Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (15),Nógrád megye (15),diák (12),Győr-Moson-Sopron megye (9),Bács-Kiskun megye (9),nyugdíjas (9),Tolna megye (8),evangélikus (7),Miskolc (7),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (7),Budapest (6),Cinkota (6),tanár (6),Baranya megye (5),Ágfalva (4),kántor (4),Pest megye (4),Ipolyszög (4),egyetemista (4),Nagyvázsony (3),Ipolyvece (3),Nemesleányfalu (3),Soltvadkert (3),Felsőpetény (3),tanuló (3),Sopron (3),Balatonfüred (3),Balassagyarmat (3),Szekszárd (3),Csővár (3),Kiskőrös (3),Szeged (3),Várpalota (3),Láthatóan evangélikus (2),keresztelő (2),konfirmáció (2),család (2),imádság (2),Zomba (2),orvos (2),Györköny (2),Siklós (2),Nemeskér (2),hittan (2),Páhi (2),Csongrád megye (2),láthatóan evangélikus (2),Dörgicse (2),kereskedő (2),Zánka (2),Kisdörgicse (2),Székesfehérvár (2),Szentantalfa (2),Szécsény (2),Mohács (1),tisztviselő (1),egészségügy (1),Magyarbóly (1),Beremend (1),óvónő (1),mezőgazdász (1),gimnazista (1),Penc (1),Kaskantyú (1),hagyomány (1),énekkar (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),Domony (1),Felsőnána (1),élelmezésvezető (1),gyülekezeti felügyelő (1),házasság (1),őstermelő (1),varrónő (1),kesztyűs (1),nefrológus (1),ács (1),könyvtáros (1),logopédus (1),Sopronbánfalva (1),borász (1),rendőr (1),villamosmérnök (1),futó (1),pénztáros (1),Fejér megye (1),nyomdász (1),irodavezető (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),Balatonakali (1),XVI. kerület (1),Dunatetétlen (1),Harka (1),teológushallgató (1),informatikai tanácsadó (1),Békéscsaba (1),Békés megye (1),gyülekezeti pénztáros (1),laboráns (1),Líceum (1),falugondnok (1),Kazincbarcika (1),Kétbodony (1),gyógyszerész (1),szoftverfejlesztő (1),programozó (1),hentes (1),ápolónő (1), Bács-Kiskun megye (1),gyermekotthon (1),Harta (1),jogász (1)

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk

Balassagyarmat Nógrád megye nyugdíjas

Beke Józsefné – nyugdíjas, Balassagyarmat

Férjemmel 1965. október 23-án esküdtünk meg. „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda…” Ez volt az esketési igénk, ebben az igében benne van az is, hogy mi a szőlővesszők vagyunk. Először csodálkoztam is, hogy Szabó József püspök úr miért ilyen igét választott, de aztán rájöttem: lényegében minden azon alapul, hogy ki a szőlőtő; ahogy az életünk, ugyanúgy a házasságunk is az Úrra kell hogy tekintsen.

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk. Tudom, hogy ehhez mi is kellünk, a mi mindennapi imádságunk ezt segíti. Minden nap megköszönöm a mindennapos munkát, hálát adok a gyermekekért, és az igazi közösségért, amit a gyülekezetben megélhetek. Hálát adok az énekkari közösségért. Minden nap kérem az Urat, hogy adjon erőt, hogy együtt, egymást segítve tudjunk közösséget alkotni.

Tovább

Aki énekel, az kétszeresen imádkozik

Balassagyarmat énekkar tanár nyugdíjas Nógrád megye

Antal Gusztávné – énekkari vezető, nyugalmazott tanár, Balassagyarmat

Réti Zoli bácsi volt a gyülekezeti énekkar híres karvezetője, aki amikor beteg volt átadta nekem a kórus vezetését egy kis időre. Ennek immáron tizenhat éve. Azóta vagyunk együtt ezzel a kis csoporttal.

Számomra a gyülekezeti énekkar egyrészt egy örömteli feladat, hogy fel kell készülni, másrészt nagy öröm, hogy megélhetem, hogy énekkari közösségként úgy jöhetünk ki a templomból, hogy valamit adtunk.

Rendszeresen próbálunk, de nem csak fellépünk, hanem mi közösséget is alkotunk. Azt hiszem, hogy énekkarunk a gyülekezet lelke. Szorgalmasan dolgozunk, segítjük egymást és örömmel szolgálunk gyülekezetünkben és más helyszíneken is. Örömmel mondom, hogy énekkarunknak évente közel száz fellépése van. Ez az énekkar egy ajándék, az éneklés pedig egy csoda, amivel az Urat áldhatjuk!

