Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | Ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Pest megye (64),nyugdíjas (64),diák (56),tanár (40),Tolna megye (33),Veszprém megye (32),Nógrád megye (28),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (26),presbiter (24),Bács-Kiskun megye (23),tanuló (22),Budapest (21),Baranya megye (17),felügyelő (16),kántor (16),Miskolc (16),Győr-Moson-Sopron megye (15),pedagógus (14),egyetemista (13),Fejér megye (12),Szekszárd (11),pénztáros (10),Soltvadkert (8),Pilis (8),evangélikus (8),Cegléd (8),Györköny (7),vállalkozó (7),Bakonycsernye (7),Szentendre (7),tanító (7),Jász-Nagykun-Szolnok megye (7),Cinkota (7),Debrecen (7),óvónő (6),Domony (6),Békés megye (6),Sopron (6),Pestszentimre (6),Balassagyarmat (6),Dunakeszi (6),Szeged (6),Siklós (6),Ipolyszög (6),Szolnok (6),Vác (5),Kecskemét (5),Ipolyvece (5),orvos (5),könyvtáros (5),Magyarbóly (5),Csővár (5),Zomba (5),gondnok (5),Rákoskeresztúr (5),Kiskőrös (5),Hajdú-Bihar megye (5),gimnazista (5),asszisztens (5),Vecsés (5),Zánka (5),hitoktató (4),másodfelügyelő (4),Kondoros (4),énekkar (4),Nagyvázsony (4),Balatonfüred (4),Nemesleányfalu (4),könyvelő (4),Várpalota (4),hittan (4),Vanyarc (4),Csongrád megye (4),zenész (4),Ágfalva (4),Pápa (4),konfirmáció (4),Sárszentlőrinc (3),hagyomány (3),Szentantalfa (3),Fót (3),Mohács (3),postás (3),eladó (3),őstermelő (3),egyházfi (3),ELTE (3),Székesfehérvár (3),buszsofőr (3),óvodapedagógus (3),Felsőpetény (3),gépészmérnök (3),kereskedő (3),Göd (3),Nemeskér (3),mérnök (3),történész (2),fazekas (2),szakács (2),Vácegres (2),fodrász (2),intézményvezető (2),Sárospatak (2),Monok (2),gyógypedagógus (2),építőmérnök (2),Rákoscsaba (2), (2),Ózd (2),Pálfa (2),Váckisújfalu (2),konfirmandus (2),lelkész (2),közgazdász (2),Láthatóan evangélikus (2),Lovászpatona (2),Szélrózsa (2),gyermeknevelő (2),néptánc (2),Somogy megye (2),zongoratanár (2),üzletvezető (2),építész (2),Balatonakali (2),Beremend (2),imádság (2),Szécsény (2),szoftverfejlesztő (2),láthatóan evangélikus (2),gyülekezeti felügyelő (2),család (2),Diósgyőr-Vasgyár (2),Penc (2),gyógyszerész (2),Harta (2),Kisdörgicse (2),rendőr (2),programozó (2),Sopronbánfalva (2),Dörgicse (2),Kétbodony (2),Páhi (2),Felsőnána (2),Dunatetétlen (2),borász (2),cukrász (2),Harka (2),teológushallgató (2),keresztelő (2),gazdasági ügyintéző (1),kutató (1),háztartásbéli (1),Podmaniczky János Evangélikus Iskola és Óvoda (1),nyomdász (1),vegyész (1),énektanár (1), Bács-Kiskun megye (1),vendéglátós (1),Erdőhorváti (1),docens (1),bányamentő (1),Kismányok (1),bányász (1),informatikus (1),Pestszentlőrinc (1),szőlész (1),gondok (1),nyudíjas (1),Sátoraljaújhely (1),Mende (1),dizájnmenedzser (1),falugondnok (1),Rákospalota (1),templomdíszítés (1),Tokaj (1),informatikai tanácsadó (1),Zala megye (1),XVI. kerület (1),üzletkötő (1),imaközösség (1),élelmiszer-eladó (1),munkajogász (1),vadász (1),Lenti (1),felebbviteli főügyész (1),elektrotechnikus (1),tesztautomatizáló mérnök (1),cserkész (1),mentálhigiénés szakember (1),biogazdaság (1),állattartó (1),Borsodnádasd (1),Mogyoród (1),építésivasalat-gyártó (1),gyülekezeti és temetői gondnok (1),művelődésszervező (1),szolfézstanár (1),Pákozd (1),Sárbogárd (1),angoltanár (1),énekkari tag (1),tervezőgrafikus (1),polgárőr (1),nevelőszülő (1),Putnok (1),személyzeti ügyintéző (1),épületüvegező (1),MTA (1),hidrobiológus (1),Kaskantyú (1),Csömör (1),alpolgármester (1),Galgagyörk (1),gépész (1),gyülekezeti másodjegyző (1),Hidas (1),biológus (1), IT-tanácsadó (1),énekkari taglogopédus (1),angol–magyar szakos egyetemi hallgató (1),egészségügy (1),közfoglalkoztatott (1),cigánymisszió (1),Sátor Suli (1),zöldségkereskedő (1),osztályvezető (1),Semmelweis Egyetem (1),Acsa (1),Nagydorog (1),egyetemi hallgató (1),vegyészmérnök (1),darukezelő (1),Patvarc (1),logopédus (1),tisztviselő (1),gazdasági referens (1),tűzoltó (1),költő (1),élelmezésvezető (1),házaspár (1),gyűjteményvezető (1),levéltár (1),Bikács (1),Tét (1),recepciós (1),Gyomaendrőd (1),dajka (1),Líceum (1),gyülekezeti pénztáros (1),hittantanár (1),köztisztviselő (1),énekkarvezető (1),állatorvos (1),jogász (1),Kazincbarcika (1),szerelő (1),webszerkesztő (1),szociális munkás (1),anyakönyvvezető (1),nővér (1),mezőgazdász (1),Fancsal (1),óvoda (1),esztergályos (1),szakmunkás (1),Veszprém (1),Nagymányok (1),ács (1),nefrológus (1),varrónő (1),távközléstechnikus (1),házasság (1),Fehérvárcsurgó (1),Csót (1),kozmetikus (1),Vöröstó (1),kesztyűs (1),fejlesztőmérnök (1),zenetanár (1),laboráns (1),Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium (1),irodavezető (1),villamosmérnök (1),pszichopedagógus (1),népszokás (1),népviselet (1),Békéscsaba (1),Porrogszentkirály (1),Balatonszárszó (1),evangélikus motoros (1),futó (1),Szügy (1),sportoló (1),kórus (1),litográfus (1),képnyomtató (1),építészmérnök (1),Alsószeli (1),főorvos (1),gasztroenterológus (1),polgármester (1),Pilisszentlászló (1),gyógytornász (1),hentes (1),bölcsőde (1),ápolónő (1),takarító (1),harangozó (1),építőipar (1),gyermekotthon (1),gyógyszertári asszisztens (1),Mezőtúr (1),Győr (1),Péterfy (1),ügyintéző (1),aranyműves (1),EPSZTI (1),rendszergazda (1),lakberendező (1),agrármérnök (1),nevelő (1),földművelő (1),Budakeszi (1),munkavédelmi munkatárs (1),karmester (1),Kiskunhalas (1)

