Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | Ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

nyugdíjas (67),Pest megye (65),diák (56),tanár (41),Tolna megye (34),Veszprém megye (32),presbiter (29),Nógrád megye (28),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (26),Bács-Kiskun megye (23),tanuló (22),Budapest (21),Győr-Moson-Sopron megye (17),Baranya megye (17),felügyelő (17),Miskolc (16),kántor (16),Fejér megye (14),pedagógus (14),egyetemista (13),Szekszárd (11),pénztáros (10),evangélikus (9),Soltvadkert (8),vállalkozó (8),Debrecen (8),Cegléd (8),Pilis (8),Szentendre (7),Cinkota (7),Györköny (7),tanító (7),Bakonycsernye (7),Jász-Nagykun-Szolnok megye (7),Balassagyarmat (6),Pestszentimre (6),Ipolyszög (6),Szolnok (6),Siklós (6),gondnok (6),Sopron (6),Békés megye (6),Dunakeszi (6),Domony (6),óvónő (6),Szeged (6),Hajdú-Bihar megye (6),hitoktató (5),Csővár (5),Ipolyvece (5),orvos (5),Rákoskeresztúr (5),Vác (5),Somogy megye (5),Vecsés (5),Kecskemét (5),Zomba (5),asszisztens (5),könyvtáros (5),Magyarbóly (5),Kiskőrös (5),gimnazista (5),Zánka (5),könyvelő (4),egyházfi (4),zenész (4),Ágfalva (4),énekkar (4),Csongrád megye (4),Balatonfüred (4),Várpalota (4),Vanyarc (4),Kondoros (4),Pápa (4),Nagyvázsony (4),másodfelügyelő (4),konfirmáció (4),hittan (4),Göd (4),Nemesleányfalu (4),Sárszentlőrinc (4),őstermelő (3),Fót (3),postás (3),buszsofőr (3),mérnök (3),gépészmérnök (3),Székesfehérvár (3),eladó (3),kereskedő (3),ELTE (3),óvodapedagógus (3),gyógyszerész (3),Siófok (3),Mohács (3),Szentantalfa (3),Felsőpetény (3),hagyomány (3),Nemeskér (3), (2),Rákoscsaba (2),szoftverfejlesztő (2),szakács (2),polgármester (2),rendőr (2),Kisdörgicse (2),fazekas (2),harangozó (2),fodrász (2),Váckisújfalu (2),üzletvezető (2),Vácegres (2),Páhi (2),építőmérnök (2),Lovászpatona (2),Sárospatak (2),zongoratanár (2),építész (2),Szélrózsa (2),Kétbodony (2),programozó (2),Diósgyőr-Vasgyár (2),Pálfa (2),történész (2),közgazdász (2),intézményvezető (2),Dörgicse (2),gyülekezeti felügyelő (2),borász (2),gyermeknevelő (2),Ózd (2),varrónő (2),Felsőnána (2),konfirmandus (2),Dunatetétlen (2),Harka (2),láthatóan evangélikus (2),keresztelő (2),Balatonakali (2),Monok (2),Beremend (2),imádság (2),Pákozd (2),Láthatóan evangélikus (2),család (2),Sárbogárd (2),Harta (2),Szécsény (2),lelkész (2),Sopronbánfalva (2),gyógypedagógus (2),teológushallgató (2),néptánc (2),cukrász (2),Penc (2),mentálhigiénés szakember (2),vadász (1),Hidas (1),darukezelő (1),vendéglátós (1),Pestszentlőrinc (1),biológus (1),gondok (1),templomdíszítés (1),Tokaj (1),nyudíjas (1),Mende (1),Sátoraljaújhely (1),dizájnmenedzser (1),Rákospalota (1),szőlész (1),élelmiszer-eladó (1),imaközösség (1),kutató (1),Kismányok (1),bányász (1),bányamentő (1),vegyész (1),háztartásbéli (1),munkajogász (1),informatikus (1),Podmaniczky János Evangélikus Iskola és Óvoda (1),docens (1),cserkész (1),angoltanár (1),tervezőgrafikus (1),énekkari tag (1),titkár (1),magyar–ének-zene szakos tanár (1),polgárőr (1),épületüvegező (1),szolfézstanár (1),művelődésszervező (1),nevelőszülő (1),Putnok (1),személyzeti ügyintéző (1),főkönyvelő (1),nyelvtanár (1),környezetvédelmi szakértő (1),sajtkészítő (1),biztonságtechnikai szakértő (1),Farád (1),egészségvédelmi szakértő (1),Répcelak (1),Vas megye (1),cégvezető (1),idegenvezető (1),fafaragó (1),Beled (1),Vásárosfalu (1),üzletkötő (1),tesztautomatizáló mérnök (1),Nagydorog (1),Acsa (1),egyetemi hallgató (1),vegyészmérnök (1),Semmelweis Egyetem (1),angol–magyar szakos egyetemi hallgató (1),Galgagyörk (1),gyülekezeti másodjegyző (1),énekkari taglogopédus (1),felebbviteli főügyész (1),Csömör (1),alpolgármester (1),osztályvezető (1),közfoglalkoztatott (1),gyülekezeti és temetői gondnok (1),építésivasalat-gyártó (1),állattartó (1),biogazdaság (1),elektrotechnikus (1),Mogyoród (1),Borsodnádasd (1),Sátor Suli (1),cigánymisszió (1),zöldségkereskedő (1),hidrobiológus (1),MTA (1), IT-tanácsadó (1),köztisztviselő (1),Alsószeli (1),esztergályos (1),szakmunkás (1),Veszprém (1),óvoda (1),Nagymányok (1),Fancsal (1),nefrológus (1),ács (1),mezőgazdász (1),nővér (1),szociális munkás (1),anyakönyvvezető (1),szerelő (1),webszerkesztő (1),házaspár (1),gyűjteményvezető (1),levéltár (1),Fehérvárcsurgó (1),távközléstechnikus (1),Vöröstó (1),fejlesztőmérnök (1),kozmetikus (1),Csót (1),kesztyűs (1),házasság (1),Kiskunhalas (1),XVI. kerület (1),sportoló (1),futó (1),villamosmérnök (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),egészségügy (1),Kaskantyú (1), Bács-Kiskun megye (1),nyomdász (1),irodavezető (1),Békéscsaba (1),jogász (1),Kazincbarcika (1),tisztviselő (1),logopédus (1),élelmezésvezető (1),Líceum (1),gyülekezeti pénztáros (1),hentes (1),ápolónő (1),gyermekotthon (1),laboráns (1),Bikács (1),költő (1),népszokás (1),népviselet (1),Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium (1),pszichopedagógus (1),Szügy (1),evangélikus motoros (1),Balatonszárszó (1),lakberendező (1),agrármérnök (1),gyógytornász (1),Porrogszentkirály (1),főorvos (1),gasztroenterológus (1),Erdőhorváti (1),gépész (1),énektanár (1),gazdasági ügyintéző (1),Lenti (1),képnyomtató (1),litográfus (1),Pilisszentlászló (1),Patvarc (1),építészmérnök (1),kórus (1),rendszergazda (1),EPSZTI (1),Gyomaendrőd (1),hittantanár (1),dajka (1),zenetanár (1),gyógyszertári asszisztens (1),állatorvos (1),énekkarvezető (1),gazdasági referens (1),tűzoltó (1),Tét (1),recepciós (1),Mezőtúr (1),Győr (1),munkavédelmi munkatárs (1),Budakeszi (1),karmester (1),földművelő (1),nevelő (1),aranyműves (1),ügyintéző (1),Péterfy (1),építőipar (1),bölcsőde (1),takarító (1),Zala megye (1)

