Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | Ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

nyugdíjas (70),Pest megye (67),diák (56),tanár (43),Tolna megye (35),presbiter (34),Veszprém megye (32),Nógrád megye (28),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (26),Bács-Kiskun megye (23),tanuló (22),Budapest (21),felügyelő (20),Győr-Moson-Sopron megye (19),kántor (17),Baranya megye (17),Miskolc (16),pedagógus (14),Fejér megye (14),egyetemista (13),Szekszárd (11),pénztáros (10),evangélikus (9),Soltvadkert (8),Cegléd (8),Pilis (8),vállalkozó (8),Vas megye (8),Debrecen (8),Györköny (7),Bakonycsernye (7),tanító (7),Cinkota (7),gondnok (7),Jász-Nagykun-Szolnok megye (7),Szentendre (7),Hajdú-Bihar megye (6),Szolnok (6),Sopron (6),Békés megye (6),Dunakeszi (6),Domony (6),óvónő (6),Siklós (6),Ipolyszög (6),Szeged (6),Pestszentimre (6),Balassagyarmat (6),Kiskőrös (5),Sárszentlőrinc (5),Zomba (5),Csővár (5),Magyarbóly (5),Ipolyvece (5),könyvtáros (5),hitoktató (5),asszisztens (5),gimnazista (5),orvos (5),Vác (5),könyvelő (5),Somogy megye (5),Kecskemét (5),Zánka (5),Rákoskeresztúr (5),Vecsés (5),másodfelügyelő (4),Pápa (4),Kondoros (4),énekkar (4),egyházfi (4),Vanyarc (4),Fót (4),zenész (4),Göd (4),Nemesleányfalu (4),Nagyvázsony (4),konfirmáció (4),Balatonfüred (4),Várpalota (4),Csongrád megye (4),hittan (4),Ágfalva (4),Répcelak (3),Székesfehérvár (3),postás (3),mérnök (3),óvodapedagógus (3),eladó (3),gépészmérnök (3),Siófok (3),ELTE (3),buszsofőr (3),intézményvezető (3),kereskedő (3),őstermelő (3),Mohács (3),gyógyszerész (3),hagyomány (3),Felsőpetény (3),Nemeskér (3),Szentantalfa (3),nevelőszülő (2),mentálhigiénés szakember (2),zongoratanár (2),Ózd (2),történész (2),lelkész (2),Pákozd (2),fodrász (2),szakács (2),harangozó (2),gyermeknevelő (2),Pálfa (2),Vácegres (2),néptánc (2),földművelő (2),fazekas (2),Kisdörgicse (2),láthatóan evangélikus (2),Rákoscsaba (2),Váckisújfalu (2),Diósgyőr-Vasgyár (2),Láthatóan evangélikus (2),közgazdász (2),Szécsény (2),Szélrózsa (2),borász (2),Harta (2),építész (2),Lovászpatona (2),üzletvezető (2),Dörgicse (2),család (2),Sárospatak (2),programozó (2),Felsőnána (2),gyülekezeti felügyelő (2),építőmérnök (2),Vásárosfalu (2),Páhi (2),Beremend (2),gyógypedagógus (2),Kétbodony (2),rendőr (2),Monok (2),Nagysimonyi (2),Sopronbánfalva (2),imádság (2),szoftverfejlesztő (2),Penc (2),docens (2),varrónő (2),Dunatetétlen (2),Harka (2),polgármester (2), (2),Balatonakali (2),Sárbogárd (2),konfirmandus (2),teológushallgató (2),keresztelő (2),cukrász (2),darukezelő (1),Acsa (1),élelmiszer-eladó (1),vendéglátós (1),háztartásbéli (1), IT-tanácsadó (1),bányász (1),Pestszentlőrinc (1),Nagydorog (1),bányamentő (1),imaközösség (1),templomdíszítés (1),kutató (1),egyetemi hallgató (1),Podmaniczky János Evangélikus Iskola és Óvoda (1),Csömör (1),Mende (1),gyülekezeti másodjegyző (1),biológus (1),felebbviteli főügyész (1),informatikus (1),Kismányok (1),Hidas (1),angol–magyar szakos egyetemi hallgató (1),vegyészmérnök (1),nyudíjas (1),Galgagyörk (1),alpolgármester (1),énekkari taglogopédus (1),vegyész (1),magyar–ének-zene szakos tanár (1),egészségvédelmi szakértő (1),Farád (1),Rábaszentandrás (1),silókezelő (1),Budapesti Honvéd Sportegyesület (1),karbantartó (1),biztonságtechnikai szakértő (1),környezetvédelmi szakértő (1),cégvezető (1),idegenvezető (1),fafaragó (1),Beled (1),sajtkészítő (1),Szergény (1),biztosítási tanácsadó (1),Budpapest (1),Újpest (1),gyülekezeti munkatárs (1),Maglód (1),elemző (1),banki területi vezető (1),Sárvár (1),belső ellenőr (1),Csánig (1),gyes (1),önkormányzati képviselő (1),raktáros (1),nyelvtanár (1),főkönyvelő (1),Mogyoród (1),Borsodnádasd (1),építésivasalat-gyártó (1),gyülekezeti és temetői gondnok (1),biogazdaság (1),állattartó (1),MTA (1),hidrobiológus (1),közfoglalkoztatott (1),osztályvezető (1),cigánymisszió (1),Sátor Suli (1),zöldségkereskedő (1),elektrotechnikus (1),tesztautomatizáló mérnök (1),angoltanár (1),tervezőgrafikus (1),énekkari tag (1),titkár (1),Rákospalota (1),polgárőr (1),épületüvegező (1),művelődésszervező (1),cserkész (1),szolfézstanár (1),Putnok (1),személyzeti ügyintéző (1),Semmelweis Egyetem (1),gyógyszertári asszisztens (1),óvoda (1),Veszprém (1),szociális munkás (1),anyakönyvvezető (1),Vöröstó (1),szakmunkás (1),Alsószeli (1),nővér (1),mezőgazdász (1),Fancsal (1),Nagymányok (1),esztergályos (1),fejlesztőmérnök (1),kozmetikus (1),Bikács (1),levéltár (1),költő (1),gazdasági referens (1),tűzoltó (1),gyűjteményvezető (1),házaspár (1),távközléstechnikus (1),Csót (1),Fehérvárcsurgó (1),webszerkesztő (1),szerelő (1),ács (1),nefrológus (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),futó (1),villamosmérnök (1),irodavezető (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),Kaskantyú (1),egészségügy (1), Bács-Kiskun megye (1),nyomdász (1),informatikai tanácsadó (1),Békéscsaba (1),hentes (1),logopédus (1),tisztviselő (1),élelmezésvezető (1),házasság (1),kesztyűs (1),jogász (1),Kazincbarcika (1),gyermekotthon (1),ápolónő (1),laboráns (1),gyülekezeti pénztáros (1),Líceum (1),Tét (1),recepciós (1),Patvarc (1),Pilisszentlászló (1),építészmérnök (1),kórus (1),litográfus (1),gasztroenterológus (1),főorvos (1),népszokás (1),népviselet (1),Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium (1),pszichopedagógus (1),Szügy (1),képnyomtató (1),gépész (1),Tokaj (1),munkajogász (1),gondok (1),szőlész (1),Sátoraljaújhely (1),vadász (1),üzletkötő (1),énektanár (1),Erdőhorváti (1),gazdasági ügyintéző (1),Lenti (1),Zala megye (1),evangélikus motoros (1),Balatonszárszó (1),Győr (1),Mezőtúr (1),Péterfy (1),építőipar (1),bölcsőde (1),zenetanár (1),dajka (1),állatorvos (1),énekkarvezető (1),köztisztviselő (1),hittantanár (1),Gyomaendrőd (1),takarító (1),ügyintéző (1),lakberendező (1),rendszergazda (1),agrármérnök (1),gyógytornász (1),Porrogszentkirály (1),EPSZTI (1),nevelő (1),aranyműves (1),Budakeszi (1),munkavédelmi munkatárs (1),karmester (1),dizájnmenedzser (1)

