Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | Ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (31),nyugdíjas (28),diák (26),Tolna megye (22),Nógrád megye (18),tanár (18),Bács-Kiskun megye (15),Miskolc (14),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (14),Baranya megye (13),Győr-Moson-Sopron megye (13),Pest megye (10),kántor (8),Szekszárd (8),egyetemista (8),Budapest (7),Cinkota (7),evangélikus (7),Soltvadkert (7),Györköny (7),Szeged (6),Sopron (5),Siklós (5),Balassagyarmat (5),pénztáros (5),Zánka (5),Ágfalva (4),Zomba (4),Ipolyvece (4),Magyarbóly (4),Ipolyszög (4),Csongrád megye (4),Balatonfüred (4),Nemesleányfalu (4),Várpalota (4),Pápa (4),Nagyvázsony (4),óvónő (4),pedagógus (4),könyvtáros (3),Felsőpetény (3),kereskedő (3),Domony (3),Mohács (3),Csővár (3),Fejér megye (3),tanuló (3),orvos (3),Kiskőrös (3),tanító (3),Nemeskér (3),Székesfehérvár (3),Szentantalfa (3),rendőr (2),imádság (2),szoftverfejlesztő (2),Láthatóan evangélikus (2),postás (2),Felsőnána (2),őstermelő (2),énekkar (2),felügyelő (2),eladó (2),gondnok (2),Pilis (2),cukrász (2),asszisztens (2),üzletvezető (2),Penc (2),Páhi (2),család (2),Szécsény (2),Balatonakali (2),Kisdörgicse (2),Dunatetétlen (2),Harka (2),keresztelő (2),láthatóan evangélikus (2),Dörgicse (2),programozó (2),Harta (2),hittan (2),konfirmáció (2),óvoda (1),szociális munkás (1),fejlesztőmérnök (1),kozmetikus (1),gimnazista (1),Csót (1),szakmunkás (1),Veszprém (1),gépészmérnök (1),Vöröstó (1),Kaskantyú (1),könyvelő (1),egészségügy (1),fazekas (1),szakács (1),fodrász (1),zenész (1),anyakönyvvezető (1),Fehérvárcsurgó (1),tűzoltó (1),gazdasági referens (1),Lovászpatona (1),presbiter (1),építész (1),Tét (1),énekkarvezető (1),recepciós (1),borász (1),költő (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),házaspár (1),szerelő (1),webszerkesztő (1),másodfelügyelő (1),történész (1),gyűjteményvezető (1),Vácegres (1),Bikács (1),levéltár (1),távközléstechnikus (1), Bács-Kiskun megye (1),irodavezető (1),hagyomány (1),Békéscsaba (1),Békés megye (1),tisztviselő (1),villamosmérnök (1),sportoló (1),Beremend (1),futó (1),Sopronbánfalva (1),jogász (1),laboráns (1),gyógyszerész (1),ápolónő (1),gyermekotthon (1),gyülekezeti pénztáros (1),Líceum (1),Kazincbarcika (1),Kétbodony (1),hentes (1),Kiskunhalas (1),teológushallgató (1),nővér (1),nyomdász (1),buszsofőr (1),mezőgazdász (1),Fancsal (1),Nagymányok (1),Vanyarc (1),Alsószeli (1),esztergályos (1),ács (1),nefrológus (1),gyülekezeti felügyelő (1),XVI. kerület (1),élelmezésvezető (1),logopédus (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),kesztyűs (1),varrónő (1),házasság (1),vállalkozó (1)

Közösségben Istennel és emberrel

Kissné Valentinyi Krisztina – recepciós, pedagógus, énekkarvezető, Domony

Számomra nagyon fontos a közösségben való lét. A gyülekezetben otthon érzem magam.

Az életem az éneklés! Régebben az énekkar tagja voltam, pár éve érkezett a felkérés, hogy a domonyi és a vácegresi énekkarunkat vezessem is. Az éneklés számomra egyszerre hálaadás és fohász. Ezt próbálom közvetíteni a többi énekkari tag felé is. Pedagógiát tanultam, annak a tapasztalatai sokat segítenek abban, hogy csoportunkat motiváljam, hogy az éneklés örömére fel tudjam hívni a figyelmet.