Az imádság kettőnk közti beszélgetést jelent

Miskolc diák Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Abkarovits Anna – diák, Miskolc

Nagyon sok bibliai történetet ismerek. Fontosak számomra ezek a történetek, mert úgy érzem, hogy mindegyiknek van egy külön üzenete, ami nekem szól. Énekeink közül evangélikus himnuszunk, az Erős vár a mi Istenünk az egyik kedvencem. Luther Márton itt védelmezésről beszél, arról, hogy Isten mellett biztonságban vagyunk. Kifejezi, hogy van Isten, akihez mindig oda lehet fordulni, aki vigyáz az emberre és szeret engem is.

Az imádság biztos kapcsolat Istennel, ami számomra a kettőnk közti beszélgetést jelenti.

Kilencedik osztályos vagyok. Látom, hogy az én korosztályomban sokan azt gondolják, hogy Istenben hinni hülyeség. Osztályomban sokan éppen ezért az etikát választották. Én hittanra jelentkeztem, mert hiszek Istenben. Számomra fontos, hogy minél többet tanuljak és beszélgessek az Úrról, hogy még jobban megértsem Őt.

Tovább

Aki a szeretet igaz forrására talált rá

Szeged tanár Csongrád megye

Lipták Dorka – angol és magyar szakos tanár, Szeged

A kereszténységben az ember olyan szeretetben részesülhet, amit Isten által az egyik ember a másik embernek ad. Ha van az emberben olyan vágy, hogy Jézussal szeretne élni, akkor a keresztény közösségben, azaz a gyülekezetben kaphatja meg ehhez a legfőbb bizonyítékot. Vallom, hogy hívőként úgy tudunk szeretetet adni, hogy csatlakozunk egy olyan forráshoz, ami nem látszik, de érezhető.

Magyart és angolt tanítok. Hiszem, hogy úgy, ahogy gyermekünk, Ilka, Istené, azaz mi kölcsön kaptuk őt, vigyázunk rá egy darabig, ugyanígy a tanítványaimra is úgy kell tekintenem, hogy ők is Istenéi, azaz én elkísérhetem őket egy ideig és segíthetem őket. Ez nagyon hálás és örömteli szolgálat.

Férjemmel és kislányommal jelenleg kétlaki életet élünk. Részben Budapesten, részben Szegeden vagyunk. Jelenleg keressük azt a gyülekezetet, ahol az istentiszteleti alkalmakon túl aktívabb tagjai is lehetünk a közösségnek.

