Láthatóan evangélikus

Gerhát László – zongoratanár, karmester, Kecskemét

„Aki énekel, az kétszeresen imádkozik” – fogalmazta Augustinus. Ehhez próbálom magamat is tartani. Szüleim zenei közegben neveltek, ez legalább olyan meghatározó, mint az életem vallási vonatkozása. Egy időben a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség kórusát is vezettem. Később hangszeres lettem, amiből kiteljesedést a karmesteri zenei szolgálat jelentett.

Az istenközeli állapotot nagyon segíti, ha az ember egy nem beszélt nyelvvel, az énekléssel lép kapcsolatba az Úristennel. A zenével való nagyon szoros kapcsolat azt a fajta harmóniát erősíti, melynek az alapja az istenhit.

Úgy érzem, hogy a hitért való megküzdés napi szinten jelen kell hogy legyen az ember életében. Ezt sokan kishitűségnek nevezik, én inkább önismeretnek és olyan gyakorlatnak, mely segít abban, hogy ne tudjon az ember hite megbillenni.

Hálát adok az Istennek és a családomnak, hogy megkaptam azt a lehetőséget, hogy beleszülethettem egy nagyon erős hitállapotba, mely mindig erős maradt. Utóbbi nem az én érdemem, hanem a Jóisten ajándéka. Olyan emberek vettek és vesznek körül a családból, munkából és gyülekezetből, hogy az egy nyugodt hitet biztosít nekem.

Ittzés Ádám – könyvtáros, történész, Kecskemét

Az istenhitet ajándéknak tartom. Tudom, hogy nem mindenki tud hinni. Én inkább úgy érzem, nem tudok nem hinni. Hiszem, hogy nem magunk és nem magunkért vagyunk a világban, hanem van valaki fölöttünk álló, akitől kaptuk az életünket, másrészt mindent, amink van, harmadrészt hozzá mindig fordulhatunk. Más kérdés, hogy ki-ki mennyire veszi komolyan ezt a kapaszkodót. Magam is többször esem abba a hibába, hogy akkor fordulok Istenhez, ha baj van…

Rendszeresen járok úszni, viszont mozgássérült lévén csak felügyelettel tudok úszni. Egyedül úszom, de a segítőmnek mindig olyan távolságban kell lennie, hogy ha nem tudnék magamtól feljönni a víz alól, akkor bele tudjak kapaszkodni, így nem süllyedek el. Ha nincs semmilyen zavaró körülmény, akkor általában nincsen gond, de ha valamitől megijedek, akkor szükségem van erre a segítségre. Valahogy így van ez a hitélettel is: Isten stabil pontként ott van mellettem, figyel rám és bármikor belekapaszkodhatok.

Komlódiné Alföldi Erzsébet – közgazdász, könyvelő, Kecskemét

Mára az evangélikus lét beköltözött a mindennapjaimba, a szóhasználatomba, befolyásolja az embertársaimhoz fűződő viszonyomat. Tradicionális evangélikusból láthatóan evangélikus lettem.

Apostagon születtem, ott kereszteltek meg, ott jártam hitoktatásra, és ott is konfirmáltam. Középiskolás koromban a fővárosba kerültem, elhagyva az otthoni környezetet és a gyülekezetemet. Abban az időben sem a kor, sem az iskola szellemisége nem ösztönzött arra, hogy vallásom gyakorlásához gyülekezetet keressek. Hosszú időre, majd negyven évre eltávolodtam az evangélikus egyháztól és talán Istentől is. A lelkészünk szokta mondani, hogy jól csak visszafelé tudunk látni. Így vagyok ezzel én is, ezért tudom, hogy Isten viszont egyetlen percre sem távolodott el tőlem.

2006-ban egy Hegyi beszéd CD meghallgatását követően elmentem istentiszteletre. Boldogan fedeztem fel, hogy ismerem a liturgiát, tudom az énekeket, itthon vagyok. Szeretem az egyházamat, a gyülekezetemet, evangélikus testvéreimet. Nem is tudom, hogyan tudtam olyan hosszú ideig nélkülük élni.

Oroszné Tornyai Lilla – kántor, zenetanár, Kecskemét

Hívő családban nevelkedtem, az Isten igéje fontos volt a szüleim számára. Tizennyolc éves koromtól napjainkig sok segítséget, vezetést kaptam evangélikus lelkészektől, gyülekezeti tagoktól. Az Úr személyes vezetése nagyon sokszor az Útmutató kijelölt igéi által ér utol. Sok áldást kaptam a piliscsabai csendesnapok alkalmával.

Hatékonynak érzem a szép evangélikus énekek megszólaltatását az istentiszteleteken, és hogy minden versszakkal végigénekeljük ezeket az imádságokat. Ilyenkor van idő átélni a szöveg és a dallam üzenetét.

Azt az örömhírt, hogy Jézus halála és feltámadása számomra is az örök élet reménységét jelenti, jó hallani lelkészeinktől. Sorsfordító igém így szól: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.” (Jn 5,25)

Lehoczky Kinga – gimnazista, Kecskemét

Az egyház szerintem elfogadó, nyitott és családias. Krisztus biztos pont az életemben. Bármi változhat, de számomra Isten mindig ott lesz. Tudom, hogy az Úr mindig figyel rám, neki mindig fontos leszek, hozzá mindig odafordulhatok.

Az evangélikus gyülekezet nagyon családias, otthonosan érzem itt magam. Ha bármi problémám vagy kérdésem van, akkor bárkihez odamehetek, és nem utasítanak el.

Most abban a korban vagyok, hogy mindent meg szeretnék ismerni. Szükségem van az élettapasztalatra. Nagyon sokféle ember jár a gyülekezetbe, ők valóban tágítják a látókörömet.

Amikor konfirmandus voltam, akkor az istentiszteleten igét olvastam fel, most a kisgyermekek táboroztatásában szoktam segíteni. Ezek az alkalmak azért fontosak nekem, mert egy kicsit én is megmutathatom és átadhatom a hitemet. Orvos szeretnék lenni, úgy érzem, hogy ezáltal segíthetek majd a társadalomnak.