Láthatóan evangélikus

Simor Ferenc – nyugalmazott állatorvos, gyülekezeti felügyelő, kántor, Siklós

Őseim évszázadokra visszatekintve evangélikusnak vallották magukat. Szerencsés ember vagyok, mert Krisztusban hívő, hitüket gyakorló családba születtem. Hitben nőttem föl, ez volt természetes a számomra. Az 1946-47-es években volt egy mozgalom, amikor sokan kerültek az Istent követő élet útjára, ez rám is hatással volt. A megújulási mozgalom nem csak közösséget eredményezett, hanem hitüket gyakorló és megélő fiatalok utánpótlását is.

Egyik nagynéném a Diakonissza egyesület 1924-es megalapításakor diakonisszának jelentkezett. Később betegsége miatt nem tudott a diakonisszák között maradni, ezért hazajött Siklósra, és protestáns vasárnapi iskolát alapított. Az, hogy ma Siklóson van még evangélikus és református gyülekezet, az ő áldott szolgálatának is köszönhető.

Negyvenkilencedik éve vagyok a gyülekezet felügyelője. Évtizedek óta végzem a kántori szolgálatot. Várom, hogy jöjjön egy fiatalabb, akinek ezt majd átadhatom. Hiszem, hogy fontos a gyülekezeti szolgálat, hiszen így tudjuk mi is egyben tartani és erősíteni kicsiny közösségünket.

Schóbert Éva – szociális munkás, anyakönyvvezető, gyülekezeti pénztáros, Siklós

Szociális területen és anyakönyvvezetőként is dolgoztam. Mindkettőnél nagyon fontosnak éreztem, hogy hittel legyek jelen a különböző helyzetekben. Az esküvőkön mindenekelőtt nem a romantikus szerelemről, hanem az összetartásról, az egymás iránti megbecsüléséről beszéltem.

Régebben katolikus templomba jártam. A helyi lelkész lányával barátnők lettünk, kíváncsi lettem, hogy milyen lehet egy evangélikus istentisztelet. Eljöttem, és azt tapasztaltam, hogy itt jó lenni, a prédikációk kimagaslóak, a közösség befogadó, így itt ragadtam.

Gyermekkoromban egy speciális betegségem volt. Hat éven keresztül egy svájci evangélikus család teljesen önzetlenül küldött számomra gyógyszereket, amitől meggyógyultam. Ez is azt erősítette, hogy kíváncsi legyek az evangélikusságra, hogy megismerjem, hol terem ilyen hit. Miután elkezdtem ide járni, rájöttem, hogy itt van az a hit, amit kerestem, ahol otthonomra lelhetek.

Vallom, hogy a Szentírásban minden benne van, ami ahhoz szükséges, hogy az ember boldoguljon. Hiszem, hogy ha a Biblia tanácsait követjük, akkor az Isten megáldja az életünket.

Farkas Istvánné Ili néni – nyugalmazott cukrász, Siklós

Vallom, hogy az ember élete akkor teljes, ha bízik az Istenben és imádkozik.

Azt gondolom, hogy az embernek soha nem elég, hogy a Bibliát olvassa, és annak magyarázatát hallgassa. Magam református közösséghez is tartozom, oda is járok, de az evangélikus gyülekezetnek is tagja vagyok. Németh Pál lelkész úr kivételes kegyelmi ajándékkal él, ugyanis úgy magyarázza nekünk az igét, hogy az megélhető lesz a számunkra.

A Bibliát eleinte nem értettem. Akkor történt meg a változás, amikor az istentiszteleten a felolvasott rövid igeszakaszt a lelkész kitárta nekem. Azóta is annyira átélem a Szentírás üzeneteit, hogy a mindennapokban is, ha olyan helyzet van, akkor eszembe jut az útmutatás, így a Biblia segít a döntéseimben.