Tovább

Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját

Soltvadkert óvoda óvónő Bács-Kiskun megye

Lakatosné Hachbold Éva – óvodavezető, Soltvadkert

Számomra az evangélikusság a hivatásban, a küldetésben és a misszióban összegződik. Mindez visszavezethető gyökereimre, ugyanis erős hitű családból származom. Korábban a gyermekeimtől kaptam egy könyvet: Egy élet a kezedben – ez volt a címe. Vallom, hogy nekünk is életek vannak a kezünkben. Ezért is fontos a hivatástudat és a küldetés: a gyermekeink olyan értékrenddel kell, hogy töltekezzenek, melyre méltán építhet majd a gyülekezetünk.

Óvodavezetőként a munka szót kevésbé használom, mert hiszem, hogy mi elhívatottak vagyunk, így szolgálatként élem meg a rám bízott gyermekek oktató-nevelő munkáját. Hivatásnak azért nevezném még, mert úgy érzem, hogy az Istenhez kötődő hűség meghatározza az egész életemet. Életem igéje is ehhez köthető: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10b) Gyermekként még nem igazán értettem, de amikor a házasságkötésemkor is ez az ige hangzott el, akkor rájöttem, hogy nem csak a családomhoz, hanem a gyülekezetemhez és az egyházamhoz is hűnek kell lennem. Ezt küldetésként élem meg, amit óvodai szolgálatom során hivatásként igyekszem gyakorolni.

Tovább

A gyermekek nevelése a jövő formálása

Bács-Kiskun megye Soltvadkert óvónő

Fejesné Szarka Rita – óvónő, Soltvadkert

Én már pici gyermekkorom óta aktív látogatója vagyok az evangélikus istentiszteleteknek. Akkor még a nagypapámmal érkeztem, aki oszlopos tagja volt az itteni gyülekezetnek. Azóta már van két gyönyörű lányom, most már ők kísérnek el hetente a templomba. Neveltetésemből és hitemből fakadóan fontos számomra a gyülekezetbe járás, valamint az is, hogy a hit örömét továbbadjam a rám bízottaknak.

Húsz éve dolgozom a soltvadkerti evangélikus óvodában. Azt gondolom, hogy nagyon fontos a munkánk, mert a gyermekek nevelése nemcsak az iskolára való felkészítésben merül ki, hanem a keresztyén hit elmélyítésében is.

Azáltal, hogy gyermekeket nevelünk, egy kicsit a jövőt is formáljuk, ami nagyon nagy felelősség. Társadalmunkban sajnos egyre jobban hiányoznak a keresztény értékek, így az alázat, az önzetlenség, a szeretet, a megbocsátás vagy a segítőkészség. Ha ezeket a jézusi, keresztyén magokat el tudjuk ültetni a gyermekekben, akkor azt mondom, hogy egy kicsit javíthatunk a világon.

Tovább

A kántori szolgálat számomra egyszerre öröm és elhivatottság

Harta Bács-Kiskun megye eladó

Róth Gábor – bolti eladó, kántor, Harta

Számomra az egyház és a gyülekezet nem csak a vasárnapok, hanem a mindennapjaim része. Nekem fontos a hovatartozás, a közösség, azon belül is büszkén mondom, hogy életem alapvető része, hogy az evangélikus gyülekezethez tartozom.

Nagybátyám, Róth Márton, is orgonista volt, én is a gyülekezet kántora lettem. Kiskoromban is megfogott az egyházi zene, a szép énekeink, koráljaink. Elmentem a fóti kántorképzőbe, ott tanultam meg orgonálni.

A korombéliek közül sokan ódzkodnak az egyházi zenétől, de ha jobban körülnézünk, akkor látjuk, hogy nagyon sok fiatal ma is szereti az igényes egyházzenét. A fóti nyári tanfolyamokon is évente három telt házas turnus indul, ez is jelzi, hogy van igény a kántori szolgálatra.

„Aki énekel, az kétszeresen imádkozik” – fogalmazza Augustinus. Én vallom, hogy ez az orgonálásra is igaz. A kántori szolgálat számomra egyszerre öröm és elhivatottság, úgy érzem, hogy ezzel Istennek adok hálát és a közösségnek szolgálok.

Tovább

Aki hisz és megéli az ökumenét

Bács-Kiskun megye Dunatetétlen nyugdíjas

Kriskó Sándorné – nyugdíjas, Dunatetétlen

Az embernek valahova tartoznia kell. Nagyszüleim, szüleim is nagyon vallásosak voltak, én úgy nőttem fel, hogy azt láttam, az Istenbe vetett hit összetartja a családot és a közösséget. Evangélikus gyülekezetbe születtem. Kiskoromban katolikus iskolába jártam. Abban az időben ez csak úgy volt lehetséges, ha magam is a katolikus templomba járok. Így tizenhét éves koromig áldoztam, bérmálkoztam. Ez számomra nem volt gond. 1950-ben házasodtam meg, akkor már az evangélikus templomban. Onnantól kezdve ismét az evangélikus közösség tagja vagyok.

Örömmel mondom: akár evangélikus, akár katolikus templomba megyek, mindkettőben otthon érzem magam. Szívesen meghallgatok bármilyen istentiszteletet. Egy Istent imádunk! Nincsen értelme a különbségek miatt egymástól távol lenni, sokkal inkább a közös Úrra kell tekintenünk.

Gyermekeim is konfirmáltak, úrvacsorát vesznek. Ők is gyakorolják a hitüket, sőt, hitben nevelik az unokáimat is. Mikor nálam összejön a család, nincs olyan alkalom, hogy a Biblia üzenete ne kerülne szóba.

