Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (21),Nógrád megye (18),diák (17),nyugdíjas (15),Tolna megye (12),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (11),Miskolc (11),Győr-Moson-Sopron megye (11),Bács-Kiskun megye (10),tanár (8),Baranya megye (7),evangélikus (7),egyetemista (6),Budapest (6),Cinkota (6),Szekszárd (5),Balassagyarmat (5),Zánka (5),Ipolyvece (4),Soltvadkert (4),Sopron (4),Szeged (4),Pest megye (4),Ágfalva (4),Ipolyszög (4),kántor (4),Siklós (4),Várpalota (4),Balatonfüred (3),tanuló (3),Nemesleányfalu (3),Felsőpetény (3),Csongrád megye (3),Csővár (3),Nemeskér (3),Kiskőrös (3),Nagyvázsony (3),Zomba (3),Felsőnána (2),orvos (2),imádság (2),Páhi (2),család (2),őstermelő (2),keresztelő (2),hittan (2),könyvtáros (2),konfirmáció (2),Györköny (2),Láthatóan evangélikus (2),Balatonakali (2),Szécsény (2),kereskedő (2),Székesfehérvár (2),Dörgicse (2),cukrász (2),Harka (2),Kisdörgicse (2),láthatóan evangélikus (2),Szentantalfa (2),vállalkozó (1),Vanyarc (1),Alsószeli (1),Veszprém (1),eladó (1),Mohács (1),Magyarbóly (1),Beremend (1),felügyelő (1),szakmunkás (1),logopédus (1),Nagymányok (1),kesztyűs (1),varrónő (1),házasság (1),nefrológus (1),ács (1),énekkar (1),mezőgazdász (1),asszisztens (1),nővér (1),buszsofőr (1),esztergályos (1),gyülekezeti felügyelő (1),pedagógus (1),Fancsal (1),tisztviselő (1),élelmezésvezető (1),hentes (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),Dunatetétlen (1),teológushallgató (1),futó (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),nyomdász (1), Bács-Kiskun megye (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),Domony (1),borász (1),egészségügy (1),óvónő (1),Harta (1),gimnazista (1),Kaskantyú (1),villamosmérnök (1),pénztáros (1),rendőr (1),Líceum (1),gyülekezeti pénztáros (1),Kétbodony (1),Kazincbarcika (1),Penc (1),Sopronbánfalva (1),jogász (1),laboráns (1),gyógyszerész (1),Békéscsaba (1),irodavezető (1),Fejér megye (1),Békés megye (1),programozó (1),szoftverfejlesztő (1),gyermekotthon (1),ápolónő (1),hagyomány (1)

Én megtapasztaltam, hogy jó az Úr

Magyarbóly Baranya megye kereskedő

Juhász Jánosné Katalin – nyugalmazott kereskedő, Magyarbóly

Napközben többször is imádkozom, mert tudom, hogy ez nagyon sokat segít nekem. Ha feladatom van, akkor imával készülök rá, utána megköszönöm az Úrnak, hogy elvégezhettem a tennivalókat.

Sok minden nehézségen mentem keresztül, nagyon sok egészségi problémám volt, de a kínok ellenére is úgy érzem, hogy mindig felemelt a porból az Úr. Gyakran voltam elkeseredett, életemben többször is a padlóra kerültem, de az Úr soha nem hagyott el. Az az érzésem, mintha az Isten fogná a kezem és vezetne engem.

Két gyermekem van, egy fiam és egy lányom. Ők is járnak a templomba. A vőm kamionos, amikor hazaér, mindjárt azt kérdezi, hogy megyünk-e az istentiszteletre. Külön öröm, hogy unokáimat is úgy neveltük, hogy otthont jelent számukra a gyülekezet.

Fontos nekem, hogy az istentiszteleten Isten igéjét hallom. Az igei üzenetben nagyon sokszor magamra ismerek, olyan, mintha rólam szólna. Amikor vasárnap hazamegyek, átgondolom a hallottakat.

Másoknak is gyakorta mondom, hogy ha biztos kapaszkodót akarnak az életben, akkor higgyenek a Teremtőben, mert én megtapasztaltam, hogy jó az Úr.

Tovább

Képviselni és átadni az örömhírt

tisztviselő Mohács Baranya megye család

Józsa-Dénes Zsolt – állami tisztviselő, Mohács

Keresztyénnek vallom magam, azon belül is evangélikusnak. Ebből az egyik legfontosabb üzenet számomra, hogy a keresztyén ember örömhír-hordozó.

Hiszek abban, hogy a mindennapi életünk vonalvezetése a hitünkből, Krisztusból származhat. Ezt igyekszem a családi életben, a gyermekeimmel kapcsolatban, a munkám végzése során és a hétköznapokban is megélni. Ez igen nagy felelősség, viszont annál nagyobb lehetőség is.