Istenkeresőből lett teológushallgató

Barta Nóra Zsófia vállalkozó, angoltanár, teológus-lelkész szakos hallgató – Ózd

Mindig is volt bennem vágy, hogy az istenhitemet közösségben éljem meg, de erre csak négy évvel ezelőtt került sor. Egyetemi éveim vége felé egy világi rendezvényen ismerkedtem meg Tóth Melinda Anna lelkésznővel és fiával, Dániellel. Beszélgetésünkben Istenről, egyházról is volt szó. Ők invitáltak, hogy menjek el egyszer egy evangélikus istentiszteletre.

Éltem ezzel a lehetőséggel, és már az első alkalom meghatározó lett számomra. A templomba belépve egy presbiter odajött hozzám, kedvesen köszöntött, énekeskönyvet adott, és felajánlotta, hogy segít. Melinda prédikációja nem megfoghatatlan beszéd volt, hanem olyan, ami a mai ember számára érthető. Azt éreztem, hogy buzdít, bátorít minket, valamint Isten szeretetét és mellettünk állását hirdeti. Ez óriási élmény volt. Onnantól kezdve tudtam, szükségem van arra, hogy hétről hétre istentiszteletre járjak.

Idővel én is segítő lettem. Idősebb testvéreinket autóval templomba viszem, részt veszek a gyülekezeti programok szervezésében. A Biblia tanulmányozása, az üzenetéről szóló beszélgetések által igény fogalmazódott meg bennem, hogy egyre több embernek beszéljek Isten szeretetéről. Ezért lettem az Evangélikus Hittudományi Egyetem másoddiplomás lelkészképzésének hallgatója.

Tovább

A másikat szeretően elfogadó közösség tagjai vagyunk

Tóth Dániel – vállalkozó, kántor (Ózd)

Különleges adottság, hogy lelkészgyermekként nem csak evangélikus közösségbe járó hívő keresztény lehetek, hanem életemet a gyülekezet közösségében élhetem. Édesanyám, Tóth Melinda Anna úgy nevelt, hogy az egyházi élet, a templomok körüli teendők, a szoros kapcsolat gyülekezet tagjaival, a hajléktalanok segítése ne legyenek idegenek a számomra. Mindezt nem megterhelő feladatként, hanem a putnoki, ózdi, borsodnádasdi kántorizálással együtt fantasztikus és különleges szolgálatnak élem meg.

Nagyon sokat beszélgetek kortársaimmal és idősebbekkel is. Ilyen esetekben sem tagadom meg kereszténységemet, büszkén vallom, hogy evangélikus, sőt lelkészgyermek vagyok. Ugyanakkor soha nem török rá a hitemmel a másikra, megadom a számára a szabadságot, a döntés lehetőségét. Mert vallom, hogy keresztényként nem a zárt formák, sokkal inkább a másikat szeretően elfogadó közösség tagjai vagyunk. Tapasztalatom, hogy épp ez a fajta, másokat megadó elfogadó szeretet vonzza az embereket.

Tudom, hogy a mélyponton és legnagyobb örömömben is ott van Isten. Megtalálom őt az imában, a templomban, de munkahelyen, a természetben és baráti társaságban is. Az istenhit így egyrészt biztonság, ráhagyatkozás, másrészt annak tudata, hogy soha nem vagyunk egyedül, hanem szerető, gondoskodó Istenünk van.