Tovább

Akinek a családjában tradíció a zenei szolgálat

kántor Balatonfüred

Csabi Sándor – felügyelő, kántor, Balatonfüred

A zene önmagában is sokat jelent, de gyülekezetben szolgálni különösen nagy áldás. Édesanyám kántortanító volt, először Dunaföldváron, majd Dörgicsén szolgálhatott. Anyai nagyapám, Kovács Sándor, a dörgicsei templomokban 42 éven keresztül orgonált. Magam otthon tanultam játszani, majd amikor megüresedett a kántori szék, akkor kértek meg, hogy legyek a gyülekezetben szolgáló. Büszkén mondom, hogy a fiam is szokott zenélni, s ha úgy adódik, akkor Dörgicsén vagy Balatonfüreden orgonál.

Nagy öröm lenne, ha a reformáció ötszázadik évfordulóját az egész országban egységesen, közösségben ünnepelnénk. Jó lenne, ha a reformáció üzenetét nem csak megőriznénk, hanem a hívők számát gyarapítanánk is. Balatonfüreden 1901-ben még csak egy ember vallotta magát evangélikusnak. Nagyon szeretném, ha itt nem csak a környék településeiről érkezőkből épülne a gyülekezet, hanem képesek lennénk megszólítani az őslakókat, a bevándorlókat is és behívni őket az alkalmainkra.

Tovább

Aki meglátta a sokszínűségben az egységet

Szeged diák Csongrád megye egyetemista

Pesei Fruzsina – egyetemi hallgató, Szeged

Nem olyan régen barátom, Gábor révén kerültem bele a szegedi gyülekezet életébe. Mindig izgulok, ha új helyzet, új emberek, új környezet vesz körül. Itt meglepően jól fogadtak, már először nagyon felszabadultan éreztem magam. Azóta is mindig örömmel megyek az evangélikus gyülekezetbe.

Nem vallásgyakorló családból jöttem, így bennem is volt egy félsz, hogy mi fog majd egy keresztény közösségben fogadni. Attól tartottam, hogy bigott lesz. Örömmel mondom, hogy nagyon pozitívan csalódtam. Ebben a közösségben jó, befogadó emberek vannak, olyanok, akik egyrészt teljesen hétköznapiak, mégis jól kijönnek egymással. Sok mindenben különbözünk, de az érződik, hogy a gyülekezetet összetartja az, hogy egyfelé tekint. Itt jól érzi magát az ember.

Tovább

Akinek a szocializmus alatt a házában tartották az istentiszteleteket

Zánka Veszprém megye nyugdíjas

Marosszéky Gábor – nyugdíjas, Zánka

Az 1950-es évektől kezdve ide, a zombai templomba jártam vasárnapi iskolába. Ez nem volt egyszerű dolog, hiszen a rendszer nem tekintett jó szemmel ránk. Édesapám jegyző volt, mégis azt mondta, hogy a családja a rendszertől függetlenül eljár a templomba. Ezért el is bocsátották.

A család a legkisebb egység, erre nagyon vigyázni kell. A család egységéhez a vallás is hozzásegít.

Feleségem katolikus, és mivel 1986-ig nem volt Zánkán katolikus templom, így az 1970–80-as években, több mint húsz évig nálunk, a házunkban tartották a katolikus istentiszteleteket! Még harangláb is volt az udvarunkon, és kápolnát is felszentelték. Erre evangélikusként nagyon büszke vagyok.

Három gyermekem van. Ők is gyakorolják a hitüket és hozzánk hasonlóan hitben nevelik az unokáinkat is.

Fontos, hogy ismerjük és tiszteljük egymást, így én az ökumené híve vagyok. Ha valamerre megyek, akkor minden egyházi intézményt meg szoktam látogatni.

Tovább

Jó az embernek, ha tud Istenben hinni

Miskolc diák Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Abkarovits Géza Mátyás – diák, Miskolc

Jó az embernek, ha tud Istenben hinni, ezáltal könnyebb lesz az élet, hiszen van valaki, aki szeret minket, aki segít nekünk. Az Úrnak elmondhatjuk minden örömünket, bánatunkat és bajunkat, ezért is fontos az imádság.

Szeretek a gyülekezeti ifjúsághoz tartozni, itt nagyon jó a közösség. Hittanversenyekre is járni szoktam. Az ifi egy olyan közösség, ahol jó jelen lenni. Körülvesznek a barátaim, jókat tudunk beszélgetni, sokat szoktunk nevetni is, valamint a Biblia üzenetét is megismerjük.

Szoktam énekelni. Szeretem, hogy a gyülekezetben éneklünk. Ez egyrészt közösségi élmény, másrészt imádság. Azt érzem, hogy feltölt.

Van egy támaszom: Isten. Ő mindig fel tud segíteni és át tud segíteni az akadályokon.

Tovább

Van örök kincsünk!