Erőforrása a Biblia

Vanyarc Nógrád megye fodrász énekkari tag

Budai Józsefné Hering Mária fodrász, énekkari tag – Vanyarc

Nagymamám baptista volt, nagyon sok éneket tanított nekem, ezeket nagyon szerettem. Az éneklés azóta is meghatározza az életem. Ezért is csatlakoztam be nagy örömmel az evangélikus gyülekezeti énekkarba. Vallom, hogy az éneklés egyrészt lelki felüdülés, másrészt kifejezése az istendicséretnek, az áhítatnak. Örömteli, hogy ezt nemcsak mi, kórustagok éljük meg, hanem reménység szerint közvetíteni tudjuk közönségünk felé is. Emellett meghatározó számomra az az összetartó, egymást erősítő, a másikra figyelő közösség is, ami az énekkarunkat jellemzi.

Mindennap olvasom a Bibliát. Isten azon keresztül is szól hozzám. A Szentírás olvasása valójában olyan mélységes forrást jelent az ember életében, ami emberi értelemmel kimeríthetetlen. Hiszem, hogy a Biblia által az Úr mindennap tud bátorságot, erőt, kegyelmet és bocsánatot adni. És mindig azt adja, amire valóban szükségünk van! Az imádságban az istenkapcsolatomat élem meg. Ez egy másik módja annak, hogy Istennel beszélni tudjak. Vannak hívő barátaim, velük számos esetben együtt imádkozom, éneklek.

Az életem tele van próbákkal, gondokkal, de tudom, hogy Istennél nincsenek véletlenek. Ő a kezében tartja a sorsunkat, terve van mindennel. Isten kegyelmét, értem történt áldozatát leginkább életigémmel tudom kifejezni: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” [Ézs 43,1b]

Tovább

Aki örömmel szolgálja közösségét

Táborszki János – nyugalmazott épületüvegező, korábbi polgárőr, volt gyülekezeti felügyelő, presbiter (Vanyarc)

Édesapám a fronton volt, majd orosz hadifogoly lett, így csak hatéves koromban találkoztam vele először. Onnantól kezdve kézen fogva mentem szüleimmel a templomba. Később így jártunk a gyermekeinkkel, most feleségemmel megyek hasonlóan. Minden héten ott vagyok az istentiszteleten. Ez számomra a hitemben való megerősödést és feltöltődést, az igehirdetés által tanulást jelent. Hét közben egyre jobban várom, hogy vasárnap legyen, hiszen a valódi ünnep, ha Isten igéjét hallgathatom.

Szüleim, ha úrvacsorára készültek, nem reggeliztek vasárnap, és bocsánatot kértek egymástól. Ezt a szokást mi már nem gyakoroljuk, bár hasznos lenne. A kenyérben és borban Isten szeretetét, Krisztus segítségét élem meg. Feleségemmel reggel és étkezéskor is együtt imádkozunk, de egyénileg is gyakran fordulok az Úrhoz. A fohász megerősíti a hitemet, rendezi az életemet.