Tovább

Aki szülőként és nevelőszülőként is gondoskodó anya

Kolarovszkiné Tóth Anikó – nevelőszülő (Putnok)

Huszonkét éve vagyok nevelőszülő. Ez számomra az életem kiteljesedését jelenti. Korábban Putnokon, a mai Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Foglalkoztató Rehabilitációs Intézetének Fogyatékosok Otthonában dolgoztam. Nagyon szerettem azt a munkát is, de örültem, amikor lehetőségem lett arra, hogy nevelőszülőként úgy tudjak a saját gyermekeimmel otthon maradni, hogy közben más gyermekeknek is segítője lehetek. Jelenleg öt gyermeket nevelünk. Egyikük középsúlyos, másikuk enyhe értelmi fogyatékos, és figyelemhiányos hiperaktivitás-zavaros (ADHD) gyermekünk is van. Férjemmel együtt arra törekszünk, hogy sajátjainkként neveljük a gyermekeket, hogy megéljék a szeretetet, a gondoskodást, az egymásra figyelő közösséget. Ebben az egész családom segít, amiért különösen is hálás vagyok.

Már anyaként, édesanyám halálát követően, a nagynénémmel történt beszélgetések hatására kezdtem szorosabban az egyházhoz tartozni. Lányaim a miskolci evangélikus gimnáziumba jártak. Természetes lett, hogy a gyülekezettel együtt élünk. Olyannak érzem a közösségünket, mint egy nagy család. Nevelt gyermekeim is nagy örömmel várják a lelkésznőt, aki sokszor házhoz jön hozzánk. Amikor csak tudunk, ott vagyunk a putnoki templomban; ha lehetőségünk van rá, akkor az ózdi istentiszteletekre is járunk.

Tovább

A hit segít abban, hogy másoknak segítsek

élelmiszer-eladó Monok presbiter eladó Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Molnár Attiláné Ibolya – élelmiszer-eladó, presbiter, Monok

Nagyon örülök, hogy abban a községben születtem, amelyikben az evangélikus Kossuth Lajos is. Sok kiránduló jön hozzánk, hogy megnézzék Kossuth szülőházát. Ilyenkor megmutatjuk nekik az evangélikus kápolnánkat is, valamint a tállyai templomot, ahol Kossuthot keresztelték. Egész életemben itt éltem, tősgyökeres evangélikus vagyok. Férjem római katolikus volt, de látta, hogy nekem fontos az evangélikusság, ezért itt, az evangélikus kápolnában volt az esküvőnk. Gyermekeimmel és a férjemmel együtt ebbe a kicsi, de számunkra nagyon kedves kápolnába járunk istentiszteletre.

Az istentisztelet számomra lelki feltöltődést jelent, de az ott hallottak meghatározzák az emberekkel való kapcsolatomat is. A hit segít abban, hogy másoknak segítsek, hogy jó szándékú és jóakaratú legyek. Arra törekszem, hogy esendőségem ellenére úgy éljem az életemet, és úgy neveljem a gyermekeimet, ahogyan azt a Jóisten szeretné.

Férjemmel minket úgy neveltek, hogy Istenben hinni jó. Ezt szeretnénk a gyermekeinknek is továbbadni. Esténként, lefekvés előtt együtt imádkozunk. Ezek meghitt pillanatok az életünkben, szeretetben vagyunk együtt.

Tovább

Az Úr az én pásztorom

zenész Miskolc énekkar Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Szabó István János – zenész, gyülekezeti énekkari tag, Miskolc

A dömösi Magyar Kékkereszt Egyesület missziója segítségével 2008-ban szabadultam az alkohol fogságából. Azóta érzem a szabadulás kegyelmét és erejét. Az alkoholizmusomra majdnem ráment a házasságom és az egész életem.

Zenészként sokáig nem foglalkoztam a vallással, bohém életet éltem. Több templomba elmentem, de nem éreztem jól magam. Testvérem mondta, hogy menjek el egyszer az evangélikus gyülekezetbe. Amikor bejöttem ide, úgy éreztem, hogy hazaértem. Azóta is itt érzem otthon magam. A miskolci gyülekezetbe érkezésemkor elmondtam, hogy milyen mélységből jövök, és hogy az Úr megszabadított az alkoholizmustól. Itt olyan közösségre találtam, akik egyből befogadtak.

Visszatekintve látom, hogy milyen pusztító rabság az alkoholizmus. Feleségem sokat segített, próbált biztatni, elvonókúrákra küldött, de a magam erejéből nem tudtam leszokni. Egyszer azt kiáltottam, hogy „Uram, segíts, mert elhiszem, hogy vagy!”. Azóta más az életem, lett erőm ahhoz, hogy letegyem az italt. Járok börtönmisszióba, ott az elítélteknek zenélni szoktam, és hirdetem számukra, hogy van lehetőség megváltozni.

Tovább

Szeressük és tiszteljük embertársainkat!

Mamrus Istvánné Szóráth Éva – nyugdíjas, Sátoraljaújhely

Nagyszüleim húsz kilométerre laktak Fancsaltól, de minden vasárnap gyalogosan útra keltek, és elmentek az evangélikus templomba. Vigyáztak a cipőjükre, így a nagy dombon át vezető utat a legtöbbször mezítláb tették meg, majd a templom bejárata előtt megmosták a lábukat, és már lábbeliben mentek be az istentiszteletre. Ez egész életemre meghatározó példává vált a számomra.

