Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (23),diák (19),Nógrád megye (18),nyugdíjas (18),Bács-Kiskun megye (15),Tolna megye (13),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (12),Miskolc (12),Győr-Moson-Sopron megye (11),tanár (10),Baranya megye (8),egyetemista (8),evangélikus (7),Cinkota (7),Budapest (7),Soltvadkert (7),Szeged (6),Balassagyarmat (5),Zánka (5),kántor (5),Siklós (5),Szekszárd (5),Ipolyvece (4),Nemesleányfalu (4),Sopron (4),Csongrád megye (4),Balatonfüred (4),Ágfalva (4),Ipolyszög (4),Várpalota (4),Pest megye (4),óvónő (4),Csővár (3),Györköny (3),Zomba (3),Nemeskér (3),Felsőpetény (3),könyvtáros (3),tanuló (3),Nagyvázsony (3),Kiskőrös (3),Szentantalfa (3),Láthatóan evangélikus (2),hittan (2),eladó (2),konfirmáció (2),család (2),Kisdörgicse (2),cukrász (2),orvos (2),Szécsény (2),láthatóan evangélikus (2),imádság (2),Felsőnána (2),pénztáros (2),őstermelő (2),énekkar (2),Székesfehérvár (2),Balatonakali (2),Harta (2),keresztelő (2),Harka (2),Dörgicse (2),Dunatetétlen (2),kereskedő (2),Páhi (2),szakmunkás (1),zenész (1),gyülekezeti felügyelő (1),felügyelő (1),szociális munkás (1),óvoda (1),logopédus (1),fazekas (1),Veszprém (1),gondnok (1),élelmezésvezető (1),anyakönyvvezető (1),könyvelő (1),buszsofőr (1),esztergályos (1),Alsószeli (1),asszisztens (1),nővér (1),Nagymányok (1),Fancsal (1),Vanyarc (1),vállalkozó (1),pedagógus (1),varrónő (1),kesztyűs (1),nefrológus (1),mezőgazdász (1),ács (1),házasság (1),ápolónő (1),Kiskunhalas (1),teológushallgató (1),XVI. kerület (1),sportoló (1),futó (1),irodavezető (1),Fejér megye (1),villamosmérnök (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),Domony (1),borász (1),egészségügy (1),Kaskantyú (1),nyomdász (1), Bács-Kiskun megye (1),gimnazista (1),Békéscsaba (1),Békés megye (1),Sopronbánfalva (1),jogász (1),Kazincbarcika (1),Penc (1),hagyomány (1),Magyarbóly (1),Mohács (1),tisztviselő (1),Kétbodony (1),rendőr (1),gyermekotthon (1),programozó (1),hentes (1),szoftverfejlesztő (1),gyógyszerész (1),Líceum (1),gyülekezeti pénztáros (1),laboráns (1),Beremend (1)

Tudom, hogy milyen Isten nélkül, vagy Őáltala élni

Szentantalfa Veszprém megye gondnok fazekas könyvtáros

Nagy Lászlóné – könyvtáros, fazekas, gyülekezeti gondnok, Szentantalfa

Huszonnégy éves voltam, amikor megkeresztelkedtem. Előtte és a kereszteléskor sem jelentett számomra ez semmit. Az én szüleim egyáltalán nem kötődtek az egyházhoz, sőt, teljesen az ellenkező oldalról közelítettek a hit kérdéséhez. Párom családjában több lelkész is volt, nagyon szerettük egymást, ezért hajlottam a keresztségre.

Amikor bejöttem a templomba, először olyan volt, mintha szappanbuborékba léptem volna be: bár körbevett, de én nem voltam a része. Ma már mondhatom, Isten irgalma, hogy ide jöttem, hiszen olyan lelkészek voltak a gyülekezetben, akik idővel mégis be tudtak vonni a gyülekezetbe. Ezt férjem és családja is csak erősítette. Közel kerültem a közösséghez és Istenhez, olyat kaptam, ami elhanyagolhatatlan az ember életében.

Tudom, hogy milyen Isten nélkül, vagy Őáltala élni. Őáltala sokkal gazdagabb lesz az ember! Istenbe lehet kapaszkodni, tőle erőt meríteni. És mindezt nem csak Istentől, hanem a gyülekezeti közösségtől is meg lehet kapni, hiszen bármilyen problémával fordulunk egymás felé, itt megerősítést, segítséget kapunk.

