Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (21),Nógrád megye (18),diák (17),nyugdíjas (15),Tolna megye (12),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (11),Miskolc (11),Győr-Moson-Sopron megye (11),Bács-Kiskun megye (10),tanár (8),Baranya megye (7),evangélikus (7),egyetemista (6),Budapest (6),Cinkota (6),Szekszárd (5),Balassagyarmat (5),Zánka (5),Ipolyvece (4),Soltvadkert (4),Sopron (4),Szeged (4),Pest megye (4),Ágfalva (4),Ipolyszög (4),kántor (4),Siklós (4),Várpalota (4),Balatonfüred (3),tanuló (3),Nemesleányfalu (3),Felsőpetény (3),Csongrád megye (3),Csővár (3),Nemeskér (3),Kiskőrös (3),Nagyvázsony (3),Zomba (3),Felsőnána (2),orvos (2),imádság (2),Páhi (2),család (2),őstermelő (2),keresztelő (2),hittan (2),könyvtáros (2),konfirmáció (2),Györköny (2),Láthatóan evangélikus (2),Balatonakali (2),Szécsény (2),kereskedő (2),Székesfehérvár (2),Dörgicse (2),cukrász (2),Harka (2),Kisdörgicse (2),láthatóan evangélikus (2),Szentantalfa (2),vállalkozó (1),Vanyarc (1),Alsószeli (1),Veszprém (1),eladó (1),Mohács (1),Magyarbóly (1),Beremend (1),felügyelő (1),szakmunkás (1),logopédus (1),Nagymányok (1),kesztyűs (1),varrónő (1),házasság (1),nefrológus (1),ács (1),énekkar (1),mezőgazdász (1),asszisztens (1),nővér (1),buszsofőr (1),esztergályos (1),gyülekezeti felügyelő (1),pedagógus (1),Fancsal (1),tisztviselő (1),élelmezésvezető (1),hentes (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),Dunatetétlen (1),teológushallgató (1),futó (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),nyomdász (1), Bács-Kiskun megye (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),Domony (1),borász (1),egészségügy (1),óvónő (1),Harta (1),gimnazista (1),Kaskantyú (1),villamosmérnök (1),pénztáros (1),rendőr (1),Líceum (1),gyülekezeti pénztáros (1),Kétbodony (1),Kazincbarcika (1),Penc (1),Sopronbánfalva (1),jogász (1),laboráns (1),gyógyszerész (1),Békéscsaba (1),irodavezető (1),Fejér megye (1),Békés megye (1),programozó (1),szoftverfejlesztő (1),gyermekotthon (1),ápolónő (1),hagyomány (1)

Aki az élő és befogadó gyülekezeti életért dolgozik

Balassagyarmat Nógrád megye vállalkozó felügyelő

Honti István – vállalkozó, a gyülekezet korábbi felügyelője, Balassagyarmat

Szüleimnek köszönhetően karon ülő gyermekként kezdtem el templomba járni. A gyülekezet lelkületét így nagyon fiatalon magamba szívtam, akaratlanul is nagy hatással voltak rám a templomban hallottak.

Szabó püspök úr keze alatt nőttem fel, aki példát mutatott és erőt adott arra, hogy az 1960-as években is a gyülekezet tagja maradjak. Testvéremmel ketten voltunk konfirmandusok, a püspök úr mégis, minden alkalmat olyan figyelemmel és odaadással tartott meg, mintha egy nagy gyereksereg lenne jelen. Volt, hogy megmutatta Madách gyűjteményét. Nem engedte el a kezünket. Szabó József püspök – hasonlóan mai lelkészünkhöz, Bartha Istvánhoz – úgy prédikált, hogy arra mindenki odafigyelt. Ebből is táplálkozik az, hogy felnőve magam is fontosnak tartom, hogy aktív tagja legyek a gyülekezetnek.

A közösség tagjaiként napról napra azon dolgozunk, hogy élő, befogadó gyülekezet legyünk, olyan, ahova nem csak a mai tagoknak jó bejönniük. Ezért is nagy öröm, hogy az elmúlt évek folyamatosan növekvő kereszteléseket és házasságkötéseket mutatnak.

Tovább

Imádság és hálaadás teszi teljessé az életet

nyugdíjas Vanyarc Balassagyarmat Nógrád megye

Petrovics Pálné Teri néni – nyugdíjas, Vanyarc (Balassagyarmat)

Vanyarci származású vagyok, de immáron Balassagyarmaton, a Túrmezei Erzsébet Evangélikus Szeretetszolgálat otthonában élek. Az imádság számomra nagyon fontos, így tudok az Istenhez fordulni.

