Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (15),Nógrád megye (14),diák (12),Győr-Moson-Sopron megye (9),Bács-Kiskun megye (9),nyugdíjas (8),Tolna megye (8),evangélikus (7),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (7),Miskolc (7),Budapest (6),tanár (6),Cinkota (6),Baranya megye (5),Pest megye (4),Ipolyszög (4),kántor (4),egyetemista (4),Ágfalva (4),tanuló (3),Balatonfüred (3),Felsőpetény (3),Ipolyvece (3),Nagyvázsony (3),Soltvadkert (3),Csővár (3),Nemesleányfalu (3),Kiskőrös (3),Szekszárd (3),Várpalota (3),Sopron (3),Szeged (3),Láthatóan evangélikus (2),Zomba (2),orvos (2),keresztelő (2),család (2),Siklós (2),Nemeskér (2),hittan (2),konfirmáció (2),imádság (2),Györköny (2),Páhi (2),Csongrád megye (2),kereskedő (2),láthatóan evangélikus (2),Zánka (2),Balassagyarmat (2),Kisdörgicse (2),Székesfehérvár (2),Szentantalfa (2),Szécsény (2),Dörgicse (2),tisztviselő (1),egészségügy (1),Mohács (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),mezőgazdász (1),Magyarbóly (1),énekkar (1),Penc (1),Sopronbánfalva (1),Kaskantyú (1),óvónő (1),hagyomány (1),Beremend (1),ács (1),Felsőnána (1),élelmezésvezető (1),gyülekezeti felügyelő (1),őstermelő (1),borász (1),varrónő (1),kesztyűs (1),nefrológus (1),házasság (1),könyvtáros (1),logopédus (1),jogász (1),Domony (1),rendőr (1),villamosmérnök (1),futó (1),nyomdász (1),pénztáros (1),irodavezető (1),Fejér megye (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),Dunatetétlen (1),teológushallgató (1),Harka (1),Békéscsaba (1),Békés megye (1),gyülekezeti pénztáros (1),laboráns (1),gimnazista (1),Líceum (1),Kétbodony (1),Balatonakali (1),gyógyszerész (1),szoftverfejlesztő (1),programozó (1),hentes (1), Bács-Kiskun megye (1),ápolónő (1),gyermekotthon (1),Harta (1),Kazincbarcika (1)

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk

Balassagyarmat Nógrád megye nyugdíjas

Beke Józsefné – nyugdíjas, Balassagyarmat

Férjemmel 1965. október 23-án esküdtünk meg. „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda…” Ez volt az esketési igénk, ebben az igében benne van az is, hogy mi a szőlővesszők vagyunk. Először csodálkoztam is, hogy Szabó József püspök úr miért ilyen igét választott, de aztán rájöttem: lényegében minden azon alapul, hogy ki a szőlőtő; ahogy az életünk, ugyanúgy a házasságunk is az Úrra kell hogy tekintsen.

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk. Tudom, hogy ehhez mi is kellünk, a mi mindennapi imádságunk ezt segíti. Minden nap megköszönöm a mindennapos munkát, hálát adok a gyermekekért, és az igazi közösségért, amit a gyülekezetben megélhetek. Hálát adok az énekkari közösségért. Minden nap kérem az Urat, hogy adjon erőt, hogy együtt, egymást segítve tudjunk közösséget alkotni.

Tovább

Adjunk hálát mindenért az Úrnak!

Csővár Pest megye nyugdíjas

Zenei Jánosné – nyugdíjas, Csővár

Nekem szívből jövő nagy öröm, hogy az evangélikus gyülekezethez tartozom. Nem mindig tudtam istentiszteletre járni, az 1960-as évek után olyan rendszer volt, hogy nem mehettem, hiszen a munkámat elvették volna. Amikor már nem büntették, akkor már ott voltam a templomban és a bibliaórán is.

Úgy érzem, hogy amíg a Jóisten erőt ad nekem, addig én azzal tartozom neki azzal, hogy mindenért hálát adjak. Tudom, hogy minden, ami van nekünk, azt az Istentől kaptuk. Őtőle kapjuk a bölcsességet, a békességet, a családunkat, és azt is, hogy egymás terhét hordozhassuk. Én ennek örülök.

Az istentiszteleteken én szoktam az énekeket is kezdeni, temetésen is segítek az éneklésben. Kedvenc énekem, amit mindig, lefekvés előtt éneklek a Mennyben lakó én Istenem, / Vedd füledbe dicséretem. Ennek a második versszakát többes számban éneklem, mert közben a családomra gondolok. Ebben az énekben benne van a kérés, a hálaadás, a természet, a mindenség, de legfőképpen az, hogy minden a Jóistentől van, akinek az életünket és a világot köszönhetjük.