Tovább

Akinek a templom a második otthona

nyugdíjas Nemesleányfalu Veszprém megye

Vörös Lajosné – nyugdíjas, gyülekezeti gondnok, Nagyvázsony, Nemesleányfalu

Az én őseim egészen a vallásüldözésig visszamenőleg evangélikusok voltak. Nagy öröm, hogy evangélikusságomat nem csak megélhetem, hanem továbbadnom is sikerült. Gyermekeim, unokáim és dédunokáim is gyakorló hívők, megélik az Istennel való közösséget.

Ebbe a gyülekezetbe születtem, ide jártam gyermekként, hittanórákon is itt vettem részt. Régen itt evangélikus iskola is volt. Minden alkalommal imádsággal kezdtük a tanórát, és azzal is fejeztük be. Ez meghatározó lett az életemben. Ma is hiszek abban, hogy az imádság meghallgatásra talál, vigasztalást és erőt ad.

Én a családomban, a templomban és a gyülekezet közösségében érzem igazán jól magamat.

Tovább

Akinek a szocializmus alatt a házában tartották az istentiszteleteket

Zánka Veszprém megye nyugdíjas

Marosszéky Gábor – nyugdíjas, Zánka

Az 1950-es évektől kezdve ide, a zombai templomba jártam vasárnapi iskolába. Ez nem volt egyszerű dolog, hiszen a rendszer nem tekintett jó szemmel ránk. Édesapám jegyző volt, mégis azt mondta, hogy a családja a rendszertől függetlenül eljár a templomba. Ezért el is bocsátották.

A család a legkisebb egység, erre nagyon vigyázni kell. A család egységéhez a vallás is hozzásegít.

Feleségem katolikus, és mivel 1986-ig nem volt Zánkán katolikus templom, így az 1970–80-as években, több mint húsz évig nálunk, a házunkban tartották a katolikus istentiszteleteket! Még harangláb is volt az udvarunkon, és kápolnát is felszentelték. Erre evangélikusként nagyon büszke vagyok.

Három gyermekem van. Ők is gyakorolják a hitüket és hozzánk hasonlóan hitben nevelik az unokáinkat is.

Fontos, hogy ismerjük és tiszteljük egymást, így én az ökumené híve vagyok. Ha valamerre megyek, akkor minden egyházi intézményt meg szoktam látogatni.

Tovább

Forrás nélkül elapad az életünk

Zánka Veszprém megye tanár

Horváth Zsófia – tanár, Zánka (Kanada)

Gyermekkorom óta gyakorlom rendszeresen a vallásomat. Barátaimat úgy válogatom meg, hogy örülök, ha ők is hívő emberek. A gyülekezeten kívül katolikus és református barátaimmal is szoktunk beszélgetni a vallásról, többek között arról, hogy mi a különbség és mi a hasonlóság a felekezeteink tanításaiban.

Kanadában, ahol élek, nincs evangélikus közösség, ezért a református templomba járok. Ha itthon vagyok, akkor édesanyámmal együtt ide, a zánkai evangélikus gyülekezetbe megyek.

Rendszeresen járok templomba, naponta olvasom a Bibliát. Forrás nélkül elapad az életünk és a hitünk is. Vallom, hogy a Szentírás a forrás. A Biblia útmutatása nagyon fontos a mindennapi élethez, hiszen többek között abból kapunk útmutatást és megerősítést.

A Krisztus-követés számomra identitás. A közösség megerősít. Én átélem, hogy ha ketten vagy hárman összejövőnk, akkor az Úr jelen van. Jó együtt dicsérni az Istent!

Tovább

Aki életével is hirdeti a tízparancsolat üzenetét

Balatonakali Veszprém megye eladó

Andó Jánosné – termelői borkimérő, Balatonakali

Számomra az evangélikusság a gyökereimet jelenti. Azt, hogy a szüleim, a nagyszüleim és a dédszüleim is ebben a felekezetben jutottak el Istenhez. Valamint azt is jelenti, hogy magam is itt, az evangélikus gyülekezetben találtam rá az Úrra, és azt érzem, hogy ez az út számomra követhető és jó.

Férjem katolikus, de ez nem zavar minket, közösen imádkozunk. Az imádságban magamba tudok fordulni. Megnyugszok tőle és erőt ad.

A tízparancsolat és a gyülekezet nem csak az életem, hanem a családom alapja is. A mai világ sokszor megfeledkezik az Istentől kapott törvényekről, pedig ez kellene, hogy az emberi élet normája legyen. Én a tíz igét mindenhova kifüggeszteném, mert olyan eligazítást ad, ami érthetően megmondja, hogy hogyan éljünk. Gondoljunk csak az emberi jogi és egyéb törvényekre: minden igaz gondolat a tízparancsolat igazságaira vezethető vissza.