Igyekszem másoknak is átadni azt a hitet, ami engem Istenhez köt. Próbálom éreztetni, hogy mindig van fölöttünk valaki, aki próbálja egyengetni az utainkat, azaz nem vagyunk egyedül. Istennek minden nap hálával tartozunk ezért. Hívőként megélhetjük, hogy hogy egyedül Isten a segítség, Ő mutatja a helyes utat.

Bár éneklésről beszéltem, de én elsősorban anyának és feleségnek érzem magam. A szeretet nagyon fontos nálunk, jó érezni, hogy számíthatunk egymásra.

Tovább

Akinek a templom az otthona

Jansik Mihályné – nyugalmazott üzletvezető, Pilis

Számomra az evangélikusság a születésemtől kezdődik. Itt, a pilisi templomban kereszteltek meg, itt konfirmálkodtam, férjemmel az esküvőnk is a templomban volt és gyermekeink, unokáink keresztelése is itt történt. Férjem harminc éven keresztül itt dolgozott, egyházfi, pénztáros, gondnok is volt. Mi itt éltük az életünket. Számunkra a templom az otthonunk! Ez az a hely, ahol az Úristennel való kapcsolatunk épülhet.

A szocializmus idején nem volt könnyű a hit gyakorlása, de ha valaki a szívében elhatározta, hogy az Úrhoz kötődik, akkor nem volt akadály. Gyermekeimet hittanra járattam, igaz, többször is előfordult, hogy többen megpróbáltak erről lebeszélni, de nem sikerült nekik. Ehhez az is kellett, hogy fiaimra semmi panasz nem volt, így nem tudtak zsarolni minket.

Két éve volt az ötvenedik házassági évfordulónk. Ez jó lehetőség volt arra, hogy visszatekintsek és meglássam: az Úr keze vezette az életünket. Életünk pedig itt, a gyülekezetben volt teljes. Hálás vagyok, hogy a hit örömét át tudtuk mi is adni, és gyermekeink és unokáink is Isten tanítása szerint élnek.

Tovább

A közösség, ahol jó lenni

Pilis Pest megye kereskedő nyugdíjas

Riegerné Janega Györgyi – nyugalmazott kereskedő, Pilis

Én vagyok a gyülekezet egyik „legfiatalabb tagja”, ugyanis nem olyan régen csatlakoztam a közösséghez. Katolikusként nevelkedtem, amíg élt a nagymamám addig jártam a templomba. Szüleim ezt később nem érezték fontosnak, így elmaradtam.

Az én életemben mindig volt egy nyugtalanság. Nem feltétlenül tudtam, hogy mi hiányzik, csak azt éltem meg, hogy valami nem kerek. Mióta Pilisen élünk bekerültem az evangélikus közösségbe, sőt, az énekkarba is meghívtak énekelni. Egyszer eljöttem egy bibliaórára is és itt maradtam. Felkerestem a lelkészt, kértem, hogy hadd vehessek részt a konfirmáción. Úgy érezem, hogy most vagyok a helyemen, jól érzem itt magam.

Szívesen jövök az alkalmakra, úgy érzem, hogy itt megnyugvást kapok. Az istentiszteletek mindig feltöltenek. Amikor valamilyen rendezvény van én itt vagyok és igyekszem segíteni. Ez egy olyan közösség, ahol jó lenni.

Tovább

Ha az ember elfogadja és keresi Istent, akkor Ő mindig ott van vele

Domony tanító tanár Pest megye

Remenár Mária – tanító, Domony

Nagyszüleim és szüleim is szorosan kötődtek az egyházhoz. Részemről természetes, hogy gyermekkoromtól a mai napig a gyülekezet tagja vagyok. Erre nevelem a gyermekeimet is.

Hiszem, hogy Isten mindenhol ott van. Én a munkámban, életemben, családomban egyaránt megtapasztalom Őt. A domonyi gyülekezet vasárnapi iskoláját tizennyolc éven keresztül vezethettem. Most az aszódi evangélikus iskolában tanítok, ami számomra a teljességet jelenti. A kereszténységet a példamutatással lehet a legjobban képviselni. A kérdés mindig az, hogy ha jó, vagy rossz dolog történik velem, hogyan oldom meg. Fontos a szó, az érintés, a tekintet, a közvetlenség.

