Láthatóan evangélikus

Pinkóczy Lászlóné, Zsuzsanna – gyülekezeti hivatalvezető, hitoktató (Budaörs)

Én is úgy vagyok az imádsággal, mint Tóbiás, a tejesember a Hegedűs a háztetőn musicalben: folyamatosan beszélgetek Istennel. Különösen nehéz élethelyzetekben néha viaskodom, de számomra az imádság leginkább kapaszkodót jelent, talán az egyik legbensőségesebb kapcsolatot az Úrral. Tudom, hogy Istenre mindig számíthatok, még ha a válasza nem is olyan, amilyet én elképzeltem. Az imádságban megélt istenkapcsolat által békességet nyerek, és ez erőt ad.

A hittanórák is mindig imádsággal kezdődnek, bármilyen zaklatott körülmények között is találjuk magunkat. Fontosnak tartom, hogy már a gyerekek megtapasztalják, milyen Istennel beszélgetni. Az ő imádságaik tisztasága engem is formál. Évekkel ezelőtt, amikor elvesztettem a férjemet, a gyermekekkel való foglalkozás segített visszatalálni az Úr közelségéhez. Ahogy készültem az órákra, és imádkoztam értük, egyre jobban megerősödött a hitem.

Gyülekezetünk építésében is nagy szerepe van az imának és a közös szolgálatnak. A lelkészünk nyitottsága és lelkesedése sok gyermeket és fiatal családot vonz a közösségünkbe. Hiszem, hogy ha őszinte szívvel vetjük el az ige magvait, akkor Isten növekedést ad – nemcsak a gyülekezetnek, hanem a mi lelkünknek is.

Bajnóczi Judit – könyvelő, hitoktató, presbiter, számvevőszéki elnök (Budaörs)

A katolikus egyházban részesültem a keresztség szentségében, férjem révén kerültem be az evangélikus közösségbe. Férjem szülei a budaörsi templomépítő gyülekezet alapító tagjai. Általuk nemcsak megismertem ezt a valóban Krisztusra figyelő közösséget,hanem idővel szolgáló is lettem. Csodálatos megtapasztalni, hogy gyülekezetünk valódi közösség, sokan vállalnak önkéntes szolgálatot. Három gyermekünk is itt nőtt fel.

A gyülekezetben először számvevőszéki elnök lettem, anyósom nyomdokain. Mivel vállalkozóként rugalmasabb a munkaidőm, vállaltam, hogy heti egy napot segítek a hitoktatásban. Ennek során tanultam meg, hogy mekkora felelősség Isten szeretetéről beszélni: nemcsak tanítani kell, hanem a saját életünkkel is példát kell mutatni. Jelenleg az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folytatom tanulmányaimat, a katekéta-lelkipásztori munkatárs szakon. Külön áldás számomra, hogy a gyülekezet Keresztkérdések sorozatának háziasszonyaként és csoportvezetőjeként a felnőtthitoktatásban is részt vehetek.

A legfontosabb ige számomra: „Ne félj, csak higgy!” [Mk 5,36c] Ez ad erőt és perspektívát a mindennapokban, és arra is ösztönöz, hogy bátran osszam meg másokkal az evangélium örömhírét. Az a szolgálatunk lényege, hogy minél több emberhez eljuttassuk Isten szeretetét, legyen szó felnőtt-hitoktatásról, diakóniáról vagy a gyülekezet közösségi programjainak szervezéséről.