Legidősebb gyermekem 21 éves, a középső 18, a legfiatalabb 11. A gyermeknevelés sok vívódása között szeretném remélni, hogy feleségemmel együtt eléjük tudjuk tárni azt, amit mi is példaként kaptunk a családunktól. Remélem, hogy ezt az örökséget tovább tudjuk adni. Nagyon sokféle a világunk, rengeteg hatás, információ ér minket. Tudom, hogy nem mindig jó az eszköztárunk, és megesik, hogy ügyetlenül kezeljük a generációs kérdéseket, de azért igyekszünk, hogy amiben csak lehet, jó döntéseket hozzunk.

Számunkra fontos, hogy amikor lehetséges, akkor részt vegyünk a gyülekezeti alkalmakon. Családi beszélgetésekben is igyekszünk átadni azt, hogy miért fontos számunkra a hit.

Tovább

Az imádság ereje

Ipolyvece imádság

Zöllei Jánosné – nyugdíjas, Ipolyvece

Az ember imája lehetőség arra, hogy Istennel beszéljen. Az imádság segítséget, megnyugvást jelent.

Én megtapasztaltam az ima erejét. Egy fiam van. Neki le kellett vágni a lábát. Nagyon sokat imádkoztam érte. Ő nem volt igazán vallásos. Amikor a kórházban feküdt megkérdezték tőle, hogy akarja-e, hogy a lelkész meglátogassa. Igent mondott erre. A lelkész elment hozzá, együtt imádkoztak és énekeltek. Amikor hazajött a kórházból egészen más ember lett. Később mesélte el, hogy számára olyan megnyugtató volt a lelkész látogatása, hogy úgy érezte, mintha angyal lett volna vele. Fiam korábban szeretett inni. Ezt is elmondta a lelkésznek, aki bíztatta, hogy változzon meg. Azóta másként viselkedik, új élete van.

Fiam élete is mutatja, hogy nem hiába kaptuk Istentől az imádság lehetőségét! Isten át tudja formálni a saját és mások életét. Ehhez viszont hinni kell Istenben.

Tovább

Hálát adni és az élő hagyományban élni

Csővár Pest megye hagyomány

Szekeres Mihályné – nyugdíjas, Csővár

Hetvenkét éves vagyok, szüleim, nagyszüleim is csőváriak voltak. Sokat betegeskedtem, nagyon sok súlyos bajom volt, de a Jóisten mindig megsegített. Sok keresztet kaptunk az életben, de a Jóisten mindig meghallgatott. Egyik nagy betegségemet követően elmentem a templomba, ahol a tisztelendő úr a kegyelmi időről prédikált. Mondhatom, hogy én is többször kaptam meg a kegyelmi időt az Úrtól.

Szüleim mindig népviseletben voltak, én is abban vagyok. Ezt a ruhát is én varrtam, sőt a dédunokáimnak is készítettem népviseletes öltözetet. Az az egyik legnagyobb öröm, amikor abban látom őket.

A nagyszüleim és a szüleim nem engedték, hogy ima nélkül menjünk aludni. Gyermekként és ma is örömmel kulcsoltuk hálaadásra a kezünket. Mindkét dédunokámat tanítottam imádkozni, most már maguk mondják a fohászokat.

Tovább

Közösségben és hitben élni

Penc tanár kántor Pest megye

Lestyánné Babinszki Zsuzsanna – tanító, kántor, Penc

Ebbe a családias gyülekezetbe születtem, eszembe se jutott, hogy más legyek, mint evangélikus. Tizennégy évesen az orgonához ültettek, majd kántor lettem. Egész családommal együtt benne élünk a penci gyülekezetben.

A kántori szolgálat számomra nem munka, hanem bizonyságtétel. Orgonálni nekem olyan, mintha imádkoznék. Huszonöt éve vagyok kántor, egyszerűen belülről jön, hogy ezt a szolgálatot végezzem.

Van egy tíz-tizenkét fős gyülekezeti énekkarunk, ennek vagyok a vezetője. Itt nemcsak a közös éneklés, hanem a közösség is fontos. Együtt vagyunk, beszélgetünk, van, hogy kirándulni megyünk.

Három gyermekem van, velük nagyon sokat beszélgetek. A két nagyobb a lázadó kamaszkorát éli, amikor azt mondják, hogy „miért kell nekünk templomba menni?” Próbálok egyrészt példát mutatni, másrészt beszélgetni velük erről. Tudom, hogy ha kötelezővé tenném a templomba járást, azzal nem érnék el náluk semmit. Ezért inkább gyülekezeti táborokat szervezünk, vagy akár egy szalonnasütést, így olyan közösséget teremtünk a számukra, amelyben jól érzik magukat.

