Rodákné Lőrik Amália – logopédus, Felsőpetény
Négy boldog gyermekünk van. Ez nagyon nagy felelősség, különösen a mindennapok nehézségei között. Próbálom őket úgy terelni Istenhez, hogy közben ne legyek erőszakos és mégis meg tudjam mutatni számukra azt az utat, amiről azt gondolom, hogy a leghelyesebb. Tudom, hogy a gyermekeim rám vannak bízva, de nem az enyémek. Ezért engedem a saját útjukat is járni, de próbálom irányítani őket. Ez legfőképpen kamaszkorban nehéz, mert a világ akkor szívja fel az egyéniségüket. A mindennapjaikba, a személyiségükbe már beleivódott, hogy keressék Isten akaratát. Az asztal körül közösen is szoktunk imádkozni és énekelni, de megesik, hogy kettesben is. Amikor ketten imádkozunk, jobban megnyílnak, előbb felvállalják, hogy mi nyomja a lelküket.
Életem során változott, hogy mit jelent nekem az imádság. Most azt jelenti, hogy őszintén elmondhatok mindent, mert tudom, hogy Isten úgy hallgat meg, ahogyan nekem arra szükségem van. Akármilyen nehézségünk támad, oda tudom vinni eléje, gyógyírt és biztonságot kapok tőle. Olyan ez, mintha letenném elé a terheimet.
Utolsó kommentek