Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (21),Nógrád megye (18),diák (17),nyugdíjas (15),Tolna megye (12),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (11),Miskolc (11),Győr-Moson-Sopron megye (11),Bács-Kiskun megye (10),tanár (8),Baranya megye (7),evangélikus (7),egyetemista (6),Budapest (6),Cinkota (6),Szekszárd (5),Balassagyarmat (5),Zánka (5),Ipolyvece (4),Soltvadkert (4),Sopron (4),Szeged (4),Pest megye (4),Ágfalva (4),Ipolyszög (4),kántor (4),Siklós (4),Várpalota (4),Balatonfüred (3),tanuló (3),Nemesleányfalu (3),Felsőpetény (3),Csongrád megye (3),Csővár (3),Nemeskér (3),Kiskőrös (3),Nagyvázsony (3),Zomba (3),Felsőnána (2),orvos (2),imádság (2),Páhi (2),család (2),őstermelő (2),keresztelő (2),hittan (2),könyvtáros (2),konfirmáció (2),Györköny (2),Láthatóan evangélikus (2),Balatonakali (2),Szécsény (2),kereskedő (2),Székesfehérvár (2),Dörgicse (2),cukrász (2),Harka (2),Kisdörgicse (2),láthatóan evangélikus (2),Szentantalfa (2),vállalkozó (1),Vanyarc (1),Alsószeli (1),Veszprém (1),eladó (1),Mohács (1),Magyarbóly (1),Beremend (1),felügyelő (1),szakmunkás (1),logopédus (1),Nagymányok (1),kesztyűs (1),varrónő (1),házasság (1),nefrológus (1),ács (1),énekkar (1),mezőgazdász (1),asszisztens (1),nővér (1),buszsofőr (1),esztergályos (1),gyülekezeti felügyelő (1),pedagógus (1),Fancsal (1),tisztviselő (1),élelmezésvezető (1),hentes (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),Dunatetétlen (1),teológushallgató (1),futó (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),nyomdász (1), Bács-Kiskun megye (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),Domony (1),borász (1),egészségügy (1),óvónő (1),Harta (1),gimnazista (1),Kaskantyú (1),villamosmérnök (1),pénztáros (1),rendőr (1),Líceum (1),gyülekezeti pénztáros (1),Kétbodony (1),Kazincbarcika (1),Penc (1),Sopronbánfalva (1),jogász (1),laboráns (1),gyógyszerész (1),Békéscsaba (1),irodavezető (1),Fejér megye (1),Békés megye (1),programozó (1),szoftverfejlesztő (1),gyermekotthon (1),ápolónő (1),hagyomány (1)

Akinek a szocializmus alatt a házában tartották az istentiszteleteket

Zánka Veszprém megye nyugdíjas

Marosszéky Gábor – nyugdíjas, Zánka

Az 1950-es évektől kezdve ide, a zombai templomba jártam vasárnapi iskolába. Ez nem volt egyszerű dolog, hiszen a rendszer nem tekintett jó szemmel ránk. Édesapám jegyző volt, mégis azt mondta, hogy a családja a rendszertől függetlenül eljár a templomba. Ezért el is bocsátották.

A család a legkisebb egység, erre nagyon vigyázni kell. A család egységéhez a vallás is hozzásegít.

Feleségem katolikus, és mivel 1986-ig nem volt Zánkán katolikus templom, így az 1970–80-as években, több mint húsz évig nálunk, a házunkban tartották a katolikus istentiszteleteket! Még harangláb is volt az udvarunkon, és kápolnát is felszentelték. Erre evangélikusként nagyon büszke vagyok.

Három gyermekem van. Ők is gyakorolják a hitüket és hozzánk hasonlóan hitben nevelik az unokáinkat is.

Fontos, hogy ismerjük és tiszteljük egymást, így én az ökumené híve vagyok. Ha valamerre megyek, akkor minden egyházi intézményt meg szoktam látogatni.

Tovább

Boldogság és öröm a gyülekezethez tartozás

Veszprém Veszprém megye nyugdíjas

Hegedűs Lajosné Mária – nyugdíjas, Veszprém

Apai ágon törzsgyökeres evangélikus családba születtem; édesanyám nem volt evangélikus, de aztán ő is azzá lett. Tízen voltunk testvérek. Amikor a hit gyakorlásáért az embert büntették, édesapám akkor is elvitt minket a templomba. Mondhatom: belenőttem a lutheránusságba.

Budapestre kerültem egyetemre, ahol egy teológussal ismerkedtem meg, később evangélikus papné lettem. A férjemnek tíz év lelkészi szolgálatot követően, egészségi állapota miatt, más szolgálatot kellett vállalnia. Négy gyermekünk van. Igyekeztünk őket is az evangélikus hitben nevelni.