Boldogok vagyunk, amikor egy-egy énekkari szolgálat után visszajeleznek a hívek, hogy milyen örömet, elmélyedést okoztunk nekik. Énekkarom tagjai nevében is mondathatom, hogy amíg bírjuk, szolgálni fogunk.

Tovább

A gyülekezet, mint nagyobb család

Ipolyvece Nógrád megye nyugdíjas

Kiszely Istvánné – nyugdíjas, Ipolyvece

Kisgyermekkoromtól járok a templomba. Itt kereszteltek, itt konfirmáltam, ez a közösség nagyon fontos nekem. 1935-ben születtem, akikkel akkor templomba jártam már előre mentek. Kétéves voltam, amikor édesapám meghalt, tizenhat évesen édesanyámat veszítettem el. Fiatalon lettem árva. Nagyszüleim neveltek, ők vittek a templomba is, szerettek és vigyáztak rám. A gyülekezetben éltem meg a nagyobb családot. Nagymamám rám hagyott imádságos könyvéből minden nap otthon is imádkozom.

Férjem tizenkét évig volt a gyülekezet pénztárosa. Volt, hogy Szabó püspök úr személyesen, a házunkban is meglátogatott minket, sokat beszélgettünk vele. Nagyon sokat számít nekem az őáltala hallott prédikáció.

Van egy lányom és két unokám. Özvegy vagyok. A fiatalok sajnos kevesen járnak ma templomba, örülök neki, hogy gyermekemet sikerült úgy nevelnem, hogy amikor csak tud, ő ott van az istentiszteleten.

Tovább

Küzdenünk kell, hogy újra nagyobb közösséggé váljunk

Szécsény mezőgazdász Nógrád megye

Mosó Ottóné – mezőgazdász, Szécsény

Húszéves koromig a gyülekezet tagja voltam, majd hosszú kihagyás után tértem vissza az evangélikus közösséghez. Külső és belső hívás egyszerre jellemezte ezt az időszakomat. Hogy miért? Éreztem, hogy tennem kell valamit. A fiatalok nincsenek nagyon jelen a gyülekezetben, mi vagyunk a legfiatalabbak a templomban. Küzdenünk kell, hogy újra nagyobb közösséggé váljunk. Az utóbbi három évben sok mindent sikerült közösen csinálnunk, a templomot rendeztük, igyekeztünk másokat is megszólítani. Nagyon örülök, hogy ismét a közösség tagja vagyok. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy visszataláljak, hogy ismét felismerjem Istent, most jutok el odáig, hogy az Istennel való kapcsolatra igent mondok, érzem és megélem.

Ez a közösség számomra nagyon sok belső erőt ad. Amit itt tizenketten-tizenhárman megvalósítunk, jelzés arra, hogy ha akarjuk, akkor meg lehet csinálni a dolgokat. Lendület jellemez minket, ami visszahat a családunkra, a hétköznapokra.

Tovább

Isten elé tenni a terheinket és szabadon élni

logopédus Felsőpetény Nógrád megye

Rodákné Lőrik Amália – logopédus, Felsőpetény

Négy boldog gyermekünk van. Ez nagyon nagy felelősség, különösen a mindennapok nehézségei között. Próbálom őket úgy terelni Istenhez, hogy közben ne legyek erőszakos és mégis meg tudjam mutatni számukra azt az utat, amiről azt gondolom, hogy a leghelyesebb. Tudom, hogy a gyermekeim rám vannak bízva, de nem az enyémek. Ezért engedem a saját útjukat is járni, de próbálom irányítani őket. Ez legfőképpen kamaszkorban nehéz, mert a világ akkor szívja fel az egyéniségüket. A mindennapjaikba, a személyiségükbe már beleivódott, hogy keressék Isten akaratát. Az asztal körül közösen is szoktunk imádkozni és énekelni, de megesik, hogy kettesben is. Amikor ketten imádkozunk, jobban megnyílnak, előbb felvállalják, hogy mi nyomja a lelküket.

Életem során változott, hogy mit jelent nekem az imádság. Most azt jelenti, hogy őszintén elmondhatok mindent, mert tudom, hogy Isten úgy hallgat meg, ahogyan nekem arra szükségem van. Akármilyen nehézségünk támad, oda tudom vinni eléje, gyógyírt és biztonságot kapok tőle. Olyan ez, mintha letenném elé a terheimet.

Tovább

Az imádság ereje

Ipolyvece imádság

Zöllei Jánosné – nyugdíjas, Ipolyvece

Az ember imája lehetőség arra, hogy Istennel beszéljen. Az imádság segítséget, megnyugvást jelent.