Isten az otthonomban is velem van. Napjainkat átszövi az imádság. Nincs is olyan nap, amikor ne énekelnénk és ne imádkoznánk. Édesapám ötven évig kántor volt, s ez a foglalkozás a családban öröklődött. Családilag közösen szoktunk gyertyát gyújtani és közösen imádkozunk.

Isten olyan pont az életünkben, akihez – bárhol is vagyunk – mindig oda tudunk fordulni; Ő meghallgat minket, és tanácsot lehet tőle kérni.

Tovább

Aki hisz a megbocsátás erejében

Vácegres Pest megye üzletvezető gondnok

Medveczki János, üzletvezető, gyülekezeti gondnok, Vácegres

A vácegresi közösségünknek nagy az összetartó ereje. Nagyon jól érzem magam a gyülekezetben. Mindig öröm, ha látom, hogy a padok tömve vannak. Az egész heti hajtás után a legjobb, ha beülök az istentiszteletre, mert az tényleg megnyugvást ad, teljesen más ember leszek általa. Szeretem a prédikációkat hallgatni, a közösséget megélni, az Úrral együtt élni.

A hit megélését nem csak a templomban, hanem minden hétköznap gyakoroljuk. A reggelt igeolvasással kezdjük, felolvassuk az Útmutató igéit és megbeszéljük a hallottakat. Járok a gyülekezeti énekkarba is, ahol nem csak a közösség, hanem a lelkiség is fontos.

Nagyszüleim és szüleim is jártak templomba, akkor is mentünk, amikor ezt a pártrendszer nem díjazta. Gyermekeim és unokáim minden vasárnap a gyülekezetben vannak, szeretnek templomba járni.

Vallom, hogy ami történik velem, az nem véletlen. Az Úr tudja, hogy miért és mit tesz velem. Hiszem, hogy az Úr megmutatta nekünk, hogyan éljünk, miként viszonyuljunk másokhoz, ezért hiszek a megbocsátásban.

Tovább

A nógrádi kegyesség életforma

Penc pénztáros Pest megye

Klenk Pálné Erzsi néni – nyugdíjas, a gyülekezet korábbi pénztárosa, Penc

Vallom, hogy meg kell becsülni azokat az értékeket, amiket kaptunk! Ilyen a család, de ha közösségről beszélünk, akkor a „nagyobbik családot” sem felejthetjük el, ami a gyülekezet.

Mi már gyerekként természetesnek vettük, hogy templomba megyünk. Édesanyám gyermekkoromban esténként nem mesekönyvet olvasott fel, hanem bibliai történeteket mondott. Így kisgyermekként már a Szentírás történeteinek zömét szinte kívülről tudtuk.

Az evangélikus közösség éneklő gyülekezet. Családom is jó énekes volt, én is szerettem énekelni. Amikor az istentiszteletről hazaértünk, az ünnepi ebédet követően az egész család – szlovákul és magyarul is – közösen énekelt. Így az énekeket is mind megtanultam.

A nógrádi kegyesség életforma. Természetes odatartozást jelent, azaz a Szentírást komolyan vesszük, és az üzenetét megéljük. Bár a hagyományaink mára már kopnak, de még most is, ha ünnep van, akkor majdnem az összes evangélikus összejön a templomban.

Egyértelmű számomra, hogy nekem van Bibliám, gyülekezetem és lelkészem. Nekem itt kell megtalálnom az Istenhez vezető utat.

Tovább

Adjunk hálát mindenért az Úrnak!

Csővár Pest megye nyugdíjas

Zenei Jánosné – nyugdíjas, Csővár

Nekem szívből jövő nagy öröm, hogy az evangélikus gyülekezethez tartozom. Nem mindig tudtam istentiszteletre járni, az 1960-as évek után olyan rendszer volt, hogy nem mehettem, hiszen a munkámat elvették volna. Amikor már nem büntették, akkor már ott voltam a templomban és a bibliaórán is.

Úgy érzem, hogy amíg a Jóisten erőt ad nekem, addig én azzal tartozom neki azzal, hogy mindenért hálát adjak. Tudom, hogy minden, ami van nekünk, azt az Istentől kaptuk. Őtőle kapjuk a bölcsességet, a békességet, a családunkat, és azt is, hogy egymás terhét hordozhassuk. Én ennek örülök.