Tizenkét évig önkormányzati képviselő, tíz évig polgárőr voltam, tizenöt évig pedig a gyülekezet felügyelőjeként is szolgáltam. Elmondhatom, hogy ismerem a vanyarci lakosokat. A gyülekezeti szolgálat sohasem volt megterhelő, mindig úgy éreztem, hogy ezáltal nemcsak közösségünket, hanem Isten dicsőségét is építem. Nyolcvanegy éves vagyok, de még most is szeretek énekelni, szívesen megyek az énekkarba. Imádság az éneklés, mert közben közel kerülök az Úrhoz, és közösséget élek meg az énekkar tagjaival.

Tovább

Váljunk példamutatókká!

Pleva Eszter – jelenleg gyeden lévő óvodapedagógus (Vanyarc)

Kezdetben édes anyámmal, anyai nagyszüleimmel jártam a gyülekezetbe. Később nővéremmel részt vettünk a gyermekalkalmak, -táborok szervezésében is.

Az istenhit számomra kapaszkodót, bizonyosságot jelent. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, nemcsak „lebegek a világban”, hanem bizonyos vagyok abban, hogy mindig van támaszom, akihez odamehetek, és hálát adhatok neki, segítséget kérhetek tőle. Családommal úgy próbálunk élni, hogy a mindennapjainkat áthassa az istenhit.

Az életem minden fontos eseményében ott volt a gyülekezet, de fordítva is igaz: tudtam, hogy ott van mögöttem az evangélikus közösség. A konfirmáció meghatározó eseménye az életemnek. Amit ott megtanultam, az máig ható. „...akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézs 40,31) – ez volt a konfirmációi igém, amelyből azóta is igyekszem erőt meríteni. Férjemmel mi is „megharcoltunk” egymásért, házasságunk mérföldkő lett a számunka. Ebben is erősít az esküvőnkre választott ige: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” (Ézs 43,2)

Gyermekeink is itt lettek megkeresztelve. Őket Isten gyermekeivé szeretnénk nevelni. Nagyon nehéz a mai világban példát is mutatni, nem stresszelni, hanem azt mondani: „Istenem, a kezedbe teszem életem.” Magunkon kell azon folyamatosan dolgozni, hogy példát tudjunk mutatni.

Tovább

Az Úr csodásan működik

Cservenák Mihályné Éva – nyugdíjas, gyülekezeti pénztáros, Patvarc

Egész életem olyan, amit átsző Isten kegyelme. Sokat imádkozom otthon és a gyülekezet közösségében, mert tudom, hogy az imádságnak nagy ereje van.

Evangélikus családban születtem, nekem a vallásosság már kiskoromban is természetes volt. Szüleimmel jártam a templomba. Rendszeresen részt vettem a hittanon, az ifjúsági órákon. Később Túrmezei Erzsébet biztatására a patvarci gyermekeknek bibliaórákat tartottam.

Nekem a templomunk a második otthonom. 1982-ben lettem a gyülekezet pénztárosa, mely szolgálatot szeretettel és alázattal azóta is Isten dicsőségére végzem. Emellett a gondnoki teendőket is elláttam.

Férjem is hívő evangélikus családból származik. Két lányom és három unokám van. Lányaim is szolgáltak a gyülekezetben. Kisebbik lányom a konfirmációt követően 13 éven keresztül kántori szolgálatot is ellátott.

Életemen érzem és tapasztalom az Úr Jézus kegyelmét. Tudom, hogy igaz Jézus üzenete: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. (Mt 28,20)

Tovább

A növekedést az Isten adja

Török János – mezőgazdasági őstermelő, gyülekezeti felügyelő, Szügy

Konfirmációm óta a gyülekezet aktív tagja vagyok. Dédnagyapám – akinek a nevéhez fűződik a helyi evangélikus iskola építése – is gondnok volt, majd édesapám is vállalta ezt a szolgálatot.

1990-től vagyok a gyülekezet tisztségeket is betöltő szolgálója. Először gondnok, majd pénztáros voltam, 2012-től vagyok az egyházközség felügyelője.

Nálunk sohasem volt kérdés, hogy minden ünnepnapot megünnepeljünk, hogy a templomba közösen menjünk. Vallom, hogy családi imádságainknak is köszönhető, hogy összetartó a családunk.

Aki nem tapasztalta meg, hogy az Úr nélkül nincs áldás, ő nem is tudja igazán, hogy mit jelent az imádság. Fontos, hogy az ember tudjon kérni és hálát adni, hiszen így valósul meg saját, családja és szélesebb körben is a növekedés.

Őstermelőként az én életem együtt mozog a teremtett világgal. Én a szaktudásomat adom a föld megműveléséhez, az erdőgazdálkodáshoz, de mindig elcsodálkozom, hogy az Úr milyen szépnek teremtette a világot. Tudom, hogy a növekedést Ő adja.

Örömmel mondom, hogy szügyi gyülekezetünk tagjai büszkén vallják és élik meg evangélikusságukat. Két gyermekünk van. Egyikük az erdőkertesi egyházközség lelkésze, másikuk a debreceni gyülekezet aktív tagja.