Tovább

Aki énekel, az kétszeresen imádkozik

Balassagyarmat énekkar tanár nyugdíjas Nógrád megye

Antal Gusztávné – énekkari vezető, nyugalmazott tanár, Balassagyarmat

Réti Zoli bácsi volt a gyülekezeti énekkar híres karvezetője, aki amikor beteg volt átadta nekem a kórus vezetését egy kis időre. Ennek immáron tizenhat éve. Azóta vagyunk együtt ezzel a kis csoporttal.

Számomra a gyülekezeti énekkar egyrészt egy örömteli feladat, hogy fel kell készülni, másrészt nagy öröm, hogy megélhetem, hogy énekkari közösségként úgy jöhetünk ki a templomból, hogy valamit adtunk.

Rendszeresen próbálunk, de nem csak fellépünk, hanem mi közösséget is alkotunk. Azt hiszem, hogy énekkarunk a gyülekezet lelke. Szorgalmasan dolgozunk, segítjük egymást és örömmel szolgálunk gyülekezetünkben és más helyszíneken is. Örömmel mondom, hogy énekkarunknak évente közel száz fellépése van. Ez az énekkar egy ajándék, az éneklés pedig egy csoda, amivel az Urat áldhatjuk!

Boldogok vagyunk, amikor egy-egy énekkari szolgálat után visszajeleznek a hívek, hogy milyen örömet, elmélyedést okoztunk nekik. Énekkarom tagjai nevében is mondathatom, hogy amíg bírjuk, szolgálni fogunk.

Tovább

A gyülekezet, mint nagyobb család

Ipolyvece Nógrád megye nyugdíjas

Kiszely Istvánné – nyugdíjas, Ipolyvece

Kisgyermekkoromtól járok a templomba. Itt kereszteltek, itt konfirmáltam, ez a közösség nagyon fontos nekem. 1935-ben születtem, akikkel akkor templomba jártam már előre mentek. Kétéves voltam, amikor édesapám meghalt, tizenhat évesen édesanyámat veszítettem el. Fiatalon lettem árva. Nagyszüleim neveltek, ők vittek a templomba is, szerettek és vigyáztak rám. A gyülekezetben éltem meg a nagyobb családot. Nagymamám rám hagyott imádságos könyvéből minden nap otthon is imádkozom.

Férjem tizenkét évig volt a gyülekezet pénztárosa. Volt, hogy Szabó püspök úr személyesen, a házunkban is meglátogatott minket, sokat beszélgettünk vele. Nagyon sokat számít nekem az őáltala hallott prédikáció.

Van egy lányom és két unokám. Özvegy vagyok. A fiatalok sajnos kevesen járnak ma templomba, örülök neki, hogy gyermekemet sikerült úgy nevelnem, hogy amikor csak tud, ő ott van az istentiszteleten.

Tovább

Istenre figyelve találhatjuk meg életünk útját

Dörgicse Kisdörgicse Veszprém megye

Sárfi Lajosné Etelka – nyugdíjas, Kisdörgicse

Már gyermekként is ide jártam, ez a templom sokat jelent nekem. Nagycsaládba születtem, öten voltunk testvérek. Minket a szüleink is úgy neveltek, hogy a templom a második otthonunk legyen. Fiatalon is megtaláltuk a templom körül a teendőket, felnőttként szintén sokat segítettem. Ma is ide járok, amikor tudok, mindig rendezem egy kicsit a templom körüli dolgokat.

Leírhatatlan, hogy mit jelent számomra az imádság. Tudom, hogy énrajtam csak a Jóisten segít és örömömre mindig észre is veszem a segítségét. Ha Ő nem lenne velem, akkor nem bírnám a nehézségeket; Jézus ad nekem megnyugvást.

Születésnapom megegyezik a reformáció napjával, idén töltöm be a nyolcvannyolcadik életévemet. A családban mindenki evangélikus, ragaszkodunk a vallásunkhoz. Vallom, hogy az embernek nagyon fontos, hogy higgyen Istenben, hisz így megtalálja élete útját. A legszebb énekünk az Erős vár a mi Istenünk, hiszen tényleg úgy van, hogy ha Ő velünk van, akkor senki sem tud ellenünk tenni…

Tovább

A másik vallását becsüld meg, a magadét pedig tartsd meg

Nemeskér nyugdíjas ács

Takács Ernő – nyugdíjas ács, Nemeskér

Olyan templomban nevelkedtem, ahol csodálatos ácsmunkák vannak. Az itteni templomoszlopok tölgyből készültek. A fával való foglalkozás az egyik legszebb mesterség, olyan, mint az imádság. A fával csak szívvel lehet dolgozni.

