Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | Ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Pest megye (64),nyugdíjas (64),diák (56),tanár (40),Tolna megye (33),Veszprém megye (32),Nógrád megye (28),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (26),presbiter (24),Bács-Kiskun megye (23),tanuló (22),Budapest (21),Baranya megye (17),felügyelő (16),kántor (16),Miskolc (16),Győr-Moson-Sopron megye (15),pedagógus (14),egyetemista (13),Fejér megye (12),Szekszárd (11),pénztáros (10),Soltvadkert (8),Pilis (8),evangélikus (8),Cegléd (8),Györköny (7),vállalkozó (7),Bakonycsernye (7),Szentendre (7),tanító (7),Jász-Nagykun-Szolnok megye (7),Cinkota (7),Debrecen (7),óvónő (6),Domony (6),Békés megye (6),Sopron (6),Pestszentimre (6),Balassagyarmat (6),Dunakeszi (6),Szeged (6),Siklós (6),Ipolyszög (6),Szolnok (6),Vác (5),Kecskemét (5),Ipolyvece (5),orvos (5),könyvtáros (5),Magyarbóly (5),Csővár (5),Zomba (5),gondnok (5),Rákoskeresztúr (5),Kiskőrös (5),Hajdú-Bihar megye (5),gimnazista (5),asszisztens (5),Vecsés (5),Zánka (5),hitoktató (4),másodfelügyelő (4),Kondoros (4),énekkar (4),Nagyvázsony (4),Balatonfüred (4),Nemesleányfalu (4),könyvelő (4),Várpalota (4),hittan (4),Vanyarc (4),Csongrád megye (4),zenész (4),Ágfalva (4),Pápa (4),konfirmáció (4),Sárszentlőrinc (3),hagyomány (3),Szentantalfa (3),Fót (3),Mohács (3),postás (3),eladó (3),őstermelő (3),egyházfi (3),ELTE (3),Székesfehérvár (3),buszsofőr (3),óvodapedagógus (3),Felsőpetény (3),gépészmérnök (3),kereskedő (3),Göd (3),Nemeskér (3),mérnök (3),történész (2),fazekas (2),szakács (2),Vácegres (2),fodrász (2),intézményvezető (2),Sárospatak (2),Monok (2),gyógypedagógus (2),építőmérnök (2),Rákoscsaba (2), (2),Ózd (2),Pálfa (2),Váckisújfalu (2),konfirmandus (2),lelkész (2),közgazdász (2),Láthatóan evangélikus (2),Lovászpatona (2),Szélrózsa (2),gyermeknevelő (2),néptánc (2),Somogy megye (2),zongoratanár (2),üzletvezető (2),építész (2),Balatonakali (2),Beremend (2),imádság (2),Szécsény (2),szoftverfejlesztő (2),láthatóan evangélikus (2),gyülekezeti felügyelő (2),család (2),Diósgyőr-Vasgyár (2),Penc (2),gyógyszerész (2),Harta (2),Kisdörgicse (2),rendőr (2),programozó (2),Sopronbánfalva (2),Dörgicse (2),Kétbodony (2),Páhi (2),Felsőnána (2),Dunatetétlen (2),borász (2),cukrász (2),Harka (2),teológushallgató (2),keresztelő (2),gazdasági ügyintéző (1),kutató (1),háztartásbéli (1),Podmaniczky János Evangélikus Iskola és Óvoda (1),nyomdász (1),vegyész (1),énektanár (1), Bács-Kiskun megye (1),vendéglátós (1),Erdőhorváti (1),docens (1),bányamentő (1),Kismányok (1),bányász (1),informatikus (1),Pestszentlőrinc (1),szőlész (1),gondok (1),nyudíjas (1),Sátoraljaújhely (1),Mende (1),dizájnmenedzser (1),falugondnok (1),Rákospalota (1),templomdíszítés (1),Tokaj (1),informatikai tanácsadó (1),Zala megye (1),XVI. kerület (1),üzletkötő (1),imaközösség (1),élelmiszer-eladó (1),munkajogász (1),vadász (1),Lenti (1),felebbviteli főügyész (1),elektrotechnikus (1),tesztautomatizáló mérnök (1),cserkész (1),mentálhigiénés szakember (1),biogazdaság (1),állattartó (1),Borsodnádasd (1),Mogyoród (1),építésivasalat-gyártó (1),gyülekezeti és temetői gondnok (1),művelődésszervező (1),szolfézstanár (1),Pákozd (1),Sárbogárd (1),angoltanár (1),énekkari tag (1),tervezőgrafikus (1),polgárőr (1),nevelőszülő (1),Putnok (1),személyzeti ügyintéző (1),épületüvegező (1),MTA (1),hidrobiológus (1),Kaskantyú (1),Csömör (1),alpolgármester (1),Galgagyörk (1),gépész (1),gyülekezeti másodjegyző (1),Hidas (1),biológus (1), IT-tanácsadó (1),énekkari taglogopédus (1),angol–magyar szakos egyetemi hallgató (1),egészségügy (1),közfoglalkoztatott (1),cigánymisszió (1),Sátor Suli (1),zöldségkereskedő (1),osztályvezető (1),Semmelweis Egyetem (1),Acsa (1),Nagydorog (1),egyetemi hallgató (1),vegyészmérnök (1),darukezelő (1),Patvarc (1),logopédus (1),tisztviselő (1),gazdasági referens (1),tűzoltó (1),költő (1),élelmezésvezető (1),házaspár (1),gyűjteményvezető (1),levéltár (1),Bikács (1),Tét (1),recepciós (1),Gyomaendrőd (1),dajka (1),Líceum (1),gyülekezeti pénztáros (1),hittantanár (1),köztisztviselő (1),énekkarvezető (1),állatorvos (1),jogász (1),Kazincbarcika (1),szerelő (1),webszerkesztő (1),szociális munkás (1),anyakönyvvezető (1),nővér (1),mezőgazdász (1),Fancsal (1),óvoda (1),esztergályos (1),szakmunkás (1),Veszprém (1),Nagymányok (1),ács (1),nefrológus (1),varrónő (1),távközléstechnikus (1),házasság (1),Fehérvárcsurgó (1),Csót (1),kozmetikus (1),Vöröstó (1),kesztyűs (1),fejlesztőmérnök (1),zenetanár (1),laboráns (1),Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium (1),irodavezető (1),villamosmérnök (1),pszichopedagógus (1),népszokás (1),népviselet (1),Békéscsaba (1),Porrogszentkirály (1),Balatonszárszó (1),evangélikus motoros (1),futó (1),Szügy (1),sportoló (1),kórus (1),litográfus (1),képnyomtató (1),építészmérnök (1),Alsószeli (1),főorvos (1),gasztroenterológus (1),polgármester (1),Pilisszentlászló (1),gyógytornász (1),hentes (1),bölcsőde (1),ápolónő (1),takarító (1),harangozó (1),építőipar (1),gyermekotthon (1),gyógyszertári asszisztens (1),Mezőtúr (1),Győr (1),Péterfy (1),ügyintéző (1),aranyműves (1),EPSZTI (1),rendszergazda (1),lakberendező (1),agrármérnök (1),nevelő (1),földművelő (1),Budakeszi (1),munkavédelmi munkatárs (1),karmester (1),Kiskunhalas (1)

