Berecz János – a Bethlen Gábor Református Gimnázium fizikatanára (Hódmezővásárhely)
Az ember életében eljön a pillanat, amikor elgondolkodik azon, honnan jön, hová tart, és milyen közösségben találhatja meg igazán önmagát. Számomra ez a keresés felnőttként vált igazán fontossá. Bár gyermekkoromban nem volt szoros kapcsolatom a gyülekezeti élettel, a tanári hivatásom, az olvasmányaim és a környezetem hatására egyre inkább foglalkoztatni kezdett a hit kérdése. Úgy érzem, hogy intellektuálisan előbb jutottam el a vallásosság felismeréséig, mint hogy ténylegesen bekapcsolódtam volna a gyülekezeti életbe. A göröngyös út végül a konfirmációmhoz vezetett, amely számomra a hit vállalásának tudatos döntése volt.
Tanárként mindig is foglalkoztatott a tudomány és a hit kapcsolata. Sokan próbálnak ellentétet látni a kettő között, de én úgy vélem, hogy a világ megismerésének két különböző módjáról van szó. Ahogyan a művészet is egyfajta módon tágítja a világról alkotott képünket, úgy a tudomány és a teológia sem egymás ellentétei, hanem kiegészítik egymást. Hiszem, hogy a vallás nemcsak spirituális kapaszkodót nyújt, hanem értékrendet is ad, amely a mindennapokban segít eligazodni.
Az evangélikusságban számomra két dolog kiemelkedően fontos. Az egyik a gyülekezetem, ahol támogató, összetartó emberek vesznek körül, és ahol mindenki számára van hely. A másik pedig a kegyelem központba helyezése. Az evangélikus tanítás szerint nem saját érdemeink vagy cselekedeteink révén nyerhetünk üdvösséget, hanem Isten kegyelme által. Ez a teológiai látásmód nemcsak megnyugtató, de felszabadító is: bízhatunk Isten szeretetében és irgalmában.
Utolsó kommentek