A hitemnek, a meg nem szűnő imádságnak és az éneklésnek köszönhetem, hogy még ma is csillog a szemem. Minden nap olvasom az Útmutatót, azzal indul a napom.

A szeretetházban minden reggel van áhítat, olyanok vagyunk ott, mint egy gyülekezet. Ha a lelkész valamiért nem tud jönni, mi akkor is összeülünk, felolvassuk a napi igét, beszélgetünk róla, imádkozunk és énekelünk.

„Jókor reggel Jézus megáll Számtalan sok zárt kapunál. Zörget, és kérésünkre vár: Jöjj, légy vendégünk, Uram!” – Ez a kedvenc énekem, ebben ugyanis benne van a kérés, az Istenhez fordulás és az Úrhoz való tartozás egyszerre.

Tovább

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad

Ipolyvece őstermelő nyugdíjas Nógrád megye

Sulyán Józsefné – őstermelő, nyugdíjas, Ipolyvece

Amikor csak tudunk, segítünk egymásnak a gyülekezetben. Ha valaki nem tud eljönni a templomba, elmegyünk érte és autóval haza is visszük. A helyi nyugdíjas klubot én vezetem. Fontos számomra, hogy valóban közösségben éljünk. A hagyományőrző tánccsoport tagja is vagyok, palóc öltözetben szoktunk fellépni. A gyülekezeti szolgálat természetes nekem, a családom is ilyen volt, szüleim is mindig szolgáltak és szeretettel fordultak a másik felé. Nagyanyám még a szomszéd gyermekeit is felvállalta és a nélkülözés éveiben a rászoruló szomszédokra igyekezett főzni.

Családunknak gyümölcsöse van, epret és málnát termesztünk. Sok emberrel dolgozunk, igyekszünk rájuk is figyelni. Szokták nekem mondani: „Te mindent szétosztatsz, amid van.” Való igaz, hogy nem fukarkodom, de érzem, hogy a kedvesség, az odafigyelés, a másik megsegítése valóban jó dolog, olyan, ami aztán később a másoktól jött szeretet által viszonzásra lel. Hitemből fakadó belső kényszer, hogy ha nekem van, akkor másnak is adjak. Ez belső megnyugvást jelent a számomra.

Tovább

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk

Balassagyarmat Nógrád megye nyugdíjas

Beke Józsefné – nyugdíjas, Balassagyarmat

Férjemmel 1965. október 23-án esküdtünk meg. „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda…” Ez volt az esketési igénk, ebben az igében benne van az is, hogy mi a szőlővesszők vagyunk. Először csodálkoztam is, hogy Szabó József püspök úr miért ilyen igét választott, de aztán rájöttem: lényegében minden azon alapul, hogy ki a szőlőtő; ahogy az életünk, ugyanúgy a házasságunk is az Úrra kell hogy tekintsen.

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk. Tudom, hogy ehhez mi is kellünk, a mi mindennapi imádságunk ezt segíti. Minden nap megköszönöm a mindennapos munkát, hálát adok a gyermekekért, és az igazi közösségért, amit a gyülekezetben megélhetek. Hálát adok az énekkari közösségért. Minden nap kérem az Urat, hogy adjon erőt, hogy együtt, egymást segítve tudjunk közösséget alkotni.

Tovább

Aki énekel, az kétszeresen imádkozik

Balassagyarmat énekkar tanár nyugdíjas Nógrád megye

Antal Gusztávné – énekkari vezető, nyugalmazott tanár, Balassagyarmat

Réti Zoli bácsi volt a gyülekezeti énekkar híres karvezetője, aki amikor beteg volt átadta nekem a kórus vezetését egy kis időre. Ennek immáron tizenhat éve. Azóta vagyunk együtt ezzel a kis csoporttal.

Számomra a gyülekezeti énekkar egyrészt egy örömteli feladat, hogy fel kell készülni, másrészt nagy öröm, hogy megélhetem, hogy énekkari közösségként úgy jöhetünk ki a templomból, hogy valamit adtunk.

Rendszeresen próbálunk, de nem csak fellépünk, hanem mi közösséget is alkotunk. Azt hiszem, hogy énekkarunk a gyülekezet lelke. Szorgalmasan dolgozunk, segítjük egymást és örömmel szolgálunk gyülekezetünkben és más helyszíneken is. Örömmel mondom, hogy énekkarunknak évente közel száz fellépése van. Ez az énekkar egy ajándék, az éneklés pedig egy csoda, amivel az Urat áldhatjuk!

Boldogok vagyunk, amikor egy-egy énekkari szolgálat után visszajeleznek a hívek, hogy milyen örömet, elmélyedést okoztunk nekik. Énekkarom tagjai nevében is mondathatom, hogy amíg bírjuk, szolgálni fogunk.