Imádságos élet

Boza Jánosné, Rózsika néni – nyugalmazott szakács (Borsodnádasd)

Még az első bécsi döntés előtt, 1937-ben születtem a ma már ismét Szlovákiához tartozó Ardón; szlovákul Ardovo. Ott is kereszteltek. Ez olyannyira evangélikus település volt, hogy lényegében csak édesapám volt más felekezethez tartozó. 1939-ben költöztünk Borsodnádasdra. Szüleim gondolkodtak rajta, hogy visszaköltözzünk-e szülőfalumba, de a bizonytalan politikai légkör miatt nem mertek elindulni. Mint kiderült, jól tették. Sokakat telepítettek át lakosságcsere címén távoli településekre. Mi legalább a közelben maradtunk.

Reggel imádsággal ébredek. Elmondom az Apostoli hitvallást, a Miatyánkot, a reggeli imát, majd a Bibliát olvasom. Napközben is hálát adok, és lefekvésnél is Istenhez fordulok.

Bár nem akarunk bűnt elkövetni, azért csak akad mit megbánnunk. De bűneinket nem csak felismerni kell, hanem az is szükséges, hogy éljünk a kegyelem ajándékával. Ezért jelent számomra sokat, hogy úrvacsorát vehetek. Utána megnyugszom, és hálát adok, mert tudom, hogy Isten kíséri az életemet.

Immáron több mint harminc éve díszítem az oltárt, harangozok, és az oltárterítőket is én varrtam. Amikor nincs istentisztelet, akkor is friss virág van az oltáron. Ha jön valaki, akkor én nyitom és zárom a templomunkat. Szeretem a gyülekezetemet, a templomomat. Ezért ezek nem feladatok a számomra, ez a szolgálat szívből jön.

Tovább

„Isten gondviselő keze átkarolja az életemet”

Szabó Katalin – könyvelő, pénztáros, presbiter, Váckisújfalu

A hatvanas évek közepén még nem volt az óvodában hittanóra. Engem is a szüleim tanítottak meg az imádságra. Édesanyám sokszor elvitt a templomba, onnan őrzöm azt a csodálatos élményt, amit a gyülekezeti közösségben éltem át. Acsán, ahol felnőttem, nagyon nagy templom van, akkor még tele volt hívekkel. Nemcsak zengett az ének, hanem az egész közösség szívből énekelt. Én még olvasni sem tudtam, csak az arcokat figyeltem. Mindenkinek megváltozott, kitisztult az arca éneklés közben. Akkor éreztem úgy, hogy igen, én is így szeretnék imádkozni.

Nekem is voltak lázadó éveim, de az istenhit egész életemet meghatározza. Férjem katolikus volt. Az ő családjához költözve tiszteletből és szeretetből közel húsz éven keresztül római katolikus misékre jártam. Szerettem a családommal együtt templomba járni, azt is tudtam, hogy a miséken fejet hajtok Isten előtt. Éreztem, hogy Isten gondviselő keze átkarolja az életemet, mégsem sikerült a gyülekezet részévé válnom. Amikor lányomnak evangélikus udvarlója lett, a nászasszonyom hívott, hogy menjek el vele az evangélikus templomba. Amikor bejöttem a templomunkba, akkor éreztem, hogy hazaérkeztem, itthon vagyok!

