Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Orgonálva szolgálni

Felsőpetény kántor Nógrád megye gyermekotthon

Márkus István – kántor, Felsőpetény

Édesapám már akkor kántor volt, amikor én még meg sem születtem. Később ott voltam a templomban mellette, figyeltem őt. Többször is elmentem Fótra, a kántorképzőbe, hogy én is megtanuljak orgonálni.

Minden héten feldob, hogy orgonálhatok, ugyanakkor izgulok is, hogy méltón tudom-e eljátszani az énekelt imádságokat. Új énekeknél a gyülekezetnek megtanítom a dallamot, utána már az istentiszteleten szépen énekeljük.

Betegségem előtt gyermekotthonban dolgoztam. Ott láttam, hogy nagyon rájuk férne a keresztény nevelés, hiszen az irányt adna az életüknek. A gyerekek tudták, hogy hiszek Istenben, sokat kérdezgettek is róla. Mondtam nekik, hogy jöjjenek el ők is a gyülekezetbe, mert ott megnyugszik az ember. Jólesik mindenkinek egy kis odafigyelés és tanulunk is.

Öt gyermekünk van, mindegyikünk hisz Istenben. A gyülekezetben énekkar is van, minden egyházi ünnepre külön műsorral készülünk. A zene színesíti az életet, mélyre hat. Ezért is jó az egyházi zene, hiszen Istenről szól, átjárja a lelkünk.

Tovább

A családi összetartozás külön áldás

Ipolyszög Nógrád megye

Oravecz Józsefné – nyugdíjas, Ipolyszög

Nyolcvannyolcadik életévemben járok. Nekem nagyon fontos, hogy evangélikus vagyok. Fiatal koromban is és akkor is jártam templomba, amikor nem nagyon volt divat. Idős koromra, ha lehet azt mondani, még fontosabb nekem, hogy hiszek Istenben. Hogy ha nincs istentisztelet, akkor otthon leülök az asztalhoz, előveszem az énekeskönyvet és abból imádkozom és énekelek.

Három lányom és hat unokám van. Lányaim vasárnaponként eljönnek hozzám, együtt ebédelünk. A családi összetartozás külön áldás. Sajnos ma már kevés fiatal van a településen, és ez látható a templomban is. Itt kevés a munka, ezért az ifjak olyan helyre mennek, ahol dolgozni, tanulni, élni tudnak.

Szabó József püspök úr nagyon meghatározó volt számunkra. Mi, idősebbek, még most is sokat emlegetjük. Nagyon szépen beszélt, prédikációi olyanok voltak, mintha személy szerint nekem szóltak volna.

Tovább

Istenre figyelő élet

Ipolyvece Nógrád megye ápolónő

Urbán Józsefné Erzsi néni – nyugalmazott ápolónő, Ipolyvece

Hosszú időn át a nógrádgárdonyi szanatóriumban voltam ápolónő. Ott nagyon szerettek. Nem voltam anyagias, sőt, akiről tudtam, hogy nagyon nehezen van, annak vittem hazulról élelmiszert, gyümölcsöt, hogy ezzel is segítsem a gyógyulását. Ezt nem hízelgésből csináltam, hanem hittem abban, hogy ki kell segíteni a szegény embert. Mindez a vallásos hitemből adódik.

Hárman voltunk testvérek. Otthon is mindig imádkoztunk, énekeltünk. Ma is tudjuk az evangélikus énekeskönyv valamennyi énekét. A szüleink nagyon tartották az evangélikus vallást, annyira, hogy amikor katolikus településre költöztünk, nem akarták, hogy vegyes házasság legyen. Eljártunk a katolikus templomba is, mert egy az Isten, csak mi másként imádjuk Őt.

Ipolyvecén a gyülekezet segíti egymást, figyelünk egymásra, keressük, hogy a másiknak hol segíthetünk. Jóban vagyok a szomszédaimmal is, szeretjük egymást. Szeretnék még élni – ha nem is sokat, de egy kicsit –, boldog vagyok, szeretem az életet. Aztán majd elballagok valahova.

Tovább

Elődeink pozitív példáján építkezni

Ipolyszög Nógrád megye

Selmeci Tibor – gondnok, Ipolyszög

Elődeinknek mintegy életvitelük volt az egyházi élet. Ők templomot építettek, erdőkön-mezőkön keresztül gyalogosan haladva jártak az istentiszteletre. Megbecsülték a hitet. Ezt kéne ma is megtanulnunk.

Evangélikusnak azért is jó lenni, mert itt sok kérdésről, Isten közelségéről is tudunk beszélgetni. Ez sok fiatalnak is számít, hiszen különben nem jönnének el húsvétkor vagy karácsonykor a templomba.

Minden nap olvasom a Bibliát, mert az ige erőt ad akkor is, amikor bizonytalan vagyok. Időt adok arra, hogy Isten segítsen abban, hogy helyesen döntsek. Fontos volt nekem az is, amikor a Föld sója találkozón sok hozzám hasonló fiatallal találkozhattam és érdekes, erőt adó előadásokon vehettem részt.

Húsz éve döbbentem rá, hogy nem elég az, ha eljárok a templomba, ennél többre van szükségem. Ma már mindennap az Úrra figyelek. Korábban nyugtalanság vett körül, majd egyszer csak elkezdtem érezni, hogy rendeződik az életem. Ezért is fontos a hit! Mára a gyülekezeten belül is igyekszem kivenni a részem.

Tovább

Az imádság egy híd az ember és Isten között

evangélikus Nógrád megye Ipolyszög

Kónya Lajosné – Ipolyszög

Az imádság nekem azért fontos, mert összeköt a jóságos Istennel. Ez egy híd az ember és az Isten között. Az imádságban Isten tényleg meghallgat, ha hozzá fordulok. Ezért örömömben és bánatomban egyaránt az Úrhoz szoktam fohászkodni.
Tudom, hogy mindenért hálásak lehetünk, és nemcsak a jóért, hanem még a rosszért is. A nehézségeket is valamiért kaptuk, legtöbbször azért, hogy tanuljunk belőle. Minden valamiért történik. Teher nélkül az ember elbizakodna. Ezért nemcsak a jót kell elfogadni, hanem a rosszat is. Azt is, amiért meg kell küzdenünk magunknak, az Ő segítségével. Az Isten nem tesz az emberre nagyobb terhet, mint amit elbír…

Tovább

Istennél minden lehetséges

láthatóan evangélikus evangélikus Szécsény Nógrád megye

Csatlós Lászlóné – Szécsény

Olyan kis faluban születtem, ahol igen erős evangélikus közösség volt. Ipolyszögön Szabó József püspök úr szolgált. Őáltala tudtam meg, hogy milyen egy igen jó lelkipásztor. Ő emberileg is nagyon sokat adott, szeretettel inspirált minket, nála kötöttünk házasságot.
Esküvőnkön azt mondta, hogy „Istennél minden lehetséges”, azaz mindig bízzunk Istenben és akkor lesz támaszunk. Ezt nem volt könnyű mindig elfogadni, hiszen az ember akarva-akaratlanul többször is elfordul az Úrtól. Most már látom, hogy csak önmagamtól nem tudnék valóban élni.
Férjem nem evangélikus, mégis ide jár, ő is itthon van itt. Aktívan részt veszünk a gyülekezet életében. Nagyon fontos számunkra az a lelki felüdülés, amit itt, a templom falai között megkapunk.

Tovább