Csorba Károlyné – nyugalmazott betanított munkás, gyülekezeti gondnok (Péteri)

A gyülekezet és az istentiszteleti közösség fontos számomra, mert itt nemcsak Istenről gondolkodunk, hanem a Biblia tanítása szerinti közösséget is megéljük. Jól érzem magam a gyülekezetben, és örömmel veszek részt mindenfajta munkában is, ami a templom körül adódik.

Életem meghatározó igéje az evangélium közepe: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Vallom, hogy a keresztség szentségében kifejeződik, hogy Isten gyermekei vagyunk. Én mindezt már a konfirmációm idején is így gondoltam, és komolyan vettem, és erre mondtam a magam emberi oldaláról igent. Ez az Istentől kapott szeretet és áldás az életem során sokszor észrevétlenül, nemegyszer kézzelfoghatóan segített. Mind a mai napig Isten felém is kiáradó gondoskodó szeretete ad reményt, ezzel tudok bizakodással tekinteni a jövőre. Ezt a szemléletet próbálom a családomban is átadni, másokkal megéreztetni. Hálás vagyok, hogy az Úr egyik szere-tett gyermeke lehetek.