Nagy megtiszteltetés, hogy a gyülekezet felkért presbiternek, majd pénztárosnak is. Úgy érzem, hogy ezekkel a szolgálatokkal segíteni tudom a közösségemet.

Tovább

Tegyünk a dolgokért, és adjunk hálát!

mérnök közgazdász  IT-tanácsadó presbiter Dunakeszi Pest megye

Sándor Balázs – mérnök, közgazdász, IT-tanácsadó, presbiter, Dunakeszi 

Három gyermek édesapjaként állítom, hogy a gyermekvállalástól kezdve sokkal közelebb kerülnek fontos kérdések az emberhez, mint korábban. Jobban fókuszálunk egyrészt a mikrokörnyezetünkre, másrészt több időnk lesz arra, hogy hálát adjunk például azért, hogy mindenki egészséges. Feleségemmel együtt komolyan vesszük, hogy vallásos nevelésben és hívő légkörben nevelkedjenek a gyermekeink, ugyanakkor szabadságot és leendő választási lehetőséget is kívánunk a számukra biztosítani.

Hozzám is közel áll nagyapám szemlélete: tegyünk a dolgokért, és adjunk hálát. „...aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára” – szól a sokszor eszembe jutó, konfirmáción kapott igeszakaszom (Fil 1,6b). Ez meghatároz engem, ezt a jót keresem a világban és magamban is.

Az úrvacsora olyan megtisztulás, amikor az ember bűnbocsánatot kap, és élvezheti Isten kegyelmét és szeretetét. Rendszeresen élek ezzel az ajándékkal, mert tudom, hogy még akkor is, ha padlót fogtam, vagy olyan kihívás előtt állok, amihez szükséges az összes energiám, van hova nyúlnom. Örömet és erőt ad. Ez a kegyelem.

Tovább

Evangélikusnak lenni: családban lenni

Endreffy Máté – evangélikus lelkész, Soltvadkert

Számomra az evangélikusság vér szerinti és nem vér szerinti értelemben is a családot jelenti. Felmenőim között több lelkész van. Ezenkívül ez egy olyan közösség, amelynek számos barátot köszönhetek. Gyermekkori gyülekezeti társaim közül többekkel ma is tartom a kapcsolatot. Jó megélni, hogy velük nemcsak a barátság, hanem Isten is összeköt minket. Összetart bennünket, hogy egy célért, Istenért vagyunk együtt.

Vallom, hogy ma, a 21. században evangélikus lelkésznek lenni ugyanazt jelenti, mint évszázadokkal ezelőtt: tisztán és igazan hirdetni az evangéliumot az embereknek. Ez a feladat Jézus Krisztus mennybemenetele és a Szentlélek kitöltése óta ugyanaz. Természetesen az emberek megszólításának, gyülekezetbe hívásának a lehetőségei változnak, erre mindig keressük a megoldásokat, de az alap ugyanaz marad.

Látom, és számos korombéli ismerőstől hallom, hogy korunk egyre kritikusabb az egyházzal szemben. Számukra azt képviselem, hogy Isten igéjére kell a hangsúlyt tenni, és nem az emberi hibákra. El szoktam mondani, hogy nem Isten követte el a hibákat, hanem egyes emberek. Nem Isten vonható felelősségre az ember hibáiért, hanem éppen ő az, aki képes arra, hogy megbocsásson.

Tovább

Járjunk az Isten útján!

Kiskőrös nyugdíjas Bács-Kiskun megye

Kuti Pálné Benyik Zsuzsanna nyugdíjas, Kiskőrös

Kisgyermekkoromtól az evangélikus egyházhoz tartozom. Fiatalon, nyolcévesen lettem árva, de ez sem tántorított el attól, hogy higgyek az Úrban. Egész életemben Jézus Krisztus nyomdokában próbálok járni, élni. Hiszem, hogy nemcsak bibliai igékkel, hanem a saját életünkkel is hirdetnünk kell, hogy Jézus követői vagyunk. Ehhez nagyon fontos, hogy alázatosak legyünk, hogy ne a mi döntéseink, hanem az Úr akarata érvényesüljön az életünkben. Jézus megmosta a tanítványai lábát – amikor gőgösek vagyunk, akkor jó lenne látnunk, hogy Urunk milyen alázatos tudott lenni.

Sok szenvedést, rengeteg terhet kaptam az életben. Arra kértem mindig a Jóistent, hogy ha terhet mér rám, akkor adja a segítséget is, hogy a nehézséget el tudjam viselni. A megbocsátás gyakorlása ezért is nagyon fontos. Hajlandónak kell lennünk a megbocsátásra – sajnos ez nagyon hiányzik a mi időnkben…

Idén töltöm be a nyolcvanadik évemet, de két hektár szőlőt még ma is gondozni tudok. Én a saját erőmből semmire sem lennék képes, de az Isten által sok mindent ma is meg tudok még tenni. Vallom, hogy akkor élünk jól, ha nem a magunkét keressük, hanem Isten dicsőségéért igyekszünk élni. Amennyiben a Jóisten útján járunk, akkor sok mindent megkapunk ahhoz, hogy teljes lehessen az életünk.

