Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (15),Nógrád megye (14),diák (12),Győr-Moson-Sopron megye (9),Bács-Kiskun megye (9),nyugdíjas (8),Tolna megye (8),evangélikus (7),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (7),Miskolc (7),Budapest (6),tanár (6),Cinkota (6),Baranya megye (5),Pest megye (4),Ipolyszög (4),kántor (4),egyetemista (4),Ágfalva (4),tanuló (3),Balatonfüred (3),Felsőpetény (3),Ipolyvece (3),Nagyvázsony (3),Soltvadkert (3),Csővár (3),Nemesleányfalu (3),Kiskőrös (3),Szekszárd (3),Várpalota (3),Sopron (3),Szeged (3),Láthatóan evangélikus (2),Zomba (2),orvos (2),keresztelő (2),család (2),Siklós (2),Nemeskér (2),hittan (2),konfirmáció (2),imádság (2),Györköny (2),Páhi (2),Csongrád megye (2),kereskedő (2),láthatóan evangélikus (2),Zánka (2),Balassagyarmat (2),Kisdörgicse (2),Székesfehérvár (2),Szentantalfa (2),Szécsény (2),Dörgicse (2),tisztviselő (1),egészségügy (1),Mohács (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),mezőgazdász (1),Magyarbóly (1),énekkar (1),Penc (1),Sopronbánfalva (1),Kaskantyú (1),óvónő (1),hagyomány (1),Beremend (1),ács (1),Felsőnána (1),élelmezésvezető (1),gyülekezeti felügyelő (1),őstermelő (1),borász (1),varrónő (1),kesztyűs (1),nefrológus (1),házasság (1),könyvtáros (1),logopédus (1),jogász (1),Domony (1),rendőr (1),villamosmérnök (1),futó (1),nyomdász (1),pénztáros (1),irodavezető (1),Fejér megye (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),Dunatetétlen (1),teológushallgató (1),Harka (1),Békéscsaba (1),Békés megye (1),gyülekezeti pénztáros (1),laboráns (1),gimnazista (1),Líceum (1),Kétbodony (1),Balatonakali (1),gyógyszerész (1),szoftverfejlesztő (1),programozó (1),hentes (1), Bács-Kiskun megye (1),ápolónő (1),gyermekotthon (1),Harta (1),Kazincbarcika (1)

Éneklés közben közelebb kerülök a Jóistenhez

Miskolc tanár Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Czeglédy Viktória Elynor – tanár, Miskolc

Az éneklés nekem nagy szerelmem. Végigkíséri az egész életemet. A gyülekezet kórusába is járok, valamint a gimnáziumi énekkart is én vezetem.

Nagyon sok szép emlékem van, mely a kórusénekléshez köthető, számos életre szóló barátság köszönhető ennek. Különösen kedves volt számomra a gimnáziumi énekkarom, ahol diákéveim alatt nagyon sok szép darabot tanultunk, egyházi és világi műveket egyaránt. Az egyházi darabok tartalmához kötődő lelkiség azonban számomra mindig többletet ad. Olyan, mint ha közelebb kerülnék a Jóistenhez. Ez egy eszköz, aminek a segítségével meghall engem. Számomra az éneklés mindig imádság, hiszen „Bis orat, qui cantat”, azaz aki énekel, az kétszeresen imádkozik.

Az élet tragikus pillanatait hit nélkül nehéz megélni, és meggyőződésem, hogy békét is csak így találhatunk. A megpróbáltatásokat megélhetem áldásként vagy átokként, de áldássá csakis az elfogadás révén válhat. Ebben az elfogadásban segít a hit.

Tovább

Mindenben Isten ajándékát látom

Felsőpetény Nógrád megye laboráns gyülekezeti pénztáros

Csorba Mária – laboráns, gyülekezeti pénztáros, Felsőpetény

Evangélikusnak lenni azt jelenti, hogy az evangéliumból élni, Istenre hallgatni. Luther Márton a Bibliára mutatott rá, ami az életet adja. Ebben a közösségben hallottam Krisztusról, itt élem meg a hitemet is.