Tovább

A nehézségben is segít a hit

Puruczkiné Sulyán Eszter – nyugdíjas, Ipolyvece

Ipolyvecén születtem, egész életemben itt éltem. Ebben a faluban olyan összetartó volt a közösség, hogy még az egypártrendszer alatt is természetes volt, hogy gyülekezetbe járjunk.

Az imádság számomra békét és megnyugvást jelent. A családomból többeket is elvesztettem, ezeket a traumákat hittel és imádsággal tudtam átvészelni. Nehezen, de el tudtam fogadni, hogy „legyen meg a te akaratod”. Ezt nagyon nehéz elfogadni, hiszen nyolcéves volt a lányom, amikor a férjem elhunyt. Édesapámat is fiatalon veszítettem el, édesanyám nehéz sorban, de szeretetben nevelt fel minket. Az ő példája sokat segített abban, hogy lássam, hogy hogyan lehet a nehézségek között is hitben és szeretetben élni.

Tovább

Adjunk hálát az Úrnak!

Honti Istvánné – vállalkozó, presbiter Balassagyarmat

Naponta látjuk a világban, hogy mi minden szörnyűség történik. Azt hiszem, hogy mindenképpen hálát kell adni az Úrnak, hogy itt vagyunk, életben vagyunk, hogy szeretet vesz körül minket. Én hálát adok azért is, hogy a gyülekezeti énekkarba járhatok, de azért is, ha a gyülekezeti tagokkal társadalmi munkát végezhetünk. Hiszem, hogy az Isten kegyes hozzánk, hogy vagyunk, hogy szólhatunk, hogy józanul gondolkodhatunk.

Amíg a gyermekeink kisebbek voltak, együtt jártunk a templomba. Még most is próbáljuk, hogy nagyobb ünnepeken az egész család együtt vegyen részt az istentiszteleten. A közös hálaadás a családon belül is összetartozást jelent.

Az imádság feltöltődés, ugyanakkor egy plusz az ember életében: tudom, hogy akár kérek, akár hálát adok, az Úrtól meghallgatásra találok. Naponta előveszem az Útmutatót és a Bibliát, ezek olvasásával indul minden reggelem. Elolvasom az igéket, majd hálát adok, és aztán kérek is. Bízom benne, hogy a Jóisten meghallgat, és segít nekem.

Tovább

Aki az Úrra bízza az életét

Maczóné Simon Piroska – gyógyszertári asszisztens, Kétbodony

Életemből eltelt már annyi idő, hogy biztosan tudjam, hogy a fontos döntések nem nálam születnek. Nagyon sok idő kellett, hogy rájöjjek, hogy ne az én akaratom, hanem az Istenre hagyatkozás határozza meg az életemet. Kívánhatok én bármit önmagam megoldani, ha Isten máshogy akarja, akkor a tervem csak elképzelés marad. Ezért mára nem is szoktam konkrét dolgokat kérni, sokkal inkább azt, hogy „legyen meg a te akaratod” – amit aztán igyekszem elfogadni.

Istennel beszélgetni, imádkozni azt jelenti, hogy ha még fizikailag magam is vagyok, akkor se vagyok egyedül. Ő meghallgat, megnyugvást ad, és segít nekem, soha nem hagy magamra.

A munkámon keresztül sok nehézséggel találkozom. Amikor látok egy embert, aki az élete végén jár, vagy komoly nehézséggel küzd, akkor az átértékeli az én személyes életemet is. Egyre inkább az a mottóm, hogy hálát kell adni azért, hogy van kezünk, hogy szeretnek és szerethetünk, hogy alapvetően megvan mindenünk.

A Bibliát gyakran olvasom, mert a problémákra és az életem kérdéseire választ találok benne. A Szentírás tanácsokat ad és megnyugvást nyújt.

Tovább

A keresztre tekintve élni

Selmeczi Jánosné – nyugdíjas, Ipolyszög

Már amikor bejövök, és meglátom a keresztet, akkor tudom, hogy otthon vagyok! Szabó püspök úr mondta, hogy „ma már üres a kereszt, énértem is meghalt Jézus”. Ez felszabadít, erőt és békét ad, mindent, ami az élethez kell!

Az imádság egy olyan könnyebbség az embernek, amivel mindenkinek élnie kéne! Én ezáltal Isten kezébe tudom adni az egész családomat.

Családommal együtt járok az istentiszteletre. Gyermekeimmel régen otthon is szoktunk énekelni, imádkozni. Sok éneket szeretek, egyik kedvencem, a „Hová mennék, ha nem tehozzád, Én áldott, édes Istenem? Fordítsd felém te fényes orcád E fölvirradt új reggelen! Boldogságom csupán te vagy, Szívemből kérlek, el ne hagyj!”

Tovább

Az evangélikus gyülekezetben jó lenni!

Süllei Zoltánné – nyugdíjas, Ipolyszög

Nagyon jó érzés, hogy Ipolyszögön egy olyan evangélikus közösségbe járok, akikre mindig számíthatok. Szüleim által már gyermekkorom óta ehhez a gyülekezethez tartozom. Nagy erőt ad, hogy evangélikusként egy valakiben, Jézus Krisztusban, a Megváltónkban hiszünk. Az evangélikus gyülekezetben jó lenni!