Munkám miatt én is sokat vándoroltam. Nem egyszer olyan helyen laktam, ahol nem volt evangélikus templom, így mindig keresnem kellett, hogy evangélikus lelkésszel és gyülekezettel találkozhassak.

Szeretetet érzek az egyházam iránt. Úgy érzem, hogy a lutheri elvek toleránsabbak más felekezetek felé. Én is igyekszem elfogadó és nyitott lenni az emberekkel, szeretem és tisztelem a másikat. Férjem római katolikus, így családon belül is megélem az ökumenét. István velem együtt jár az én templomomba, ezért nagyon tisztelem őt. Az pedig „mindent” jelent a számomra, hogy a hitünket közösen éljük meg, hogy valódi lelki közösség jellemzi a házasságunkat.

Tovább

Áldás nélkül nem működik az életünk…

Prácser Miklós – szőlész-borász, az Erzsébet Pince vezetője, gyülekezeti gondok, Tokaj

A borász élete olyan, hogy ha egész évben mindent jól csinál, attól még egyáltalán nem biztos, hogy a gondosan elvégzett munkának az eredménye is jó lesz. Ki vagyunk téve a fagynak, viharnak, jégesőnek, ilyenkor az egész termés odavan. Számtalanszor átéltem ezt életemben. Ilyenkor elölről, újra kell kezdeni. Ezt nem lehet hit nélkül csinálni. Hinni kell abban, hogy a Jóisten nem ok nélkül teszi ezt velünk. Az lehet például a célja, hogy nehogy azt gondoljuk, hogy mi mindenhez jól értünk, hogy mi tökéletesek vagyunk.

A nemescsói – régen artikuláris – gyülekezetben nevelkedtem. Azon a településen mindenki evangélikus volt. 1974-től élek Tokajban. Itt először az volt a furcsa, hogy nagyon kevés az evangélikus. Gyermekeim azért lettek a feleségem után reformátusok, mert akkor még nem volt Tokajban, de még a környékén sem evangélikus gyülekezet. Nagy öröm számomra, hogy újraindult nálunk a gyülekezeti élet, hogy van lelkészünk. Aktív tagja vagyok kis közösségünknek, a közösség többi tagjához hasonlóan én is magaménak érzem a gyülekezetet.

Mindenkinek óriási szüksége van az áldásra. Áldás nélkül nem működik az életünk, a munkánk, de még a mindennapjaink sem. Elfogadni Isten akaratát – ez jelenti számomra az áldott élet. Ehhez viszont szükséges az imádság, hogy meghalljuk az ő szavát.

Tovább

A hit után a család a legfontosabb!

Hejődemeteri Demeter Péter Kálmán – nyugalmazott üzletkötő, vadász, Makkoshotyka

Édesanyám hithű római katolikus, édesapám pedig hithű evangélikus volt. Apai ágon az őseim mind evangélikusok. Feleségem református. Elég sokat foglalkoztam a különböző teológiai kérdésekkel. 2015-ben a Sárospataki Református Teológiai Akadémián elvégeztem a mesterszakot. Magamat mindig is evangélikusnak tartottam, hitemet a lutheri teológia alapján vallom meg.

Hiszem, hogy Luther Márton és követői nem rombolni akarták a vallást, hanem megújítani. Ők arra törekedtek, hogy eltöröljék azokat a téves szimbolikákat, melyek a Szentírás tiszta üzenetével nem összeegyeztethetők.

A 2011-es népszámláláskor Sárospatakon harmincheten vallottuk magunkat evangélikusnak. Napjainkban tízen-tizenketten járunk az istentiszteletekre. Összetartó, egymásra figyelő, de sajnos kiöregedő közösség vagyunk, magam a hetvenéves korommal fiatalnak számítok…

A hit után a család a legfontosabb! A bibliaolvasással és az élet kérdéseivel kapcsolatban szintén Luther Mártonnal értek egyet: egyedül a Szentírás! A Biblia olvasásakor mindig találok valami új üzenetet, mely nekem szól, tanács és intelem az életemre nézve.

Tovább

Gyülekezetünk egymásra figyelő testvéri közösség

Ecsedi Zoltánné Ferenczi Ágnes – nyugalmazott zeneiskolai tanár, Sárospatak

Apró gyermekként, amikor még írni, olvasni sem tudtam, az énekeken keresztül kapcsolódtam az egyházhoz. Ezek a dallamok egész életemre meghatározók lettek. Annak külön örülök, hogy nagyobbik lányom, Zsuzsa, Luther-énekekből írta doktori disszertációját.

Abban az időszakban, amikor én zongorát tanítottam a zeneiskolában, az egyházi zene politikai okokból ki volt zárva a tananyagból.

Lányaim a fóti kántorképzőben tanultak, és a zeneakadémián diplomáztak. Mivel se templomunk, se semmilyen ingatlanunk nincsen, ezért a református templomban tartjuk az istentiszteleteinket. A sárospataki szórvány evangélikus gyülekezetben lányaimmal együtt látjuk el a kántori szolgálatot. Mivel kéthetente van csak evangélikus istentisztelet, ezért férjemmel együtt a többi vasárnapon a református istentiszteletre járunk.

Kevesen vagyunk itt evangélikusok, ha tízen vagyunk, akkor az már nagyon nagy szám. Nagyon szeretjük egymást, kortól és nemtől függetlenül kölcsönösen tegeződünk, hétköznap is tartjuk egymással a kapcsolatot. Olyanok vagyunk, mint egy összetartó család.

Az úrvacsora személyes találkozás Jézus Krisztussal. Olyan, mintha én is ott ülnék a tizenkét tanítvány mellett tizenharmadikként… Ez lelkileg mindig megérint.

