Milyán Mihály autóalkatrész-gyárban dolgozó elemző – Maglód

Kisgyermekként a nagyszüleimmel jártam a templomba. Máig élő emlékem, ahogy egy-egy úrvacsoravétel előtti napon nagymamámmal együtt olvassuk az énekeskönyvből a liturgiát, és bocsánatot kérünk azoktól, akiket megbántottunk. Magam előtt látom azt is, ahogy nagyapám a templom előtt megemeli a kalapját.

Egy csendesnap keretében kaptam meg a felnőtthit ajándékát. Kerestem Istent, és ő megadta, hogy megismerhessem. Ez az „élmény” megváltoztatta az életemet, a világlátásmódomat, az emberekkel való kapcsolatomat. Megtérésem után értettem meg, hogy nem az ősöket kell követnünk, hanem azt, akit ők is követtek. Így vált életem középpontjává nem a hagyomány, hanem Isten.

Az Istent követő élet nem magányos, szükség van hozzá a gyülekezetre is. A közösségben együtt hallgatjuk az evangéliumot, közösen imádkozunk és adunk hálát. Ha valamiért nem tudunk részt venni a vasárnapi istentiszteleten, akkor feleségemmel és két gyermekünkkel asztalhoz ülünk, és házi áhítatot tartunk. Ilyenkor közösen imádkozunk, elolvassuk a napi igét, és beszélgetünk.

***
A Láthatóan evangélikus sorozat Facebook-​​​​​​​​​​​​oldala itt érhető el.