Tovább

Ápoljuk és továbbadjuk az értékeinket

Kiskőrös diák népviselet népszokás Bács-Kiskun megye Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium

Kuti Zsuzsa Luca – a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium végzős diákja, Kiskőrös

Kiskőrösiként aktív tagja vagyok a helyi gyülekezetnek. Nagyon sok fontos élményem van innen, talán a legmeghatározóbb, amikor karácsonykor cserkészként viszem a betlehemi lángot. A gyülekezetben ismerjük egymást, ilyenkor mindenki rám mosolyog, nagyon nagy szeretetet, a közösség örömét élem ekkor meg.

A hagyomány tisztelete már óvodáskoromban kialakult bennem. Az óvodában kezdtem a néptánccal ismerkedni, aztán első osztályos koromtól – kisebb-nagyobb megszakításokkal – egyre komolyabb szenvedély lett az életemben. Most kiskőrösi szlovák hétköznapi népviselet van rajtam. Élvezem az öltözködés minden pillanatát, külön figyelek az apró részletekre is, hogy minden megfelelően álljon rajtam. Nagymamámnak van egy bácskai ünneplőse, azt is felvettem már. Azt nagyobb gonddal viselem, hiszen abban számomra nemcsak a hagyomány, de nagymamám és általa családom öröksége is megjelenik. A népi kultúra ápolását csak szeretettel lehet művelni, aki nem úgy teszi, azon egyből meglátják.

Tovább

Aki énekel, az kétszeresen imádkozik

Gerhát László – zongoratanár, karmester, Kecskemét

„Aki énekel, az kétszeresen imádkozik” – fogalmazta Augustinus. Ehhez próbálom magamat is tartani. Szüleim zenei közegben neveltek, ez legalább olyan meghatározó, mint az életem vallási vonatkozása. Egy időben a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség kórusát is vezettem. Később hangszeres lettem, amiből kiteljesedést a karmesteri zenei szolgálat jelentett.

Az istenközeli állapotot nagyon segíti, ha az ember egy nem beszélt nyelvvel, az énekléssel lép kapcsolatba az Úristennel. A zenével való nagyon szoros kapcsolat azt a fajta harmóniát erősíti, melynek az alapja az istenhit.

Úgy érzem, hogy a hitért való megküzdés napi szinten jelen kell hogy legyen az ember életében. Ezt sokan kishitűségnek nevezik, én inkább önismeretnek és olyan gyakorlatnak, mely segít abban, hogy ne tudjon az ember hite megbillenni.

Hálát adok az Istennek és a családomnak, hogy megkaptam azt a lehetőséget, hogy beleszülethettem egy nagyon erős hitállapotba, mely mindig erős maradt. Utóbbi nem az én érdemem, hanem a Jóisten ajándéka. Olyan emberek vettek és vesznek körül a családból, munkából és gyülekezetből, hogy az egy nyugodt hitet biztosít nekem.

Tovább

Isten stabil pontként ott van mellettem

Ittzés Ádám – könyvtáros, történész, Kecskemét

Az istenhitet ajándéknak tartom. Tudom, hogy nem mindenki tud hinni. Én inkább úgy érzem, nem tudok nem hinni. Hiszem, hogy nem magunk és nem magunkért vagyunk a világban, hanem van valaki fölöttünk álló, akitől kaptuk az életünket, másrészt mindent, amink van, harmadrészt hozzá mindig fordulhatunk. Más kérdés, hogy ki-ki mennyire veszi komolyan ezt a kapaszkodót. Magam is többször esem abba a hibába, hogy akkor fordulok Istenhez, ha baj van…

Rendszeresen járok úszni, viszont mozgássérült lévén csak felügyelettel tudok úszni. Egyedül úszom, de a segítőmnek mindig olyan távolságban kell lennie, hogy ha nem tudnék magamtól feljönni a víz alól, akkor bele tudjak kapaszkodni, így nem süllyedek el. Ha nincs semmilyen zavaró körülmény, akkor általában nincsen gond, de ha valamitől megijedek, akkor szükségem van erre a segítségre. Valahogy így van ez a hitélettel is: Isten stabil pontként ott van mellettem, figyel rám és bármikor belekapaszkodhatok.

Tovább

Aki visszatalált az Úrhoz

Komlódiné Alföldi Erzsébet – közgazdász, könyvelő, Kecskemét

Mára az evangélikus lét beköltözött a mindennapjaimba, a szóhasználatomba, befolyásolja az embertársaimhoz fűződő viszonyomat. Tradicionális evangélikusból láthatóan evangélikus lettem.

Apostagon születtem, ott kereszteltek meg, ott jártam hitoktatásra, és ott is konfirmáltam. Középiskolás koromban a fővárosba kerültem, elhagyva az otthoni környezetet és a gyülekezetemet. Abban az időben sem a kor, sem az iskola szellemisége nem ösztönzött arra, hogy vallásom gyakorlásához gyülekezetet keressek. Hosszú időre, majd negyven évre eltávolodtam az evangélikus egyháztól és talán Istentől is. A lelkészünk szokta mondani, hogy jól csak visszafelé tudunk látni. Így vagyok ezzel én is, ezért tudom, hogy Isten viszont egyetlen percre sem távolodott el tőlem.

2006-ban egy Hegyi beszéd CD meghallgatását követően elmentem istentiszteletre. Boldogan fedeztem fel, hogy ismerem a liturgiát, tudom az énekeket, itthon vagyok. Szeretem az egyházamat, a gyülekezetemet, evangélikus testvéreimet. Nem is tudom, hogyan tudtam olyan hosszú ideig nélkülük élni.

