Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | Ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

diák (34),nyugdíjas (33),Veszprém megye (32),Pest megye (24),tanár (24),Tolna megye (23),Nógrád megye (22),Bács-Kiskun megye (19),Baranya megye (15),Győr-Moson-Sopron megye (15),Miskolc (14),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (14),kántor (10),Szekszárd (9),tanuló (9),pedagógus (8),Pilis (8),egyetemista (8),Györköny (7),evangélikus (7),Soltvadkert (7),Budapest (7),Cinkota (7),Siklós (6),Ipolyszög (6),felügyelő (6),Domony (6),Balassagyarmat (6),Szeged (6),Sopron (6),óvónő (5),presbiter (5),Zánka (5),pénztáros (5),tanító (5),Magyarbóly (5),Cegléd (5),Nemesleányfalu (4),Kecskemét (4),Jász-Nagykun-Szolnok megye (4),Pápa (4),Békés megye (4),Várpalota (4),Ipolyvece (4),Csongrád megye (4),Nagyvázsony (4),könyvtáros (4),orvos (4),Zomba (4),Ágfalva (4),Balatonfüred (4),konfirmáció (3),Nemeskér (3),Szolnok (3),postás (3),asszisztens (3),Csővár (3),vállalkozó (3),Mohács (3),Felsőpetény (3),Kiskőrös (3),Székesfehérvár (3),kereskedő (3),Szentantalfa (3),Fejér megye (3),őstermelő (2),Kisdörgicse (2),gimnazista (2),Felsőnána (2),család (2),hitoktató (2),Dörgicse (2),Láthatóan evangélikus (2),Lovászpatona (2),Balatonakali (2),buszsofőr (2),eladó (2),történész (2),könyvelő (2),gondnok (2),láthatóan evangélikus (2),Vácegres (2),imádság (2),cukrász (2),Szécsény (2),üzletvezető (2),énekkar (2),Harta (2),Páhi (2),programozó (2),rendőr (2),Kondoros (2),hittan (2),szoftverfejlesztő (2),gyógyszerész (2),Sopronbánfalva (2),Kétbodony (2),Harka (2),Penc (2),keresztelő (2),Dunatetétlen (2),zenetanár (1),Csót (1),ügyintéző (1),költő (1),dajka (1),levéltár (1),Bikács (1),kozmetikus (1),távközléstechnikus (1),webszerkesztő (1),egyházfi (1),Fehérvárcsurgó (1),szerelő (1),Szentendre (1),házaspár (1),másodfelügyelő (1),gyűjteményvezető (1),Gyomaendrőd (1),Győr (1),recepciós (1),Mezőtúr (1),köztisztviselő (1),bölcsőde (1),építőipar (1),Péterfy (1),Szélrózsa (1),énekkarvezető (1),közgazdász (1),Tét (1),hittantanár (1),állatorvos (1),takarító (1),gyermeknevelő (1),gyógyszertári asszisztens (1),építész (1),tűzoltó (1),gazdasági referens (1),harangozó (1),logopédus (1),hentes (1),ápolónő (1),Békéscsaba (1),irodavezető (1),villamosmérnök (1),gyermekotthon (1),laboráns (1),jogász (1),hagyomány (1),Kazincbarcika (1),Líceum (1),gyülekezeti pénztáros (1),futó (1),sportoló (1),Kaskantyú (1), Bács-Kiskun megye (1),egészségügy (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),borász (1),nyomdász (1),informatikai tanácsadó (1),Kiskunhalas (1),teológushallgató (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),tisztviselő (1),Beremend (1),óvoda (1),zenész (1),Veszprém (1),szakmunkás (1),Vanyarc (1),szociális munkás (1),anyakönyvvezető (1),Vöröstó (1),gépészmérnök (1),fodrász (1),szakács (1),fazekas (1),Alsószeli (1),esztergályos (1),varrónő (1),kesztyűs (1),házasság (1),gyülekezeti felügyelő (1),élelmezésvezető (1),nefrológus (1),ács (1),Nagymányok (1),Fancsal (1),nővér (1),mezőgazdász (1),fejlesztőmérnök (1)

Adjunk hálát az Úrnak!