Bognárként nem sokat tudtam tevékenykedni, mert megalakultak a termelőszövetkezetek, s akkor már erre a szakmára nem volt szükség. Ács voltam. Szerettem odafigyelni a részletekre, a mívességre.

Engem Nemeskéren kereszteltek. Fiatalon is nagyon szerettem a templomba menni. Ifjú koromban is nagyon sokat számított nekem a gyülekezeti közösség, de most, idősebb koromban érzem át igazán, hogy mit jelent az Isten házában imádkozni. Megjegyzem: mindig jó volt Isten igéjét hallgatni. Amikor a templomba betérek, átgondolom az egész hetemet, számot adok arról, hogy mit végeztem, és hálát adok a mögöttem lévő feladatokért.

Édesapám azt mondta, hogy „a másik vallását becsüld meg, a magadét pedig tartsd meg”. Mindig ez volt bennem, s így közelítettem másokhoz is. Igyekszem ezt nap mint nap megélni.

Tovább

Akinek az Úr kíséri az életét

Zomba Tolna megye nyugdíjas

Füzi Józsefné Mária – nyugdíjas, Zomba

Mezőberényben születtem, ott konfirmáltam, oda jártam hittanra. Később Békéscsabán éltem. Békés megyében nagyon sok az evangélikus, én is egy ilyen családból származom. 1981 óta élek Zombán. Mi először katolikus templomba jártunk, mert régebben itt nem volt evangélikus istentisztelet.

Férjem beteg volt, elhunyt, akkor jöttem a közösségbe. Nagyon szeretem a gyülekezetet, mert valódi, befogadó emberek vesznek körül. Az istentisztelet előtt és után mi együtt vagyunk és beszélgetünk, megosztjuk örömeinket és bajainkat egymással. Úgy érzem, hogy nemcsak az Isten van mindig velem, hanem a gyülekezet közössége is kíséri az életemet.

Én átéltem, hogy mit jelent az, hogy az Úr a nehézségben is velünk van. Férjem betegágya mellett is rengeteget imádkoztam. A Jóisten meghallgatott engem, és megadta, hogy még közel nyolc évig együtt lehettünk. Érzem és tudom, hogy az Úr szerető keze vezet engem.

Tovább

Akinek az imádság határozza meg az életét

Siklós Baranya megye kesztyűs nyugdíjas

Antal Józsefné – nyugdíjas kesztyűs, Siklós

Nagyon fontos számomra az imádság, lényegében ez határozza meg az életemet. Imámban a családomra, a gyülekezet tagjaira, a betegekre és a tisztelendő úrra is gondolok. Mi kicsiny gyülekezet vagyunk, a lelkész úrnak pedig nagy a körzete. Ezért is éljük meg áldásnak, hogy lelkész úr mégis jön és alkalmakat, istentiszteleteket tart nekünk. Nem engedi el a gyülekezetet.

Mindennap olvasom a Bibliát, szeretem az igét tanulmányozni. Tudom, hogy a hit nagyon sok mindenhez erőt és kitartást ad. Ez mindenkinek jót tesz, ezért akinek csak tudom, ajánlom, hogy éljen Isten szeretetében. Gyermekkoromtól szerettem a templomba járni, a prédikációt hallgatni, énekelni. Engem eddigi életem során semmi nem tántorított el attól, hogy a gyülekezetbe járjak. Bármi gondom-bajom volt, mindig úgy éreztem, hogy megsegített a Jóisten.

Tovább

Akinek átszövi az életét az imádság

Beremend nyugdíjas imádság

Hofgesang Jakabné Erzsi néni – nyugdíjas, Beremend

1922-ben születtem, kilencvenötödik életévemben vagyok. Én ima nélkül nem fekszem le! Ha jó idő van, akkor ma is kimegyek a kertbe és dolgozom valamit. Kapálni még mindig tudok és szeretek is.

Kisgyermekkoromtól kezdve hiszek Istenben, nekem a hit végigkíséri az életemet. Amíg tehettem, minden vasárnap jártam a templomba. A férjem katolikus volt, a vallással kapcsolatban sosem volt nézeteltérésünk. Belecskán születtem, ott akkor még mindenki evangélikus volt. Később Zombára költöztünk, ott nem volt evangélikusság, így egy ideig a református templomba jártam.

Beremenden sem él sok evangélikus, de Németh Pál mégis eljön hozzánk. A lelkész úr a nyolc évvel fiatalabb nővéremhez és hozzám Mohácsról jár ki, hogy istentiszteletet tartson a házunkban. Nagy áldás, hogy hallgathatom tőle Isten igéjét.

Jó érzés, hogy rokonaim mind szeretnek, vigyáznak rám. Nekem minden ember fontos, örülök az életnek. Az emberek szeretete és az imádság az, ami fontos.

Tovább