Minden vasárnap igyekszem ott lenni az istentiszteleten és figyelni az igére és a prédikációra. A templomban megnyugszom, és erőt merítek a következő hétre.

Tovább

Aki az élő és befogadó gyülekezeti életért dolgozik

Balassagyarmat Nógrád megye vállalkozó felügyelő

Honti István – vállalkozó, a gyülekezet korábbi felügyelője, Balassagyarmat

Szüleimnek köszönhetően karon ülő gyermekként kezdtem el templomba járni. A gyülekezet lelkületét így nagyon fiatalon magamba szívtam, akaratlanul is nagy hatással voltak rám a templomban hallottak.

Szabó püspök úr keze alatt nőttem fel, aki példát mutatott és erőt adott arra, hogy az 1960-as években is a gyülekezet tagja maradjak. Testvéremmel ketten voltunk konfirmandusok, a püspök úr mégis, minden alkalmat olyan figyelemmel és odaadással tartott meg, mintha egy nagy gyereksereg lenne jelen. Volt, hogy megmutatta Madách gyűjteményét. Nem engedte el a kezünket. Szabó József püspök – hasonlóan mai lelkészünkhöz, Bartha Istvánhoz – úgy prédikált, hogy arra mindenki odafigyelt. Ebből is táplálkozik az, hogy felnőve magam is fontosnak tartom, hogy aktív tagja legyek a gyülekezetnek.

A közösség tagjaiként napról napra azon dolgozunk, hogy élő, befogadó gyülekezet legyünk, olyan, ahova nem csak a mai tagoknak jó bejönniük. Ezért is nagy öröm, hogy az elmúlt évek folyamatosan növekvő kereszteléseket és házasságkötéseket mutatnak.

Tovább

Imádság és hálaadás teszi teljessé az életet

nyugdíjas Vanyarc Balassagyarmat Nógrád megye

Petrovics Pálné Teri néni – nyugdíjas, Vanyarc (Balassagyarmat)

Vanyarci származású vagyok, de immáron Balassagyarmaton, a Túrmezei Erzsébet Evangélikus Szeretetszolgálat otthonában élek. Az imádság számomra nagyon fontos, így tudok az Istenhez fordulni.

A hitemnek, a meg nem szűnő imádságnak és az éneklésnek köszönhetem, hogy még ma is csillog a szemem. Minden nap olvasom az Útmutatót, azzal indul a napom.

A szeretetházban minden reggel van áhítat, olyanok vagyunk ott, mint egy gyülekezet. Ha a lelkész valamiért nem tud jönni, mi akkor is összeülünk, felolvassuk a napi igét, beszélgetünk róla, imádkozunk és énekelünk.

„Jókor reggel Jézus megáll Számtalan sok zárt kapunál. Zörget, és kérésünkre vár: Jöjj, légy vendégünk, Uram!” – Ez a kedvenc énekem, ebben ugyanis benne van a kérés, az Istenhez fordulás és az Úrhoz való tartozás egyszerre.

Tovább

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad

Ipolyvece őstermelő nyugdíjas Nógrád megye

Sulyán Józsefné – őstermelő, nyugdíjas, Ipolyvece

Amikor csak tudunk, segítünk egymásnak a gyülekezetben. Ha valaki nem tud eljönni a templomba, elmegyünk érte és autóval haza is visszük. A helyi nyugdíjas klubot én vezetem. Fontos számomra, hogy valóban közösségben éljünk. A hagyományőrző tánccsoport tagja is vagyok, palóc öltözetben szoktunk fellépni. A gyülekezeti szolgálat természetes nekem, a családom is ilyen volt, szüleim is mindig szolgáltak és szeretettel fordultak a másik felé. Nagyanyám még a szomszéd gyermekeit is felvállalta és a nélkülözés éveiben a rászoruló szomszédokra igyekezett főzni.

Családunknak gyümölcsöse van, epret és málnát termesztünk. Sok emberrel dolgozunk, igyekszünk rájuk is figyelni. Szokták nekem mondani: „Te mindent szétosztatsz, amid van.” Való igaz, hogy nem fukarkodom, de érzem, hogy a kedvesség, az odafigyelés, a másik megsegítése valóban jó dolog, olyan, ami aztán később a másoktól jött szeretet által viszonzásra lel. Hitemből fakadó belső kényszer, hogy ha nekem van, akkor másnak is adjak. Ez belső megnyugvást jelent a számomra.

Tovább

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk

Balassagyarmat Nógrád megye nyugdíjas

Beke Józsefné – nyugdíjas, Balassagyarmat

Férjemmel 1965. október 23-án esküdtünk meg. „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda…” Ez volt az esketési igénk, ebben az igében benne van az is, hogy mi a szőlővesszők vagyunk. Először csodálkoztam is, hogy Szabó József püspök úr miért ilyen igét választott, de aztán rájöttem: lényegében minden azon alapul, hogy ki a szőlőtő; ahogy az életünk, ugyanúgy a házasságunk is az Úrra kell hogy tekintsen.

