Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Isten igéjére figyelni jó!

Várpalota Veszprém megye diák tanuló

Szoboszlai Szabolcs – diák, Várpalota

Jó olyan közösségben lenni, ahol sok a hívő. Ha valami zökkenő van, akkor ott ki tudnak segíteni. Korábban is hívő voltam, de az más volt. Három éve járok az EKE keresztény táboraiba. Itt sok izgalmas feladat adódott, például a hit harci túra, valamint a videós verseny, amit meg is nyertünk. Több barátot szereztem, velük sokat beszélgettünk a hitről, Istenről és még sok kérdésről. Ez a tábor volt az a pont, ahol megtörtént, hogy valóban elkezdtem Istenben hinni és azóta érzem, hogy Ő velem van.
Katolikus iskolában tanulok, de itt mindenki a saját templomába jár. Vannak osztálymisék, valamint az is jó, hogy egy héten két hittanóránk van.
Hiszek Istenben, így templomba járok, imádkozom és igyekszem, hogy a hitem a mindennapjaimban is meglátszódjon. Ezért törekszem arra, hogy kedvesebb legyek másokhoz. A többiekkel is beszélgetek Istenről. Miért jó hinni? Mert Isten nagyon sok mindenből kisegít, és ez nekem olyan fontossá vált, hogy már nem is tudom elképzelni, hogy nélküle éljek.

Tovább

Az Úré lett az életem

Balatonfüred egyetemista teológushallgató Veszprém megye

Riczinger Péter – egyetemista, Balatonfüred

Fiatalon nem akartam teológus lenni. Félelmetesnek tartottam azt a gondolatot, hogy lelkészként ki kell majd állnom a szószékre, és hétről hétre tisztán kell hirdetnem az igét, úgy, hogy a mondatok az emberek életén változtassanak. Ahogy egyre inkább az Úré lett az életem, azt kezdtem érezni, hogy mégis erre a szolgálatra kell jelentkeznem.

Manapság a fiataloktól – még sokszor azoktól is, akik keresztény közösségben nőttek fel – az egyház és az Istennel való személyes kapcsolat nagyon gyakran idegen. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy fiatal ráhagyatkozik Istenre. Teológushallgatóként azt élem meg, hogy lehetőségem van elmondani: mennyire más az az élet, amelyben benne van az Isten. A kis korkülönbségnek köszönhetően a fiataloknak talán máshogy tudom elmondani, hogy nem botorság, hanem öröm Istenben hinni.

Mitől más a keresztény élet? Ez igazán az elköteleződések esetén szokott felmerülni. A fő kérdés az, hogy tudom-e az Úr kezébe letenni az életemet.

Tovább

Akinek a szeretethimnusz kíséri az életét

Zánka Veszprém megye

Taródy Istvánné Okályi Erzsébet – nyugdíjas, Zánka

Sejtem, hogy közel vagyok már a véghez. Ahhoz, hogy az ember az idős kor megpróbáltatásait kellő bizalommal végig tudja csinálni, ehhez nem tudom, hogy az evangélikus vallás szükséges-e, vagy sokkal inkább az Istenben való hit.

Az ökumenizmus pártján vagyok; családomban evangélikus, katolikus is van, nagyapám evangélikus lelkész volt. Régebben, karácsonykor és húsvétkor általában a katolikus templomba jártunk, mert a nagymamámékkal senki nem akart oda menni. Én meg sajnáltam őket, nem akartam, hogy egyedül legyenek. Ezért aztán az evangélikus templomot általában az ünnepek másnapján kerestem fel, de azt gondolom, hogy a Jóistennek ezzel semmi baja nem volt.

Egész mivoltomban az a legfontosabb, hogy úgy érzem, az Isten szeretet. A szeretethimnusz visz végig az egész vallásos életemen. Jó ebben a vallásban hinni, sok öröm van benne, de a lényeg, hogy a Jóistent, a Jézus Krisztust és a Szentlelket együtt és külön-külön is higgyük, dicsőítsük. És ha az ember ezt nem tudja elképzelni, hát akkor majd odafönt megérti.

Tovább

Próbálok Krisztus tanítása szerint élni

Szentantalfa Veszprém megye falugondnok

Sólyom Gyula – falugondnok, Szentantalfa

Kisgyermek korom óta az evangélikus gyülekezetbe járok. Itt kereszteltek meg, ide jártam hittanra, ebben a gondolkodásban nőttem fel. A Krisztushoz tartozás megnyugvást jelent nekem. A gyülekezethez tartozni mindig jó, örömmel, közösséggel tölti meg az életemet.

Hogyan élem meg a hétköznapokban a hitemet? Próbálok Krisztus tanítása szerint élni, az Ő parancsolatait igyekszem betartani. Szeretteimet, gyermekeimet is a krisztusi életre próbálom nevelni. Gyermekeim már nagyobbak, ők is mind evangélikusok. Ők már felnőttek, a háromból kettő elköltözött, de ha ünnepekre hazalátogatnak a párjukkal, újra együtt megyünk a templomunkba.