Tovább

Akinek átszövi az életét a szeretet

Oroszné Tornyai Lilla – kántor, zenetanár, Kecskemét

Hívő családban nevelkedtem, az Isten igéje fontos volt a szüleim számára. Tizennyolc éves koromtól napjainkig sok segítséget, vezetést kaptam evangélikus lelkészektől, gyülekezeti tagoktól. Az Úr személyes vezetése nagyon sokszor az Útmutató kijelölt igéi által ér utol. Sok áldást kaptam a piliscsabai csendesnapok alkalmával.

Hatékonynak érzem a szép evangélikus énekek megszólaltatását az istentiszteleteken, és hogy minden versszakkal végigénekeljük ezeket az imádságokat. Ilyenkor van idő átélni a szöveg és a dallam üzenetét.

Azt az örömhírt, hogy Jézus halála és feltámadása számomra is az örök élet reménységét jelenti, jó hallani lelkészeinktől. Sorsfordító igém így szól: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.” (Jn 5,25)

Tovább

Jó a családias egyházban lenni

Bács-Kiskun megye Kecskemét diák gimnazista

Lehoczky Kinga – gimnazista, Kecskemét

Az egyház szerintem elfogadó, nyitott és családias. Krisztus biztos pont az életemben. Bármi változhat, de számomra Isten mindig ott lesz. Tudom, hogy az Úr mindig figyel rám, neki mindig fontos leszek, hozzá mindig odafordulhatok.

Az evangélikus gyülekezet nagyon családias, otthonosan érzem itt magam. Ha bármi problémám vagy kérdésem van, akkor bárkihez odamehetek, és nem utasítanak el.

Most abban a korban vagyok, hogy mindent meg szeretnék ismerni. Szükségem van az élettapasztalatra. Nagyon sokféle ember jár a gyülekezetbe, ők valóban tágítják a látókörömet.

Amikor konfirmandus voltam, akkor az istentiszteleten igét olvastam fel, most a kisgyermekek táboroztatásában szoktam segíteni. Ezek az alkalmak azért fontosak nekem, mert egy kicsit én is megmutathatom és átadhatom a hitemet. Orvos szeretnék lenni, úgy érzem, hogy ezáltal segíthetek majd a társadalomnak.

Tovább

Isten teremtményei vagyunk!

Mohács Baranya megye nyugdíjas tanító tanár

Keszthelyi Jánosné Kati néni – nyugdíjas tanító, Mohács

A pedagógusi szolgálatról mindig Reményik Sándor verse jut az eszembe, aki azt mondja, hogy mindenkiben egy istenarc van elrejtve. Amikor valaki gyermekekkel dolgozik, akkor mindig a szeme előtt kell hogy tartsa, hogy a felnövekvő nemzedék minden tagját Isten teremtette. Igyekeztem úgy nevelni, hogy ezt a nehéz helyzetekben is mindig éreztessem.

Az életem nagyon fontos kapaszkodója, hogy hiszek Istenben. Amikor öröm ér, vagy ha probléma van körülöttem, akkor mindig megnyugvást és biztonságot ad az Úrral való kapcsolatom.

Különös csoda, amikor úgy vehetek úrvacsorát, hogy testvéremen és férjemen túl gyermekeim és unokáim is ott vannak az oltár előtt. Hiszem, hogy az úrvacsorában megkapom a feloldozást, ezért mindig megkönnyebbülést érzek. Öröm, hogy itt, Mohácson szinte az egész gyülekezet él az úrvacsorában rejlő kegyelmi szeretet szabadságával.

Tovább

Evangélikusként felelősek vagyunk a környezetünkért

pedagógus Bikács Tolna megye

Konczné Kasos Erika – pedagógus, Bikács

A nőegylet segítségével a helyi környezetünkért rengeteget tudunk tenni. Épületeket, sírokat újítunk fel, közösségi rendezvényeket szervezünk. Azt vallom, hogy minden településen egy összetartó, jó közösség tud értéket teremteni. Mi erre törekszünk! Településünk egy nagyon gazdag sváb evangélikus település volt, meghatározó lelki élete volt a községnek. Ha hagyjuk, hogy mindez elfogyjon, akkor nagy hibát követünk el. Igyekszünk a jó mellé odaállni, a lelki életet megerősíteni, a múlt értékeit megőrizni és a jelen közösségét összefogni.

Engem az Úr mindig a jó útra terelgetett, megmutatta a helyes utat. Úgy érzem, hogy eddigi életemben még a nehézségek idején is a tenyerén hordott a Jóisten. Nem a kesergésben hiszek, hanem abban, hogy magunkat és társainkat a pozitív, megerősítő és előrevivő gondolatokkal lehet ösztönözni.

Az imádság számomra lelki kikapcsolódás. Esténként elolvasom az Útmutatót, átgondolom, hogy mit üzen nekem az ige és igyekszem ennek megfelelően élni.

Tovább

Az Úr csodásan működik

Mohács Baranya megye szakács

Horváth Lászlóné Kati néni – nyugalmazott szakács, Mohács

Felmenőim Németországból származnak, nagy evangélikus család voltunk. Szüleimnek köszönhetően gyermekkorom óta egyházi nevelésben részesültem. A gyülekezet, a hit nagyon fontos része az életemnek. Istentiszteletre, bibliaórára, lényegében minden gyülekezeti rendezvényre örömmel járok.