Honti Istvánné – vállalkozó, presbiter Balassagyarmat

Naponta látjuk a világban, hogy mi minden szörnyűség történik. Azt hiszem, hogy mindenképpen hálát kell adni az Úrnak, hogy itt vagyunk, életben vagyunk, hogy szeretet vesz körül minket. Én hálát adok azért is, hogy a gyülekezeti énekkarba járhatok, de azért is, ha a gyülekezeti tagokkal társadalmi munkát végezhetünk. Hiszem, hogy az Isten kegyes hozzánk, hogy vagyunk, hogy szólhatunk, hogy józanul gondolkodhatunk.

Amíg a gyermekeink kisebbek voltak, együtt jártunk a templomba. Még most is próbáljuk, hogy nagyobb ünnepeken az egész család együtt vegyen részt az istentiszteleten. A közös hálaadás a családon belül is összetartozást jelent.

Az imádság feltöltődés, ugyanakkor egy plusz az ember életében: tudom, hogy akár kérek, akár hálát adok, az Úrtól meghallgatásra találok. Naponta előveszem az Útmutatót és a Bibliát, ezek olvasásával indul minden reggelem. Elolvasom az igéket, majd hálát adok, és aztán kérek is. Bízom benne, hogy a Jóisten meghallgat, és segít nekem.

Tovább

Aki az Úrra bízza az életét

Maczóné Simon Piroska – gyógyszertári asszisztens, Kétbodony

Életemből eltelt már annyi idő, hogy biztosan tudjam, hogy a fontos döntések nem nálam születnek. Nagyon sok idő kellett, hogy rájöjjek, hogy ne az én akaratom, hanem az Istenre hagyatkozás határozza meg az életemet. Kívánhatok én bármit önmagam megoldani, ha Isten máshogy akarja, akkor a tervem csak elképzelés marad. Ezért mára nem is szoktam konkrét dolgokat kérni, sokkal inkább azt, hogy „legyen meg a te akaratod” – amit aztán igyekszem elfogadni.

Istennel beszélgetni, imádkozni azt jelenti, hogy ha még fizikailag magam is vagyok, akkor se vagyok egyedül. Ő meghallgat, megnyugvást ad, és segít nekem, soha nem hagy magamra.

A munkámon keresztül sok nehézséggel találkozom. Amikor látok egy embert, aki az élete végén jár, vagy komoly nehézséggel küzd, akkor az átértékeli az én személyes életemet is. Egyre inkább az a mottóm, hogy hálát kell adni azért, hogy van kezünk, hogy szeretnek és szerethetünk, hogy alapvetően megvan mindenünk.

A Bibliát gyakran olvasom, mert a problémákra és az életem kérdéseire választ találok benne. A Szentírás tanácsokat ad és megnyugvást nyújt.

Tovább

A keresztre tekintve élni

Selmeczi Jánosné – nyugdíjas, Ipolyszög

Már amikor bejövök, és meglátom a keresztet, akkor tudom, hogy otthon vagyok! Szabó püspök úr mondta, hogy „ma már üres a kereszt, énértem is meghalt Jézus”. Ez felszabadít, erőt és békét ad, mindent, ami az élethez kell!

Az imádság egy olyan könnyebbség az embernek, amivel mindenkinek élnie kéne! Én ezáltal Isten kezébe tudom adni az egész családomat.

Családommal együtt járok az istentiszteletre. Gyermekeimmel régen otthon is szoktunk énekelni, imádkozni. Sok éneket szeretek, egyik kedvencem, a „Hová mennék, ha nem tehozzád, Én áldott, édes Istenem? Fordítsd felém te fényes orcád E fölvirradt új reggelen! Boldogságom csupán te vagy, Szívemből kérlek, el ne hagyj!”

