Szabó-Lukoczki Ágnes – irodavezető, Székesfehérvár
Fiatal felnőtt koromban, barátom révén találtam rá az evangélikus közösségre. Szüleim azt mondták, hogy majd eldöntöm, meg akarok-e keresztelkedni. 23 évesen ez megtörtént. Előtte jó ideig kételkedtem, nehéz természetű kamasz voltam. A kételyeim egy idő után reménnyé váltak. Isten irányelvei egy borzasztó kamasz gyermeket felnőtt, felelős emberré formáltak.
Fontosnak tartom, hogy gyermekeimet a közösségbe szoktassam. Szeretném, ha lenne nekik egy biztos, állandó közösségük, amely folyamatosan ott van mögöttük, ahol otthon vannak, ahol át tudnak majd lendülni a nehéz időszakokon. Családi istentiszteletre és hittanra is járunk. Szeretem, hogy itt igazán Jézus tanítása szerint fogadják a gyermekeket. Nincs azzal probléma, ha sír vagy beszélget a gyermek a templomban, természetesnek veszik.
Kis és globális közösség tagjának lenni is nagyon fontos. S az, hogy ezt a hit által élhetjük meg, maga a kiteljesedés! Számomra az imádság kifejezetten bensőséges időt jelent Istennel és a kisfiammal.
Utolsó kommentek