A templomban, az istentiszteleten Isten jelenlétét érzem. Amikor ott vagyok, akkor minden terhem elszáll, örömet és megnyugvást élek át. Olyan jó lenne, ha ezt a fiatalok is megéreznék, mert az Úrra lehet támaszkodni.

Az istentiszteletet nagyon szeretem. Különösen fontos számomra az igehirdetés. Nagyon sok mindenre ugyanis magyarázatot kapok, közelebb kerülök a Biblia üzenetéhez. „Az Úr csodásan működik” kezdetű ének az egyik kedvencem, mert az igazságot a felszínre hozza.

Tovább

Énekben és odafordulásban is szolgálni

Soltvadkert Bács-Kiskun megye énekkar óvónő

Köhlerné Schiszler Ágnes – óvónő, Soltvadkert

Szüleim fontosnak tartották, hogy újszülött gyermekként elvigyenek az evangélikus templomba és megkapjam a keresztséget. Én azóta vallom, hogy keresztény, azon belül is evangélikus vagyok.

Hitvalló evangélikus családban születtem, itt, a soltvadkerti templomban konfirmáltam. Itt kötöttem házasságot, és két gyermekem is itt kapta meg a keresztség szentségét.

Ha az Úristen valakit megajándékoz egy szép énekhanggal, akkor azt a talentumot nem elásnia kell, hanem mások javára fordítani. Ezért aztán negyven éve vagyok az énekkarnak szolgáló tagja. Számomra az éneklés sokszor többet jelent a mondott imádságnál. Azt érzem, hogy nagyon közel röpít Istenhez és olyan lelki töltekezést ad, ami kihat a munkámra, a családi életemre és a felebarátom iránti küldetésemre is.

Vallom a hétköznapi kereszténységet: amit hallok a templomban, az egy olyan útra bocsátás, amit a hétköznapokban, a felebarátom felé történő szolgálatban tudok kiteljesíteni. Ezért fontos, hogy észrevegyem magam körül azokat az embereket, akik szükséget szenvednek, akiknek bármilyen módon szolgálhatok.

Tovább

Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját

Soltvadkert óvoda óvónő Bács-Kiskun megye

Lakatosné Hachbold Éva – óvodavezető, Soltvadkert

Számomra az evangélikusság a hivatásban, a küldetésben és a misszióban összegződik. Mindez visszavezethető gyökereimre, ugyanis erős hitű családból származom. Korábban a gyermekeimtől kaptam egy könyvet: Egy élet a kezedben – ez volt a címe. Vallom, hogy nekünk is életek vannak a kezünkben. Ezért is fontos a hivatástudat és a küldetés: a gyermekeink olyan értékrenddel kell, hogy töltekezzenek, melyre méltán építhet majd a gyülekezetünk.

Óvodavezetőként a munka szót kevésbé használom, mert hiszem, hogy mi elhívatottak vagyunk, így szolgálatként élem meg a rám bízott gyermekek oktató-nevelő munkáját. Hivatásnak azért nevezném még, mert úgy érzem, hogy az Istenhez kötődő hűség meghatározza az egész életemet. Életem igéje is ehhez köthető: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10b) Gyermekként még nem igazán értettem, de amikor a házasságkötésemkor is ez az ige hangzott el, akkor rájöttem, hogy nem csak a családomhoz, hanem a gyülekezetemhez és az egyházamhoz is hűnek kell lennem. Ezt küldetésként élem meg, amit óvodai szolgálatom során hivatásként igyekszem gyakorolni.

Tovább

A gyermekek nevelése a jövő formálása

Bács-Kiskun megye Soltvadkert óvónő

Fejesné Szarka Rita – óvónő, Soltvadkert

Én már pici gyermekkorom óta aktív látogatója vagyok az evangélikus istentiszteleteknek. Akkor még a nagypapámmal érkeztem, aki oszlopos tagja volt az itteni gyülekezetnek. Azóta már van két gyönyörű lányom, most már ők kísérnek el hetente a templomba. Neveltetésemből és hitemből fakadóan fontos számomra a gyülekezetbe járás, valamint az is, hogy a hit örömét továbbadjam a rám bízottaknak.

Húsz éve dolgozom a soltvadkerti evangélikus óvodában. Azt gondolom, hogy nagyon fontos a munkánk, mert a gyermekek nevelése nemcsak az iskolára való felkészítésben merül ki, hanem a keresztyén hit elmélyítésében is.

Azáltal, hogy gyermekeket nevelünk, egy kicsit a jövőt is formáljuk, ami nagyon nagy felelősség. Társadalmunkban sajnos egyre jobban hiányoznak a keresztény értékek, így az alázat, az önzetlenség, a szeretet, a megbocsátás vagy a segítőkészség. Ha ezeket a jézusi, keresztyén magokat el tudjuk ültetni a gyermekekben, akkor azt mondom, hogy egy kicsit javíthatunk a világon.

Tovább

A kántori szolgálat számomra egyszerre öröm és elhivatottság

Harta Bács-Kiskun megye eladó

Róth Gábor – bolti eladó, kántor, Harta

Számomra az egyház és a gyülekezet nem csak a vasárnapok, hanem a mindennapjaim része. Nekem fontos a hovatartozás, a közösség, azon belül is büszkén mondom, hogy életem alapvető része, hogy az evangélikus gyülekezethez tartozom.