Az imádság számomra a mindennapjaim része. Nagyon sokszor voltam már a halál küszöbén, több komolyabb műtéten estem át. Én mindig az imádságba menekültem, és ott megtaláltam a vigasztalást és bátorítást. Az ember, ha imádkozik, akkor megkapja a megnyugvást.

Pammer Jenőné Erzsébet – nyugalmazott nővér, fizikoterápiás asszisztens, Siklós

Hosszú éveken keresztül dolgoztam kórházban, de ezt soha nem tekintettem munkának, annál inkább éreztem hivatásomnak. Nagyon szerettem a betegeket és vallom, hogy azért tudtam őket jól ellátni, mert hiszek a Jóistenben. Ő az, aki hozzásegített ahhoz, hogy a szenvedők mellé álljak.

Úgy, ahogy a lelkész úr is a prédikációiban figyelmeztet minket, ugyanúgy én is vallom, hogy mindig ott van velünk az Úr. Van egy ötvenéves fiam, aki harminchárom évesen agyvérzést kapott. Mindig imádkoztam érte, hogy legalább annyira segítse az Isten, hogy el tudja látni magát, hogy felépüljön. Igaz, hogy dolgozni nem tud, de meghallgatásra lelt az imám. Együtt vagyunk, szeretetben élünk, és az Úrhoz fordulunk ma is.

A gyülekezetbe nagy örömmel jövök minden alkalommal. Családias szeretet van ebben a közösségben. A gyülekezet tagjait nem idegeneknek, hanem testvéreimnek tekintem. Ez az a hely, ahol mindig jó lenni.

Antal Józsefné – nyugdíjas kesztyűs, Siklós

Nagyon fontos számomra az imádság, lényegében ez határozza meg az életemet. Imámban a családomra, a gyülekezet tagjaira, a betegekre és a tisztelendő úrra is gondolok. Mi kicsiny gyülekezet vagyunk, a lelkész úrnak pedig nagy a körzete. Ezért is éljük meg áldásnak, hogy lelkész úr mégis jön és alkalmakat, istentiszteleteket tart nekünk. Nem engedi el a gyülekezetet.

Mindennap olvasom a Bibliát, szeretem az igét tanulmányozni. Tudom, hogy a hit nagyon sok mindenhez erőt és kitartást ad. Ez mindenkinek jót tesz, ezért akinek csak tudom, ajánlom, hogy éljen Isten szeretetében. Gyermekkoromtól szerettem a templomba járni, a prédikációt hallgatni, énekelni. Engem eddigi életem során semmi nem tántorított el attól, hogy a gyülekezetbe járjak. Bármi gondom-bajom volt, mindig úgy éreztem, hogy megsegített a Jóisten.

Bochnicsek Pálné Mária – nyugalmazott könyvtáros, Siklós

Nagyon szeretem az evangélikus közösséget, mert családias; ha csak tehetem, itt vagyok közöttük. A bibliaórákra, a szeretetvendégségekre és az istentiszteletekre is járok. A bibliaórákra az Útmutatóban található napi igékhez keresek énekeket, ezzel is készülök az alkalmakra. Számomra minden alkalom feltöltekezés. Otthon is olvasom a Szentírást, de amikor a lelkész úr autentikusan kibontja számunkra a Biblia üzenetét, akkor még közelebb kerül hozzám az igei üzenet.

Nagymamámnak gyönyörű hangja volt, ő volt Pusztaottlakán, az én szülőfalumban az asszonyok között a főénekes. Sajnos én ezt nem örököltem, de nagyon szeretem az énekeket otthon is olvasni. Kedvenc egyházi énekem a „Dicsértessék, Uram, Örökké szent neved”. Ebben az énekben érzem az Isten igazi dicsőítését, az Ő nagyságát és azt, hogy az én elveszett kicsinységem ellenére, ő valóban itt van mellettem és átölel szeretetével. Ezért – mint ahogy az ének is mondja – én csak tőle várok erőt és segítséget.