Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (15),Nógrád megye (14),diák (12),Győr-Moson-Sopron megye (9),Bács-Kiskun megye (9),nyugdíjas (8),Tolna megye (8),evangélikus (7),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (7),Miskolc (7),Budapest (6),tanár (6),Cinkota (6),Baranya megye (5),Pest megye (4),Ipolyszög (4),kántor (4),egyetemista (4),Ágfalva (4),tanuló (3),Balatonfüred (3),Felsőpetény (3),Ipolyvece (3),Nagyvázsony (3),Soltvadkert (3),Csővár (3),Nemesleányfalu (3),Kiskőrös (3),Szekszárd (3),Várpalota (3),Sopron (3),Szeged (3),Láthatóan evangélikus (2),Zomba (2),orvos (2),keresztelő (2),család (2),Siklós (2),Nemeskér (2),hittan (2),konfirmáció (2),imádság (2),Györköny (2),Páhi (2),Csongrád megye (2),kereskedő (2),láthatóan evangélikus (2),Zánka (2),Balassagyarmat (2),Kisdörgicse (2),Székesfehérvár (2),Szentantalfa (2),Szécsény (2),Dörgicse (2),tisztviselő (1),egészségügy (1),Mohács (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),mezőgazdász (1),Magyarbóly (1),énekkar (1),Penc (1),Sopronbánfalva (1),Kaskantyú (1),óvónő (1),hagyomány (1),Beremend (1),ács (1),Felsőnána (1),élelmezésvezető (1),gyülekezeti felügyelő (1),őstermelő (1),borász (1),varrónő (1),kesztyűs (1),nefrológus (1),házasság (1),könyvtáros (1),logopédus (1),jogász (1),Domony (1),rendőr (1),villamosmérnök (1),futó (1),nyomdász (1),pénztáros (1),irodavezető (1),Fejér megye (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),Dunatetétlen (1),teológushallgató (1),Harka (1),Békéscsaba (1),Békés megye (1),gyülekezeti pénztáros (1),laboráns (1),gimnazista (1),Líceum (1),Kétbodony (1),Balatonakali (1),gyógyszerész (1),szoftverfejlesztő (1),programozó (1),hentes (1), Bács-Kiskun megye (1),ápolónő (1),gyermekotthon (1),Harta (1),Kazincbarcika (1)

Aki énekel, az kétszeresen imádkozik

Balassagyarmat énekkar tanár nyugdíjas Nógrád megye

Antal Gusztávné – énekkari vezető, nyugalmazott tanár, Balassagyarmat

Réti Zoli bácsi volt a gyülekezeti énekkar híres karvezetője, aki amikor beteg volt átadta nekem a kórus vezetését egy kis időre. Ennek immáron tizenhat éve. Azóta vagyunk együtt ezzel a kis csoporttal.

Számomra a gyülekezeti énekkar egyrészt egy örömteli feladat, hogy fel kell készülni, másrészt nagy öröm, hogy megélhetem, hogy énekkari közösségként úgy jöhetünk ki a templomból, hogy valamit adtunk.

Rendszeresen próbálunk, de nem csak fellépünk, hanem mi közösséget is alkotunk. Azt hiszem, hogy énekkarunk a gyülekezet lelke. Szorgalmasan dolgozunk, segítjük egymást és örömmel szolgálunk gyülekezetünkben és más helyszíneken is. Örömmel mondom, hogy énekkarunknak évente közel száz fellépése van. Ez az énekkar egy ajándék, az éneklés pedig egy csoda, amivel az Urat áldhatjuk!

Boldogok vagyunk, amikor egy-egy énekkari szolgálat után visszajeleznek a hívek, hogy milyen örömet, elmélyedést okoztunk nekik. Énekkarom tagjai nevében is mondathatom, hogy amíg bírjuk, szolgálni fogunk.

Tovább

Közösségben és hitben élni

Penc tanár kántor Pest megye

Lestyánné Babinszki Zsuzsanna – tanító, kántor, Penc

Ebbe a családias gyülekezetbe születtem, eszembe se jutott, hogy más legyek, mint evangélikus. Tizennégy évesen az orgonához ültettek, majd kántor lettem. Egész családommal együtt benne élünk a penci gyülekezetben.

A kántori szolgálat számomra nem munka, hanem bizonyságtétel. Orgonálni nekem olyan, mintha imádkoznék. Huszonöt éve vagyok kántor, egyszerűen belülről jön, hogy ezt a szolgálatot végezzem.

Van egy tíz-tizenkét fős gyülekezeti énekkarunk, ennek vagyok a vezetője. Itt nemcsak a közös éneklés, hanem a közösség is fontos. Együtt vagyunk, beszélgetünk, van, hogy kirándulni megyünk.

Három gyermekem van, velük nagyon sokat beszélgetek. A két nagyobb a lázadó kamaszkorát éli, amikor azt mondják, hogy „miért kell nekünk templomba menni?” Próbálok egyrészt példát mutatni, másrészt beszélgetni velük erről. Tudom, hogy ha kötelezővé tenném a templomba járást, azzal nem érnék el náluk semmit. Ezért inkább gyülekezeti táborokat szervezünk, vagy akár egy szalonnasütést, így olyan közösséget teremtünk a számukra, amelyben jól érzik magukat.