Nagybátyám, Róth Márton, is orgonista volt, én is a gyülekezet kántora lettem. Kiskoromban is megfogott az egyházi zene, a szép énekeink, koráljaink. Elmentem a fóti kántorképzőbe, ott tanultam meg orgonálni.

A korombéliek közül sokan ódzkodnak az egyházi zenétől, de ha jobban körülnézünk, akkor látjuk, hogy nagyon sok fiatal ma is szereti az igényes egyházzenét. A fóti nyári tanfolyamokon is évente három telt házas turnus indul, ez is jelzi, hogy van igény a kántori szolgálatra.

„Aki énekel, az kétszeresen imádkozik” – fogalmazza Augustinus. Én vallom, hogy ez az orgonálásra is igaz. A kántori szolgálat számomra egyszerre öröm és elhivatottság, úgy érzem, hogy ezzel Istennek adok hálát és a közösségnek szolgálok.

Tovább

Aki hisz és megéli az ökumenét

Bács-Kiskun megye Dunatetétlen nyugdíjas

Kriskó Sándorné – nyugdíjas, Dunatetétlen

Az embernek valahova tartoznia kell. Nagyszüleim, szüleim is nagyon vallásosak voltak, én úgy nőttem fel, hogy azt láttam, az Istenbe vetett hit összetartja a családot és a közösséget. Evangélikus gyülekezetbe születtem. Kiskoromban katolikus iskolába jártam. Abban az időben ez csak úgy volt lehetséges, ha magam is a katolikus templomba járok. Így tizenhét éves koromig áldoztam, bérmálkoztam. Ez számomra nem volt gond. 1950-ben házasodtam meg, akkor már az evangélikus templomban. Onnantól kezdve ismét az evangélikus közösség tagja vagyok.

Örömmel mondom: akár evangélikus, akár katolikus templomba megyek, mindkettőben otthon érzem magam. Szívesen meghallgatok bármilyen istentiszteletet. Egy Istent imádunk! Nincsen értelme a különbségek miatt egymástól távol lenni, sokkal inkább a közös Úrra kell tekintenünk.

Gyermekeim is konfirmáltak, úrvacsorát vesznek. Ők is gyakorolják a hitüket, sőt, hitben nevelik az unokáimat is. Mikor nálam összejön a család, nincs olyan alkalom, hogy a Biblia üzenete ne kerülne szóba.

Tovább

Van örök kincsünk!

Bács-Kiskun megye Soltvadkert cukrász

Suhajda Krisztiánné Szervánszky Judit – cukrász, Soltvadkert

Büszkén mondom, hogy tősgyökeres soltvadkerti evangélikus vagyok! Az evangélikusság számomra azt jelenti, hogy a Szentírásra támaszkodva kiállni dolgokért, példát mutatni, egyenesen élni. Ehhez felmenőimtől kaptam az alapokat. Gyönyörű gyermekkorom volt, rengeteg bölcsességet kaptam a szüleimtől. Büszke vagyok rájuk, hogy becsületes életet éltek, és példát mutattak nekünk, hogy milyen életet éljünk.

A közösségben nagyon szeretem, hogy egy irányba tudunk menni. Ha a gyülekezetben valaki kigondol valamit, akkor nagyon jól össze tudunk dolgozni, hogy a jó, a segítő dolgok valóra váljanak. Ma kevés a segítőkészség, ezért is öröm számomra, hogy ezt az érzést a gyülekezetben mégis megélhetem.

Fontosnak tartom, hogy az embernek legyen hite. Gyermekeimmel rendszeresen járunk templomba, Csenge, Kincső és Zselyke evangélikus óvodába, iskolába járnak.

Azt hiszem, hogy a családnál és keresztény értékeknél nincs fontosabb. Ez kincs, egy hatalmas érték! Ez összetart, erőt ad, megerősít.

Tovább

A másik vallását becsüld meg, a magadét pedig tartsd meg

Nemeskér nyugdíjas ács

Takács Ernő – nyugdíjas ács, Nemeskér

Olyan templomban nevelkedtem, ahol csodálatos ácsmunkák vannak. Az itteni templomoszlopok tölgyből készültek. A fával való foglalkozás az egyik legszebb mesterség, olyan, mint az imádság. A fával csak szívvel lehet dolgozni.

Bognárként nem sokat tudtam tevékenykedni, mert megalakultak a termelőszövetkezetek, s akkor már erre a szakmára nem volt szükség. Ács voltam. Szerettem odafigyelni a részletekre, a mívességre.

Engem Nemeskéren kereszteltek. Fiatalon is nagyon szerettem a templomba menni. Ifjú koromban is nagyon sokat számított nekem a gyülekezeti közösség, de most, idősebb koromban érzem át igazán, hogy mit jelent az Isten házában imádkozni. Megjegyzem: mindig jó volt Isten igéjét hallgatni. Amikor a templomba betérek, átgondolom az egész hetemet, számot adok arról, hogy mit végeztem, és hálát adok a mögöttem lévő feladatokért.

Édesapám azt mondta, hogy „a másik vallását becsüld meg, a magadét pedig tartsd meg”. Mindig ez volt bennem, s így közelítettem másokhoz is. Igyekszem ezt nap mint nap megélni.