Az istentiszteleteken én szoktam az énekeket is kezdeni, temetésen is segítek az éneklésben. Kedvenc énekem, amit mindig, lefekvés előtt éneklek a Mennyben lakó én Istenem, / Vedd füledbe dicséretem. Ennek a második versszakát többes számban éneklem, mert közben a családomra gondolok. Ebben az énekben benne van a kérés, a hálaadás, a természet, a mindenség, de legfőképpen az, hogy minden a Jóistentől van, akinek az életünket és a világot köszönhetjük.

Tovább

Aki újraéleszti és továbbadja a hagyományt

Csővár varrónő

Péterfi Zoltánné Szekeres Mária – varrónő, Csővár

Evangélikusnak lenni legfőképpen azt jelenti a számomra, hogy az evangéliumot tanulmányozni, a Szentírás alapján élni. Lefekvéskor és felébredéskor is az Úrhoz fordulok, az Útmutatót nap mint nap olvasom. E nélkül nem tudnék elindulni. Az imádság nagy erőt jelent.

Így neveltem a fiamat is és most az unokáimat is. Amikor itt vannak, akkor már ők kérdezik: „Mama! Imádkozunk?” Ilyenkor közösen mondjuk az imádságot. Hároméves unokám összekulcsolja a kezét, és csillogó szemmel mondja az imát.

Gyermekkorunkban nem volt szlovák istentisztelet. Amikor elindultak a nemzetiségi választások, a közösség megbeszélte, hogy szeretné feleleveníteni a régi hagyományokat. Csővár község szlovák nemzetiségű evangélikus falu. Hála Istennek van érdeklődés a hagyomány életben tartására. Más szlovák településről is hívni szoktunk énekkarokat, nemrég Acsáról, Galgagutáról voltak nálunk. Ilyenkor az ottani gyülekezet is jön. Jó velük együtt lenni.

Tovább

Hálát adni és az élő hagyományban élni

Csővár Pest megye hagyomány

Szekeres Mihályné – nyugdíjas, Csővár

Hetvenkét éves vagyok, szüleim, nagyszüleim is csőváriak voltak. Sokat betegeskedtem, nagyon sok súlyos bajom volt, de a Jóisten mindig megsegített. Sok keresztet kaptunk az életben, de a Jóisten mindig meghallgatott. Egyik nagy betegségemet követően elmentem a templomba, ahol a tisztelendő úr a kegyelmi időről prédikált. Mondhatom, hogy én is többször kaptam meg a kegyelmi időt az Úrtól.

Szüleim mindig népviseletben voltak, én is abban vagyok. Ezt a ruhát is én varrtam, sőt a dédunokáimnak is készítettem népviseletes öltözetet. Az az egyik legnagyobb öröm, amikor abban látom őket.

A nagyszüleim és a szüleim nem engedték, hogy ima nélkül menjünk aludni. Gyermekként és ma is örömmel kulcsoltuk hálaadásra a kezünket. Mindkét dédunokámat tanítottam imádkozni, most már maguk mondják a fohászokat.

Tovább

Közösségben és hitben élni

Penc tanár kántor Pest megye

Lestyánné Babinszki Zsuzsanna – tanító, kántor, Penc

Ebbe a családias gyülekezetbe születtem, eszembe se jutott, hogy más legyek, mint evangélikus. Tizennégy évesen az orgonához ültettek, majd kántor lettem. Egész családommal együtt benne élünk a penci gyülekezetben.

A kántori szolgálat számomra nem munka, hanem bizonyságtétel. Orgonálni nekem olyan, mintha imádkoznék. Huszonöt éve vagyok kántor, egyszerűen belülről jön, hogy ezt a szolgálatot végezzem.

Van egy tíz-tizenkét fős gyülekezeti énekkarunk, ennek vagyok a vezetője. Itt nemcsak a közös éneklés, hanem a közösség is fontos. Együtt vagyunk, beszélgetünk, van, hogy kirándulni megyünk.

Három gyermekem van, velük nagyon sokat beszélgetek. A két nagyobb a lázadó kamaszkorát éli, amikor azt mondják, hogy „miért kell nekünk templomba menni?” Próbálok egyrészt példát mutatni, másrészt beszélgetni velük erről. Tudom, hogy ha kötelezővé tenném a templomba járást, azzal nem érnék el náluk semmit. Ezért inkább gyülekezeti táborokat szervezünk, vagy akár egy szalonnasütést, így olyan közösséget teremtünk a számukra, amelyben jól érzik magukat.

Tovább