A másik: az életet meghatározó – az egyház. Ha az egyház tanításához, a Szentíráshoz mérnénk magunkat, akkor sokkal nagyobb béke lenne az emberek között!

Tovább

Boldogság és öröm a gyülekezethez tartozás

Veszprém Veszprém megye nyugdíjas

Hegedűs Lajosné Mária – nyugdíjas, Veszprém

Apai ágon törzsgyökeres evangélikus családba születtem; édesanyám nem volt evangélikus, de aztán ő is azzá lett. Tízen voltunk testvérek. Amikor a hit gyakorlásáért az embert büntették, édesapám akkor is elvitt minket a templomba. Mondhatom: belenőttem a lutheránusságba.

Budapestre kerültem egyetemre, ahol egy teológussal ismerkedtem meg, később evangélikus papné lettem. A férjemnek tíz év lelkészi szolgálatot követően, egészségi állapota miatt, más szolgálatot kellett vállalnia. Négy gyermekünk van. Igyekeztünk őket is az evangélikus hitben nevelni.

Magam ökumenikus gondolkodású vagyok. Szeretem az ökumenikus istentiszteleteket, sőt olyan imakörbe is járok, ahol felekezettől függetlenül együtt imádkozunk a családjainkért.

A veszprémi gyülekezetet otthonomnak tartom. Öröm oda menni, boldogság ott lenni. Az Isó lelkész házaspár az istentiszteleteken és bibliaórákon túl ismeretterjesztő alkalmakat is szokott tartani, volt, hogy Luther életét és tanait ismerhettük meg részleteiben is általuk.

Tovább

Akinek az Úr vezeti az életét

Zánka Veszprém megye nyugdíjas

Horváth Józsefné – nyugdíjas, Zánka

1986-ban költöztem Zánkára, előtte Mencshelyen laktunk. Férjem evangélikus lelkész volt, evangélikusságunk számunkra az egész életünket jelentette és jellemezte.

A szocializmus idején nem volt könnyű, de mi Mencshelyen nagy szeretetben, békességben és közösségben éltünk. Nagyon jól éreztük magunkat, boldogok voltunk a nehézségek mellett is. Két gyermeket neveltünk, soha nem kellett arra kérni őket, hogy menjenek a templomba, maguk indultak el ezen az úton. Amikor a fiam egyetemre ment, akkor ott felkereste a helyi gyülekezetet. Lányom is, amikor ritka volt, hogy valaki bibliaórára járjon, akkor ő pécsi tanulmányai alatt mégis elment az ottani gyülekezethez és csatlakozott a csoporthoz. Hálát adok az Istennek, hogy gyermekeim is ugyanúgy érezték, amit mi, hogy a Jóistenre szükségünk van, és az Úr igéjével élnünk kell.

A Krisztushoz tartozást a nehézségekben éreztem a legjobban. Úgy érzem, hogy az Úr mindig vezetett. Ezért rá is bízom magamat, mert nélküle könnyen tévútra ment volna az életem. De Ő nem hagyott el, hanem utat mutatott. Áldassák érte a neve!

Tovább

Családban és munkában is megéli a hitét

Várpalota szakmunkás Veszprém megye

Magyarósi Attila – szakmunkás, Várpalota

Az én anyai ági ősöm, Kárász György, az itteni evangélikus gyülekezet egyik alapító tagja volt. Ez azért is fontos, mert onnantól kezdve családom evangélikus, így én is; már az anyaméhben templomba járó apróság voltam. Vallom, hogy egy dolog evangélikusnak születni és más dolog Krisztushoz tartozni. Nekem sikerült a Krisztushoz tartozó közösséget megélnem.

Szüleim már fiatal koromban keresztény táborokba küldtek, ott fedeztem fel, hogy az ember élete átmehet egy minőségi változáson: észrevehetem, hogy mi a bűn és mit jelent a megújult élet.

Példát jelentenek számomra a szüleim, akik azért éltek át sok nehézséget, mert a hitüket választották az elmúlt rendszerben is. A megpróbáltatások ellenére bátran és örömmel vállalták a Krisztushoz tartozást.

Feleségemmel három gyermeknek vagyunk a szülei. Igyekszünk a családon belül is közvetíteni, hogy Krisztus által élhető meg a szabad és teljes élet.

Nagyon szeretem Luther Márton életét, és elgondolkoztat, hogy mi mindent kellett megharcolnia a hitéért. Neki köszönhetjük, hogy anyanyelven olvashatjuk a Szentírást. Ez meghatározó az életemben.