Tovább

„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”

Jósvay Lászlóné Lindi néni – nyugalmazott énektanár, Erdőhorváti

Már gyermekkoromban nagyon szerettem a zenét. Szüleim fiatalon beírattak a zeneiskolába, zongorát tanultam. Nyíregyházán a nagy evangélikus gyülekezethez tartoztam, bibliaórára és énekkarba is jártam. A templom és a gyülekezet is óriási volt! Gáncs Aladár lelkész minden hétfőn orgonafélórákat tartott. Tele volt a templom! Ahogy a helyi 4. Számú Zenei Általános Iskolában Szabó Dénes szórta a magot, úgy Gáncs Aladár ugyanezt tette az orgonájával. Csodálatos töltekezés volt! A zene szeretetét és a hitet erősítették bennem.

Nyugdíjasként férjemmel megállapítottuk, hogy Zemplén a szerelmünk, ezért költöztünk ide. Erdőhorvártiban nincs evangélikus templom, így a sárospataki kis gyülekezetünkhöz tartozom. Emellett községünk református gyülekezetébe is járok, sőt evangélikusként Vass Sándor karnagy mellett kántorként is szolgálom a helyi közösséget. A kántori szolgálat idős korom legörvendetesebb tevékenysége. Vallom, hogy az istentiszteleten a zene által én is hirdetem Isten dicsőségét. Az orgonálás számomra olyan öröm, mint másnak egy erdei séta!

Az imádság a legőszintébb beszélgetés, ez az, ami a leginkább átmossa, kitisztítja és felüdíti a lelkem. Elengedhetetlen része az életemnek a Szentírás reggeli tanulmányozása, a napi igék olvasása.

Tovább

Örömmel járok az istentiszteletre

Molnár Attila – diák, Monok

Harmadik osztályos tanuló vagyok, nagyon szeretek énekelni és sportolni. Nagyon szeretek hittanórákra járni, mert ott az óra elején énekelni szoktunk, és sok érdekességet megtudok a Bibliáról és Jézusról. Van hittankönyvem, abból tanulunk. Gerlai Pali bácsi az iskolai hittanórán most azt tanítja, hogy miként teremtette meg Isten a földet. Megtudtam, hogy hat nap alatt teremtette, a hetediken pedig megpihent.

Szüleimmel és testvéremmel, Eszterrel együtt járunk az istentiszteletre. Az istentiszteleten együtt imádkozunk, és a lelkészünk gitározni is szokott. Ezt mindig nagyon élvezem. Mivel szeretek énekelni és tanulni, ezért mindig örülök, ha Pali bácsi új énekeket tanít nekünk. Kedvenc dalom az „Olyan örömöt, mint a forrás, Olyan örömöt kaptam tőled, Istenem”.

Tovább

Jézus az út, az igazság és az élet

Miskolc Diósgyőr-Vasgyár nyugdíjas felügyelő Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Bálint Péter – nyugdíjas, gyülekezeti felügyelő, Miskolc, Diósgyőr-Vasgyári gyülekezet

Nem az a kérdés, hogy hiszünk-e Istenben, hanem az, hogy milyen mélységben próbáljuk megtapasztalni Isten szerető jelenlétét. Jézus példát mutatott életén és számos példázaton keresztül arra, hogy bár neki van hatalma, de nem él vissza vele; hogy ő maga a szeretet. Ezt én nem csak hiszem, hanem e szerint is igyekszem élni.

Keresztelési fogadalmukat szüleim és kereszt-szüleim komolyan vették, így az evangélikus hitben neveltek. Ez a szocializmus alatt nem volt megszokott, de nálunk ez volt a természetes. Nekem már gyermekként fontos volt a gyülekezet közösségéhez tartozni, azóta ez az érzés csak erősödött bennem.

Életem során arra jöttem rá, hogy a hit mélyülése a korral és a szellemi és lelki fejlődéssel áll kapcsolatban. Úgy érzem, hogy a lelkészeim gondolatai, a Biblia tanulmányozása, az elmélyedés és imádság mind tovább mélyítették a vallásos létemet, így mára másként fogalmazok meg kérdéseket, mint ötven évvel ezelőtt.

Tovább

A keresztény hit békességet, nyugalmat és bizakodást ad

építész felügyelő Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Halmai István – építész, gyülekezeti felügyelő, Miskolc

Az evangélikus felekezetnek a szellemisége, az embereknek az egymással való kapcsolata, a prédikációk stílusa, hangneme számomra unikális! Itt érzem otthon magam.

A keresztény hit békességet, nyugalmat és bizakodást ad, valamint fegyelmezi is az embert az, hogy olyan közösséghez tartozik, amelyik komoly szabályrendszer és értékrend mentén éli az életét.

Átéltem azokat az éveket, amikor a vallás gyakorlása majdnem hogy tiltott volt. Az iskolában, egyetemen próbálták az embereket az ellenkező irányba terelni. Bevallom, bennem is megingott akkor a hit.

Amikor az élet valódi kérdéseit kerestem, akkor rájöttem, hogy a keresztény hit és értékrend az igaz. A szeretet, az egymás megbecsülése, a tisztesség, azaz a keresztény értékek teszik az embert emberré.

Édesapám kántor-tanító és nagyon jó zenész volt, neki mindig volt kórusa. Feleségem zenész, rengeteg kórusa volt neki is. Én is nagyon szeretem a zenét. Amikor megalakult a gyülekezeti kórus, nagy örömmel csatlakoztam a közösséghez.