Tovább

Az Isten igéjére figyelő élet

Balatonakali Veszprém megye

Bíró Gézáné – nyugdíjas, Balatonakali

Gyerekkorom óta ebbe a templomba járok. Egy hónapban kétszer van evangélikus istentisztelet és egyszer református. Nagyon szeretek ide jönni. Amikor nincs istentisztelet, akkor a Kossuth rádióban hallgatom a közvetítést. Ilyenkor közben nem főzök, nem takarítok, hanem leülök és a gyülekezettel együtt énekelek.

Miért fontos nekem Isten igéjét hallgatni? Mert erőt ad. Ha az ember nem olvassa el mindennap a napi igét és nem imádkozik, akkor az „hiánycikk” lesz az életéből. Nekem jár az Evangélikus Élet, abból nézem a napi igét. Ott mindegyik ige mellett van egy kis magyarázat. Szeretem azt is elolvasni. Nekem ez megnyugvást, erőt ad. Hiszem, hogy minden nap az Isten erejét kell kérnünk, rá kell bíznunk az életünket. Nemcsak nehéz helyzetekben jó Istenhez fordulni, hanem naponta öröm hálát adni, és úgy lefeküdni. Ez nagyon fontos!

Tovább

A zenével másokat is közelebb vihetünk Istenhez

Balatonfüred Dörgicse Veszprém megye kántor informatikai tanácsadó

Kiss Péter József – informatikai tanácsadó, kántor, Balatonfüred

Egyszer a Balaton partján ültem és megkérdezték, hogy miért vagyok evangélikus. A tájra néztem és ezt mondtam: Nézzünk rá erre a szépségre és lássuk meg, hogy milyen öröm sugárzik a természetből. Ehhez hasonló az evangélikusság is. Örömhír terjedt el a világban, hogy mi nem magányosan járjuk az utunkat, hanem van valaki, akiben bízhatunk, aki megbocsát nekünk.

A rendszerváltáskor születtem, a szocializmus nehézségeit nem éltem át. Nagymamáméktól mindent elvettek, ők mégis közösségben éltek, és meg tudták tartani a hitüket. Nagyon sok segítséget kaptam a családomtól és az iskolámtól, a Deák téri gimnáziumtól, hogy a hit útját én is megtarthassam. Azt gondolom, hogy aki hit nélkül él, annak nagyon nehéz a mai kor szellemében otthonra találnia.

Autodidakta módon tanultam meg orgonálni. A kántori szolgálatban egyrészt Isten dicsőségére szólhat általam az orgona, másrészt emberek örömére végezhetem a szolgálatot. Azt gondolom, hogy a zenével másokat is közelebb vihetünk Istenhez.

Tovább

Aki a szocializmusban is az istentiszteletet választotta

nyomdász kántor Várpalota Veszprém megye

Borbás Károly – nyomdász, kántor, Várpalota

1930-ban születtem. Szüleimmel és öcsémmel együtt jártunk a templomba. 1949-ben megszüntették a tanítók orgonálását. Akkor megkért engem Bányai tisztelendő úr, hogy menjek el Győrbe és vegyek részt egy kántorképzésen. Szabadságom alatt kétszer is elmentem. Először egy újjal, később már rendesen orgonáltam. Egy idő után felszólítottak, hogy válasszak: vagy tovább orgonálok, vagy elbocsátanak. Ezért egy ideig kénytelen voltam abbahagyni. Édesanyámat megtanítottam a hangszeren játszani és 80 éves koráig ő is orgonált.

Az ’50-es években rendszeresen, hetente kétszer-háromszor is behívattak a pártba és kérték, hogy lépjek be közéjük. Azt mondtam: én templomba és bibliaórára járok. Ezután soha többet nem próbálkoztak a párttagsággal. Igaz, így nem lettem művezető, csak csoportvezető, de nekem az is megfelelő volt.

Számomra ma is azzal kezdődik a nap, hogy az imámat elmondom, a napi igét elolvasom. Ha valahova megyek, a Jóisten áldását kérem, este pedig megköszönöm, hogy megélhettem a napot.

Tovább

Egész családom életében fontos, hogy higgyünk Istenben

Zánka Veszprém megye

Bácsi Krisztina – értékesítési vezető, Zánka

Miért jó hinni? Mert ezáltal nemcsak valahova tartozom, hanem van, aki megtart engem a bajban is! Hinni jó, hiszen így teljes életet élhetek.

Nekem evangélikus és református felmenőim vannak. Egész családom életében fontos, hogy higgyünk Istenben. Öröm, hogy a zánkai evangélikus gyülekezethez tartozom.

