Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (27),nyugdíjas (21),diák (19),Nógrád megye (18),Tolna megye (17),Bács-Kiskun megye (15),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (13),Miskolc (13),tanár (12),Győr-Moson-Sopron megye (12),Baranya megye (10),egyetemista (8),Cinkota (7),evangélikus (7),Soltvadkert (7),Budapest (7),Pest megye (6),kántor (6),Szeged (6),Szekszárd (5),Balassagyarmat (5),Zánka (5),Sopron (5),Györköny (5),pénztáros (5),Siklós (5),Ágfalva (4),Ipolyvece (4),Csongrád megye (4),Ipolyszög (4),Balatonfüred (4),Nemesleányfalu (4),Zomba (4),óvónő (4),Várpalota (4),Szentantalfa (3),Felsőpetény (3),Csővár (3),Nagyvázsony (3),Nemeskér (3),Fejér megye (3),tanuló (3),Székesfehérvár (3),Kiskőrös (3),könyvtáros (3),orvos (3),pedagógus (2),cukrász (2),szoftverfejlesztő (2),gondnok (2),asszisztens (2),énekkar (2),hittan (2),őstermelő (2),konfirmáció (2),rendőr (2),programozó (2),imádság (2),Mohács (2),Felsőnána (2),Penc (2),Magyarbóly (2),eladó (2),Láthatóan evangélikus (2),Páhi (2),Harka (2),keresztelő (2),Harta (2),Dunatetétlen (2),kereskedő (2),Dörgicse (2),Balatonakali (2),Kisdörgicse (2),Pápa (2),Szécsény (2),család (2),láthatóan evangélikus (2),Fancsal (1),házaspár (1),nővér (1),üzletvezető (1),szerelő (1),Vanyarc (1),Vácegres (1),esztergályos (1),gyűjteményvezető (1),levéltár (1),vállalkozó (1),történész (1),Nagymányok (1),Alsószeli (1),Bikács (1),felügyelő (1),anyakönyvvezető (1),szociális munkás (1),zenész (1),fejlesztőmérnök (1),buszsofőr (1),gépészmérnök (1),fodrász (1),fazekas (1),Vöröstó (1),kozmetikus (1),Csót (1),másodfelügyelő (1),szakács (1),Fehérvárcsurgó (1),szakmunkás (1),Veszprém (1),könyvelő (1),óvoda (1),távközléstechnikus (1),webszerkesztő (1),Líceum (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),teológushallgató (1),XVI. kerület (1),futó (1),villamosmérnök (1),Békés megye (1),Békéscsaba (1),irodavezető (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),Domony (1),borász (1),egészségügy (1),Kaskantyú (1),nyomdász (1), Bács-Kiskun megye (1),gimnazista (1),hentes (1),ápolónő (1),gyülekezeti felügyelő (1),élelmezésvezető (1),logopédus (1),Beremend (1),házasság (1),varrónő (1),ács (1),nefrológus (1),kesztyűs (1),tisztviselő (1),hagyomány (1),laboráns (1),gyógyszerész (1),gyermekotthon (1),gyülekezeti pénztáros (1),Kétbodony (1),Sopronbánfalva (1),jogász (1),Kazincbarcika (1),mezőgazdász (1)

Akinek a gyülekezet a közössége

Pápa Veszprém megye nyugdíjas pénztáros

Gungl Zoltánné Gyöngyi néni – nyugdíjas, gyülekezeti pénztáros, Pápa

Egyházi közösségbe olyan emberek járnak, akik egy nézeten vannak velem: hisznek Istenben és tisztelik egymást. Mi nem szaladunk el a másik mellett, amikor találkozunk, hanem örülünk egymásnak. Én mindig is társasági ember voltam, ezért fontos számomra az egymást erősítő gyülekezeti közösség.

Ha bemegyek egy templomba és egy kicsit leülök, akkor úgy érzem, hogy megtaláltam a lelki békémet. Szeretek elmélyedni, imádkozni.

Vallásos családba születtem, így már fiatalon megtapasztaltam, hogy az Úrban hinni jó. Ezt a hitet igyekszem a gyermekeimnek is átadni. Férjem a fiam után katolikus, lányom evangélikus. Mi meglehetősen ökumenikusan élünk, a vallás soha nem volt probléma, vagy megosztó nálunk. Tiszteletben tartjuk a másik vallási nézeteit, segítjük, kiegészítjük egymást, sőt, kölcsönösen eljárunk a másik istentiszteletére is.

Tovább

Az Úr a bajban is megsegít!