Magam ökumenikus gondolkodású vagyok. Szeretem az ökumenikus istentiszteleteket, sőt olyan imakörbe is járok, ahol felekezettől függetlenül együtt imádkozunk a családjainkért.

A veszprémi gyülekezetet otthonomnak tartom. Öröm oda menni, boldogság ott lenni. Az Isó lelkész házaspár az istentiszteleteken és bibliaórákon túl ismeretterjesztő alkalmakat is szokott tartani, volt, hogy Luther életét és tanait ismerhettük meg részleteiben is általuk.

Tovább

Akinek az Úr vezeti az életét

Zánka Veszprém megye nyugdíjas

Horváth Józsefné – nyugdíjas, Zánka

1986-ban költöztem Zánkára, előtte Mencshelyen laktunk. Férjem evangélikus lelkész volt, evangélikusságunk számunkra az egész életünket jelentette és jellemezte.

A szocializmus idején nem volt könnyű, de mi Mencshelyen nagy szeretetben, békességben és közösségben éltünk. Nagyon jól éreztük magunkat, boldogok voltunk a nehézségek mellett is. Két gyermeket neveltünk, soha nem kellett arra kérni őket, hogy menjenek a templomba, maguk indultak el ezen az úton. Amikor a fiam egyetemre ment, akkor ott felkereste a helyi gyülekezetet. Lányom is, amikor ritka volt, hogy valaki bibliaórára járjon, akkor ő pécsi tanulmányai alatt mégis elment az ottani gyülekezethez és csatlakozott a csoporthoz. Hálát adok az Istennek, hogy gyermekeim is ugyanúgy érezték, amit mi, hogy a Jóistenre szükségünk van, és az Úr igéjével élnünk kell.

A Krisztushoz tartozást a nehézségekben éreztem a legjobban. Úgy érzem, hogy az Úr mindig vezetett. Ezért rá is bízom magamat, mert nélküle könnyen tévútra ment volna az életem. De Ő nem hagyott el, hanem utat mutatott. Áldassák érte a neve!

Tovább

Imádság és hálaadás teszi teljessé az életet

nyugdíjas Vanyarc Balassagyarmat Nógrád megye

Petrovics Pálné Teri néni – nyugdíjas, Vanyarc (Balassagyarmat)

Vanyarci származású vagyok, de immáron Balassagyarmaton, a Túrmezei Erzsébet Evangélikus Szeretetszolgálat otthonában élek. Az imádság számomra nagyon fontos, így tudok az Istenhez fordulni.

A hitemnek, a meg nem szűnő imádságnak és az éneklésnek köszönhetem, hogy még ma is csillog a szemem. Minden nap olvasom az Útmutatót, azzal indul a napom.

A szeretetházban minden reggel van áhítat, olyanok vagyunk ott, mint egy gyülekezet. Ha a lelkész valamiért nem tud jönni, mi akkor is összeülünk, felolvassuk a napi igét, beszélgetünk róla, imádkozunk és énekelünk.

„Jókor reggel Jézus megáll Számtalan sok zárt kapunál. Zörget, és kérésünkre vár: Jöjj, légy vendégünk, Uram!” – Ez a kedvenc énekem, ebben ugyanis benne van a kérés, az Istenhez fordulás és az Úrhoz való tartozás egyszerre.

Tovább

Az Istenhez fordulás megkönnyebbülés

Felsőnána Nagymányok nyugdíjas Tolna megye

Werstroh Henrik – nyugdíjas, Felsőnána

Szüleim gyakorló hívők voltak, már gyermekkoromban arra neveltek, hogy gyülekezetbe járni jó. Ennek az lett az eredménye, hogy egész életemben ragaszkodtam az egyházhoz.

Sváb létemre 1950-ben bevittek a határőrséghez katonának. Ez korántsem volt mindennapos, hiszen a határőrség államvédelmi hatóság volt. De én ott sem tagadtam meg sem a származásomat, sem azt, hogy vallásos vagyok, hogy hiszek Istenben.

Nagymányokon olyan közösségünk volt, ahol önkéntes munkában fel tudtuk építeni a templomot. Erre nagyon büszke vagyok. Hetvenéves koromban költöztem Felsőnánára. Az itteni gyülekezetnek is aktív tagja vagyok, jól ismerjük és segítjük egymást.

Ha nekem gondom, vagy problémám van, akkor a családomon kívül az Istenhez fordulok először. Ezt tanultam, e szerint is próbálok élni.

Úrvacsoravétel előtt a bűneimet az Isten előtt megvallom és megbánom. Ezáltal könnyebbnek érzem magam, hiszen tudom, hogy Isten kegyelme rám is kiárad.

Az Istenhez fordulás megkönnyebbülés – én legalábbis így érzem. Nekem nem múlik el úgy egy nap, hogy ne imádkoznék reggel, délben és este.