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk. Tudom, hogy ehhez mi is kellünk, a mi mindennapi imádságunk ezt segíti. Minden nap megköszönöm a mindennapos munkát, hálát adok a gyermekekért, és az igazi közösségért, amit a gyülekezetben megélhetek. Hálát adok az énekkari közösségért. Minden nap kérem az Urat, hogy adjon erőt, hogy együtt, egymást segítve tudjunk közösséget alkotni.

Tovább

Aki énekel, az kétszeresen imádkozik

Balassagyarmat énekkar tanár nyugdíjas Nógrád megye

Antal Gusztávné – énekkari vezető, nyugalmazott tanár, Balassagyarmat

Réti Zoli bácsi volt a gyülekezeti énekkar híres karvezetője, aki amikor beteg volt átadta nekem a kórus vezetését egy kis időre. Ennek immáron tizenhat éve. Azóta vagyunk együtt ezzel a kis csoporttal.

Számomra a gyülekezeti énekkar egyrészt egy örömteli feladat, hogy fel kell készülni, másrészt nagy öröm, hogy megélhetem, hogy énekkari közösségként úgy jöhetünk ki a templomból, hogy valamit adtunk.

Rendszeresen próbálunk, de nem csak fellépünk, hanem mi közösséget is alkotunk. Azt hiszem, hogy énekkarunk a gyülekezet lelke. Szorgalmasan dolgozunk, segítjük egymást és örömmel szolgálunk gyülekezetünkben és más helyszíneken is. Örömmel mondom, hogy énekkarunknak évente közel száz fellépése van. Ez az énekkar egy ajándék, az éneklés pedig egy csoda, amivel az Urat áldhatjuk!

Boldogok vagyunk, amikor egy-egy énekkari szolgálat után visszajeleznek a hívek, hogy milyen örömet, elmélyedést okoztunk nekik. Énekkarom tagjai nevében is mondathatom, hogy amíg bírjuk, szolgálni fogunk.

Tovább

A gyülekezet, mint nagyobb család

Ipolyvece Nógrád megye nyugdíjas

Kiszely Istvánné – nyugdíjas, Ipolyvece

Kisgyermekkoromtól járok a templomba. Itt kereszteltek, itt konfirmáltam, ez a közösség nagyon fontos nekem. 1935-ben születtem, akikkel akkor templomba jártam már előre mentek. Kétéves voltam, amikor édesapám meghalt, tizenhat évesen édesanyámat veszítettem el. Fiatalon lettem árva. Nagyszüleim neveltek, ők vittek a templomba is, szerettek és vigyáztak rám. A gyülekezetben éltem meg a nagyobb családot. Nagymamám rám hagyott imádságos könyvéből minden nap otthon is imádkozom.

Férjem tizenkét évig volt a gyülekezet pénztárosa. Volt, hogy Szabó püspök úr személyesen, a házunkban is meglátogatott minket, sokat beszélgettünk vele. Nagyon sokat számít nekem az őáltala hallott prédikáció.

Van egy lányom és két unokám. Özvegy vagyok. A fiatalok sajnos kevesen járnak ma templomba, örülök neki, hogy gyermekemet sikerült úgy nevelnem, hogy amikor csak tud, ő ott van az istentiszteleten.

Tovább

Küzdenünk kell, hogy újra nagyobb közösséggé váljunk

Szécsény mezőgazdász Nógrád megye

Mosó Ottóné – mezőgazdász, Szécsény

Húszéves koromig a gyülekezet tagja voltam, majd hosszú kihagyás után tértem vissza az evangélikus közösséghez. Külső és belső hívás egyszerre jellemezte ezt az időszakomat. Hogy miért? Éreztem, hogy tennem kell valamit. A fiatalok nincsenek nagyon jelen a gyülekezetben, mi vagyunk a legfiatalabbak a templomban. Küzdenünk kell, hogy újra nagyobb közösséggé váljunk. Az utóbbi három évben sok mindent sikerült közösen csinálnunk, a templomot rendeztük, igyekeztünk másokat is megszólítani. Nagyon örülök, hogy ismét a közösség tagja vagyok. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy visszataláljak, hogy ismét felismerjem Istent, most jutok el odáig, hogy az Istennel való kapcsolatra igent mondok, érzem és megélem.

Ez a közösség számomra nagyon sok belső erőt ad. Amit itt tizenketten-tizenhárman megvalósítunk, jelzés arra, hogy ha akarjuk, akkor meg lehet csinálni a dolgokat. Lendület jellemez minket, ami visszahat a családunkra, a hétköznapokra.

Tovább

Isten elé tenni a terheinket és szabadon élni

logopédus Felsőpetény Nógrád megye

Rodákné Lőrik Amália – logopédus, Felsőpetény

Négy boldog gyermekünk van. Ez nagyon nagy felelősség, különösen a mindennapok nehézségei között. Próbálom őket úgy terelni Istenhez, hogy közben ne legyek erőszakos és mégis meg tudjam mutatni számukra azt az utat, amiről azt gondolom, hogy a leghelyesebb. Tudom, hogy a gyermekeim rám vannak bízva, de nem az enyémek. Ezért engedem a saját útjukat is járni, de próbálom irányítani őket. Ez legfőképpen kamaszkorban nehéz, mert a világ akkor szívja fel az egyéniségüket. A mindennapjaikba, a személyiségükbe már beleivódott, hogy keressék Isten akaratát. Az asztal körül közösen is szoktunk imádkozni és énekelni, de megesik, hogy kettesben is. Amikor ketten imádkozunk, jobban megnyílnak, előbb felvállalják, hogy mi nyomja a lelküket.

