Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (15),Nógrád megye (14),diák (12),Győr-Moson-Sopron megye (9),Bács-Kiskun megye (9),nyugdíjas (8),Tolna megye (8),evangélikus (7),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (7),Miskolc (7),Budapest (6),tanár (6),Cinkota (6),Baranya megye (5),Pest megye (4),Ipolyszög (4),kántor (4),egyetemista (4),Ágfalva (4),tanuló (3),Balatonfüred (3),Felsőpetény (3),Ipolyvece (3),Nagyvázsony (3),Soltvadkert (3),Csővár (3),Nemesleányfalu (3),Kiskőrös (3),Szekszárd (3),Várpalota (3),Sopron (3),Szeged (3),Láthatóan evangélikus (2),Zomba (2),orvos (2),keresztelő (2),család (2),Siklós (2),Nemeskér (2),hittan (2),konfirmáció (2),imádság (2),Györköny (2),Páhi (2),Csongrád megye (2),kereskedő (2),láthatóan evangélikus (2),Zánka (2),Balassagyarmat (2),Kisdörgicse (2),Székesfehérvár (2),Szentantalfa (2),Szécsény (2),Dörgicse (2),tisztviselő (1),egészségügy (1),Mohács (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),mezőgazdász (1),Magyarbóly (1),énekkar (1),Penc (1),Sopronbánfalva (1),Kaskantyú (1),óvónő (1),hagyomány (1),Beremend (1),ács (1),Felsőnána (1),élelmezésvezető (1),gyülekezeti felügyelő (1),őstermelő (1),borász (1),varrónő (1),kesztyűs (1),nefrológus (1),házasság (1),könyvtáros (1),logopédus (1),jogász (1),Domony (1),rendőr (1),villamosmérnök (1),futó (1),nyomdász (1),pénztáros (1),irodavezető (1),Fejér megye (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),Dunatetétlen (1),teológushallgató (1),Harka (1),Békéscsaba (1),Békés megye (1),gyülekezeti pénztáros (1),laboráns (1),gimnazista (1),Líceum (1),Kétbodony (1),Balatonakali (1),gyógyszerész (1),szoftverfejlesztő (1),programozó (1),hentes (1), Bács-Kiskun megye (1),ápolónő (1),gyermekotthon (1),Harta (1),Kazincbarcika (1)

A gyülekezet, mint nagyobb család

Ipolyvece Nógrád megye nyugdíjas

Kiszely Istvánné – nyugdíjas, Ipolyvece

Kisgyermekkoromtól járok a templomba. Itt kereszteltek, itt konfirmáltam, ez a közösség nagyon fontos nekem. 1935-ben születtem, akikkel akkor templomba jártam már előre mentek. Kétéves voltam, amikor édesapám meghalt, tizenhat évesen édesanyámat veszítettem el. Fiatalon lettem árva. Nagyszüleim neveltek, ők vittek a templomba is, szerettek és vigyáztak rám. A gyülekezetben éltem meg a nagyobb családot. Nagymamám rám hagyott imádságos könyvéből minden nap otthon is imádkozom.

Férjem tizenkét évig volt a gyülekezet pénztárosa. Volt, hogy Szabó püspök úr személyesen, a házunkban is meglátogatott minket, sokat beszélgettünk vele. Nagyon sokat számít nekem az őáltala hallott prédikáció.

Van egy lányom és két unokám. Özvegy vagyok. A fiatalok sajnos kevesen járnak ma templomba, örülök neki, hogy gyermekemet sikerült úgy nevelnem, hogy amikor csak tud, ő ott van az istentiszteleten.

Tovább

Az imádság ereje

Ipolyvece imádság

Zöllei Jánosné – nyugdíjas, Ipolyvece

Az ember imája lehetőség arra, hogy Istennel beszéljen. Az imádság segítséget, megnyugvást jelent.

Én megtapasztaltam az ima erejét. Egy fiam van. Neki le kellett vágni a lábát. Nagyon sokat imádkoztam érte. Ő nem volt igazán vallásos. Amikor a kórházban feküdt megkérdezték tőle, hogy akarja-e, hogy a lelkész meglátogassa. Igent mondott erre. A lelkész elment hozzá, együtt imádkoztak és énekeltek. Amikor hazajött a kórházból egészen más ember lett. Később mesélte el, hogy számára olyan megnyugtató volt a lelkész látogatása, hogy úgy érezte, mintha angyal lett volna vele. Fiam korábban szeretett inni. Ezt is elmondta a lelkésznek, aki bíztatta, hogy változzon meg. Azóta másként viselkedik, új élete van.

Fiam élete is mutatja, hogy nem hiába kaptuk Istentől az imádság lehetőségét! Isten át tudja formálni a saját és mások életét. Ehhez viszont hinni kell Istenben.

Tovább

Istenre figyelő élet

Ipolyvece Nógrád megye ápolónő

Urbán Józsefné Erzsi néni – nyugalmazott ápolónő, Ipolyvece

Hosszú időn át a nógrádgárdonyi szanatóriumban voltam ápolónő. Ott nagyon szerettek. Nem voltam anyagias, sőt, akiről tudtam, hogy nagyon nehezen van, annak vittem hazulról élelmiszert, gyümölcsöt, hogy ezzel is segítsem a gyógyulását. Ezt nem hízelgésből csináltam, hanem hittem abban, hogy ki kell segíteni a szegény embert. Mindez a vallásos hitemből adódik.

Hárman voltunk testvérek. Otthon is mindig imádkoztunk, énekeltünk. Ma is tudjuk az evangélikus énekeskönyv valamennyi énekét. A szüleink nagyon tartották az evangélikus vallást, annyira, hogy amikor katolikus településre költöztünk, nem akarták, hogy vegyes házasság legyen. Eljártunk a katolikus templomba is, mert egy az Isten, csak mi másként imádjuk Őt.

Ipolyvecén a gyülekezet segíti egymást, figyelünk egymásra, keressük, hogy a másiknak hol segíthetünk. Jóban vagyok a szomszédaimmal is, szeretjük egymást. Szeretnék még élni – ha nem is sokat, de egy kicsit –, boldog vagyok, szeretem az életet. Aztán majd elballagok valahova.

Tovább