Bács-Kiskun megye Soltvadkert cukrász

Suhajda Krisztiánné Szervánszky Judit – cukrász, Soltvadkert

Büszkén mondom, hogy tősgyökeres soltvadkerti evangélikus vagyok! Az evangélikusság számomra azt jelenti, hogy a Szentírásra támaszkodva kiállni dolgokért, példát mutatni, egyenesen élni. Ehhez felmenőimtől kaptam az alapokat. Gyönyörű gyermekkorom volt, rengeteg bölcsességet kaptam a szüleimtől. Büszke vagyok rájuk, hogy becsületes életet éltek, és példát mutattak nekünk, hogy milyen életet éljünk.

A közösségben nagyon szeretem, hogy egy irányba tudunk menni. Ha a gyülekezetben valaki kigondol valamit, akkor nagyon jól össze tudunk dolgozni, hogy a jó, a segítő dolgok valóra váljanak. Ma kevés a segítőkészség, ezért is öröm számomra, hogy ezt az érzést a gyülekezetben mégis megélhetem.

Fontosnak tartom, hogy az embernek legyen hite. Gyermekeimmel rendszeresen járunk templomba, Csenge, Kincső és Zselyke evangélikus óvodába, iskolába járnak.

Azt hiszem, hogy a családnál és keresztény értékeknél nincs fontosabb. Ez kincs, egy hatalmas érték! Ez összetart, erőt ad, megerősít.

Tovább

Aki a gyülekezetben találta meg a helyét

diák Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Matavovszky Krisztina – diák, Miskolc

Hetedikes voltam, amikor konfirmációs órákra kezdtem el járni, aztán itt maradtam a gyülekezetben. Pontosan nem tudnám megfogalmazni, hogy miért fontos nekem, hogy hétről-hétre itt legyek, csak azt érzem egy hosszú, fáradtságos hét végén, amikor már nagyon kimerültem – jó ide eljönni, mert itt egy jó közösség fogad. Itt megnyugszom.

Másokkal is kikapcsolódhatnék, de nekem nincs kedvem hajnalig bulizni, vagy csak hülyéskedni, sokkal jobb nekem az, ha egy jó, egymásra figyelő közösség tagja lehetek. Elég különbözőek vagyunk, fiatalabbak és idősebbek is vannak a csoportban, de mégis nagyon jó a hangulat.

Édesanyám dajkaként dolgozik egy óvodában, tőle nagyon sokszor láttam, hogy mit jelent a gyermekekkel való jó és gondos foglalkozás. Én is nagyon szeretem a gyermekeket, örömmel tölt el, ha óvodásokkal foglalkozhatok. Jelenleg a miskolci evangélikus Kossuth-iskolában pedagógiát tanulok, én is óvónő szeretnék majd lenni.

 

Tovább

Forrás nélkül elapad az életünk

Zánka Veszprém megye tanár

Horváth Zsófia – tanár, Zánka (Kanada)

Gyermekkorom óta gyakorlom rendszeresen a vallásomat. Barátaimat úgy válogatom meg, hogy örülök, ha ők is hívő emberek. A gyülekezeten kívül katolikus és református barátaimmal is szoktunk beszélgetni a vallásról, többek között arról, hogy mi a különbség és mi a hasonlóság a felekezeteink tanításaiban.

Kanadában, ahol élek, nincs evangélikus közösség, ezért a református templomba járok. Ha itthon vagyok, akkor édesanyámmal együtt ide, a zánkai evangélikus gyülekezetbe megyek.

Rendszeresen járok templomba, naponta olvasom a Bibliát. Forrás nélkül elapad az életünk és a hitünk is. Vallom, hogy a Szentírás a forrás. A Biblia útmutatása nagyon fontos a mindennapi élethez, hiszen többek között abból kapunk útmutatást és megerősítést.

A Krisztus-követés számomra identitás. A közösség megerősít. Én átélem, hogy ha ketten vagy hárman összejövőnk, akkor az Úr jelen van. Jó együtt dicsérni az Istent!

Tovább

Aki életével is hirdeti a tízparancsolat üzenetét

Balatonakali Veszprém megye eladó

Andó Jánosné – termelői borkimérő, Balatonakali

Számomra az evangélikusság a gyökereimet jelenti. Azt, hogy a szüleim, a nagyszüleim és a dédszüleim is ebben a felekezetben jutottak el Istenhez. Valamint azt is jelenti, hogy magam is itt, az evangélikus gyülekezetben találtam rá az Úrra, és azt érzem, hogy ez az út számomra követhető és jó.

Férjem katolikus, de ez nem zavar minket, közösen imádkozunk. Az imádságban magamba tudok fordulni. Megnyugszok tőle és erőt ad.

A tízparancsolat és a gyülekezet nem csak az életem, hanem a családom alapja is. A mai világ sokszor megfeledkezik az Istentől kapott törvényekről, pedig ez kellene, hogy az emberi élet normája legyen. Én a tíz igét mindenhova kifüggeszteném, mert olyan eligazítást ad, ami érthetően megmondja, hogy hogyan éljünk. Gondoljunk csak az emberi jogi és egyéb törvényekre: minden igaz gondolat a tízparancsolat igazságaira vezethető vissza.

A másik: az életet meghatározó – az egyház. Ha az egyház tanításához, a Szentíráshoz mérnénk magunkat, akkor sokkal nagyobb béke lenne az emberek között!