Tovább

Az evangélikus gyülekezetben jó lenni!

Süllei Zoltánné – nyugdíjas, Ipolyszög

Nagyon jó érzés, hogy Ipolyszögön egy olyan evangélikus közösségbe járok, akikre mindig számíthatok. Szüleim által már gyermekkorom óta ehhez a gyülekezethez tartozom. Nagy erőt ad, hogy evangélikusként egy valakiben, Jézus Krisztusban, a Megváltónkban hiszünk. Az evangélikus gyülekezetben jó lenni!

Minden vasárnap igyekszem ott lenni az istentiszteleten és figyelni az igére és a prédikációra. A templomban megnyugszom, és erőt merítek a következő hétre.

Tovább

Aki az élő és befogadó gyülekezeti életért dolgozik

Balassagyarmat Nógrád megye vállalkozó felügyelő

Honti István – vállalkozó, a gyülekezet korábbi felügyelője, Balassagyarmat

Szüleimnek köszönhetően karon ülő gyermekként kezdtem el templomba járni. A gyülekezet lelkületét így nagyon fiatalon magamba szívtam, akaratlanul is nagy hatással voltak rám a templomban hallottak.

Szabó püspök úr keze alatt nőttem fel, aki példát mutatott és erőt adott arra, hogy az 1960-as években is a gyülekezet tagja maradjak. Testvéremmel ketten voltunk konfirmandusok, a püspök úr mégis, minden alkalmat olyan figyelemmel és odaadással tartott meg, mintha egy nagy gyereksereg lenne jelen. Volt, hogy megmutatta Madách gyűjteményét. Nem engedte el a kezünket. Szabó József püspök – hasonlóan mai lelkészünkhöz, Bartha Istvánhoz – úgy prédikált, hogy arra mindenki odafigyelt. Ebből is táplálkozik az, hogy felnőve magam is fontosnak tartom, hogy aktív tagja legyek a gyülekezetnek.

A közösség tagjaiként napról napra azon dolgozunk, hogy élő, befogadó gyülekezet legyünk, olyan, ahova nem csak a mai tagoknak jó bejönniük. Ezért is nagy öröm, hogy az elmúlt évek folyamatosan növekvő kereszteléseket és házasságkötéseket mutatnak.

Tovább

Imádság és hálaadás teszi teljessé az életet

nyugdíjas Vanyarc Balassagyarmat Nógrád megye

Petrovics Pálné Teri néni – nyugdíjas, Vanyarc (Balassagyarmat)

Vanyarci származású vagyok, de immáron Balassagyarmaton, a Túrmezei Erzsébet Evangélikus Szeretetszolgálat otthonában élek. Az imádság számomra nagyon fontos, így tudok az Istenhez fordulni.

A hitemnek, a meg nem szűnő imádságnak és az éneklésnek köszönhetem, hogy még ma is csillog a szemem. Minden nap olvasom az Útmutatót, azzal indul a napom.

A szeretetházban minden reggel van áhítat, olyanok vagyunk ott, mint egy gyülekezet. Ha a lelkész valamiért nem tud jönni, mi akkor is összeülünk, felolvassuk a napi igét, beszélgetünk róla, imádkozunk és énekelünk.

„Jókor reggel Jézus megáll Számtalan sok zárt kapunál. Zörget, és kérésünkre vár: Jöjj, légy vendégünk, Uram!” – Ez a kedvenc énekem, ebben ugyanis benne van a kérés, az Istenhez fordulás és az Úrhoz való tartozás egyszerre.

