Maczóné Simon Piroska – gyógyszertári asszisztens, Kétbodony

Életemből eltelt már annyi idő, hogy biztosan tudjam, hogy a fontos döntések nem nálam születnek. Nagyon sok idő kellett, hogy rájöjjek, hogy ne az én akaratom, hanem az Istenre hagyatkozás határozza meg az életemet. Kívánhatok én bármit önmagam megoldani, ha Isten máshogy akarja, akkor a tervem csak elképzelés marad. Ezért mára nem is szoktam konkrét dolgokat kérni, sokkal inkább azt, hogy „legyen meg a te akaratod” – amit aztán igyekszem elfogadni.

Istennel beszélgetni, imádkozni azt jelenti, hogy ha még fizikailag magam is vagyok, akkor se vagyok egyedül. Ő meghallgat, megnyugvást ad, és segít nekem, soha nem hagy magamra.

A munkámon keresztül sok nehézséggel találkozom. Amikor látok egy embert, aki az élete végén jár, vagy komoly nehézséggel küzd, akkor az átértékeli az én személyes életemet is. Egyre inkább az a mottóm, hogy hálát kell adni azért, hogy van kezünk, hogy szeretnek és szerethetünk, hogy alapvetően megvan mindenünk.

A Bibliát gyakran olvasom, mert a problémákra és az életem kérdéseire választ találok benne. A Szentírás tanácsokat ad és megnyugvást nyújt.