Életem során változott, hogy mit jelent nekem az imádság. Most azt jelenti, hogy őszintén elmondhatok mindent, mert tudom, hogy Isten úgy hallgat meg, ahogyan nekem arra szükségem van. Akármilyen nehézségünk támad, oda tudom vinni eléje, gyógyírt és biztonságot kapok tőle. Olyan ez, mintha letenném elé a terheimet.

Tovább

Az imádság ereje

Ipolyvece imádság

Zöllei Jánosné – nyugdíjas, Ipolyvece

Az ember imája lehetőség arra, hogy Istennel beszéljen. Az imádság segítséget, megnyugvást jelent.

Én megtapasztaltam az ima erejét. Egy fiam van. Neki le kellett vágni a lábát. Nagyon sokat imádkoztam érte. Ő nem volt igazán vallásos. Amikor a kórházban feküdt megkérdezték tőle, hogy akarja-e, hogy a lelkész meglátogassa. Igent mondott erre. A lelkész elment hozzá, együtt imádkoztak és énekeltek. Amikor hazajött a kórházból egészen más ember lett. Később mesélte el, hogy számára olyan megnyugtató volt a lelkész látogatása, hogy úgy érezte, mintha angyal lett volna vele. Fiam korábban szeretett inni. Ezt is elmondta a lelkésznek, aki bíztatta, hogy változzon meg. Azóta másként viselkedik, új élete van.

Fiam élete is mutatja, hogy nem hiába kaptuk Istentől az imádság lehetőségét! Isten át tudja formálni a saját és mások életét. Ehhez viszont hinni kell Istenben.

Tovább

Az ember egész életében Istenhez tartozik

Kétbodony Nógrád megye

Bagyinszki Pálné – nyugdíjas, Kétbodony

Vallom, hogy az ember születésétől kezdve, az örömön és a csüggedésen át, egészen az elmúlásig Istenhez tartozik. Hitben és jó családban, szeretetben nevelkedtem. Ha a békesség és az öröm megvan, akkor mindenünk megvan, akkor nem hiányzik semmi. Erre neveltek kiskoromtól fogva a szüleim. Ők is jártak templomba és vittek minket is. Én ugyanígy neveltem a gyermekeimet. Két lányom van, négy unokám és öt dédunokám.

Isten igéje a szeretetről szól. Arról, hogy hogyan tud ember és ember egymással békességben élni. Imával kelek fel és fekszem le, ez éltet engem. Hálát adok reggel azért, hogy a Jóisten épen és egészségesen megtartott. Ha a napi munkát befejeztem, akkor azért adok hálát, hogy megköszönjem: el tudtam végezni a feladataimat.

Nem vagyok haragtartó, ez is a hitemből adódik. Vallom, hogy ha mindenkivel megbékélek és szeretetben élek, akkor nincsen semmi probléma. Jézus is példát mutatott arra, hogy ne bántsuk, hanem becsüljük meg és segítsük embertársainkat.

Tovább

Mindenben Isten ajándékát látom

Felsőpetény Nógrád megye laboráns gyülekezeti pénztáros

Csorba Mária – laboráns, gyülekezeti pénztáros, Felsőpetény

Evangélikusnak lenni azt jelenti, hogy az evangéliumból élni, Istenre hallgatni. Luther Márton a Bibliára mutatott rá, ami az életet adja. Ebben a közösségben hallottam Krisztusról, itt élem meg a hitemet is.

A gyülekezetben testvéri közösséget alkotunk. Tudom, hogy nekik is hasonló problémáik vannak, mint nekem, de mégis: a Krisztus szeretete és békessége összeköt minket. Mindenben Isten ajándékát látom. Ha valaki nem jár közösségbe, akkor felkeresem, hogy mi van vele. Tudom, hogy a szeretet nem elválaszt, hanem összehoz minket.

Édesanyám gyermekkoromban is elment a templomba, s mindig hívott engem is. Többször előfordult, hogy a világi dolgok, a tévéműsor jobban érdekelt. A bűneimet korábban a másik ember cselekedeteihez mértem, aztán az Úr megmutatta, hogy egyedül Krisztushoz mérhetjük magunkat. Rájöttem, hogy két úrnak nem szolgálhatok. Ekkor nagyon összetörtem, az Úr pedig megmutatta, mi a kegyelem: hogy semmi mulandó nem fontos, csak egyedül az Úr szeretete.

Tovább

Jer, örvendjünk keresztyének!