Magyarbóly Baranya megye fodrász nyugdíjas

Mayer Istvánné Ili néni – nyugalmazott fodrász, Magyarbóly

Az imádság számomra segítséget jelent. Nagyon sok nehézségen kellett keresztülmennem, súlyosan megbetegedtem, amit az Istenbe vetett hit nélkül nem tudtam volna átvészelni. Tudom, hogy az Úr volt az, aki a legnagyobb bajban is megsegített. És természetesen a családon túl a gyülekezet is, hiszen a közösség imádsága, az értem való összefogás megmutatta, hogy nem vagyok egyedül. Imádkoztak értem, figyeltek rám. Ilyen egy keresztény közösség!

A szakmámnak tudható be, hogy nagyon sok embert ismerek, mondhatom így: átlátom az egész települést. Igyekszem mindenkinek közvetlen egyszerűséggel kimutatni, hogy Isten szeretetét és örömét magamon viselem. Ezt a szemléletet láttam otthon, ezt igyekszem továbbadni.

Nagy örömöm az is, hogy a hitemet tovább tudtam adni. Két gyermekem van, a családjukban és a gyülekezetükben ők is gyakorló Istenhívők.

Tovább

Az Úr csodásan működik

Mohács Baranya megye szakács

Horváth Lászlóné Kati néni – nyugalmazott szakács, Mohács

Felmenőim Németországból származnak, nagy evangélikus család voltunk. Szüleimnek köszönhetően gyermekkorom óta egyházi nevelésben részesültem. A gyülekezet, a hit nagyon fontos része az életemnek. Istentiszteletre, bibliaórára, lényegében minden gyülekezeti rendezvényre örömmel járok.

A templomban, az istentiszteleten Isten jelenlétét érzem. Amikor ott vagyok, akkor minden terhem elszáll, örömet és megnyugvást élek át. Olyan jó lenne, ha ezt a fiatalok is megéreznék, mert az Úrra lehet támaszkodni.

Az istentiszteletet nagyon szeretem. Különösen fontos számomra az igehirdetés. Nagyon sok mindenre ugyanis magyarázatot kapok, közelebb kerülök a Biblia üzenetéhez. „Az Úr csodásan működik” kezdetű ének az egyik kedvencem, mert az igazságot a felszínre hozza.

Tovább

Akinek a templom a második otthona

nyugdíjas Nemesleányfalu Veszprém megye

Vörös Lajosné – nyugdíjas, gyülekezeti gondnok, Nagyvázsony, Nemesleányfalu

Az én őseim egészen a vallásüldözésig visszamenőleg evangélikusok voltak. Nagy öröm, hogy evangélikusságomat nem csak megélhetem, hanem továbbadnom is sikerült. Gyermekeim, unokáim és dédunokáim is gyakorló hívők, megélik az Istennel való közösséget.

Ebbe a gyülekezetbe születtem, ide jártam gyermekként, hittanórákon is itt vettem részt. Régen itt evangélikus iskola is volt. Minden alkalommal imádsággal kezdtük a tanórát, és azzal is fejeztük be. Ez meghatározó lett az életemben. Ma is hiszek abban, hogy az imádság meghallgatásra talál, vigasztalást és erőt ad.

Én a családomban, a templomban és a gyülekezet közösségében érzem igazán jól magamat.

Tovább

Akinek átszövi az életét a hit

Györköny Tolna megye könyvelő nyugdíjas

Pánczél Éva – nyugalmazott könyvelő, Györköny

Az én életemet átszövi a hit. Érzem, hogy az Úr irányítja a lépteimet, nap mint nap tapasztalom, hogy átsegít a nehézségeken. Volt, amikor nem figyeltem az Isten igéjére, de mára már tudom, hogy mindennek oka van, nincsenek véletlenek. Igyekszem úgy élni, hogy azokat a dolgokat, amik történnek, mindig a jó oldalról, az Úrnak tetsző megközelítésből figyeljem.

Azt gondolom, hogy valójában nem rosszak az emberek. Sokszor kapunk pofonokat másoktól, de lehet, hogy én is, ha nem is szándékosan, de másoknak nehézséget okozok.

A hit számomra megnyugvást, köszönetet, segítségkérést, hálaadást és közeli kapcsolatot jelent. Nem azt mondom, hogy könnyen megy, de igyekszem én is mindenkinek megbocsátani. A megbocsátás felszabadít engem is, de a másikat is.

Nagyon fontos, hogy megtaláljuk egymásban azt, amit keresünk. A györkönyi gyülekezetben egymásra találtunk, tudunk egymásnak segíteni, közösen imádkozni. A közösség ereje abban is megmutatkozik, hogy gyarapodik a gyülekeztünk, a fiatalok szép lassan otthonra találnak a közösségünkben.

