Fekete Barbara – gimnazista (Mende)

Az úrvacsorás istentisztelet különleges helyet foglal el a szívemben. Minden hónapban egyszer újraélni Jézus utolsó vacsorájának történetét, mélyen belemerülni az eseményekbe – ez egyedülálló töltekezést jelent nekem. Megerősít az a tudat is, hogy az úrvacsoravétel új kezdet, megtisztulás, amely által örömmel és reménnyel tekinthetek a jövőre.

Ugyanilyen fontos számomra a családi istentisztelet, amely szintén havonta egyszer van nálunk. Ott gyerekekkel foglalkozhatok, taníthatom őket, fuvolázhatok nekik, és bevezethetem őket a keresztény hit világába, ami engem is megszólított tíz évvel ezelőtt. Hiszem, hogy Isten mindig jelen van, bármikor számíthatok rá. Vallom, hogy a hit óriási lelki támaszt nyújt, és ezt az érzést konfirmáltként, vagyis a gyülekezet felnőtt tagjaként szeretném átadni a gyerekeknek is. Hiszem ugyanis, hogy hívőként nemcsak a saját istenhitünk megélése a fontos, hanem az is, hogy továbbadjunk másoknak abból a jóból, amit Jézus által megismertünk és megtapasztaltunk.