Tovább

Boldogság és öröm a gyülekezethez tartozás

Veszprém Veszprém megye nyugdíjas

Hegedűs Lajosné Mária – nyugdíjas, Veszprém

Apai ágon törzsgyökeres evangélikus családba születtem; édesanyám nem volt evangélikus, de aztán ő is azzá lett. Tízen voltunk testvérek. Amikor a hit gyakorlásáért az embert büntették, édesapám akkor is elvitt minket a templomba. Mondhatom: belenőttem a lutheránusságba.

Budapestre kerültem egyetemre, ahol egy teológussal ismerkedtem meg, később evangélikus papné lettem. A férjemnek tíz év lelkészi szolgálatot követően, egészségi állapota miatt, más szolgálatot kellett vállalnia. Négy gyermekünk van. Igyekeztünk őket is az evangélikus hitben nevelni.

Magam ökumenikus gondolkodású vagyok. Szeretem az ökumenikus istentiszteleteket, sőt olyan imakörbe is járok, ahol felekezettől függetlenül együtt imádkozunk a családjainkért.

A veszprémi gyülekezetet otthonomnak tartom. Öröm oda menni, boldogság ott lenni. Az Isó lelkész házaspár az istentiszteleteken és bibliaórákon túl ismeretterjesztő alkalmakat is szokott tartani, volt, hogy Luther életét és tanait ismerhettük meg részleteiben is általuk.

Tovább

Akinek az Úr vezeti az életét

Zánka Veszprém megye nyugdíjas

Horváth Józsefné – nyugdíjas, Zánka

1986-ban költöztem Zánkára, előtte Mencshelyen laktunk. Férjem evangélikus lelkész volt, evangélikusságunk számunkra az egész életünket jelentette és jellemezte.

A szocializmus idején nem volt könnyű, de mi Mencshelyen nagy szeretetben, békességben és közösségben éltünk. Nagyon jól éreztük magunkat, boldogok voltunk a nehézségek mellett is. Két gyermeket neveltünk, soha nem kellett arra kérni őket, hogy menjenek a templomba, maguk indultak el ezen az úton. Amikor a fiam egyetemre ment, akkor ott felkereste a helyi gyülekezetet. Lányom is, amikor ritka volt, hogy valaki bibliaórára járjon, akkor ő pécsi tanulmányai alatt mégis elment az ottani gyülekezethez és csatlakozott a csoporthoz. Hálát adok az Istennek, hogy gyermekeim is ugyanúgy érezték, amit mi, hogy a Jóistenre szükségünk van, és az Úr igéjével élnünk kell.

A Krisztushoz tartozást a nehézségekben éreztem a legjobban. Úgy érzem, hogy az Úr mindig vezetett. Ezért rá is bízom magamat, mert nélküle könnyen tévútra ment volna az életem. De Ő nem hagyott el, hanem utat mutatott. Áldassák érte a neve!

Tovább

Családban és munkában is megéli a hitét

Várpalota szakmunkás Veszprém megye

Magyarósi Attila – szakmunkás, Várpalota

Az én anyai ági ősöm, Kárász György, az itteni evangélikus gyülekezet egyik alapító tagja volt. Ez azért is fontos, mert onnantól kezdve családom evangélikus, így én is; már az anyaméhben templomba járó apróság voltam. Vallom, hogy egy dolog evangélikusnak születni és más dolog Krisztushoz tartozni. Nekem sikerült a Krisztushoz tartozó közösséget megélnem.

Szüleim már fiatal koromban keresztény táborokba küldtek, ott fedeztem fel, hogy az ember élete átmehet egy minőségi változáson: észrevehetem, hogy mi a bűn és mit jelent a megújult élet.

Példát jelentenek számomra a szüleim, akik azért éltek át sok nehézséget, mert a hitüket választották az elmúlt rendszerben is. A megpróbáltatások ellenére bátran és örömmel vállalták a Krisztushoz tartozást.

Feleségemmel három gyermeknek vagyunk a szülei. Igyekszünk a családon belül is közvetíteni, hogy Krisztus által élhető meg a szabad és teljes élet.

Nagyon szeretem Luther Márton életét, és elgondolkoztat, hogy mi mindent kellett megharcolnia a hitéért. Neki köszönhetjük, hogy anyanyelven olvashatjuk a Szentírást. Ez meghatározó az életemben.

Tovább

Aki az élő és befogadó gyülekezeti életért dolgozik

Balassagyarmat Nógrád megye vállalkozó felügyelő

Honti István – vállalkozó, a gyülekezet korábbi felügyelője, Balassagyarmat

Szüleimnek köszönhetően karon ülő gyermekként kezdtem el templomba járni. A gyülekezet lelkületét így nagyon fiatalon magamba szívtam, akaratlanul is nagy hatással voltak rám a templomban hallottak.

Szabó püspök úr keze alatt nőttem fel, aki példát mutatott és erőt adott arra, hogy az 1960-as években is a gyülekezet tagja maradjak. Testvéremmel ketten voltunk konfirmandusok, a püspök úr mégis, minden alkalmat olyan figyelemmel és odaadással tartott meg, mintha egy nagy gyereksereg lenne jelen. Volt, hogy megmutatta Madách gyűjteményét. Nem engedte el a kezünket. Szabó József püspök – hasonlóan mai lelkészünkhöz, Bartha Istvánhoz – úgy prédikált, hogy arra mindenki odafigyelt. Ebből is táplálkozik az, hogy felnőve magam is fontosnak tartom, hogy aktív tagja legyek a gyülekezetnek.