Tovább

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad

Ipolyvece őstermelő nyugdíjas Nógrád megye

Sulyán Józsefné – őstermelő, nyugdíjas, Ipolyvece

Amikor csak tudunk, segítünk egymásnak a gyülekezetben. Ha valaki nem tud eljönni a templomba, elmegyünk érte és autóval haza is visszük. A helyi nyugdíjas klubot én vezetem. Fontos számomra, hogy valóban közösségben éljünk. A hagyományőrző tánccsoport tagja is vagyok, palóc öltözetben szoktunk fellépni. A gyülekezeti szolgálat természetes nekem, a családom is ilyen volt, szüleim is mindig szolgáltak és szeretettel fordultak a másik felé. Nagyanyám még a szomszéd gyermekeit is felvállalta és a nélkülözés éveiben a rászoruló szomszédokra igyekezett főzni.

Családunknak gyümölcsöse van, epret és málnát termesztünk. Sok emberrel dolgozunk, igyekszünk rájuk is figyelni. Szokták nekem mondani: „Te mindent szétosztatsz, amid van.” Való igaz, hogy nem fukarkodom, de érzem, hogy a kedvesség, az odafigyelés, a másik megsegítése valóban jó dolog, olyan, ami aztán később a másoktól jött szeretet által viszonzásra lel. Hitemből fakadó belső kényszer, hogy ha nekem van, akkor másnak is adjak. Ez belső megnyugvást jelent a számomra.

Tovább

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk

Balassagyarmat Nógrád megye nyugdíjas

Beke Józsefné – nyugdíjas, Balassagyarmat

Férjemmel 1965. október 23-án esküdtünk meg. „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda…” Ez volt az esketési igénk, ebben az igében benne van az is, hogy mi a szőlővesszők vagyunk. Először csodálkoztam is, hogy Szabó József püspök úr miért ilyen igét választott, de aztán rájöttem: lényegében minden azon alapul, hogy ki a szőlőtő; ahogy az életünk, ugyanúgy a házasságunk is az Úrra kell hogy tekintsen.

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk. Tudom, hogy ehhez mi is kellünk, a mi mindennapi imádságunk ezt segíti. Minden nap megköszönöm a mindennapos munkát, hálát adok a gyermekekért, és az igazi közösségért, amit a gyülekezetben megélhetek. Hálát adok az énekkari közösségért. Minden nap kérem az Urat, hogy adjon erőt, hogy együtt, egymást segítve tudjunk közösséget alkotni.

Tovább

Aki énekel, az kétszeresen imádkozik

Balassagyarmat énekkar tanár nyugdíjas Nógrád megye

Antal Gusztávné – énekkari vezető, nyugalmazott tanár, Balassagyarmat

Réti Zoli bácsi volt a gyülekezeti énekkar híres karvezetője, aki amikor beteg volt átadta nekem a kórus vezetését egy kis időre. Ennek immáron tizenhat éve. Azóta vagyunk együtt ezzel a kis csoporttal.

Számomra a gyülekezeti énekkar egyrészt egy örömteli feladat, hogy fel kell készülni, másrészt nagy öröm, hogy megélhetem, hogy énekkari közösségként úgy jöhetünk ki a templomból, hogy valamit adtunk.

Rendszeresen próbálunk, de nem csak fellépünk, hanem mi közösséget is alkotunk. Azt hiszem, hogy énekkarunk a gyülekezet lelke. Szorgalmasan dolgozunk, segítjük egymást és örömmel szolgálunk gyülekezetünkben és más helyszíneken is. Örömmel mondom, hogy énekkarunknak évente közel száz fellépése van. Ez az énekkar egy ajándék, az éneklés pedig egy csoda, amivel az Urat áldhatjuk!

Boldogok vagyunk, amikor egy-egy énekkari szolgálat után visszajeleznek a hívek, hogy milyen örömet, elmélyedést okoztunk nekik. Énekkarom tagjai nevében is mondathatom, hogy amíg bírjuk, szolgálni fogunk.

