Klenk Pálné Erzsi néni – nyugdíjas, a gyülekezet korábbi pénztárosa, Penc
Vallom, hogy meg kell becsülni azokat az értékeket, amiket kaptunk! Ilyen a család, de ha közösségről beszélünk, akkor a „nagyobbik családot” sem felejthetjük el, ami a gyülekezet.
Mi már gyerekként természetesnek vettük, hogy templomba megyünk. Édesanyám gyermekkoromban esténként nem mesekönyvet olvasott fel, hanem bibliai történeteket mondott. Így kisgyermekként már a Szentírás történeteinek zömét szinte kívülről tudtuk.
Az evangélikus közösség éneklő gyülekezet. Családom is jó énekes volt, én is szerettem énekelni. Amikor az istentiszteletről hazaértünk, az ünnepi ebédet követően az egész család – szlovákul és magyarul is – közösen énekelt. Így az énekeket is mind megtanultam.
A nógrádi kegyesség életforma. Természetes odatartozást jelent, azaz a Szentírást komolyan vesszük, és az üzenetét megéljük. Bár a hagyományaink mára már kopnak, de még most is, ha ünnep van, akkor majdnem az összes evangélikus összejön a templomban.
Egyértelmű számomra, hogy nekem van Bibliám, gyülekezetem és lelkészem. Nekem itt kell megtalálnom az Istenhez vezető utat.
Utolsó kommentek