Tovább

Képviselni és átadni az örömhírt

tisztviselő Mohács Baranya megye család

Józsa-Dénes Zsolt – állami tisztviselő, Mohács

Keresztyénnek vallom magam, azon belül is evangélikusnak. Ebből az egyik legfontosabb üzenet számomra, hogy a keresztyén ember örömhír-hordozó.

Hiszek abban, hogy a mindennapi életünk vonalvezetése a hitünkből, Krisztusból származhat. Ezt igyekszem a családi életben, a gyermekeimmel kapcsolatban, a munkám végzése során és a hétköznapokban is megélni. Ez igen nagy felelősség, viszont annál nagyobb lehetőség is.

Legidősebb gyermekem 21 éves, a középső 18, a legfiatalabb 11. A gyermeknevelés sok vívódása között szeretném remélni, hogy feleségemmel együtt eléjük tudjuk tárni azt, amit mi is példaként kaptunk a családunktól. Remélem, hogy ezt az örökséget tovább tudjuk adni. Nagyon sokféle a világunk, rengeteg hatás, információ ér minket. Tudom, hogy nem mindig jó az eszköztárunk, és megesik, hogy ügyetlenül kezeljük a generációs kérdéseket, de azért igyekszünk, hogy amiben csak lehet, jó döntéseket hozzunk.

Számunkra fontos, hogy amikor lehetséges, akkor részt vegyünk a gyülekezeti alkalmakon. Családi beszélgetésekben is igyekszünk átadni azt, hogy miért fontos számunkra a hit.

Tovább

Örvendezek az Úrban

Kiskőrös Bács-Kiskun megye

Kiss István Dezső – nyugdíjas, Kiskőrös

Egy éve keresztelkedtem meg. Megözvegyültem és Istenhez fordultam, mert belső kényszert éreztem Isten megismerésére. Ekkor szomorúságomban átölelt az Úr. Olvastam, hogy „aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül”. Azt mondtam: én már hiszek, de még nem vagyok megkeresztelve. Többször is beszélgettünk Lupták György lelkész úrral. Megtörtént a keresztelés, és azóta itt örvendezek az Úrban. Az úrvacsorai testvéri közösség nagyon fontos nekem. Az a szeretet, amivel Isten átölelt olyan nagy, hogy mióta hiszek, nem tudok haragudni.

Az Istennel és a gyülekezettel való közösséget hasonlónak tekintem a családi közösséggel. Ez azt jelenti, hogy szeretetteljes, családias közösséget alkotunk az Úr Jézus Krisztusban való hitben. A Szentírás szerint, ha szeretetben vagyunk, akkor Jézusban vagyunk. A valóságos közösség az, amikor valóban közös az életünk, tudunk egymásról, megtartjuk egymást. Az első keresztények olyan közösséget alkottak, ami egészen máig hat. Ma is hasonló példaképnek kell lenni.

Tovább

A hit összeköt és közösséget formál

Soltvadkert programozó Bács-Kiskun megye

Gangl Zsolt – programozó, Soltvadkert

Nekem természetes, hogy evangélikus vagyok. Evangélikus óvodába és iskolába jártam, részt vettem keresztény táborokban. Ezek mind „jól” hatottak rám. A Luther-otthonban is laktam, az is meghatározó közösség volt a számomra. A soltvadkerti gyülekezet egy baráti közösség is. Követendő példát kaptam, jó dolog itt lenni.

Egy budapesti startup (a kifejezés a magyar gazdaságpolitikában innovatív – megújuló – mikrovállalkozást jelent – a szerk.) cégnél dolgozom. Próbálok segíteni, önkéntesként cselekedni, de egy világi cégnél nem annyira jellemző, hogy valaki bármit is kinyilvánítana magából. Ma sokan magányosak. A keresztény közösség arra is jó, hogy az ember barátokra leljen. Nekem is nagyon sok barátom van a kollégiumból, a gyülekezetből, a táborokból. Ők azok, akikre tényleg számíthatok.

A keresztény közösségben – bár nagyon különbözőek vagyunk – más dolgokkal foglalkozunk, eltérő az érdeklődésünk, mégis, a hit segítségével összekovácsolódunk. A hit összeköt és a különbözőségeket is képes felülírni!

Tovább

Aki igés lappal üzeni: Fontos vagy!

Páhi Bács-Kiskun megye

Lucza Rózsika – Páhi

A konfirmáció fontos volt nekem. Előtte a lelkésznővel – akit nagyon szeretek – készültem fel. A konfirmáción beöltöztem fehér ruhába. A várakozás örömmel töltött el. Fontos nekem, hogy én is a gyülekezet tagja vagyok, ahová nemcsak istentiszteletre járok. Édesanyám a pénztáros és a gondnok, ezért én is segítek, hogy szép virág legyen az oltáron, vagy tiszta és rendezett legyen a templom. Az istentisztelet kezdete előtt én szoktam a szószék világítását felkapcsolni. Hogy miért teszem? Mert nagyon jól érzem magam a templomban.

Szeretek otthon, az istentiszteleteken és a bibliaórákon is énekelni. Imádkozni is sokat szoktam, a Miatyánkot kívülről mondom. A templomban az első padban ülök. Szeretem a harangszót. A harangot most korszerűsítették. Szeretek színezni, rajzolni. Igés lapokat is szoktam készíteni, ezeken egy-egy rajz és egy-egy ige szerepel. Ilyenből már majdnem mindenki kapott.

Tovább
«
12