Láthatóan evangélikus

Kurucz Katalin – nyugalmazott gazdasági ügyintéző, gyülekezeti pénztáros (Péteri)

Gyülekezetem sok tagjától eltérően én nem mondhatom el magamról, hogy istenhívő családba születtem, és templomba járó életet éltem. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, ateista és szegény családból származom. Gyermekként, amikor nagymamám elvitt a templomba, édesapám megbüntetett érte. Felnőttként, már Üllőn élve megözvegyültem, majd a legnagyobb fiamat is elveszítettem. Ezután döbbentem rá: ha Isten a veszteségeim ellenére is megtartott, akkor szándéka van velem. Tanulmányoztam a Bibliát, és rájöttem, hogy Istenünk nem büntető, hanem szerető Atya, de ez nem zárja ki, hogy ne lennének próbatételeink.

Nyugdíjasként költöztem Péteribe, és felvettem a kapcsolatot a gyülekezettel. A közösség szeretettel fogadott. Éppen pénztárost kerestek, örömmel vállaltam a sokszor pályázatokkal kapcsolatos szolgálatot is. Öröm látni, hogy a gyülekezetünk mindig fejlődik és erősödik. A gyülekezet befogadó szeretetének és Isten kegyelmének köszönhetően úgy érzem, hogy végre azon az úton járok, amelyiket Isten szánta nekem.

Vallom, hogy a szeretet és a hit sem csak egy érzés, hanem döntés is. Erre a feltétel nélkül szeretetre a gyülekezet tanított meg.

Szijjártó-Tihanyi Annamária – a Semmelweis Egyetem gazdasági ügyintézője, Budapest (Pestszentimre)

Férjemmel tizenöt éve házasodtunk össze Szombathelyen, az evangélikus templomban. Már akkor tudtam, hogy ha gyermekeink lesznek, akkor őket evangélikus hitben szeretném majd nevelni. Azt viszont nem tartottam fontosnak, hogy megszületésüket követően egyből megkereszteljem őket, szabadságot akartam nekik e téren adni. Az élet sokfelé sodort bennünket, végül Pestszentimrére kerültünk. Amikor az itteni iskolába beírattuk a gyermekeinket, megkérdezték, hogy milyen hitoktatást szeretnénk nekik. „Egyértelmű, hogy evangélikus legyen!” – válaszoltam. Horváth-Csitári Boglárka Flóra lelkész lett lányom hitoktatója, így kerültünk a gyülekezet közelébe. Megkereszteltük a gyermekeinket, sőt én lettem a Luther-kápolna első felnőtt konfirmáltja.

Mindig is tudtam, hogy létezik valami nagyobb rajtam kívül. Itt, a gyülekezetben találtam erre rá. Az evangélium örömhírt jelent. Ezt az örömhírt találtuk meg a pestszentimrei gyülekezetben. Itt befogadtak bennünket és támogatnak minket. Öröm itt lenni, otthon érzem magam! Itt egy nagy család részei vagyunk, egymást segítjük, összetartó közösséggé váltunk!

Mára szabadidőmben ahol tudok, segítek. Akár a gyermekfoglalkozások alkalmával, akár a táboroztatás során vagy a családi alkalmainkon. Öröm felismerni, hogy gyermekeimnek kerestem lelki otthont és találtam mindannyiunk számára.