Tovább

Közösségben Istennel, családdal és a diákokkal

Borsod-Abaúj-Zemplén megye Miskolc tanár

Bogdányi Szabolcs – testnevelő tanár, Miskolc

Testnevelő tanárként közvetlenebbek a gyermekek velem, jobban megnyílnak nekem, mint másoknak. Ezáltal sokat beszélgetek a fiatalokkal, elmesélik a családi hátterüket, terveiket, kérdéseket tesznek fel. Ha látom, hogy valamelyik diák szomorú, megpróbálok segíteni neki.

Amikor ez az iskola még állami volt, itt tanultam. Öröm, hogy most ugyanitt, egy egyházi intézményben taníthatok. Gyermekként ide jártam a szomszédos gyülekezetbe, akkor még Szebik Imre volt a lelkész, nála jártam konfirmációra, ő vitt be a táborba. Nagy élmény volt. Onnan kerültem közel az egyházhoz. Igaz, hogy templomba nem minden héten járok, de gyermekkorom óta nem telt el úgy egy nap, hogy ne fordultam volna imádsággal az Úrhoz.

Számomra az imádság elsősorban ahhoz szükséges, hogy meglegyen a lelki nyugalmam, hogy tudjam, hova, azaz kihez tartozom. Emellett a család és a közösség a legfontosabb a számomra. Egy közösséghez tartozás mindenképpen jó, mind az embernek, mind a közösségnek. Ezt a gyülekezetben, de az iskolában is jó megélni.

Tovább

Az imádság kettőnk közti beszélgetést jelent

Miskolc diák Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Abkarovits Anna – diák, Miskolc

Nagyon sok bibliai történetet ismerek. Fontosak számomra ezek a történetek, mert úgy érzem, hogy mindegyiknek van egy külön üzenete, ami nekem szól. Énekeink közül evangélikus himnuszunk, az Erős vár a mi Istenünk az egyik kedvencem. Luther Márton itt védelmezésről beszél, arról, hogy Isten mellett biztonságban vagyunk. Kifejezi, hogy van Isten, akihez mindig oda lehet fordulni, aki vigyáz az emberre és szeret engem is.

Az imádság biztos kapcsolat Istennel, ami számomra a kettőnk közti beszélgetést jelenti.

Kilencedik osztályos vagyok. Látom, hogy az én korosztályomban sokan azt gondolják, hogy Istenben hinni hülyeség. Osztályomban sokan éppen ezért az etikát választották. Én hittanra jelentkeztem, mert hiszek Istenben. Számomra fontos, hogy minél többet tanuljak és beszélgessek az Úrról, hogy még jobban megértsem Őt.

Tovább

Jó az embernek, ha tud Istenben hinni

Miskolc diák Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Abkarovits Géza Mátyás – diák, Miskolc

Jó az embernek, ha tud Istenben hinni, ezáltal könnyebb lesz az élet, hiszen van valaki, aki szeret minket, aki segít nekünk. Az Úrnak elmondhatjuk minden örömünket, bánatunkat és bajunkat, ezért is fontos az imádság.

Szeretek a gyülekezeti ifjúsághoz tartozni, itt nagyon jó a közösség. Hittanversenyekre is járni szoktam. Az ifi egy olyan közösség, ahol jó jelen lenni. Körülvesznek a barátaim, jókat tudunk beszélgetni, sokat szoktunk nevetni is, valamint a Biblia üzenetét is megismerjük.

Szoktam énekelni. Szeretem, hogy a gyülekezetben éneklünk. Ez egyrészt közösségi élmény, másrészt imádság. Azt érzem, hogy feltölt.

Van egy támaszom: Isten. Ő mindig fel tud segíteni és át tud segíteni az akadályokon.

Tovább

Aki a gyülekezetben találta meg a helyét

diák Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Matavovszky Krisztina – diák, Miskolc

Hetedikes voltam, amikor konfirmációs órákra kezdtem el járni, aztán itt maradtam a gyülekezetben. Pontosan nem tudnám megfogalmazni, hogy miért fontos nekem, hogy hétről-hétre itt legyek, csak azt érzem egy hosszú, fáradtságos hét végén, amikor már nagyon kimerültem – jó ide eljönni, mert itt egy jó közösség fogad. Itt megnyugszom.

Másokkal is kikapcsolódhatnék, de nekem nincs kedvem hajnalig bulizni, vagy csak hülyéskedni, sokkal jobb nekem az, ha egy jó, egymásra figyelő közösség tagja lehetek. Elég különbözőek vagyunk, fiatalabbak és idősebbek is vannak a csoportban, de mégis nagyon jó a hangulat.

Édesanyám dajkaként dolgozik egy óvodában, tőle nagyon sokszor láttam, hogy mit jelent a gyermekekkel való jó és gondos foglalkozás. Én is nagyon szeretem a gyermekeket, örömmel tölt el, ha óvodásokkal foglalkozhatok. Jelenleg a miskolci evangélikus Kossuth-iskolában pedagógiát tanulok, én is óvónő szeretnék majd lenni.

 

Tovább

Istennel még a nehézségek is könnyebbek

tanár pedagógus Borsod-Abaúj-Zemplén megye Miskolc

Nikházy Bea – angoltanár, presbiter, Miskolc

Fiatalabb koromban nem voltam gyakorló hívő. Egy idő után azonban olyan gyülekezetet kerestem, ahol megtalálhatom az utamat, és jobban kapcsolatba kerülhetek az Úrral is. Ezt a lehetőséget az itteni evangélikus közösségnél szinte teljesen átélem. Egy olyan gyülekezetbe kerültem be, amelynek tagjai befogadtak, olyan ez a közösség, mintha a családom lenne. Olyan lelki erőt kapok itt, amivel a legjobban tudom a saját hitemet is építeni. Figyelnek rám, egyengetik az utamat, s ez igazán megnyugtató.