Tovább

A gyülekezet, mint nagyobb család

Ipolyvece Nógrád megye nyugdíjas

Kiszely Istvánné – nyugdíjas, Ipolyvece

Kisgyermekkoromtól járok a templomba. Itt kereszteltek, itt konfirmáltam, ez a közösség nagyon fontos nekem. 1935-ben születtem, akikkel akkor templomba jártam már előre mentek. Kétéves voltam, amikor édesapám meghalt, tizenhat évesen édesanyámat veszítettem el. Fiatalon lettem árva. Nagyszüleim neveltek, ők vittek a templomba is, szerettek és vigyáztak rám. A gyülekezetben éltem meg a nagyobb családot. Nagymamám rám hagyott imádságos könyvéből minden nap otthon is imádkozom.

Férjem tizenkét évig volt a gyülekezet pénztárosa. Volt, hogy Szabó püspök úr személyesen, a házunkban is meglátogatott minket, sokat beszélgettünk vele. Nagyon sokat számít nekem az őáltala hallott prédikáció.

Van egy lányom és két unokám. Özvegy vagyok. A fiatalok sajnos kevesen járnak ma templomba, örülök neki, hogy gyermekemet sikerült úgy nevelnem, hogy amikor csak tud, ő ott van az istentiszteleten.

Tovább

Küzdenünk kell, hogy újra nagyobb közösséggé váljunk

Szécsény mezőgazdász Nógrád megye

Mosó Ottóné – mezőgazdász, Szécsény

Húszéves koromig a gyülekezet tagja voltam, majd hosszú kihagyás után tértem vissza az evangélikus közösséghez. Külső és belső hívás egyszerre jellemezte ezt az időszakomat. Hogy miért? Éreztem, hogy tennem kell valamit. A fiatalok nincsenek nagyon jelen a gyülekezetben, mi vagyunk a legfiatalabbak a templomban. Küzdenünk kell, hogy újra nagyobb közösséggé váljunk. Az utóbbi három évben sok mindent sikerült közösen csinálnunk, a templomot rendeztük, igyekeztünk másokat is megszólítani. Nagyon örülök, hogy ismét a közösség tagja vagyok. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy visszataláljak, hogy ismét felismerjem Istent, most jutok el odáig, hogy az Istennel való kapcsolatra igent mondok, érzem és megélem.

Ez a közösség számomra nagyon sok belső erőt ad. Amit itt tizenketten-tizenhárman megvalósítunk, jelzés arra, hogy ha akarjuk, akkor meg lehet csinálni a dolgokat. Lendület jellemez minket, ami visszahat a családunkra, a hétköznapokra.

Tovább

Isten elé tenni a terheinket és szabadon élni

logopédus Felsőpetény Nógrád megye

Rodákné Lőrik Amália – logopédus, Felsőpetény

Négy boldog gyermekünk van. Ez nagyon nagy felelősség, különösen a mindennapok nehézségei között. Próbálom őket úgy terelni Istenhez, hogy közben ne legyek erőszakos és mégis meg tudjam mutatni számukra azt az utat, amiről azt gondolom, hogy a leghelyesebb. Tudom, hogy a gyermekeim rám vannak bízva, de nem az enyémek. Ezért engedem a saját útjukat is járni, de próbálom irányítani őket. Ez legfőképpen kamaszkorban nehéz, mert a világ akkor szívja fel az egyéniségüket. A mindennapjaikba, a személyiségükbe már beleivódott, hogy keressék Isten akaratát. Az asztal körül közösen is szoktunk imádkozni és énekelni, de megesik, hogy kettesben is. Amikor ketten imádkozunk, jobban megnyílnak, előbb felvállalják, hogy mi nyomja a lelküket.

Életem során változott, hogy mit jelent nekem az imádság. Most azt jelenti, hogy őszintén elmondhatok mindent, mert tudom, hogy Isten úgy hallgat meg, ahogyan nekem arra szükségem van. Akármilyen nehézségünk támad, oda tudom vinni eléje, gyógyírt és biztonságot kapok tőle. Olyan ez, mintha letenném elé a terheimet.

Tovább

Az imádság ereje

Ipolyvece imádság

Zöllei Jánosné – nyugdíjas, Ipolyvece

Az ember imája lehetőség arra, hogy Istennel beszéljen. Az imádság segítséget, megnyugvást jelent.

Én megtapasztaltam az ima erejét. Egy fiam van. Neki le kellett vágni a lábát. Nagyon sokat imádkoztam érte. Ő nem volt igazán vallásos. Amikor a kórházban feküdt megkérdezték tőle, hogy akarja-e, hogy a lelkész meglátogassa. Igent mondott erre. A lelkész elment hozzá, együtt imádkoztak és énekeltek. Amikor hazajött a kórházból egészen más ember lett. Később mesélte el, hogy számára olyan megnyugtató volt a lelkész látogatása, hogy úgy érezte, mintha angyal lett volna vele. Fiam korábban szeretett inni. Ezt is elmondta a lelkésznek, aki bíztatta, hogy változzon meg. Azóta másként viselkedik, új élete van.

