Láthatóan evangélikus

Dr. Szinnyei Katalin – orvos, Székesfehérvár

Mint minden orvosnak, nekem is elsősorban a gyógyítást jelenti az orvosi hivatás. A pályaválasztásnál azonban nálam nem csak a testi gyógyítás, hanem a lelki segítségnyújtás lehetősége is szempont volt. A rendszerváltás előtti évben kezdtem el a teológián a levelező tagozatot, végül orvos lettem.

Először háziorvosként dolgoztam, majd üzemorvos lettem, így öt gyermekemmel volt és van lehetőségem minőségi időt együtt tölteni.

Székesfehérváron nagyon jó a gyülekezeti élet. A közösségben mindenki igyekszik valamivel szolgálni. Én is, ha szükség van rá, akkor meglátogatom a betegeket, tanácsokat adok. A kórházmissziói egyesületnek is tagja vagyok. A betegek látogatása nem csak gyógyítást, hanem lelkigondozást is jelent. Vallom, hogy az orvos – ha helyén van a szíve és az elméje – akkor a kezelés mellett lelki tanácsot is tud adni.

A gyülekezetünk élete ma valóban virágzó. Az állandó alkalmak mellett van felnőttek beszélgető köre, irodalmi kör, és az énekkar közössége is felemelő. A próbák is lelkileg emelkedettek: elmélkedéssel kezdjük az alkalmat és imádsággal fejezzük be az együttlétet. Itt lelkileg támaszai vagyunk egymásnak.

Szabó-Lukoczki Ágnes – irodavezető, Székesfehérvár

Fiatal felnőtt koromban, barátom révén találtam rá az evangélikus közösségre. Szüleim azt mondták, hogy majd eldöntöm, meg akarok-e keresztelkedni. 23 évesen ez megtörtént. Előtte jó ideig kételkedtem, nehéz természetű kamasz voltam. A kételyeim egy idő után reménnyé váltak. Isten irányelvei egy borzasztó kamasz gyermeket felnőtt, felelős emberré formáltak.

Fontosnak tartom, hogy gyermekeimet a közösségbe szoktassam. Szeretném, ha lenne nekik egy biztos, állandó közösségük, amely folyamatosan ott van mögöttük, ahol otthon vannak, ahol át tudnak majd lendülni a nehéz időszakokon. Családi istentiszteletre és hittanra is járunk. Szeretem, hogy itt igazán Jézus tanítása szerint fogadják a gyermekeket. Nincs azzal probléma, ha sír vagy beszélget a gyermek a templomban, természetesnek veszik.

Kis és globális közösség tagjának lenni is nagyon fontos. S az, hogy ezt a hit által élhetjük meg, maga a kiteljesedés! Számomra az imádság kifejezetten bensőséges időt jelent Istennel és a kisfiammal.

Szabó-Lukoczki Barnabás – diák, Székesfehérvár

Jól érzem magam a templomban, mert sok barátom van itt. A családi istentiszteleten rajzolni szoktunk, Bercivel néha kergetőzünk is. Barátom egyszer beöltözött kutyusnak. Bibliai történetekről szoktunk beszélgetni, sokat éneklünk, és persze játszunk is.

József és testvérei – ez a kedvenc történetem. Tetszenek benne az álmok, például az, amikor József álmában a testvérei kévéi meghajlanak előtte. Aztán később a fáraó mellett lesz. Tetszik, hogy József megbocsát a testvéreinek.