Tovább

Örömtelien és szabadon élni az életet

Ágfalva Győr-Moson-Sopron megye Sopronbánfalva tanár

Plöchl Ildikó – hittanár, Ágfalva

Evangélikusnak lenni nekem azt jelenti, hogy örömteli módon, szabadon élhetem meg az életemet. Szabadok vagyunk, és akár a hitről, akár az Istenről, akár az egyházról kérdéseket tudunk feltenni. Ezt nagyon fontosnak tartom. De nem csak én, hanem azok a fiatalok is, akiket tanítok.

A fiatalokat az vonzza az evangélikus egyházhoz, hogy nálunk bensőséges légkör uralkodik. Fontosnak tartják a krisztusi szeretetet, amit ebben a közösségben megkapnak.

Én is azt élem meg, hogy keresztény, evangélikus családhoz tartozom. Az ágfalvai és a sopronbánfalvai gyülekezet úgy működik, mintha egy nagy család volnánk. Ismerjük egymás gondját, baját, örömét és ahol tudunk, segítünk egymásnak. Jó érzés, hogy a gyülekezet tagjai tudják, hogy mi van velem, ismernek. Azt a krisztusi szeretetet igyekszünk nap mint nap megélni és átadni, amit Jézus kétezer évvel ezelőtt megélt itt a Földön. Nekem az a legfontosabb, hogy evangélikusként ember lehetek, olyan, aki a másikra is figyel.

Tovább

A tetteinkben is képviseljük Krisztust!

Borsod-Abaúj-Zemplén megye Kazincbarcika Miskolc jogász tanár

Hallók Tamás – jogász, docens, Kazincbarcika

Egyetemi oktatóként a katedráról nem tehetem meg, hogy kizárólagosan az egyik vallás mellett érveljek, de álláspontomat tudom képviselni. Az Alkotmányjogi Tanszéken dolgozva a diákokkal számos olyan kérdést megvitatok, ami vallási szempontból sem közömbös. Ilyen a lelkiismeret és a vallásszabadság, vagy az abortusz és az eutanázia. Amikor ezeket a témákat feldolgozzuk, én is el szoktam mondani a saját véleményemet.

Az egyetemi gyülekezetben hasonló gondolkodású emberekkel vagyunk közösségben. Itt nem csak barátokat tudunk szerezni, de az evangéliumhoz is közelebb kerülhetünk, valamint lelki feltöltődést is kapunk. Miskolcon ökumenikus az egyetemi ifi, így megéljük, hogy – bár eltérőek a szertartások, de – mindegyik felekezetnek az alapjai azonosak.

Keresztényként fontos számomra az odafigyelés, a másokhoz való jó viszony. Arra kell törekedni, hogy ne kelljen mondanom: én hiszek Istenben, hanem hogy a tetteimen látszódjék, hova tartozom.

Tovább

Egymást megbecsülve élni

Győr-Moson-Sopron megye Sopron Nemeskér Líceum tanár

Raffai Balázs – tanár, Nemeskér

Szüleim vegyes-házassága okán otthon a felekezetköziségben éltük meg hitünket. Kisiskolásként kezdtem a nemeskéri gyülekezetbe járni, ahol egy veretes, Krisztus központú evangélikusságot kaptam. Mindkettőért hálás vagyok. Később, a Líceumban ezek formálódtak bennem. Itt a nyitottságot tanultam meg, egymás elfogadása felé terelgettek bennünket. Így az iskolában – a felekezeti sokszínűségnek köszönhetően – már tanulóként is megtapasztaltam az ökumenikus közösség szépségét.

Feleségem református, négy gyermekünk van. A családon belül az evangélikusság számomra azt jelenti, hogy mindenkit elfogadunk úgy, amiben felnőtt, amiben hisz. Segítjük a másikat és lehetőséget adunk arra, hogy mindenki gyakorolhassa a vallását. A családban a közös pontok vannak kiemelve: az imádkozás, a Biblia olvasása.

Kémia tanítás mellett evangélikus hitoktató is vagyok. A hittanórákon igyekszem a saját csoportomnak is úgy fogalmazni, hogy mindenkinek az értékeit emeljem ki. Meggyőződésem, hogy nem azt kell hangsúlyoznunk ami elválaszt, sokkal inkább azt, ami összeköt.

Tovább

Éneklés közben közelebb kerülök a Jóistenhez

Miskolc tanár Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Czeglédy Viktória Elynor – tanár, Miskolc

Az éneklés nekem nagy szerelmem. Végigkíséri az egész életemet. A gyülekezet kórusába is járok, valamint a gimnáziumi énekkart is én vezetem.

Nagyon sok szép emlékem van, mely a kórusénekléshez köthető, számos életre szóló barátság köszönhető ennek. Különösen kedves volt számomra a gimnáziumi énekkarom, ahol diákéveim alatt nagyon sok szép darabot tanultunk, egyházi és világi műveket egyaránt. Az egyházi darabok tartalmához kötődő lelkiség azonban számomra mindig többletet ad. Olyan, mint ha közelebb kerülnék a Jóistenhez. Ez egy eszköz, aminek a segítségével meghall engem. Számomra az éneklés mindig imádság, hiszen „Bis orat, qui cantat”, azaz aki énekel, az kétszeresen imádkozik.

Az élet tragikus pillanatait hit nélkül nehéz megélni, és meggyőződésem, hogy békét is csak így találhatunk. A megpróbáltatásokat megélhetem áldásként vagy átokként, de áldássá csakis az elfogadás révén válhat. Ebben az elfogadásban segít a hit.

Tovább