Tovább

Csak te vagy, Isten, minden bizodalmam

Hollókői Pálné Zsuzsa néni – nyugdíjas, Felsőpetény

Én mindenkiért imádkozom: a vezetőkért, a lelkészekért, a családomért és azokért is, akikkel találkozom. Nekem az a meggyőződésem, hogy engem is szeret az Isten. Nem tudok dátumot mondani, hogy mikor tértem meg; ahogy az eszemet tudom, onnantól kezdve hiszek Istenben. Hittanra jártam, konfirmáltam, ifjúsági órára jártam, majd presbiter is voltam. Rengeteget szolgáltam a gyülekezetben, verseket mondtam az ünnepségeken.

Az unokáimmal sokat rajzolok, de gyülekezeti énekekre is tanítom őket. Először egyedül éneklem el nekik a dicséretet, majd ők is éneklik velem. Otthon, ha magam vagyok, akkor is szoktam énekelni. Nagyon sok éneket kívülről tudok, ha valahol megakadok, akkor megnézem a könyvben a szöveget. A Bibliát minden nap olvasom, az Evangélikus Életet is mindig áttanulmányozom.

A „Csak te vagy, Isten, minden bizodalmam” a kedvenc énekem. Abban minden benne van: az öröm, a boldogság, a bánat, de legfőképpen az, hogy Istenre támaszkodhatunk.

Tovább

Örömtelien és szabadon élni az életet

Ágfalva Győr-Moson-Sopron megye Sopronbánfalva tanár

Plöchl Ildikó – hittanár, Ágfalva

Evangélikusnak lenni nekem azt jelenti, hogy örömteli módon, szabadon élhetem meg az életemet. Szabadok vagyunk, és akár a hitről, akár az Istenről, akár az egyházról kérdéseket tudunk feltenni. Ezt nagyon fontosnak tartom. De nem csak én, hanem azok a fiatalok is, akiket tanítok.

A fiatalokat az vonzza az evangélikus egyházhoz, hogy nálunk bensőséges légkör uralkodik. Fontosnak tartják a krisztusi szeretetet, amit ebben a közösségben megkapnak.

Én is azt élem meg, hogy keresztény, evangélikus családhoz tartozom. Az ágfalvai és a sopronbánfalvai gyülekezet úgy működik, mintha egy nagy család volnánk. Ismerjük egymás gondját, baját, örömét és ahol tudunk, segítünk egymásnak. Jó érzés, hogy a gyülekezet tagjai tudják, hogy mi van velem, ismernek. Azt a krisztusi szeretetet igyekszünk nap mint nap megélni és átadni, amit Jézus kétezer évvel ezelőtt megélt itt a Földön. Nekem az a legfontosabb, hogy evangélikusként ember lehetek, olyan, aki a másikra is figyel.

Tovább

A tetteinkben is képviseljük Krisztust!

Borsod-Abaúj-Zemplén megye Kazincbarcika Miskolc jogász tanár

Hallók Tamás – jogász, docens, Kazincbarcika

Egyetemi oktatóként a katedráról nem tehetem meg, hogy kizárólagosan az egyik vallás mellett érveljek, de álláspontomat tudom képviselni. Az Alkotmányjogi Tanszéken dolgozva a diákokkal számos olyan kérdést megvitatok, ami vallási szempontból sem közömbös. Ilyen a lelkiismeret és a vallásszabadság, vagy az abortusz és az eutanázia. Amikor ezeket a témákat feldolgozzuk, én is el szoktam mondani a saját véleményemet.

Az egyetemi gyülekezetben hasonló gondolkodású emberekkel vagyunk közösségben. Itt nem csak barátokat tudunk szerezni, de az evangéliumhoz is közelebb kerülhetünk, valamint lelki feltöltődést is kapunk. Miskolcon ökumenikus az egyetemi ifi, így megéljük, hogy – bár eltérőek a szertartások, de – mindegyik felekezetnek az alapjai azonosak.

Keresztényként fontos számomra az odafigyelés, a másokhoz való jó viszony. Arra kell törekedni, hogy ne kelljen mondanom: én hiszek Istenben, hanem hogy a tetteimen látszódjék, hova tartozom.

Tovább

Az ember egész életében Istenhez tartozik

Kétbodony Nógrád megye

Bagyinszki Pálné – nyugdíjas, Kétbodony

Vallom, hogy az ember születésétől kezdve, az örömön és a csüggedésen át, egészen az elmúlásig Istenhez tartozik. Hitben és jó családban, szeretetben nevelkedtem. Ha a békesség és az öröm megvan, akkor mindenünk megvan, akkor nem hiányzik semmi. Erre neveltek kiskoromtól fogva a szüleim. Ők is jártak templomba és vittek minket is. Én ugyanígy neveltem a gyermekeimet. Két lányom van, négy unokám és öt dédunokám.