Fiam élete is mutatja, hogy nem hiába kaptuk Istentől az imádság lehetőségét! Isten át tudja formálni a saját és mások életét. Ehhez viszont hinni kell Istenben.

Tovább

Az ember egész életében Istenhez tartozik

Kétbodony Nógrád megye

Bagyinszki Pálné – nyugdíjas, Kétbodony

Vallom, hogy az ember születésétől kezdve, az örömön és a csüggedésen át, egészen az elmúlásig Istenhez tartozik. Hitben és jó családban, szeretetben nevelkedtem. Ha a békesség és az öröm megvan, akkor mindenünk megvan, akkor nem hiányzik semmi. Erre neveltek kiskoromtól fogva a szüleim. Ők is jártak templomba és vittek minket is. Én ugyanígy neveltem a gyermekeimet. Két lányom van, négy unokám és öt dédunokám.

Isten igéje a szeretetről szól. Arról, hogy hogyan tud ember és ember egymással békességben élni. Imával kelek fel és fekszem le, ez éltet engem. Hálát adok reggel azért, hogy a Jóisten épen és egészségesen megtartott. Ha a napi munkát befejeztem, akkor azért adok hálát, hogy megköszönjem: el tudtam végezni a feladataimat.

Nem vagyok haragtartó, ez is a hitemből adódik. Vallom, hogy ha mindenkivel megbékélek és szeretetben élek, akkor nincsen semmi probléma. Jézus is példát mutatott arra, hogy ne bántsuk, hanem becsüljük meg és segítsük embertársainkat.

Tovább

Mindenben Isten ajándékát látom

Felsőpetény Nógrád megye laboráns gyülekezeti pénztáros

Csorba Mária – laboráns, gyülekezeti pénztáros, Felsőpetény

Evangélikusnak lenni azt jelenti, hogy az evangéliumból élni, Istenre hallgatni. Luther Márton a Bibliára mutatott rá, ami az életet adja. Ebben a közösségben hallottam Krisztusról, itt élem meg a hitemet is.

A gyülekezetben testvéri közösséget alkotunk. Tudom, hogy nekik is hasonló problémáik vannak, mint nekem, de mégis: a Krisztus szeretete és békessége összeköt minket. Mindenben Isten ajándékát látom. Ha valaki nem jár közösségbe, akkor felkeresem, hogy mi van vele. Tudom, hogy a szeretet nem elválaszt, hanem összehoz minket.

Édesanyám gyermekkoromban is elment a templomba, s mindig hívott engem is. Többször előfordult, hogy a világi dolgok, a tévéműsor jobban érdekelt. A bűneimet korábban a másik ember cselekedeteihez mértem, aztán az Úr megmutatta, hogy egyedül Krisztushoz mérhetjük magunkat. Rájöttem, hogy két úrnak nem szolgálhatok. Ekkor nagyon összetörtem, az Úr pedig megmutatta, mi a kegyelem: hogy semmi mulandó nem fontos, csak egyedül az Úr szeretete.

Tovább

Jer, örvendjünk keresztyének!

Ipolyszög Nógrád megye

Vachó Jánosné – nyugdíjas, Ipolyszög

Büszke vagyok arra, hogy evangélikus vagyok! Istennek adok hálát minden reggel, hogy megértem a napfelkeltét; és este is, hogy segített a nap folyamán. Van, hogy nem tudok aludni, olyankor az egész éjszakát végigéneklem. A lányomnak először az Ez a nap is csendesen kezdetű éneket tanítottam meg. Később az unokákkal is imádkoztam.

A templomépítők közé tartozom, a templomszentelés idején konfirmáltam. Emlékszem, amikor felhúzták a harangot a toronyba, és arra is, amikor a templom oldalfalába Szabó püspök úr elhelyezte az időkapszulát! Bibliaköri vezető is voltam, gyermekeket tanítottam a Biblia üzenetére.

A reformáció ünnepét iskolásként úgy ünnepeltük, hogy először kiosztották a Luther-rózsa egyes részeit és külön-külön összeraktuk. Így állt össze végül a teljes címer. Emlékszem, mikor a rózsa az enyém volt. Azt énekeltem: Jer, örvendjünk keresztyének… A kereszt elhelyezésekor az Isten, szívem néked adom ének zengett. Közösen elmondtuk, hogy Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve. Ez nagyon jó emlék.

Tovább
«
12