Láthatóan evangélikus

Horcsák István – óvodapedagógus, intézményvezető, presbiter, Kondoros

Konokul ateista ember voltam. Aztán felnőtt fejjel olyan dolgok történtek velem, melyek akaratom ellenére Isten szerető karjaiba sodortak. Szép lassan elmúlt az ellenállásom, kialakult bennem az igény, hogy megkeresztelkedjek, hogy többet tudjak Istenről, és hogy egy keresztény közösség tagjává váljak. 2006 óta vagyok a gyülekezet tagja.

Mindig is fontos volt számomra a helyi közösség, számos civil kezdeményezés tagja vagyok. Az evangélikus gyülekezetben sok olyan emberrel találkoztam, akik követendő példával járnak előttem. Tuska Tibor személyében nemcsak a lelkészt, hanem egy jó barátot és a helyi ügyekért elszánt embert is megismerhettem. A gyülekezetben presbiteri szolgálatot is ellátok, és tagja vagyok az evangélikus kórusnak is. Feleségem katolikus, így egyik héten a katolikus, másik héten az evangélikus templomba megyünk. Gyermekünk négyéves, fontosnak tartjuk, hogy mindkettőnk felekezetét ismerje.

Amikor a budapesti Sareptában dolgoztam, ott a szobám falán ez a felirat szerepelt: „Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne.” (Zsolt 37,5) Ezt sokáig nem vettem komolyan, de mióta teljes szívemből értem és érzem, attól kezdve az életem segítve van.

Rágyanszki Anna – földművelő, kántor, Kondoros

A kilencvenegyedik évemet betöltöttem. Én voltam Kondoros első női harangozója, majd kántora. Nekem mindent megadott az evangélikusság: hitet, szeretetet, békességet, örömöt kaptam itt! Isten kegyelmét, az ő ajándékát látom mindenben! Ő vezetett, ő tartott meg a nehézségekben is.

A földdel való munka egyben imádság is. Amikor gyermekként mentünk dolgozni, édesapám mindig megállt, és a munka előtt szlovákul imádkoztunk. Ezt a szokást később is megtartottam. Mint sokan a környéken, én is szlovák származású vagyok. Otthon a családban szlovákul beszéltünk, az iskolában már magyarul tanultunk.

Mindennap imádkozom, hálát adok Istennek, és megköszönöm az ő jóságát, szeretetét. Imádkozó élet nélkül nem lehet élni! Nekem nagy szükségem van erre. Az ő szeretete, Isten kegyelme hordoz nap mint nap engem. Én semmi vagyok, Isten a nagy, ő vezet engem.

1973 óta vagyok kántor. Az idősek otthonában a reggeli áhítatokon ma is én játszom a harmóniumon. Ez a szolgálat nekem örömöt jelent.

Varga Zoltán – épületburkoló, építőipari vállalkozó, Kondoros

A lányom evangélikus gimnáziumba jelentkezett, ott feltétel volt, hogy meg legyen keresztelve. 2008-ban gyermekeimmel együtt keresztelkedtem meg. Utána az életünkben volt egy családi törés. Azt követően egyre többet jártam a templomba. Először csak ültem a templompadban és figyeltem, majd érdekelni kezdett a Biblia. Az elhangzó tanítás segített a mindennapokban, így a hitem mélyülni kezdett. 2012-ben elmentem presbiterképzésre, abból is sokat tanultam.

Mivel építőiparban dolgozom, így a gyülekezeti munkában is megtaláltam a feladataimat. A temetőben rendeztem, amit tudtam, a templom körül is felújításokat valósítottam meg. A gyülekezet gyakorlati feladataiban veszek részt. Szeretek főzni, így a gyülekezeti alkalmakon az étel elkészítésében is aktívan közreműködök.

Jó az itteni közösséghez tartozni. Szeretem a bonyhádi kerületi missziói napokat is, ahol átélhetem, hogy mennyien tartozunk ugyanahhoz a közösséghez, de ugyanezzel a jó érzéssel töltekezve tértem haza Németországból is.