Nagymamám életén láttam, hogy mit jelent Istenhez tartozni. Ő egész életében, a hétköznapokon is megélte a hitét, imádkozott, templomba járt, hálát adott és szerette az embereket. Én ezt az életet szeretném tovább folytatni.

Tovább

A világra rácsodálkozva szüntelen hálát lehet adni

Nemesleányfalu Nagyvázsony

Völler Istvánné – nyugdíjas, Nemesleányfalu

A hit sokat jelent nekem. Már gyermekkoromban szerettem Istennel foglalkozni, a Biblia tanításán gondolkodni. Evangélikus szülők gyermeke vagyok, ők is olvasták a Szentírást, jártak templomba.

Úgy élek, hogy a körülöttem lévő világra rácsodálkozom. Az örömökért hálát adok, a megpróbáltatásokat elfogadom. Az imádságban az Istennel tudok értekezni. Közvetlenül Tőle tudok kérni és a köszönetemet is el tudom mondani. Abban biztos vagyok, hogy nemcsak akkor kell imádkozni, Istent hívni, ha bajban vagyok, hanem akkor is, amikor semmi problémám sincsen! Az egészséget, a családi nyugalmat külön megköszönöm az Úrnak. Természetesen voltak próbatételek is az életben, de az Isten ezzel csak formálja az embert. Még a nehézségek idején sem csüggedek el, mert Isten akkor is velem van, fordulhatok hozzá és Ő segít rajtam.

Tovább

Akinek átszövi az életét az imádság

Kisdörgicse Veszprém megye

Fodorné Pálfi Edit – nyugdíjas, Kisdörgicse

Ebben a faluban születtem, itt kereszteltek meg, házasságot is itt kötöttem. Ha segíteni kellett a gyülekezetben, akkor férjemmel együtt mindketten részt vettünk a munkában. A létszám nálunk sajnos túlságosan is alacsony, már csak Sárffy Lajosnéval járunk ketten ebbe a templomba. A nyári időszakban a nyaralókkal együtt kicsivel többen vagyunk. Jézus mondja, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő nevéért, ott Ő is jelen van. Mi ezt megéljük. Ő itt van köztünk és segítségünkre van.

Vannak napok – meg voltak is –, amikor csüggedek. Olyankor azt mondom, hogy „Uram, Istenem, adj erőt és segíts meg!” Imádsággal fekszem, imádsággal kelek. Ha járművel megyek, így indulok: „Uram, kísérd utamat!” Hálát adok azért is, mert még tudok menni, el tudom látni magamat, és mind a mai napig sok munkát végezhetek.

Hogy miért mosolygok? Mert az imádsággal le tudom tenni a terheimet.

Tovább

Egy Isten van, és Ő szent

Nemesleányfalu Nagyvázsony Veszprém megye

Mészáros Lászlóné – nyugdíjas, Nemesleányfalu

Azt tartom, hogy egy Isten van, és Ő szent. Katolikus vagyok, de mivel itt nincs katolikus templom, ezért évek óta az evangélikus gyülekezetbe járok. Itt befogadtak, otthon érzem magam, mondhatom, hogy ide is tartozom.

Hiszek Istenben, de még az emberekben is! Ha valami baj van, akkor a Jóistenhez fordulok. Ő nemcsak a mindennapokban segít, hanem abban is, hogy meg tudjak bocsátani.

Isten nekem örömet jelent. Ő az, aki jóban és rosszban egyaránt szeret bennünket. Ő mindenhol ott van velünk, Ő az, aki – történjen bármi – soha el nem hagy minket.

Tovább

Egy mosoly, egy jóízű köszöntés nagyon sokat jelenthet

Várpalota óvónő Veszprém megye

Lassu Tamásné – Várpalota

A Luther-rózsa számomra mindent kifejez. Ha az ember szívében ott él a Krisztus, akkor van igazán öröm, reménység és derű. Hiszem, hogy a bennem élő Krisztus végzi azt, ami nekem nagyon fontos.

Huszonöt éve dolgozom evangélikus óvodában. Az ember arra törekszik, hogy amit Isten igéjétől kapott, azzal az örömhírrel beszéljen a gyermekekhez, a szülőkhöz, a nagyszülőkhöz. A saját erőm nagyon kevés dologra lenne elég, szükségem van Krisztusra. Őáltala igyekszem nap mint nap végezni feladataimat, munkámat.

Azon túl, hogy óvónő kollégáimmal együtt szeretettel és türelemmel fordulunk a gyermekekhez, próbáljuk megmutatni a hit útját a bibliai történetek és a napi tevékenységek segítségével. Törekszem meghallgatni az embereket. Ha látom, hogy valaki szomorú, akkor próbálom úgy megszólítani, hogy érezze: kíváncsi vagyok arra, amit mond, és mi van vele. Tudom, hogy egy mosoly, egy jóízű köszöntés nagyon sokat jelenthet.

Tovább
«
12