Láthatóan evangélikus

Török János – mezőgazdasági őstermelő, gyülekezeti felügyelő, Szügy

Konfirmációm óta a gyülekezet aktív tagja vagyok. Dédnagyapám – akinek a nevéhez fűződik a helyi evangélikus iskola építése – is gondnok volt, majd édesapám is vállalta ezt a szolgálatot.

1990-től vagyok a gyülekezet tisztségeket is betöltő szolgálója. Először gondnok, majd pénztáros voltam, 2012-től vagyok az egyházközség felügyelője.

Nálunk sohasem volt kérdés, hogy minden ünnepnapot megünnepeljünk, hogy a templomba közösen menjünk. Vallom, hogy családi imádságainknak is köszönhető, hogy összetartó a családunk.

Aki nem tapasztalta meg, hogy az Úr nélkül nincs áldás, ő nem is tudja igazán, hogy mit jelent az imádság. Fontos, hogy az ember tudjon kérni és hálát adni, hiszen így valósul meg saját, családja és szélesebb körben is a növekedés.

Őstermelőként az én életem együtt mozog a teremtett világgal. Én a szaktudásomat adom a föld megműveléséhez, az erdőgazdálkodáshoz, de mindig elcsodálkozom, hogy az Úr milyen szépnek teremtette a világot. Tudom, hogy a növekedést Ő adja.

Örömmel mondom, hogy szügyi gyülekezetünk tagjai büszkén vallják és élik meg evangélikusságukat. Két gyermekünk van. Egyikük az erdőkertesi egyházközség lelkésze, másikuk a debreceni gyülekezet aktív tagja.

Sulyán Józsefné – őstermelő, nyugdíjas, Ipolyvece

Amikor csak tudunk, segítünk egymásnak a gyülekezetben. Ha valaki nem tud eljönni a templomba, elmegyünk érte és autóval haza is visszük. A helyi nyugdíjas klubot én vezetem. Fontos számomra, hogy valóban közösségben éljünk. A hagyományőrző tánccsoport tagja is vagyok, palóc öltözetben szoktunk fellépni. A gyülekezeti szolgálat természetes nekem, a családom is ilyen volt, szüleim is mindig szolgáltak és szeretettel fordultak a másik felé. Nagyanyám még a szomszéd gyermekeit is felvállalta és a nélkülözés éveiben a rászoruló szomszédokra igyekezett főzni.

Családunknak gyümölcsöse van, epret és málnát termesztünk. Sok emberrel dolgozunk, igyekszünk rájuk is figyelni. Szokták nekem mondani: „Te mindent szétosztatsz, amid van.” Való igaz, hogy nem fukarkodom, de érzem, hogy a kedvesség, az odafigyelés, a másik megsegítése valóban jó dolog, olyan, ami aztán később a másoktól jött szeretet által viszonzásra lel. Hitemből fakadó belső kényszer, hogy ha nekem van, akkor másnak is adjak. Ez belső megnyugvást jelent a számomra.

Krausz Márton – őstermelő, gyülekezeti felügyelő, Györköny

Szüleim és nagyszüleim is mind evangélikusok voltak, én is ebbe a közösségbe születtem. Közel huszonöt éve vagyok a gyülekezet felügyelője, korábban presbiter voltam. Gyermekeimet úgy neveltük, hogy higgyenek Istenben, járjanak a gyülekezetbe. Ők is az evangélikus életet élik, bízom abban, hogy unokáim is ezt fogják.

Örülök, hogy érezhetem: Istenbe kapaszkodhatom. Reggel imádsággal kelek, este azzal fekszem. Amikor az istentiszteleten úrvacsoravétel is van, akkor arra már előre készülök. Ilyenkor átgondolom az életemet, utána pedig érzem, hogy Krisztus által felszabadulok.

Ez a gyülekezet nekem már olyan, mintha a második otthonom lenne. Gondozom a templomot, intézem a gyülekezeti feladatokat. Nem olyan, mint a kötelesség, hanem azért teszem, mert az életem része, szeretem csinálni. A györkönyi gyülekezetben mindenki kiveszi a részét a feladatokból, jó, egymásra figyelő közösséget alkotunk. Nagy öröm, hogy van egy fiatal lelkészünk, aki Istennek hála, meg tudja szólítani a fiatalokat is, így egyre nagyobb a gyülekezeti ifjúság.