Tovább

Aki hisz és megéli az ökumenét

Bács-Kiskun megye Dunatetétlen nyugdíjas

Kriskó Sándorné – nyugdíjas, Dunatetétlen

Az embernek valahova tartoznia kell. Nagyszüleim, szüleim is nagyon vallásosak voltak, én úgy nőttem fel, hogy azt láttam, az Istenbe vetett hit összetartja a családot és a közösséget. Evangélikus gyülekezetbe születtem. Kiskoromban katolikus iskolába jártam. Abban az időben ez csak úgy volt lehetséges, ha magam is a katolikus templomba járok. Így tizenhét éves koromig áldoztam, bérmálkoztam. Ez számomra nem volt gond. 1950-ben házasodtam meg, akkor már az evangélikus templomban. Onnantól kezdve ismét az evangélikus közösség tagja vagyok.

Örömmel mondom: akár evangélikus, akár katolikus templomba megyek, mindkettőben otthon érzem magam. Szívesen meghallgatok bármilyen istentiszteletet. Egy Istent imádunk! Nincsen értelme a különbségek miatt egymástól távol lenni, sokkal inkább a közös Úrra kell tekintenünk.

Gyermekeim is konfirmáltak, úrvacsorát vesznek. Ők is gyakorolják a hitüket, sőt, hitben nevelik az unokáimat is. Mikor nálam összejön a család, nincs olyan alkalom, hogy a Biblia üzenete ne kerülne szóba.

Tovább

Akinek a szocializmus alatt a házában tartották az istentiszteleteket

Zánka Veszprém megye nyugdíjas

Marosszéky Gábor – nyugdíjas, Zánka

Az 1950-es évektől kezdve ide, a zombai templomba jártam vasárnapi iskolába. Ez nem volt egyszerű dolog, hiszen a rendszer nem tekintett jó szemmel ránk. Édesapám jegyző volt, mégis azt mondta, hogy a családja a rendszertől függetlenül eljár a templomba. Ezért el is bocsátották.

A család a legkisebb egység, erre nagyon vigyázni kell. A család egységéhez a vallás is hozzásegít.

Feleségem katolikus, és mivel 1986-ig nem volt Zánkán katolikus templom, így az 1970–80-as években, több mint húsz évig nálunk, a házunkban tartották a katolikus istentiszteleteket! Még harangláb is volt az udvarunkon, és kápolnát is felszentelték. Erre evangélikusként nagyon büszke vagyok.

Három gyermekem van. Ők is gyakorolják a hitüket és hozzánk hasonlóan hitben nevelik az unokáinkat is.

Fontos, hogy ismerjük és tiszteljük egymást, így én az ökumené híve vagyok. Ha valamerre megyek, akkor minden egyházi intézményt meg szoktam látogatni.

Tovább

Boldogság és öröm a gyülekezethez tartozás

Veszprém Veszprém megye nyugdíjas

Hegedűs Lajosné Mária – nyugdíjas, Veszprém

Apai ágon törzsgyökeres evangélikus családba születtem; édesanyám nem volt evangélikus, de aztán ő is azzá lett. Tízen voltunk testvérek. Amikor a hit gyakorlásáért az embert büntették, édesapám akkor is elvitt minket a templomba. Mondhatom: belenőttem a lutheránusságba.

Budapestre kerültem egyetemre, ahol egy teológussal ismerkedtem meg, később evangélikus papné lettem. A férjemnek tíz év lelkészi szolgálatot követően, egészségi állapota miatt, más szolgálatot kellett vállalnia. Négy gyermekünk van. Igyekeztünk őket is az evangélikus hitben nevelni.

Magam ökumenikus gondolkodású vagyok. Szeretem az ökumenikus istentiszteleteket, sőt olyan imakörbe is járok, ahol felekezettől függetlenül együtt imádkozunk a családjainkért.

A veszprémi gyülekezetet otthonomnak tartom. Öröm oda menni, boldogság ott lenni. Az Isó lelkész házaspár az istentiszteleteken és bibliaórákon túl ismeretterjesztő alkalmakat is szokott tartani, volt, hogy Luther életét és tanait ismerhettük meg részleteiben is általuk.

Tovább

Akinek az Úr vezeti az életét

Zánka Veszprém megye nyugdíjas

Horváth Józsefné – nyugdíjas, Zánka

1986-ban költöztem Zánkára, előtte Mencshelyen laktunk. Férjem evangélikus lelkész volt, evangélikusságunk számunkra az egész életünket jelentette és jellemezte.

A szocializmus idején nem volt könnyű, de mi Mencshelyen nagy szeretetben, békességben és közösségben éltünk. Nagyon jól éreztük magunkat, boldogok voltunk a nehézségek mellett is. Két gyermeket neveltünk, soha nem kellett arra kérni őket, hogy menjenek a templomba, maguk indultak el ezen az úton. Amikor a fiam egyetemre ment, akkor ott felkereste a helyi gyülekezetet. Lányom is, amikor ritka volt, hogy valaki bibliaórára járjon, akkor ő pécsi tanulmányai alatt mégis elment az ottani gyülekezethez és csatlakozott a csoporthoz. Hálát adok az Istennek, hogy gyermekeim is ugyanúgy érezték, amit mi, hogy a Jóistenre szükségünk van, és az Úr igéjével élnünk kell.