Ipolyszög Nógrád megye

Vachó Jánosné – nyugdíjas, Ipolyszög

Büszke vagyok arra, hogy evangélikus vagyok! Istennek adok hálát minden reggel, hogy megértem a napfelkeltét; és este is, hogy segített a nap folyamán. Van, hogy nem tudok aludni, olyankor az egész éjszakát végigéneklem. A lányomnak először az Ez a nap is csendesen kezdetű éneket tanítottam meg. Később az unokákkal is imádkoztam.

A templomépítők közé tartozom, a templomszentelés idején konfirmáltam. Emlékszem, amikor felhúzták a harangot a toronyba, és arra is, amikor a templom oldalfalába Szabó püspök úr elhelyezte az időkapszulát! Bibliaköri vezető is voltam, gyermekeket tanítottam a Biblia üzenetére.

A reformáció ünnepét iskolásként úgy ünnepeltük, hogy először kiosztották a Luther-rózsa egyes részeit és külön-külön összeraktuk. Így állt össze végül a teljes címer. Emlékszem, mikor a rózsa az enyém volt. Azt énekeltem: Jer, örvendjünk keresztyének… A kereszt elhelyezésekor az Isten, szívem néked adom ének zengett. Közösen elmondtuk, hogy Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve. Ez nagyon jó emlék.

Tovább

Orgonálva szolgálni

Felsőpetény kántor Nógrád megye gyermekotthon

Márkus István – kántor, Felsőpetény

Édesapám már akkor kántor volt, amikor én még meg sem születtem. Később ott voltam a templomban mellette, figyeltem őt. Többször is elmentem Fótra, a kántorképzőbe, hogy én is megtanuljak orgonálni.

Minden héten feldob, hogy orgonálhatok, ugyanakkor izgulok is, hogy méltón tudom-e eljátszani az énekelt imádságokat. Új énekeknél a gyülekezetnek megtanítom a dallamot, utána már az istentiszteleten szépen énekeljük.

Betegségem előtt gyermekotthonban dolgoztam. Ott láttam, hogy nagyon rájuk férne a keresztény nevelés, hiszen az irányt adna az életüknek. A gyerekek tudták, hogy hiszek Istenben, sokat kérdezgettek is róla. Mondtam nekik, hogy jöjjenek el ők is a gyülekezetbe, mert ott megnyugszik az ember. Jólesik mindenkinek egy kis odafigyelés és tanulunk is.

Öt gyermekünk van, mindegyikünk hisz Istenben. A gyülekezetben énekkar is van, minden egyházi ünnepre külön műsorral készülünk. A zene színesíti az életet, mélyre hat. Ezért is jó az egyházi zene, hiszen Istenről szól, átjárja a lelkünk.

Tovább

A családi összetartozás külön áldás

Ipolyszög Nógrád megye

Oravecz Józsefné – nyugdíjas, Ipolyszög

Nyolcvannyolcadik életévemben járok. Nekem nagyon fontos, hogy evangélikus vagyok. Fiatal koromban is és akkor is jártam templomba, amikor nem nagyon volt divat. Idős koromra, ha lehet azt mondani, még fontosabb nekem, hogy hiszek Istenben. Hogy ha nincs istentisztelet, akkor otthon leülök az asztalhoz, előveszem az énekeskönyvet és abból imádkozom és énekelek.

Három lányom és hat unokám van. Lányaim vasárnaponként eljönnek hozzám, együtt ebédelünk. A családi összetartozás külön áldás. Sajnos ma már kevés fiatal van a településen, és ez látható a templomban is. Itt kevés a munka, ezért az ifjak olyan helyre mennek, ahol dolgozni, tanulni, élni tudnak.

Szabó József püspök úr nagyon meghatározó volt számunkra. Mi, idősebbek, még most is sokat emlegetjük. Nagyon szépen beszélt, prédikációi olyanok voltak, mintha személy szerint nekem szóltak volna.

Tovább

Istenre figyelő élet

Ipolyvece Nógrád megye ápolónő

Urbán Józsefné Erzsi néni – nyugalmazott ápolónő, Ipolyvece

Hosszú időn át a nógrádgárdonyi szanatóriumban voltam ápolónő. Ott nagyon szerettek. Nem voltam anyagias, sőt, akiről tudtam, hogy nagyon nehezen van, annak vittem hazulról élelmiszert, gyümölcsöt, hogy ezzel is segítsem a gyógyulását. Ezt nem hízelgésből csináltam, hanem hittem abban, hogy ki kell segíteni a szegény embert. Mindez a vallásos hitemből adódik.

Hárman voltunk testvérek. Otthon is mindig imádkoztunk, énekeltünk. Ma is tudjuk az evangélikus énekeskönyv valamennyi énekét. A szüleink nagyon tartották az evangélikus vallást, annyira, hogy amikor katolikus településre költöztünk, nem akarták, hogy vegyes házasság legyen. Eljártunk a katolikus templomba is, mert egy az Isten, csak mi másként imádjuk Őt.

Ipolyvecén a gyülekezet segíti egymást, figyelünk egymásra, keressük, hogy a másiknak hol segíthetünk. Jóban vagyok a szomszédaimmal is, szeretjük egymást. Szeretnék még élni – ha nem is sokat, de egy kicsit –, boldog vagyok, szeretem az életet. Aztán majd elballagok valahova.

Tovább
«
12