Napi szinten megbeszélem a Teremtővel az életemet, az Úrhoz fordulok a kérdéseimmel.

Harsányi Dezsőné Zsófia – gyógyszertári asszisztens, presbiter, Kondoros

Hiszem, hogy a hitünket nem csak megélni, hanem megmutatni is kell! Így a hit nem csak az ünnepnapjaim, hanem a mindennapjaim része is. Hétgyermekes családból származom. Nagyon sok nehézségünk volt, de édesapám mindig azt mondta, hogy a hit mindenen átsegít bennünket. Igaza volt! Hitemben, cselekedeteimben és beszédemben igyekszem megélni az Úr tanítását.

Az énekkarban szolgálok, az idősek otthonában rendszeresen áhítatokat tartok. Fontos számomra, hogy a hitemet át tudom adni. A kondorosi egyházközségben azon dolgozunk, hogy a kicsiktől kezdve az idősekig minél több embert meg tudjunk szólítani. Évenként bált szervezünk, családi napokat tartunk, adventi rendezvényeket szervezünk, otthont adunk iskolai rendezvényeknek. Nem csak a templomban éljük meg a hitünket, hanem az egész településen is.

Bár megözvegyültem, mégsem érzem, hogy egyedül vagyok, mert segítségem, világosságom és reményem az Úr. Hiszek a kegyelem erejében, így nincsenek félelmeim. Ezért is ez a kedvenc igém: „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsolt 27,1)

Ratkay Dorottya – felügyelő, hittantanár, Gyomaendrőd

Az evangélikus közösséghez való tartozás egyrészt megnyugvást, másrészt számtalan izgalmat, kihívást rejt magába. Megnyugvást adnak a visszanyúló gyökerek, a hovatartozás tudata, a melegszívű befogadás érzése. Az élő közösség dinamizmusa pedig sok feladatot hoz elém. Szeretem, ahogy a gyülekezet tagjain keresztül is szól hozzám a Mindenható.

A gyülekezeti munka tele van reménységgel és a jézusi gondviseléssel! A szentendrei gyülekezet hittantanáraként arra törekszem, hogy a gyermekeknek átadjak valamit mindabból amit magam is megtapasztaltam. Abban bízom, hogy egy-egy bibliai történet – amit tőlem hallottak – valóban a segítségükre lesz, és irányt mutat az életük kérdéseinél.

Bár beleszülettem az evangélikusságba, saját harcaimat nekem is meg kellett vívnom. Egészen biztos vagyok benne, hogy a családom szeretettel összetartó egysége nem jönne létre Jézus mindent átható jelenléte nélkül. Boldogság, hogy látom, hogy gyermekeimben tovább él az evangélikusság.

Knyihár Mihály – hentes, Békéscsaba

Békéscsaba összefonódik az evangélikussággal! Nem véletlenül, mert Közép-Európa egyik legnagyobb temploma itt található. Az evangélikus templom a város jelképe is.

A kolbászkészítés olyan meghatározó gyermekkori emlékem, amiért később hentes is lettem. Ma már kolbászkészítésből élek. Dedinszky Gyula evangélikus lelkész írt egy könyvet a csabai kolbászról, abból kiderül, hogy adva van a jó kolbász, meg a nagyon jó kolbász és mindenekfölött a csabai kolbász…

Nekem sohasem kellett azon gondolkodnom, hogy higgyek-e. Ez nekem természetes volt. Apukám evangélikus volt, én is az lettem, lányom és fiam is követik a vallást. Amikor tudunk, templomba megyünk, tartjuk az ünnepeket, őrizzük a hagyományokat és hiszünk Istenben.

A gyülekezeti és a családi közösség nagyon fontos. Mi gyermekkorunkban disznótorokra jártunk. Ott összegyűlt a család, amelynek apraja-nagyja együtt végezte békességben a munkát.