A mindennapokban mindig vannak nehézségek, de nem akarom azt elképzelni, hogy milyen az, ha a próbákat hit nélkül kell végigcsinálni. A hit olyan energiát, de legfőképpen olyan tudatot ad, ami segít abban, hogy a nehézségek között is megtaláljam azt a módot, amivel meg tudom ugrani az akadályokat. Istenbe vetett bizalmam által tudom, hogy bármi rossz történik, az jóra tud fordulni és a jó képes arra, hogy még jobb legyen.

Pedagógusként is megpróbálom a hitben járás példáját átadni. Személyes beszélgetésekkel, a diákokra való odafigyeléssel vallom, hogy még a kamasz fiataloknak is lehet olyat mondani, amivel közelebb kerülhetnek Istenhez.

Tovább

Aki az egyetemi gyülekezetben találta meg a helyét

Fancsal egyetemista diák Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Mogyorósi Gábor – egyetemista, Fancsal

Mester szakos egyetemista vagyok, de mellette dolgozom is. A Miskolci Ökumenikus Egyetemi Gyülekezetbe elsősorban azért járok, mert ott olyan közösségi élményt kapok, amit máshol nem élhetnék át. Fontosak és tanulságosak számomra a gyülekezetben elhangzó gondolatok, olyanokról beszélünk, amikből profitálni tudunk. Etikai és életvezetési kérdéseket is megvitatunk, ez szerintem különösen fontos.

Vallom, hogy ha hiszünk Istenben és elfogadjuk a Biblia által képviselt értékeket, akkor egy jobb, kiegyensúlyozottabb életünk lehet. A hit erőt ad a mindennapi problémák kezeléséhez, még a váratlan nehéz helyzeteket is könnyebb így megoldani. A család és a barátok mellett a vallás egy olyan plusz az ember életében, amit igazából nem lehet megmagyarázni, csak tudni lehet, hogy van. A mindennapi életben is próbálok úgy viselkedni, hogy lássák rajtam: keresztény vagyok.

Tovább

Hiszek Istenben, mert így sokkal teljesebb, nyugodtabb az életem

Miskolc egyetemista diák Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Kozma Dániel – egyetemi hallgató, Miskolc

Az ember társas lény, a történelem mutatja, hogy az emberek kis csoportokban éltek együtt, nekünk is szükségünk van e közösségre. Faluhelyen még ismerik egymást a szomszédok, a mai városi világban azonban már eluralkodott a személytelenség. Jó egy közösséghez tartozni, ahol nem idegen a másiknak a jelenlévő.

A vallási közösség a barátságokon túl a lelki gondokra tud választ adni. Aki gyülekezetbe jár, az bár sokfelől érkezik, az alapokat tekintve mégis hasonlóan gondolkodik. Engem a vallás kulturális szinten is megfogott. Érdekel a történelem és olvasmányaimban azzal találkoztam, hogy a vallás hogyan formálta a népek kultúráját.

Számomra azért fontos hogy hiszek Istenben, mert így sokkal teljesebb, nyugodtabb az életem. Nem a „vakszerencsére” hagyatkozom, hanem Istenben bízom. Látom, hogy a közösség részesének lenni jó, és hogy itt választ kaphatok a kérdéseimre, valamint tudhatom, hogy mindig van, akire számíthatok.

Tovább

A tetteinkben is képviseljük Krisztust!

Borsod-Abaúj-Zemplén megye Kazincbarcika Miskolc jogász tanár

Hallók Tamás – jogász, docens, Kazincbarcika

Egyetemi oktatóként a katedráról nem tehetem meg, hogy kizárólagosan az egyik vallás mellett érveljek, de álláspontomat tudom képviselni. Az Alkotmányjogi Tanszéken dolgozva a diákokkal számos olyan kérdést megvitatok, ami vallási szempontból sem közömbös. Ilyen a lelkiismeret és a vallásszabadság, vagy az abortusz és az eutanázia. Amikor ezeket a témákat feldolgozzuk, én is el szoktam mondani a saját véleményemet.

Az egyetemi gyülekezetben hasonló gondolkodású emberekkel vagyunk közösségben. Itt nem csak barátokat tudunk szerezni, de az evangéliumhoz is közelebb kerülhetünk, valamint lelki feltöltődést is kapunk. Miskolcon ökumenikus az egyetemi ifi, így megéljük, hogy – bár eltérőek a szertartások, de – mindegyik felekezetnek az alapjai azonosak.

Keresztényként fontos számomra az odafigyelés, a másokhoz való jó viszony. Arra kell törekedni, hogy ne kelljen mondanom: én hiszek Istenben, hanem hogy a tetteimen látszódjék, hova tartozom.

Tovább

A megbocsátás egy új esély

Miskolc diák Borsod-Abaúj-Zemplén megye konfirmáció

Kelemen Zsuzsanna – diák, Miskolc

A konfirmációm és a keresztelőm ugyanakkor volt. Úgy éltem meg mindkettőt, hogy közelebb kerültem Istenhez. Persze már korábban is volt egy mások által el nem szakítható kötelékem Istennel, de most ezt a kapcsolatot erősítettem meg.

Tudom, hogy ha én úgy döntök, hogy hiszek Istenben és imádkozok hozzá, akkor Ő meghallgat engem. Isten nagyon sok mindenben tud segítséget nyújtani. Ő az egyetlen, akiben igazán megbízhatunk. Emberben is meg lehet bízni, de más az, amikor Istennel beszélgetünk.

