Láthatóan evangélikus

Peterdi Dániel – nyugalmazott postás, gyülekezeti felügyelő, Magyarbóly

Krisztus léte olyan mankó az én számomra, ami nélkül nem is tudnám elképzelni az életet! Természetes számomra, hogy a hitemet gyakorlom, hogy igyekszem annak megfelelően élni és hogy az evangélikus közösséghez tartozom.

Több mint húsz éve látom el a gyülekezet felügyelői tisztségét. Nekem ez olyan természetes, mint hogy levegőt veszek, vagy élek. Evangélikusnak születtem, minden ősöm a lutheri elvek alapján élt. Ebben a faluban születtem, itt kereszteltek, itt konfirmálkodtam, esküvőnk is itt volt. A kisszámú gyülekezet segítése úgy érzem, hogy kötelességem, egyszerűen nem tehetek mást.

Két nagy lányom és három unokám van. Lányaim viszik tovább a hitet, sőt, az unokák is járnak hittanra.

Lőrincz Andrásné Marika néni – nyugdíjas, Magyarbóly

Az úrvacsoravétel előtt végiggondolom az elmúlt időszakot és megbánom a bűneimet. Az úrvacsoravétel felemeli az embert, megkönnyebbülök utána. Mint ahogy énekünk is mondja: „Az Úr szent Bárányára teszem le bűnömet, s ott a kereszt aljába' békességet lelek”.

A gyülekezet számomra közösséget és összetartozást jelent. Itt nagyon jó hittestvéri viszony van, odafigyelünk egymásra.

Az Úrtól tanult imádságot gyakran mondom, és a napi történéseket is végigveszem az imádságban. Hálát adok, hogy Krisztus értem is feláldozta magát, hogy az én bűneimet is megbocsátja.

Peterdi Dánielné Edit néni – nyugalmazott postahivatal vezető, Magyarbóly

Római katolikus voltam, bérmálkoztam is, aztán megismerkedtem a férjemmel, aki evangélikus volt. 1972-ben kötöttünk házasságot. Én azóta evangélikus vagyok, ehhez a közösséghez tartozom.

Férjemmel idén ünnepeljük negyvenöt éves házassági évfordulónkat. Egy plusz kapaszkodó, segítség az életünkben, hogy mi a templomban is házasságot kötöttünk, hogy azóta is közösen járunk a gyülekezetbe. A házasság valóban „jóban-rosszban” egymás mellett létet jelent, de mi a hit által könnyebben kikeveredünk a problémákból. Jó érzés, hogy mi mindenben igyekszünk egymást segíteni, ott vagyunk egymásnak!

A magyarbólyi gyülekezetben kevesen vagyunk, kicsi a közösségünk, de igyekszünk mindent megtenni a gyülekezetért. A takarítástól a templom díszítéséig, a szeretetvendégségekre készülésen át az ökumenikus alkalmakon való segítésig minden gyülekezeti feladatból örömmel kiveszem a részem.

Mayer Istvánné Ili néni – nyugalmazott fodrász, Magyarbóly

Az imádság számomra segítséget jelent. Nagyon sok nehézségen kellett keresztülmennem, súlyosan megbetegedtem, amit az Istenbe vetett hit nélkül nem tudtam volna átvészelni. Tudom, hogy az Úr volt az, aki a legnagyobb bajban is megsegített. És természetesen a családon túl a gyülekezet is, hiszen a közösség imádsága, az értem való összefogás megmutatta, hogy nem vagyok egyedül. Imádkoztak értem, figyeltek rám. Ilyen egy keresztény közösség!

A szakmámnak tudható be, hogy nagyon sok embert ismerek, mondhatom így: átlátom az egész települést. Igyekszem mindenkinek közvetlen egyszerűséggel kimutatni, hogy Isten szeretetét és örömét magamon viselem. Ezt a szemléletet láttam otthon, ezt igyekszem továbbadni.

Nagy örömöm az is, hogy a hitemet tovább tudtam adni. Két gyermekem van, a családjukban és a gyülekezetükben ők is gyakorló Istenhívők.

Juhász Jánosné Katalin – nyugalmazott kereskedő, Magyarbóly

Napközben többször is imádkozom, mert tudom, hogy ez nagyon sokat segít nekem. Ha feladatom van, akkor imával készülök rá, utána megköszönöm az Úrnak, hogy elvégezhettem a tennivalókat.

Sok minden nehézségen mentem keresztül, nagyon sok egészségi problémám volt, de a kínok ellenére is úgy érzem, hogy mindig felemelt a porból az Úr. Gyakran voltam elkeseredett, életemben többször is a padlóra kerültem, de az Úr soha nem hagyott el. Az az érzésem, mintha az Isten fogná a kezem és vezetne engem.

Két gyermekem van, egy fiam és egy lányom. Ők is járnak a templomba. A vőm kamionos, amikor hazaér, mindjárt azt kérdezi, hogy megyünk-e az istentiszteletre. Külön öröm, hogy unokáimat is úgy neveltük, hogy otthont jelent számukra a gyülekezet.

Fontos nekem, hogy az istentiszteleten Isten igéjét hallom. Az igei üzenetben nagyon sokszor magamra ismerek, olyan, mintha rólam szólna. Amikor vasárnap hazamegyek, átgondolom a hallottakat.

Másoknak is gyakorta mondom, hogy ha biztos kapaszkodót akarnak az életben, akkor higgyenek a Teremtőben, mert én megtapasztaltam, hogy jó az Úr.