A közösség tagjaiként napról napra azon dolgozunk, hogy élő, befogadó gyülekezet legyünk, olyan, ahova nem csak a mai tagoknak jó bejönniük. Ezért is nagy öröm, hogy az elmúlt évek folyamatosan növekvő kereszteléseket és házasságkötéseket mutatnak.

Tovább

Aki rátalált az Úrra

Sopron Harka Győr-Moson-Sopron megye

Miletich Hajnalka – háztartásbeli, Sopron

Kislányom keresztelése miatt kerestem fel a harkai lelkészi hivatalt, de máshogy alakult, mint ahogyan elterveztem. Mesterházy Balázs lelkész közvetlenül és kedvesen fogadott, olyan rácsodálkozás lett számomra az, amit hallottam, hogy elhatároztam: konfirmációra jelentkezem.

Kislányommal egy napon kereszteltek meg, utána konfirmáltam. Petra most hétéves, örömmel jön velem minden alkalommal a templomba. Lányom az iskolában evangélikus hittanra jár, azt is nagyon szereti.

Jó érzés egy gyülekezethez tartozni, büszkén vallom, hogy evangélikus vagyok. Ha az ember bejön a közösségbe, akkor itt lelki nyugalmat kap. Itt az emberek kedvesek egymással, mosolyogva jövünk ki a templomból, ismerjük és szeretjük egymást.

Be kell vallanom, hogy a hit megváltoztatta az életemet: ma már tudom, hogy nem a sors és nem a véletlen, hanem az Isten által történik az életem…

Tovább

Imádság és hálaadás teszi teljessé az életet

nyugdíjas Vanyarc Balassagyarmat Nógrád megye

Petrovics Pálné Teri néni – nyugdíjas, Vanyarc (Balassagyarmat)

Vanyarci származású vagyok, de immáron Balassagyarmaton, a Túrmezei Erzsébet Evangélikus Szeretetszolgálat otthonában élek. Az imádság számomra nagyon fontos, így tudok az Istenhez fordulni.

A hitemnek, a meg nem szűnő imádságnak és az éneklésnek köszönhetem, hogy még ma is csillog a szemem. Minden nap olvasom az Útmutatót, azzal indul a napom.

A szeretetházban minden reggel van áhítat, olyanok vagyunk ott, mint egy gyülekezet. Ha a lelkész valamiért nem tud jönni, mi akkor is összeülünk, felolvassuk a napi igét, beszélgetünk róla, imádkozunk és énekelünk.

„Jókor reggel Jézus megáll Számtalan sok zárt kapunál. Zörget, és kérésünkre vár: Jöjj, légy vendégünk, Uram!” – Ez a kedvenc énekem, ebben ugyanis benne van a kérés, az Istenhez fordulás és az Úrhoz való tartozás egyszerre.

Tovább

Aki a felebarátjában a testvért látja

Zomba Tolna megye esztergályos Alsószeli

Újvári Gyula – esztergályos, Zomba

Evangélikusságomat születésemhez tudnám visszavezetni. Mint az itteni evangélikusok többsége, így szüleim is Felvidékről, Alsószeliből települtek át Zombára. Én már itt születtem. Az egész családom életvitelét, így a neveltetésemet is a lutheránusság határozza meg.

Feleségem katolikus, de velem együtt jár ebbe a templomba. Ez a gyülekezet a szimpatikus nekünk, itt érezzük jól magunkat. Szeretjük Zoltán lelkész úr beszédét hallgatni, azt, ahogyan érzékenyen és pontosan elénk tárja a Biblia üzenetét. Hazafelé menet a feleségemmel megvitatjuk, hogy mit jelent a heti üzenet a számunkra.

Én az Istent nem tekintem megfoghatatlannak, vallom, hogy a természetben is, bennem is, mindenben ott van az Úr. Így ha meglátok egy madarat, egy növényt, akkor a teremtmény csodáit látom bennük. Ugyanígy van ez a másik emberrel is: ha felebarátomat nem tudom szeretni, akkor mi értelme van az egésznek? Akkor valami csúsztatás van az életben… Hogy ha ezt megérezzük és megértjük, akkor tudunk Istenről beszélni.

Tovább

Az Istenhez fordulás megkönnyebbülés

Felsőnána Nagymányok nyugdíjas Tolna megye

Werstroh Henrik – nyugdíjas, Felsőnána

Szüleim gyakorló hívők voltak, már gyermekkoromban arra neveltek, hogy gyülekezetbe járni jó. Ennek az lett az eredménye, hogy egész életemben ragaszkodtam az egyházhoz.

Sváb létemre 1950-ben bevittek a határőrséghez katonának. Ez korántsem volt mindennapos, hiszen a határőrség államvédelmi hatóság volt. De én ott sem tagadtam meg sem a származásomat, sem azt, hogy vallásos vagyok, hogy hiszek Istenben.

Nagymányokon olyan közösségünk volt, ahol önkéntes munkában fel tudtuk építeni a templomot. Erre nagyon büszke vagyok. Hetvenéves koromban költöztem Felsőnánára. Az itteni gyülekezetnek is aktív tagja vagyok, jól ismerjük és segítjük egymást.