Isten igéje a szeretetről szól. Arról, hogy hogyan tud ember és ember egymással békességben élni. Imával kelek fel és fekszem le, ez éltet engem. Hálát adok reggel azért, hogy a Jóisten épen és egészségesen megtartott. Ha a napi munkát befejeztem, akkor azért adok hálát, hogy megköszönjem: el tudtam végezni a feladataimat.

Nem vagyok haragtartó, ez is a hitemből adódik. Vallom, hogy ha mindenkivel megbékélek és szeretetben élek, akkor nincsen semmi probléma. Jézus is példát mutatott arra, hogy ne bántsuk, hanem becsüljük meg és segítsük embertársainkat.

Tovább

Emberségről példát adni

Ágfalva Győr-Moson-Sopron megye rendőr

Akácos Tamás – nyugalmazott rendőr, Ágfalva

Határőrségen és rendőrségen is dolgoztam. Gyakran találkoztam olyan emberekkel, akik jobb sorsot érdemeltek volna. A pokoltól a mennyig láttam sok életsorsot, szomorú helyzeteket éltem meg. Átható segítséget csak szóban tudtam adni, igyekeztem támasz lenni. Szomorú volt látni, hogy egyes családok mindent feltettek arra, hogy a jobb reményt követve olyan országba jussanak, ahol jobban meg tudnak élni, mint otthon és gyakorlatilag teljesen a nullára kerültek. Segíteni azon túl, hogy emberségesen bántunk velük, nem volt módunk. De szavakkal tudtunk segíteni…

Az evangélikusság számomra a hit megélésén túl egy fontos hagyományt és örökséget is jelent. Édesapám családfánk felkutatásával is foglalkozik, abból is látszik, hogy már évszázadokra visszamenőleg a lutheri tanok alapján éli meg családunk az istenhitet. Nekem két gyermekem van, ők velünk együtt szintén az evangélikus templomba járnak. Nagyobbik lányom idén fog konfirmálni. Én a szüleimtől kaptam a hitet, szeretném gyermekeimnek is továbbadni.

Tovább

A megbocsátás egy új esély

Miskolc diák Borsod-Abaúj-Zemplén megye konfirmáció

Kelemen Zsuzsanna – diák, Miskolc

A konfirmációm és a keresztelőm ugyanakkor volt. Úgy éltem meg mindkettőt, hogy közelebb kerültem Istenhez. Persze már korábban is volt egy mások által el nem szakítható kötelékem Istennel, de most ezt a kapcsolatot erősítettem meg.

Tudom, hogy ha én úgy döntök, hogy hiszek Istenben és imádkozok hozzá, akkor Ő meghallgat engem. Isten nagyon sok mindenben tud segítséget nyújtani. Ő az egyetlen, akiben igazán megbízhatunk. Emberben is meg lehet bízni, de más az, amikor Istennel beszélgetünk.

A tékozló fiú példázata a kedvenc bibliai történetem. Az nagyon szép, amikor két ember között nézeteltérés támad és egyikük – annak ellenére, hogy megbántották – képes arra, hogy a szeretete legyen az erősebb és meg tud bocsátani. Szerintem a megbocsátás egy új esély, de nem csak annak, aki bocsánatot kap, hanem annak is, aki adja. Mindenki megérdemel egy új esélyt. Nekem a megbocsátás nem megy könnyen, rosszul is érzem miatta magam, de azért igyekszem…

Tovább

Egymást megbecsülve élni

Győr-Moson-Sopron megye Sopron Nemeskér Líceum tanár

Raffai Balázs – tanár, Nemeskér

Szüleim vegyes-házassága okán otthon a felekezetköziségben éltük meg hitünket. Kisiskolásként kezdtem a nemeskéri gyülekezetbe járni, ahol egy veretes, Krisztus központú evangélikusságot kaptam. Mindkettőért hálás vagyok. Később, a Líceumban ezek formálódtak bennem. Itt a nyitottságot tanultam meg, egymás elfogadása felé terelgettek bennünket. Így az iskolában – a felekezeti sokszínűségnek köszönhetően – már tanulóként is megtapasztaltam az ökumenikus közösség szépségét.

Feleségem református, négy gyermekünk van. A családon belül az evangélikusság számomra azt jelenti, hogy mindenkit elfogadunk úgy, amiben felnőtt, amiben hisz. Segítjük a másikat és lehetőséget adunk arra, hogy mindenki gyakorolhassa a vallását. A családban a közös pontok vannak kiemelve: az imádkozás, a Biblia olvasása.

Kémia tanítás mellett evangélikus hitoktató is vagyok. A hittanórákon igyekszem a saját csoportomnak is úgy fogalmazni, hogy mindenkinek az értékeit emeljem ki. Meggyőződésem, hogy nem azt kell hangsúlyoznunk ami elválaszt, sokkal inkább azt, ami összeköt.

Tovább