Láthatóan evangélikus

Varsányi Ferencné Eszter – gyógypedagógiai munkatárs, imaközösség vezető, Bakonycsernye 

Az egyéni és a közös imádságra se jó úgy tekinteni, mintha az egy automata lenne! Az imádság nem olyan, hogy bedobok egy érmét, és megkapom, amit kérek. Ezért magam is azt kérem az Úrtól, hogy azt adja meg nekem és másoknak is, ami a javunkra van. 

Mi nemcsak megéljük, hanem érezzük is a közös imádság erejét! Egyre többször tapasztaljuk az imameghallgatást, legyen szó betegségről, vagy másfajta személyes kérésről. Sokan tartanak a közös imádságtól. Biztatásként azt szoktam mondani, hogy bátran merjünk ezzel élni, hiszen Isten a gondolatainkat is érti. Ő az, aki a ki nem mondott szavakat is – ha az a javunkra van – meghallgatja. Közösségünkben mára egyre többen mernek hangosan imádkozni. 

Gyülekezetünkben először ketten-hárman jöttünk össze, mára tizenketten-tizennégyen alkotunk az istentisztelet előtt imaközösséget. Ilyenkor egymás előtt elmondjuk az Úrnak a másokért és magunkért megfogalmazott kéréseinket és hálaadásainkat. Ez felszabadító érzés. Érzem és tudom, hogy igaza van Jézusnak: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Mt 18,20)

Lambert-Sárfi Beáta – gyógypedagógus, Budapest (Pestszentimre)

Négy gyermek édesanyja vagyok. Régebben nem volt szoros kapcsolatom az egyházzal. Amikor férjemmel iskolát kerestünk a gyermekeinknek, akkor találtunk rá a Sztehlo Gáborról elnevezett evangélikus iskolára. „Belső ösztön” hajtott minket, hogy ide vegyék fel a gyermekeinket. Ott megismerkedtem Győri Gábor Dávid és Horváth-Csitári Boglárka Flóra lelkészekkel, akiknek hatására mára a pesztszentimrei gyülekezet aktív tagja vagyok, sőt gyermekek közötti szolgálatot is végzek.

Lelkiekben megerősít, hogy a gyülekezethez tartozom. Gyermekeim is nagyon fogékonyak minden bibliai történettel kapcsolatos dologra, ők is nagyon jól érzik magukat a gyülekezet közösségében.

Édesapám azt mondta, hogy gyermekei majd felnőttként maguk döntsék el, milyen felekezethez szeretnének tartozni, ezért én nem voltam megkeresztelve. Felnőve egyre jobban éreztem, hogy szükségem van a lelki kötődésre, Isten szeretetének megtapasztalására. Először megkereszteltük a gyermekeinket, majd úgy döntöttem, hogy magam is szeretnék a keresztség szentségében részesülni és konfirmálni. Ez számomra a legerősebb szövetséget jelenti.