Ha nekem gondom, vagy problémám van, akkor a családomon kívül az Istenhez fordulok először. Ezt tanultam, e szerint is próbálok élni.

Úrvacsoravétel előtt a bűneimet az Isten előtt megvallom és megbánom. Ezáltal könnyebbnek érzem magam, hiszen tudom, hogy Isten kegyelme rám is kiárad.

Az Istenhez fordulás megkönnyebbülés – én legalábbis így érzem. Nekem nem múlik el úgy egy nap, hogy ne imádkoznék reggel, délben és este.

Tovább

Nekem soha nem volt kérdés, hogy én Istenhez tartozom

Szekszárd könyvtáros Tolna megye

Németh Judit – nyugalmazott könyvtárigazgató, Szekszárd

Büszkeséggel tölt el, hogy a templomalapító lelkész, Németh Gyula unokája vagyok. Ő 1908-ban kezdte el 52 településről szervezni az evangélikusokat. Édesapámhoz, H. Németh Istvánhoz hasonlóan, 42 éven keresztül szolgálhatott.

Életem első nagy felszabadító gondolata édesapámtól származik, aki azt mondta, hogy nyugodtan mondhatjuk: „Jézusom, testvérem.” Ez az, ami minden bajban és örömben végigkísér engem.

Amikor az emberek arról beszélnek, hogy milyen gyötrődésekkel jár a hit, és hogy milyen nehéz megtartani Isten parancsolatait, akkor azt szoktam mondani, hogy számomra a hitben való járás –életforma. Nekem soha nem volt kérdés – még a pubertás korban sem –, hogy Istenhez tartozom. Ez annak is köszönhető, hogy három generáció élt itt a parókián, ahol minden az Istenről szólt.

„Légy hű mindhalálig” – ez a családunk igéje. Ezt nem nehéz betartani, ha az ember nyugodtan rábízza magát Istenre. Mint ahogy dédanyám mondta: „Mind jó, amit Isten tészen.” Ebben a sokszor istentelennek tűnő világban, Európa elhitetlenedésében gondolom és hiszem, hogy ott munkálkodik az Isten…

Tovább

Istennel még a nehézségek is könnyebbek

tanár pedagógus Borsod-Abaúj-Zemplén megye Miskolc

Nikházy Bea – angoltanár, presbiter, Miskolc

Fiatalabb koromban nem voltam gyakorló hívő. Egy idő után azonban olyan gyülekezetet kerestem, ahol megtalálhatom az utamat, és jobban kapcsolatba kerülhetek az Úrral is. Ezt a lehetőséget az itteni evangélikus közösségnél szinte teljesen átélem. Egy olyan gyülekezetbe kerültem be, amelynek tagjai befogadtak, olyan ez a közösség, mintha a családom lenne. Olyan lelki erőt kapok itt, amivel a legjobban tudom a saját hitemet is építeni. Figyelnek rám, egyengetik az utamat, s ez igazán megnyugtató.

A mindennapokban mindig vannak nehézségek, de nem akarom azt elképzelni, hogy milyen az, ha a próbákat hit nélkül kell végigcsinálni. A hit olyan energiát, de legfőképpen olyan tudatot ad, ami segít abban, hogy a nehézségek között is megtaláljam azt a módot, amivel meg tudom ugrani az akadályokat. Istenbe vetett bizalmam által tudom, hogy bármi rossz történik, az jóra tud fordulni és a jó képes arra, hogy még jobb legyen.

Pedagógusként is megpróbálom a hitben járás példáját átadni. Személyes beszélgetésekkel, a diákokra való odafigyeléssel vallom, hogy még a kamasz fiataloknak is lehet olyat mondani, amivel közelebb kerülhetnek Istenhez.

Tovább

Az ember, ha imádkozik, akkor megkapja a megnyugvást

Siklós cukrász Baranya megye

Farkas Istvánné Ili néni – nyugalmazott cukrász, Siklós

Vallom, hogy az ember élete akkor teljes, ha bízik az Istenben és imádkozik.

Azt gondolom, hogy az embernek soha nem elég, hogy a Bibliát olvassa, és annak magyarázatát hallgassa. Magam református közösséghez is tartozom, oda is járok, de az evangélikus gyülekezetnek is tagja vagyok. Németh Pál lelkész úr kivételes kegyelmi ajándékkal él, ugyanis úgy magyarázza nekünk az igét, hogy az megélhető lesz a számunkra.

A Bibliát eleinte nem értettem. Akkor történt meg a változás, amikor az istentiszteleten a felolvasott rövid igeszakaszt a lelkész kitárta nekem. Azóta is annyira átélem a Szentírás üzeneteit, hogy a mindennapokban is, ha olyan helyzet van, akkor eszembe jut az útmutatás, így a Biblia segít a döntéseimben.

Az imádság számomra a mindennapjaim része. Nagyon sokszor voltam már a halál küszöbén, több komolyabb műtéten estem át. Én mindig az imádságba menekültem, és ott megtaláltam a vigasztalást és bátorítást. Az ember, ha imádkozik, akkor megkapja a megnyugvást.

Tovább