A Krisztushoz tartozást a nehézségekben éreztem a legjobban. Úgy érzem, hogy az Úr mindig vezetett. Ezért rá is bízom magamat, mert nélküle könnyen tévútra ment volna az életem. De Ő nem hagyott el, hanem utat mutatott. Áldassák érte a neve!

Tovább

Imádság és hálaadás teszi teljessé az életet

nyugdíjas Vanyarc Balassagyarmat Nógrád megye

Petrovics Pálné Teri néni – nyugdíjas, Vanyarc (Balassagyarmat)

Vanyarci származású vagyok, de immáron Balassagyarmaton, a Túrmezei Erzsébet Evangélikus Szeretetszolgálat otthonában élek. Az imádság számomra nagyon fontos, így tudok az Istenhez fordulni.

A hitemnek, a meg nem szűnő imádságnak és az éneklésnek köszönhetem, hogy még ma is csillog a szemem. Minden nap olvasom az Útmutatót, azzal indul a napom.

A szeretetházban minden reggel van áhítat, olyanok vagyunk ott, mint egy gyülekezet. Ha a lelkész valamiért nem tud jönni, mi akkor is összeülünk, felolvassuk a napi igét, beszélgetünk róla, imádkozunk és énekelünk.

„Jókor reggel Jézus megáll Számtalan sok zárt kapunál. Zörget, és kérésünkre vár: Jöjj, légy vendégünk, Uram!” – Ez a kedvenc énekem, ebben ugyanis benne van a kérés, az Istenhez fordulás és az Úrhoz való tartozás egyszerre.

Tovább

Az Istenhez fordulás megkönnyebbülés

Felsőnána Nagymányok nyugdíjas Tolna megye

Werstroh Henrik – nyugdíjas, Felsőnána

Szüleim gyakorló hívők voltak, már gyermekkoromban arra neveltek, hogy gyülekezetbe járni jó. Ennek az lett az eredménye, hogy egész életemben ragaszkodtam az egyházhoz.

Sváb létemre 1950-ben bevittek a határőrséghez katonának. Ez korántsem volt mindennapos, hiszen a határőrség államvédelmi hatóság volt. De én ott sem tagadtam meg sem a származásomat, sem azt, hogy vallásos vagyok, hogy hiszek Istenben.

Nagymányokon olyan közösségünk volt, ahol önkéntes munkában fel tudtuk építeni a templomot. Erre nagyon büszke vagyok. Hetvenéves koromban költöztem Felsőnánára. Az itteni gyülekezetnek is aktív tagja vagyok, jól ismerjük és segítjük egymást.

Ha nekem gondom, vagy problémám van, akkor a családomon kívül az Istenhez fordulok először. Ezt tanultam, e szerint is próbálok élni.

Úrvacsoravétel előtt a bűneimet az Isten előtt megvallom és megbánom. Ezáltal könnyebbnek érzem magam, hiszen tudom, hogy Isten kegyelme rám is kiárad.

Az Istenhez fordulás megkönnyebbülés – én legalábbis így érzem. Nekem nem múlik el úgy egy nap, hogy ne imádkoznék reggel, délben és este.

Tovább

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad

Ipolyvece őstermelő nyugdíjas Nógrád megye

Sulyán Józsefné – őstermelő, nyugdíjas, Ipolyvece

Amikor csak tudunk, segítünk egymásnak a gyülekezetben. Ha valaki nem tud eljönni a templomba, elmegyünk érte és autóval haza is visszük. A helyi nyugdíjas klubot én vezetem. Fontos számomra, hogy valóban közösségben éljünk. A hagyományőrző tánccsoport tagja is vagyok, palóc öltözetben szoktunk fellépni. A gyülekezeti szolgálat természetes nekem, a családom is ilyen volt, szüleim is mindig szolgáltak és szeretettel fordultak a másik felé. Nagyanyám még a szomszéd gyermekeit is felvállalta és a nélkülözés éveiben a rászoruló szomszédokra igyekezett főzni.

Családunknak gyümölcsöse van, epret és málnát termesztünk. Sok emberrel dolgozunk, igyekszünk rájuk is figyelni. Szokták nekem mondani: „Te mindent szétosztatsz, amid van.” Való igaz, hogy nem fukarkodom, de érzem, hogy a kedvesség, az odafigyelés, a másik megsegítése valóban jó dolog, olyan, ami aztán később a másoktól jött szeretet által viszonzásra lel. Hitemből fakadó belső kényszer, hogy ha nekem van, akkor másnak is adjak. Ez belső megnyugvást jelent a számomra.

Tovább
«
12