Láthatóan evangélikus

Bálint Péter – nyugdíjas, gyülekezeti felügyelő, Miskolc, Diósgyőr-Vasgyári gyülekezet

Nem az a kérdés, hogy hiszünk-e Istenben, hanem az, hogy milyen mélységben próbáljuk megtapasztalni Isten szerető jelenlétét. Jézus példát mutatott életén és számos példázaton keresztül arra, hogy bár neki van hatalma, de nem él vissza vele; hogy ő maga a szeretet. Ezt én nem csak hiszem, hanem e szerint is igyekszem élni.

Keresztelési fogadalmukat szüleim és kereszt-szüleim komolyan vették, így az evangélikus hitben neveltek. Ez a szocializmus alatt nem volt megszokott, de nálunk ez volt a természetes. Nekem már gyermekként fontos volt a gyülekezet közösségéhez tartozni, azóta ez az érzés csak erősödött bennem.

Életem során arra jöttem rá, hogy a hit mélyülése a korral és a szellemi és lelki fejlődéssel áll kapcsolatban. Úgy érzem, hogy a lelkészeim gondolatai, a Biblia tanulmányozása, az elmélyedés és imádság mind tovább mélyítették a vallásos létemet, így mára másként fogalmazok meg kérdéseket, mint ötven évvel ezelőtt.

Lászlóné Czelvikker Zsuzsa – Diósgyőr-Vasgyár

Egészségügyi területen dolgozom, így nagyon sokféle családdal találkozom. Kórházban, a sebészeti osztályon látom, hogy az emberek milyen sokat szenvednek. Ezt magamban nem egy esetben Jézus megpróbáltatásaival azonosítom. A munkámon túl megpróbálok segíteni – akár egy jó szóval, akár egy imádsággal – mindenkin, akin csak lehet. Abban bízom, hogy ha nem is sokat, de hitem által egy kicsi megnyugvást tudok adni azoknak, akik betegek.

Ha a keresztre ránézünk, a Jóistent kell látnunk benne. Hívő keresztényként mindent el kell követnünk, hogy életünkkel is minél közelebb kerüljünk Krisztushoz.

Egészen kicsi koromtól kezdve ebbe a gyülekezetbe járok. A lelkész beszéde folyamatosan feltölt, mindig viszek haza „valamit”. Gyermekemet is itt keresztelték meg, együtt is nap mint nap imádkozunk. Természetes számomra, hogy ide tartozom. Olvasom a Bibliát, járok istentiszteletre. Nekünk fontos, hogy higgyünk Istenben.