokat.