Láthatóan evangélikus

Magyarósi Attila – szakmunkás, Várpalota

Az én anyai ági ősöm, Kárász György, az itteni evangélikus gyülekezet egyik alapító tagja volt. Ez azért is fontos, mert onnantól kezdve családom evangélikus, így én is; már az anyaméhben templomba járó apróság voltam. Vallom, hogy egy dolog evangélikusnak születni és más dolog Krisztushoz tartozni. Nekem sikerült a Krisztushoz tartozó közösséget megélnem.

Szüleim már fiatal koromban keresztény táborokba küldtek, ott fedeztem fel, hogy az ember élete átmehet egy minőségi változáson: észrevehetem, hogy mi a bűn és mit jelent a megújult élet.

Példát jelentenek számomra a szüleim, akik azért éltek át sok nehézséget, mert a hitüket választották az elmúlt rendszerben is. A megpróbáltatások ellenére bátran és örömmel vállalták a Krisztushoz tartozást.

Feleségemmel három gyermeknek vagyunk a szülei. Igyekszünk a családon belül is közvetíteni, hogy Krisztus által élhető meg a szabad és teljes élet.

Nagyon szeretem Luther Márton életét, és elgondolkoztat, hogy mi mindent kellett megharcolnia a hitéért. Neki köszönhetjük, hogy anyanyelven olvashatjuk a Szentírást. Ez meghatározó az életemben.

Szoboszlai Szabolcs – diák, Várpalota

Jó olyan közösségben lenni, ahol sok a hívő. Ha valami zökkenő van, akkor ott ki tudnak segíteni. Korábban is hívő voltam, de az más volt. Három éve járok az EKE keresztény táboraiba. Itt sok izgalmas feladat adódott, például a hit harci túra, valamint a videós verseny, amit meg is nyertünk. Több barátot szereztem, velük sokat beszélgettünk a hitről, Istenről és még sok kérdésről. Ez a tábor volt az a pont, ahol megtörtént, hogy valóban elkezdtem Istenben hinni és azóta érzem, hogy Ő velem van.
Katolikus iskolában tanulok, de itt mindenki a saját templomába jár. Vannak osztálymisék, valamint az is jó, hogy egy héten két hittanóránk van.
Hiszek Istenben, így templomba járok, imádkozom és igyekszem, hogy a hitem a mindennapjaimban is meglátszódjon. Ezért törekszem arra, hogy kedvesebb legyek másokhoz. A többiekkel is beszélgetek Istenről. Miért jó hinni? Mert Isten nagyon sok mindenből kisegít, és ez nekem olyan fontossá vált, hogy már nem is tudom elképzelni, hogy nélküle éljek.

Borbás Károly – nyomdász, kántor, Várpalota

1930-ban születtem. Szüleimmel és öcsémmel együtt jártunk a templomba. 1949-ben megszüntették a tanítók orgonálását. Akkor megkért engem Bányai tisztelendő úr, hogy menjek el Győrbe és vegyek részt egy kántorképzésen. Szabadságom alatt kétszer is elmentem. Először egy újjal, később már rendesen orgonáltam. Egy idő után felszólítottak, hogy válasszak: vagy tovább orgonálok, vagy elbocsátanak. Ezért egy ideig kénytelen voltam abbahagyni. Édesanyámat megtanítottam a hangszeren játszani és 80 éves koráig ő is orgonált.

Az ’50-es években rendszeresen, hetente kétszer-háromszor is behívattak a pártba és kérték, hogy lépjek be közéjük. Azt mondtam: én templomba és bibliaórára járok. Ezután soha többet nem próbálkoztak a párttagsággal. Igaz, így nem lettem művezető, csak csoportvezető, de nekem az is megfelelő volt.

Számomra ma is azzal kezdődik a nap, hogy az imámat elmondom, a napi igét elolvasom. Ha valahova megyek, a Jóisten áldását kérem, este pedig megköszönöm, hogy megélhettem a napot.

Lassu Tamásné – Várpalota

A Luther-rózsa számomra mindent kifejez. Ha az ember szívében ott él a Krisztus, akkor van igazán öröm, reménység és derű. Hiszem, hogy a bennem élő Krisztus végzi azt, ami nekem nagyon fontos.

Huszonöt éve dolgozom evangélikus óvodában. Az ember arra törekszik, hogy amit Isten igéjétől kapott, azzal az örömhírrel beszéljen a gyermekekhez, a szülőkhöz, a nagyszülőkhöz. A saját erőm nagyon kevés dologra lenne elég, szükségem van Krisztusra. Őáltala igyekszem nap mint nap végezni feladataimat, munkámat.

Azon túl, hogy óvónő kollégáimmal együtt szeretettel és türelemmel fordulunk a gyermekekhez, próbáljuk megmutatni a hit útját a bibliai történetek és a napi tevékenységek segítségével. Törekszem meghallgatni az embereket. Ha látom, hogy valaki szomorú, akkor próbálom úgy megszólítani, hogy érezze: kíváncsi vagyok arra, amit mond, és mi van vele. Tudom, hogy egy mosoly, egy jóízű köszöntés nagyon sokat jelenthet.