Tovább

A gyülekezet, mint nagyobb család

Ipolyvece Nógrád megye nyugdíjas

Kiszely Istvánné – nyugdíjas, Ipolyvece

Kisgyermekkoromtól járok a templomba. Itt kereszteltek, itt konfirmáltam, ez a közösség nagyon fontos nekem. 1935-ben születtem, akikkel akkor templomba jártam már előre mentek. Kétéves voltam, amikor édesapám meghalt, tizenhat évesen édesanyámat veszítettem el. Fiatalon lettem árva. Nagyszüleim neveltek, ők vittek a templomba is, szerettek és vigyáztak rám. A gyülekezetben éltem meg a nagyobb családot. Nagymamám rám hagyott imádságos könyvéből minden nap otthon is imádkozom.

Férjem tizenkét évig volt a gyülekezet pénztárosa. Volt, hogy Szabó püspök úr személyesen, a házunkban is meglátogatott minket, sokat beszélgettünk vele. Nagyon sokat számít nekem az őáltala hallott prédikáció.

Van egy lányom és két unokám. Özvegy vagyok. A fiatalok sajnos kevesen járnak ma templomba, örülök neki, hogy gyermekemet sikerült úgy nevelnem, hogy amikor csak tud, ő ott van az istentiszteleten.

Tovább

Küzdenünk kell, hogy újra nagyobb közösséggé váljunk

Szécsény mezőgazdász Nógrád megye

Mosó Ottóné – mezőgazdász, Szécsény

Húszéves koromig a gyülekezet tagja voltam, majd hosszú kihagyás után tértem vissza az evangélikus közösséghez. Külső és belső hívás egyszerre jellemezte ezt az időszakomat. Hogy miért? Éreztem, hogy tennem kell valamit. A fiatalok nincsenek nagyon jelen a gyülekezetben, mi vagyunk a legfiatalabbak a templomban. Küzdenünk kell, hogy újra nagyobb közösséggé váljunk. Az utóbbi három évben sok mindent sikerült közösen csinálnunk, a templomot rendeztük, igyekeztünk másokat is megszólítani. Nagyon örülök, hogy ismét a közösség tagja vagyok. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy visszataláljak, hogy ismét felismerjem Istent, most jutok el odáig, hogy az Istennel való kapcsolatra igent mondok, érzem és megélem.

Ez a közösség számomra nagyon sok belső erőt ad. Amit itt tizenketten-tizenhárman megvalósítunk, jelzés arra, hogy ha akarjuk, akkor meg lehet csinálni a dolgokat. Lendület jellemez minket, ami visszahat a családunkra, a hétköznapokra.

Tovább

Isten elé tenni a terheinket és szabadon élni

logopédus Felsőpetény Nógrád megye

Rodákné Lőrik Amália – logopédus, Felsőpetény

Négy boldog gyermekünk van. Ez nagyon nagy felelősség, különösen a mindennapok nehézségei között. Próbálom őket úgy terelni Istenhez, hogy közben ne legyek erőszakos és mégis meg tudjam mutatni számukra azt az utat, amiről azt gondolom, hogy a leghelyesebb. Tudom, hogy a gyermekeim rám vannak bízva, de nem az enyémek. Ezért engedem a saját útjukat is járni, de próbálom irányítani őket. Ez legfőképpen kamaszkorban nehéz, mert a világ akkor szívja fel az egyéniségüket. A mindennapjaikba, a személyiségükbe már beleivódott, hogy keressék Isten akaratát. Az asztal körül közösen is szoktunk imádkozni és énekelni, de megesik, hogy kettesben is. Amikor ketten imádkozunk, jobban megnyílnak, előbb felvállalják, hogy mi nyomja a lelküket.

Életem során változott, hogy mit jelent nekem az imádság. Most azt jelenti, hogy őszintén elmondhatok mindent, mert tudom, hogy Isten úgy hallgat meg, ahogyan nekem arra szükségem van. Akármilyen nehézségünk támad, oda tudom vinni eléje, gyógyírt és biztonságot kapok tőle. Olyan ez, mintha letenném elé a terheimet.

Tovább
«
12