Láthatóan evangélikus

Mórocz Tibor – nyugalmazott felszolgáló, gondnok, presbiter (Sárvár)

A sárvári gyülekezet közössége számomra a nyugalom és a megnyugvás helye. Az istentiszteletek és a férfikör alkalmával, a közös éneklésekkor mindig feltöltődöm, de a gyülekezet minden összejövetele fontos számomra. Több mint harminc éve, 1992-től vagyok a gyülekezet presbitere, és 2018 óta gondnok is.

A szolgálat szépségét a szüleimtől láttam. Ők Kemenesszentmártonban voltak gondnokok. Tőlük tanultam meg a harangozást is. Először az idősebb bátyám harangozott, majd a fiatalabbik, végül én. Ezt gyermekként megtiszteltetésnek éltem meg, hiszen így én is hívogathattam a közösségünket az istentiszteletre. A gondnoki tisztségem rengeteg feladatot jelent. Ha kell, fuvarozok, szívesen veszek részt a gyülekezeti vendéglátásban is, és amit a templom vagy a gyülekezeti épületek körül tudok, azt mindig igyekszem megtenni.

Józsa Mártonnál konfirmáltam Celldömölkön, és Ittzés Gábor is hittantanárom volt. Az ő személyiségük, valamint a sárvári lelkészek szellemisége, Krisztusról tanúskodó beszéde meghatározta a hitem alakulását.

Az imádság a mindennapjaim része. Minden reggel elolvasom az Evangélikus Életből az adott napra kijelölt igét és igemagyarázatot. Már a cím is kifejező: Új nap – új kegyelem. Meghatározó számomra Jézusnak az irgalmas samaritánusról mondott példázata. Ez a mai világunk önérvényesítő szemléletével szemben az önzetlen szeretetet hirdeti, és a másokat segítő életre hív.

***

A Láthatóan evangélikus sorozat Facebook-​​​​​​​​​​​​​​​​​oldala itt érhető el.

Horváth Zsolt – banki területi vezető, felügyelő (Sárvár)

Istenhívő családban nőttem fel. Szüleim, nagyszüleim vallásossága sokat jelent nekem. Életemet, gondolkodásomat meghatározták a gyülekezetünk lelkészei és a közösségünk szeretete. Az a fajta szeretet, amit kaptam, megtanított, hogy életem fő kérdése ne az legyen, hogy mit kaptam, hanem az, hogy mit tudok én tenni mások megsegítéséért és a gyülekezetért.

Nem tudom úgy elképzelni egy napomat, hogy ne olvasnám el az Útmutató igéit. Legalább ennyire meghatározó számomra a vasárnapi istentisztelet. Ha a huszonhat éves fiam itthon van, akkor együtt megyünk a templomba. Ilyenkor közös imádsággal indulunk el otthonról, és ha hazaértünk, akkor megbeszéljük, hogy mit kaptunk az istentiszteleten. Ezek a pillanatok ajándékok számomra. És ajándék az is, hogy az úrvacsoránál a gyülekezet tagjaival közösen térdeplünk az oltár előtt. Ez kifejezi számomra, hogy nemcsak Istennel, hanem egymással is közösségben vagyunk.

A sárvári gyülekezet nemcsak istenhívő, hanem baráti közösség is. Felelősség számomra, hogy tizennyolc éve lehetek a felügyelője. Úgy tartom, hogy a Jóisten bízta rám a gyülekezet világi vezetését. Igyekszem ezt nap mint nap meghálálni.

***
A Láthatóan evangélikus sorozat Facebook-​​​​​​​​​oldala itt érhető el.