Láthatóan evangélikus

Csorba Károlyné – nyugalmazott betanított munkás, gyülekezeti gondnok (Péteri)

A gyülekezet és az istentiszteleti közösség fontos számomra, mert itt nemcsak Istenről gondolkodunk, hanem a Biblia tanítása szerinti közösséget is megéljük. Jól érzem magam a gyülekezetben, és örömmel veszek részt mindenfajta munkában is, ami a templom körül adódik.

Életem meghatározó igéje az evangélium közepe: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Vallom, hogy a keresztség szentségében kifejeződik, hogy Isten gyermekei vagyunk. Én mindezt már a konfirmációm idején is így gondoltam, és komolyan vettem, és erre mondtam a magam emberi oldaláról igent. Ez az Istentől kapott szeretet és áldás az életem során sokszor észrevétlenül, nemegyszer kézzelfoghatóan segített. Mind a mai napig Isten felém is kiáradó gondoskodó szeretete ad reményt, ezzel tudok bizakodással tekinteni a jövőre. Ezt a szemléletet próbálom a családomban is átadni, másokkal megéreztetni. Hálás vagyok, hogy az Úr egyik szere-tett gyermeke lehetek.

Kurucz Katalin – nyugalmazott gazdasági ügyintéző, gyülekezeti pénztáros (Péteri)

Gyülekezetem sok tagjától eltérően én nem mondhatom el magamról, hogy istenhívő családba születtem, és templomba járó életet éltem. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, ateista és szegény családból származom. Gyermekként, amikor nagymamám elvitt a templomba, édesapám megbüntetett érte. Felnőttként, már Üllőn élve megözvegyültem, majd a legnagyobb fiamat is elveszítettem. Ezután döbbentem rá: ha Isten a veszteségeim ellenére is megtartott, akkor szándéka van velem. Tanulmányoztam a Bibliát, és rájöttem, hogy Istenünk nem büntető, hanem szerető Atya, de ez nem zárja ki, hogy ne lennének próbatételeink.

Nyugdíjasként költöztem Péteribe, és felvettem a kapcsolatot a gyülekezettel. A közösség szeretettel fogadott. Éppen pénztárost kerestek, örömmel vállaltam a sokszor pályázatokkal kapcsolatos szolgálatot is. Öröm látni, hogy a gyülekezetünk mindig fejlődik és erősödik. A gyülekezet befogadó szeretetének és Isten kegyelmének köszönhetően úgy érzem, hogy végre azon az úton járok, amelyiket Isten szánta nekem.

Vallom, hogy a szeretet és a hit sem csak egy érzés, hanem döntés is. Erre a feltétel nélkül szeretetre a gyülekezet tanított meg.