A tékozló fiú példázata a kedvenc bibliai történetem. Az nagyon szép, amikor két ember között nézeteltérés támad és egyikük – annak ellenére, hogy megbántották – képes arra, hogy a szeretete legyen az erősebb és meg tud bocsátani. Szerintem a megbocsátás egy új esély, de nem csak annak, aki bocsánatot kap, hanem annak is, aki adja. Mindenki megérdemel egy új esélyt. Nekem a megbocsátás nem megy könnyen, rosszul is érzem miatta magam, de azért igyekszem…

Tovább

Éneklés közben közelebb kerülök a Jóistenhez

Miskolc tanár Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Czeglédy Viktória Elynor – tanár, Miskolc

Az éneklés nekem nagy szerelmem. Végigkíséri az egész életemet. A gyülekezet kórusába is járok, valamint a gimnáziumi énekkart is én vezetem.

Nagyon sok szép emlékem van, mely a kórusénekléshez köthető, számos életre szóló barátság köszönhető ennek. Különösen kedves volt számomra a gimnáziumi énekkarom, ahol diákéveim alatt nagyon sok szép darabot tanultunk, egyházi és világi műveket egyaránt. Az egyházi darabok tartalmához kötődő lelkiség azonban számomra mindig többletet ad. Olyan, mint ha közelebb kerülnék a Jóistenhez. Ez egy eszköz, aminek a segítségével meghall engem. Számomra az éneklés mindig imádság, hiszen „Bis orat, qui cantat”, azaz aki énekel, az kétszeresen imádkozik.

Az élet tragikus pillanatait hit nélkül nehéz megélni, és meggyőződésem, hogy békét is csak így találhatunk. A megpróbáltatásokat megélhetem áldásként vagy átokként, de áldássá csakis az elfogadás révén válhat. Ebben az elfogadásban segít a hit.

Tovább

A másokra figyelő élet

Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén megye gyógyszerész

Patakiné dr. Bulzán Edit – gyógyszerész, Miskolc

Sok embernek szüksége van arra, hogy kiönthesse a lelkét, de nem tudja azt megosztani, mert nincs kinek. A patikánkban – ami önmagában is egy intim hely – arra törekszem, hogy ne csak orvosságot, hanem lelki segítséget is nyújtsak. Igyekszem a betegekkel közvetlen lenni, éreztetni velük, hogy megoszthatják velem a bánatukat.

Abban a korban nőttem fel, amikor nem beszélhettünk a hitről. Szüleim sem gyakorolták a vallást. Már felnőtt voltam, amikor kezdett megérinteni és foglalkoztatni a hit. Gyermekeimet egyházi iskolába írattam, így tőlük is kaptam megerősítést és alkalmam volt jobban is elmélyedni az isteni tanításokban. Megértettem, ez az utam, ezt kerestem eddig.

A Szentírást minden nap olvasom. Minden nap kapok a Bibliából, vagy az istentiszteletből valamit, ami nekem szóló üzenet. Szeretem a gyülekezetemet, itt jó emberekkel találkozhatok, általuk feltöltődhetek. Megpróbálom ezt az életérzést szűkebb és tágabb környezetemben is továbbadni. Hiszem, hogy ha valaki az igazi, lelki értékeket hitelesen közvetíti, azt mások is megérzik és ők is tovább sugározzák.

Tovább

Isten gondol ránk

Miskolc diák Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Pém József – tanuló, Miskolc

Péntekenként van a gyülekezeti ifjúsági óra. Itt jól érzem magam, érdekes dolgokról beszélgetünk. Ami kimondottan érdekel, az az emberek közötti kapcsolatok. A Bibliában is sok történet van barátságra, az ellenséggel való viszonyra, azokat is nagyon szeretem.

Az ifire sok barátom jár, itt mindenki kedves. Jókat beszélgetünk, nevetünk, és az is jó, hogy nem szívatjuk egymást. Otthon hatan vagyunk testvérek. Édesanyám is jár a templomba. Testvéreim is járnak gyülekezetbe, bár ők másik közösségbe.

Advent időszakában egyik testvérem olyat szokott szervezni, hogy elhívja a barátait és testvéreimmel együtt kimegyünk a városba, hogy adventi és karácsonyi énekeket énekeljünk. Az emberek megállnak előttünk és hallgatják az énekeket. Ezt nagyon szeretem.

Imádkozni azért jó, mert jó érzés, hogy mindig van valaki, aki meghallgat, segít és vigyáz ránk. Isten gondol ránk, hogy minden rendben menjen velünk. Ez nagyon megnyugtató, biztonságérzetet ad.

Tovább

Az imádság pozitív löketet ad nekem

Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyetemista

Takács Zoltán – egyetemista, Miskolc

Egyetemi gyülekezetbe járok, ott olyan emberekkel vagyok együtt, akikkel közös a vallásom, gondolkodásom. Jó érzés azt tudni, hogy tartozom valahova. Az evangélikusság egyáltalán nem monoton. Az evangélikusok lazábbak, közvetlenebbek és nyíltak. Mi a templomon kívül is megosztjuk egymással az örömeinket, a problémáinkat.

Számomra azért fontos a hit, mert ha bármi gondom van, esetleg valamiben egyedül maradok, akkor is az Istenhez tudok fordulni. Amikor azt szeretném, hogy jól döntsek, akkor nem egy számomra idegen embertől kérek segítséget, hanem alapvetően az Istentől. Ő valóban segít, rá lehet számítani. Sokszor túllendített már a nehéz időszakokon, még akkor is, amikor haláleset történt a családban. Jó érzés, hogy tudom: van hova fordulnom.

Nagymamám arra tanított, hogy ne csak akkor forduljak Istenhez, ha valami negatív eset történt velem, hanem akkor is, amikor valami öröm ért. Az imádság pozitív löketet ad nekem. Ezt próbálom nap mint nap megélni.

Tovább