Tovább

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad

Ipolyvece őstermelő nyugdíjas Nógrád megye

Sulyán Józsefné – őstermelő, nyugdíjas, Ipolyvece

Amikor csak tudunk, segítünk egymásnak a gyülekezetben. Ha valaki nem tud eljönni a templomba, elmegyünk érte és autóval haza is visszük. A helyi nyugdíjas klubot én vezetem. Fontos számomra, hogy valóban közösségben éljünk. A hagyományőrző tánccsoport tagja is vagyok, palóc öltözetben szoktunk fellépni. A gyülekezeti szolgálat természetes nekem, a családom is ilyen volt, szüleim is mindig szolgáltak és szeretettel fordultak a másik felé. Nagyanyám még a szomszéd gyermekeit is felvállalta és a nélkülözés éveiben a rászoruló szomszédokra igyekezett főzni.

Családunknak gyümölcsöse van, epret és málnát termesztünk. Sok emberrel dolgozunk, igyekszünk rájuk is figyelni. Szokták nekem mondani: „Te mindent szétosztatsz, amid van.” Való igaz, hogy nem fukarkodom, de érzem, hogy a kedvesség, az odafigyelés, a másik megsegítése valóban jó dolog, olyan, ami aztán később a másoktól jött szeretet által viszonzásra lel. Hitemből fakadó belső kényszer, hogy ha nekem van, akkor másnak is adjak. Ez belső megnyugvást jelent a számomra.

Tovább

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk

Balassagyarmat Nógrád megye nyugdíjas

Beke Józsefné – nyugdíjas, Balassagyarmat

Férjemmel 1965. október 23-án esküdtünk meg. „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda…” Ez volt az esketési igénk, ebben az igében benne van az is, hogy mi a szőlővesszők vagyunk. Először csodálkoztam is, hogy Szabó József püspök úr miért ilyen igét választott, de aztán rájöttem: lényegében minden azon alapul, hogy ki a szőlőtő; ahogy az életünk, ugyanúgy a házasságunk is az Úrra kell hogy tekintsen.

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk. Tudom, hogy ehhez mi is kellünk, a mi mindennapi imádságunk ezt segíti. Minden nap megköszönöm a mindennapos munkát, hálát adok a gyermekekért, és az igazi közösségért, amit a gyülekezetben megélhetek. Hálát adok az énekkari közösségért. Minden nap kérem az Urat, hogy adjon erőt, hogy együtt, egymást segítve tudjunk közösséget alkotni.

Tovább

Adjunk hálát mindenért az Úrnak!

Csővár Pest megye nyugdíjas

Zenei Jánosné – nyugdíjas, Csővár

Nekem szívből jövő nagy öröm, hogy az evangélikus gyülekezethez tartozom. Nem mindig tudtam istentiszteletre járni, az 1960-as évek után olyan rendszer volt, hogy nem mehettem, hiszen a munkámat elvették volna. Amikor már nem büntették, akkor már ott voltam a templomban és a bibliaórán is.

Úgy érzem, hogy amíg a Jóisten erőt ad nekem, addig én azzal tartozom neki azzal, hogy mindenért hálát adjak. Tudom, hogy minden, ami van nekünk, azt az Istentől kaptuk. Őtőle kapjuk a bölcsességet, a békességet, a családunkat, és azt is, hogy egymás terhét hordozhassuk. Én ennek örülök.

Az istentiszteleteken én szoktam az énekeket is kezdeni, temetésen is segítek az éneklésben. Kedvenc énekem, amit mindig, lefekvés előtt éneklek a Mennyben lakó én Istenem, / Vedd füledbe dicséretem. Ennek a második versszakát többes számban éneklem, mert közben a családomra gondolok. Ebben az énekben benne van a kérés, a hálaadás, a természet, a mindenség, de legfőképpen az, hogy minden a Jóistentől van, akinek az életünket és a világot köszönhetjük.

Tovább

Aki énekel, az kétszeresen imádkozik

Balassagyarmat énekkar tanár nyugdíjas Nógrád megye

Antal Gusztávné – énekkari vezető, nyugalmazott tanár, Balassagyarmat

Réti Zoli bácsi volt a gyülekezeti énekkar híres karvezetője, aki amikor beteg volt átadta nekem a kórus vezetését egy kis időre. Ennek immáron tizenhat éve. Azóta vagyunk együtt ezzel a kis csoporttal.

Számomra a gyülekezeti énekkar egyrészt egy örömteli feladat, hogy fel kell készülni, másrészt nagy öröm, hogy megélhetem, hogy énekkari közösségként úgy jöhetünk ki a templomból, hogy valamit adtunk.

