Láthatóan evangélikus

Hofgesang Jakabné Erzsi néni – nyugdíjas, Beremend

1922-ben születtem, kilencvenötödik életévemben vagyok. Én ima nélkül nem fekszem le! Ha jó idő van, akkor ma is kimegyek a kertbe és dolgozom valamit. Kapálni még mindig tudok és szeretek is.

Kisgyermekkoromtól kezdve hiszek Istenben, nekem a hit végigkíséri az életemet. Amíg tehettem, minden vasárnap jártam a templomba. A férjem katolikus volt, a vallással kapcsolatban sosem volt nézeteltérésünk. Belecskán születtem, ott akkor még mindenki evangélikus volt. Később Zombára költöztünk, ott nem volt evangélikusság, így egy ideig a református templomba jártam.

Beremenden sem él sok evangélikus, de Németh Pál mégis eljön hozzánk. A lelkész úr a nyolc évvel fiatalabb nővéremhez és hozzám Mohácsról jár ki, hogy istentiszteletet tartson a házunkban. Nagy áldás, hogy hallgathatom tőle Isten igéjét.

Jó érzés, hogy rokonaim mind szeretnek, vigyáznak rám. Nekem minden ember fontos, örülök az életnek. Az emberek szeretete és az imádság az, ami fontos.

Zöllei Jánosné – nyugdíjas, Ipolyvece

Az ember imája lehetőség arra, hogy Istennel beszéljen. Az imádság segítséget, megnyugvást jelent.

Én megtapasztaltam az ima erejét. Egy fiam van. Neki le kellett vágni a lábát. Nagyon sokat imádkoztam érte. Ő nem volt igazán vallásos. Amikor a kórházban feküdt megkérdezték tőle, hogy akarja-e, hogy a lelkész meglátogassa. Igent mondott erre. A lelkész elment hozzá, együtt imádkoztak és énekeltek. Amikor hazajött a kórházból egészen más ember lett. Később mesélte el, hogy számára olyan megnyugtató volt a lelkész látogatása, hogy úgy érezte, mintha angyal lett volna vele. Fiam korábban szeretett inni. Ezt is elmondta a lelkésznek, aki bíztatta, hogy változzon meg. Azóta másként viselkedik, új élete van.

Fiam élete is mutatja, hogy nem hiába kaptuk Istentől az imádság lehetőségét! Isten át tudja formálni a saját és mások életét. Ehhez viszont hinni kell Istenben.