Én megtapasztaltam az ima erejét. Egy fiam van. Neki le kellett vágni a lábát. Nagyon sokat imádkoztam érte. Ő nem volt igazán vallásos. Amikor a kórházban feküdt megkérdezték tőle, hogy akarja-e, hogy a lelkész meglátogassa. Igent mondott erre. A lelkész elment hozzá, együtt imádkoztak és énekeltek. Amikor hazajött a kórházból egészen más ember lett. Később mesélte el, hogy számára olyan megnyugtató volt a lelkész látogatása, hogy úgy érezte, mintha angyal lett volna vele. Fiam korábban szeretett inni. Ezt is elmondta a lelkésznek, aki bíztatta, hogy változzon meg. Azóta másként viselkedik, új élete van.

Fiam élete is mutatja, hogy nem hiába kaptuk Istentől az imádság lehetőségét! Isten át tudja formálni a saját és mások életét. Ehhez viszont hinni kell Istenben.

Tovább

Az ember egész életében Istenhez tartozik

Kétbodony Nógrád megye

Bagyinszki Pálné – nyugdíjas, Kétbodony

Vallom, hogy az ember születésétől kezdve, az örömön és a csüggedésen át, egészen az elmúlásig Istenhez tartozik. Hitben és jó családban, szeretetben nevelkedtem. Ha a békesség és az öröm megvan, akkor mindenünk megvan, akkor nem hiányzik semmi. Erre neveltek kiskoromtól fogva a szüleim. Ők is jártak templomba és vittek minket is. Én ugyanígy neveltem a gyermekeimet. Két lányom van, négy unokám és öt dédunokám.

Isten igéje a szeretetről szól. Arról, hogy hogyan tud ember és ember egymással békességben élni. Imával kelek fel és fekszem le, ez éltet engem. Hálát adok reggel azért, hogy a Jóisten épen és egészségesen megtartott. Ha a napi munkát befejeztem, akkor azért adok hálát, hogy megköszönjem: el tudtam végezni a feladataimat.

Nem vagyok haragtartó, ez is a hitemből adódik. Vallom, hogy ha mindenkivel megbékélek és szeretetben élek, akkor nincsen semmi probléma. Jézus is példát mutatott arra, hogy ne bántsuk, hanem becsüljük meg és segítsük embertársainkat.

Tovább

Mindenben Isten ajándékát látom

Felsőpetény Nógrád megye laboráns gyülekezeti pénztáros

Csorba Mária – laboráns, gyülekezeti pénztáros, Felsőpetény

Evangélikusnak lenni azt jelenti, hogy az evangéliumból élni, Istenre hallgatni. Luther Márton a Bibliára mutatott rá, ami az életet adja. Ebben a közösségben hallottam Krisztusról, itt élem meg a hitemet is.

A gyülekezetben testvéri közösséget alkotunk. Tudom, hogy nekik is hasonló problémáik vannak, mint nekem, de mégis: a Krisztus szeretete és békessége összeköt minket. Mindenben Isten ajándékát látom. Ha valaki nem jár közösségbe, akkor felkeresem, hogy mi van vele. Tudom, hogy a szeretet nem elválaszt, hanem összehoz minket.

Édesanyám gyermekkoromban is elment a templomba, s mindig hívott engem is. Többször előfordult, hogy a világi dolgok, a tévéműsor jobban érdekelt. A bűneimet korábban a másik ember cselekedeteihez mértem, aztán az Úr megmutatta, hogy egyedül Krisztushoz mérhetjük magunkat. Rájöttem, hogy két úrnak nem szolgálhatok. Ekkor nagyon összetörtem, az Úr pedig megmutatta, mi a kegyelem: hogy semmi mulandó nem fontos, csak egyedül az Úr szeretete.

Tovább

Jer, örvendjünk keresztyének!

Ipolyszög Nógrád megye

Vachó Jánosné – nyugdíjas, Ipolyszög

Büszke vagyok arra, hogy evangélikus vagyok! Istennek adok hálát minden reggel, hogy megértem a napfelkeltét; és este is, hogy segített a nap folyamán. Van, hogy nem tudok aludni, olyankor az egész éjszakát végigéneklem. A lányomnak először az Ez a nap is csendesen kezdetű éneket tanítottam meg. Később az unokákkal is imádkoztam.

A templomépítők közé tartozom, a templomszentelés idején konfirmáltam. Emlékszem, amikor felhúzták a harangot a toronyba, és arra is, amikor a templom oldalfalába Szabó püspök úr elhelyezte az időkapszulát! Bibliaköri vezető is voltam, gyermekeket tanítottam a Biblia üzenetére.