Rendszeresen próbálunk, de nem csak fellépünk, hanem mi közösséget is alkotunk. Azt hiszem, hogy énekkarunk a gyülekezet lelke. Szorgalmasan dolgozunk, segítjük egymást és örömmel szolgálunk gyülekezetünkben és más helyszíneken is. Örömmel mondom, hogy énekkarunknak évente közel száz fellépése van. Ez az énekkar egy ajándék, az éneklés pedig egy csoda, amivel az Urat áldhatjuk!

Boldogok vagyunk, amikor egy-egy énekkari szolgálat után visszajeleznek a hívek, hogy milyen örömet, elmélyedést okoztunk nekik. Énekkarom tagjai nevében is mondathatom, hogy amíg bírjuk, szolgálni fogunk.

Tovább

A gyülekezet, mint nagyobb család

Ipolyvece Nógrád megye nyugdíjas

Kiszely Istvánné – nyugdíjas, Ipolyvece

Kisgyermekkoromtól járok a templomba. Itt kereszteltek, itt konfirmáltam, ez a közösség nagyon fontos nekem. 1935-ben születtem, akikkel akkor templomba jártam már előre mentek. Kétéves voltam, amikor édesapám meghalt, tizenhat évesen édesanyámat veszítettem el. Fiatalon lettem árva. Nagyszüleim neveltek, ők vittek a templomba is, szerettek és vigyáztak rám. A gyülekezetben éltem meg a nagyobb családot. Nagymamám rám hagyott imádságos könyvéből minden nap otthon is imádkozom.

Férjem tizenkét évig volt a gyülekezet pénztárosa. Volt, hogy Szabó püspök úr személyesen, a házunkban is meglátogatott minket, sokat beszélgettünk vele. Nagyon sokat számít nekem az őáltala hallott prédikáció.

Van egy lányom és két unokám. Özvegy vagyok. A fiatalok sajnos kevesen járnak ma templomba, örülök neki, hogy gyermekemet sikerült úgy nevelnem, hogy amikor csak tud, ő ott van az istentiszteleten.

Tovább

Istenre figyelve találhatjuk meg életünk útját

Dörgicse Kisdörgicse Veszprém megye

Sárfi Lajosné Etelka – nyugdíjas, Kisdörgicse

Már gyermekként is ide jártam, ez a templom sokat jelent nekem. Nagycsaládba születtem, öten voltunk testvérek. Minket a szüleink is úgy neveltek, hogy a templom a második otthonunk legyen. Fiatalon is megtaláltuk a templom körül a teendőket, felnőttként szintén sokat segítettem. Ma is ide járok, amikor tudok, mindig rendezem egy kicsit a templom körüli dolgokat.

Leírhatatlan, hogy mit jelent számomra az imádság. Tudom, hogy énrajtam csak a Jóisten segít és örömömre mindig észre is veszem a segítségét. Ha Ő nem lenne velem, akkor nem bírnám a nehézségeket; Jézus ad nekem megnyugvást.

Születésnapom megegyezik a reformáció napjával, idén töltöm be a nyolcvannyolcadik életévemet. A családban mindenki evangélikus, ragaszkodunk a vallásunkhoz. Vallom, hogy az embernek nagyon fontos, hogy higgyen Istenben, hisz így megtalálja élete útját. A legszebb énekünk az Erős vár a mi Istenünk, hiszen tényleg úgy van, hogy ha Ő velünk van, akkor senki sem tud ellenünk tenni…

Tovább

A másik vallását becsüld meg, a magadét pedig tartsd meg

Nemeskér nyugdíjas ács

Takács Ernő – nyugdíjas ács, Nemeskér

Olyan templomban nevelkedtem, ahol csodálatos ácsmunkák vannak. Az itteni templomoszlopok tölgyből készültek. A fával való foglalkozás az egyik legszebb mesterség, olyan, mint az imádság. A fával csak szívvel lehet dolgozni.

Bognárként nem sokat tudtam tevékenykedni, mert megalakultak a termelőszövetkezetek, s akkor már erre a szakmára nem volt szükség. Ács voltam. Szerettem odafigyelni a részletekre, a mívességre.

Engem Nemeskéren kereszteltek. Fiatalon is nagyon szerettem a templomba menni. Ifjú koromban is nagyon sokat számított nekem a gyülekezeti közösség, de most, idősebb koromban érzem át igazán, hogy mit jelent az Isten házában imádkozni. Megjegyzem: mindig jó volt Isten igéjét hallgatni. Amikor a templomba betérek, átgondolom az egész hetemet, számot adok arról, hogy mit végeztem, és hálát adok a mögöttem lévő feladatokért.

Édesapám azt mondta, hogy „a másik vallását becsüld meg, a magadét pedig tartsd meg”. Mindig ez volt bennem, s így közelítettem másokhoz is. Igyekszem ezt nap mint nap megélni.

Tovább
«
12