Tovább

Istenre figyelve találhatjuk meg életünk útját

Dörgicse Kisdörgicse Veszprém megye

Sárfi Lajosné Etelka – nyugdíjas, Kisdörgicse

Már gyermekként is ide jártam, ez a templom sokat jelent nekem. Nagycsaládba születtem, öten voltunk testvérek. Minket a szüleink is úgy neveltek, hogy a templom a második otthonunk legyen. Fiatalon is megtaláltuk a templom körül a teendőket, felnőttként szintén sokat segítettem. Ma is ide járok, amikor tudok, mindig rendezem egy kicsit a templom körüli dolgokat.

Leírhatatlan, hogy mit jelent számomra az imádság. Tudom, hogy énrajtam csak a Jóisten segít és örömömre mindig észre is veszem a segítségét. Ha Ő nem lenne velem, akkor nem bírnám a nehézségeket; Jézus ad nekem megnyugvást.

Születésnapom megegyezik a reformáció napjával, idén töltöm be a nyolcvannyolcadik életévemet. A családban mindenki evangélikus, ragaszkodunk a vallásunkhoz. Vallom, hogy az embernek nagyon fontos, hogy higgyen Istenben, hisz így megtalálja élete útját. A legszebb énekünk az Erős vár a mi Istenünk, hiszen tényleg úgy van, hogy ha Ő velünk van, akkor senki sem tud ellenünk tenni…

Tovább

A közös imádság öröme

Nemesleányfalu Nagyvázsony Veszprém megye

Farkas Károlyné – nyugdíjas, Nemesleányfalu

Magam katolikus vagyok, de mivel Nemesleányfalun nincs katolikus mise, ezért az evangélikus istentiszteletre járok. Mára vallom, hogy ehhez a közösséghez tartozom, itt vagyok otthon. Nagyon szeretek itt lenni, a közösség elfogad, szeretjük egymást. Jó érzés megélni az ökumenét.

Fontos számomra a közös imádság, hogy együtt mondjuk hitvallásunkat. Ez összeköt minket is, de egyúttal az Istennel is kapcsolatot teremt. Hiszek Istenben, ez megnyugvást, békességet jelent nekem.

Tovább

Isten igéjére figyelni jó!

Várpalota Veszprém megye diák tanuló

Szoboszlai Szabolcs – diák, Várpalota

Jó olyan közösségben lenni, ahol sok a hívő. Ha valami zökkenő van, akkor ott ki tudnak segíteni. Korábban is hívő voltam, de az más volt. Három éve járok az EKE keresztény táboraiba. Itt sok izgalmas feladat adódott, például a hit harci túra, valamint a videós verseny, amit meg is nyertünk. Több barátot szereztem, velük sokat beszélgettünk a hitről, Istenről és még sok kérdésről. Ez a tábor volt az a pont, ahol megtörtént, hogy valóban elkezdtem Istenben hinni és azóta érzem, hogy Ő velem van.
Katolikus iskolában tanulok, de itt mindenki a saját templomába jár. Vannak osztálymisék, valamint az is jó, hogy egy héten két hittanóránk van.
Hiszek Istenben, így templomba járok, imádkozom és igyekszem, hogy a hitem a mindennapjaimban is meglátszódjon. Ezért törekszem arra, hogy kedvesebb legyek másokhoz. A többiekkel is beszélgetek Istenről. Miért jó hinni? Mert Isten nagyon sok mindenből kisegít, és ez nekem olyan fontossá vált, hogy már nem is tudom elképzelni, hogy nélküle éljek.

Tovább

Az Úré lett az életem

Balatonfüred egyetemista teológushallgató Veszprém megye

Riczinger Péter – egyetemista, Balatonfüred

Fiatalon nem akartam teológus lenni. Félelmetesnek tartottam azt a gondolatot, hogy lelkészként ki kell majd állnom a szószékre, és hétről hétre tisztán kell hirdetnem az igét, úgy, hogy a mondatok az emberek életén változtassanak. Ahogy egyre inkább az Úré lett az életem, azt kezdtem érezni, hogy mégis erre a szolgálatra kell jelentkeznem.

Manapság a fiataloktól – még sokszor azoktól is, akik keresztény közösségben nőttek fel – az egyház és az Istennel való személyes kapcsolat nagyon gyakran idegen. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy fiatal ráhagyatkozik Istenre. Teológushallgatóként azt élem meg, hogy lehetőségem van elmondani: mennyire más az az élet, amelyben benne van az Isten. A kis korkülönbségnek köszönhetően a fiataloknak talán máshogy tudom elmondani, hogy nem botorság, hanem öröm Istenben hinni.

Mitől más a keresztény élet? Ez igazán az elköteleződések esetén szokott felmerülni. A fő kérdés az, hogy tudom-e az Úr kezébe letenni az életemet.

Tovább
«
12