A reformáció ünnepét iskolásként úgy ünnepeltük, hogy először kiosztották a Luther-rózsa egyes részeit és külön-külön összeraktuk. Így állt össze végül a teljes címer. Emlékszem, mikor a rózsa az enyém volt. Azt énekeltem: Jer, örvendjünk keresztyének… A kereszt elhelyezésekor az Isten, szívem néked adom ének zengett. Közösen elmondtuk, hogy Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve. Ez nagyon jó emlék.

Tovább

Orgonálva szolgálni

Felsőpetény kántor Nógrád megye gyermekotthon

Márkus István – kántor, Felsőpetény

Édesapám már akkor kántor volt, amikor én még meg sem születtem. Később ott voltam a templomban mellette, figyeltem őt. Többször is elmentem Fótra, a kántorképzőbe, hogy én is megtanuljak orgonálni.

Minden héten feldob, hogy orgonálhatok, ugyanakkor izgulok is, hogy méltón tudom-e eljátszani az énekelt imádságokat. Új énekeknél a gyülekezetnek megtanítom a dallamot, utána már az istentiszteleten szépen énekeljük.

Betegségem előtt gyermekotthonban dolgoztam. Ott láttam, hogy nagyon rájuk férne a keresztény nevelés, hiszen az irányt adna az életüknek. A gyerekek tudták, hogy hiszek Istenben, sokat kérdezgettek is róla. Mondtam nekik, hogy jöjjenek el ők is a gyülekezetbe, mert ott megnyugszik az ember. Jólesik mindenkinek egy kis odafigyelés és tanulunk is.

Öt gyermekünk van, mindegyikünk hisz Istenben. A gyülekezetben énekkar is van, minden egyházi ünnepre külön műsorral készülünk. A zene színesíti az életet, mélyre hat. Ezért is jó az egyházi zene, hiszen Istenről szól, átjárja a lelkünk.

Tovább

A családi összetartozás külön áldás

Ipolyszög Nógrád megye

Oravecz Józsefné – nyugdíjas, Ipolyszög

Nyolcvannyolcadik életévemben járok. Nekem nagyon fontos, hogy evangélikus vagyok. Fiatal koromban is és akkor is jártam templomba, amikor nem nagyon volt divat. Idős koromra, ha lehet azt mondani, még fontosabb nekem, hogy hiszek Istenben. Hogy ha nincs istentisztelet, akkor otthon leülök az asztalhoz, előveszem az énekeskönyvet és abból imádkozom és énekelek.

Három lányom és hat unokám van. Lányaim vasárnaponként eljönnek hozzám, együtt ebédelünk. A családi összetartozás külön áldás. Sajnos ma már kevés fiatal van a településen, és ez látható a templomban is. Itt kevés a munka, ezért az ifjak olyan helyre mennek, ahol dolgozni, tanulni, élni tudnak.

Szabó József püspök úr nagyon meghatározó volt számunkra. Mi, idősebbek, még most is sokat emlegetjük. Nagyon szépen beszélt, prédikációi olyanok voltak, mintha személy szerint nekem szóltak volna.

Tovább

Istenre figyelő élet

Ipolyvece Nógrád megye ápolónő

Urbán Józsefné Erzsi néni – nyugalmazott ápolónő, Ipolyvece

Hosszú időn át a nógrádgárdonyi szanatóriumban voltam ápolónő. Ott nagyon szerettek. Nem voltam anyagias, sőt, akiről tudtam, hogy nagyon nehezen van, annak vittem hazulról élelmiszert, gyümölcsöt, hogy ezzel is segítsem a gyógyulását. Ezt nem hízelgésből csináltam, hanem hittem abban, hogy ki kell segíteni a szegény embert. Mindez a vallásos hitemből adódik.

Hárman voltunk testvérek. Otthon is mindig imádkoztunk, énekeltünk. Ma is tudjuk az evangélikus énekeskönyv valamennyi énekét. A szüleink nagyon tartották az evangélikus vallást, annyira, hogy amikor katolikus településre költöztünk, nem akarták, hogy vegyes házasság legyen. Eljártunk a katolikus templomba is, mert egy az Isten, csak mi másként imádjuk Őt.

Ipolyvecén a gyülekezet segíti egymást, figyelünk egymásra, keressük, hogy a másiknak hol segíthetünk. Jóban vagyok a szomszédaimmal is, szeretjük egymást. Szeretnék még élni – ha nem is sokat, de egy kicsit –, boldog vagyok, szeretem az életet. Aztán majd elballagok valahova.

Tovább
«
12