A gyülekezetben testvéri közösséget alkotunk. Tudom, hogy nekik is hasonló problémáik vannak, mint nekem, de mégis: a Krisztus szeretete és békessége összeköt minket. Mindenben Isten ajándékát látom. Ha valaki nem jár közösségbe, akkor felkeresem, hogy mi van vele. Tudom, hogy a szeretet nem elválaszt, hanem összehoz minket.

Édesanyám gyermekkoromban is elment a templomba, s mindig hívott engem is. Többször előfordult, hogy a világi dolgok, a tévéműsor jobban érdekelt. A bűneimet korábban a másik ember cselekedeteihez mértem, aztán az Úr megmutatta, hogy egyedül Krisztushoz mérhetjük magunkat. Rájöttem, hogy két úrnak nem szolgálhatok. Ekkor nagyon összetörtem, az Úr pedig megmutatta, mi a kegyelem: hogy semmi mulandó nem fontos, csak egyedül az Úr szeretete.

Tovább

Nekem fontos, hogy van Isten

diák Cinkota Budapest hittan

Táborszki Réka – diák, Cinkota

Hittanórán szoktunk imádkozni, ilyenkor Jézushoz fordulunk. „A kicsi telefont” is gyakran mondogatjuk. Ez arról szól, hogy van egy telefon, amelynek a segítségével a barátunkat hívjuk. A történet végén kiderül, hogy a legjobb barátunk Jézus, mert ő mindig szeret minket.

Azt az éneket is szeretem, hogy „Ki teremtette ezt a világot”. Ilyenkor van egy kép, amelyen sok minden van és mindegyikről elénekeljük, hogy Isten teremtette.

Nekem fontos, hogy van Isten. Jó tudni, hogy Isten olyan, aki vigyáz ránk, és hogy neki köszönhetjük, hogy élünk.

Tovább

Jer, örvendjünk keresztyének!

Ipolyszög Nógrád megye

Vachó Jánosné – nyugdíjas, Ipolyszög

Büszke vagyok arra, hogy evangélikus vagyok! Istennek adok hálát minden reggel, hogy megértem a napfelkeltét; és este is, hogy segített a nap folyamán. Van, hogy nem tudok aludni, olyankor az egész éjszakát végigéneklem. A lányomnak először az Ez a nap is csendesen kezdetű éneket tanítottam meg. Később az unokákkal is imádkoztam.

A templomépítők közé tartozom, a templomszentelés idején konfirmáltam. Emlékszem, amikor felhúzták a harangot a toronyba, és arra is, amikor a templom oldalfalába Szabó püspök úr elhelyezte az időkapszulát! Bibliaköri vezető is voltam, gyermekeket tanítottam a Biblia üzenetére.

A reformáció ünnepét iskolásként úgy ünnepeltük, hogy először kiosztották a Luther-rózsa egyes részeit és külön-külön összeraktuk. Így állt össze végül a teljes címer. Emlékszem, mikor a rózsa az enyém volt. Azt énekeltem: Jer, örvendjünk keresztyének… A kereszt elhelyezésekor az Isten, szívem néked adom ének zengett. Közösen elmondtuk, hogy Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve. Ez nagyon jó emlék.

Tovább

A másokra figyelő élet

Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén megye gyógyszerész

Patakiné dr. Bulzán Edit – gyógyszerész, Miskolc

Sok embernek szüksége van arra, hogy kiönthesse a lelkét, de nem tudja azt megosztani, mert nincs kinek. A patikánkban – ami önmagában is egy intim hely – arra törekszem, hogy ne csak orvosságot, hanem lelki segítséget is nyújtsak. Igyekszem a betegekkel közvetlen lenni, éreztetni velük, hogy megoszthatják velem a bánatukat.

Abban a korban nőttem fel, amikor nem beszélhettünk a hitről. Szüleim sem gyakorolták a vallást. Már felnőtt voltam, amikor kezdett megérinteni és foglalkoztatni a hit. Gyermekeimet egyházi iskolába írattam, így tőlük is kaptam megerősítést és alkalmam volt jobban is elmélyedni az isteni tanításokban. Megértettem, ez az utam, ezt kerestem eddig.

A Szentírást minden nap olvasom. Minden nap kapok a Bibliából, vagy az istentiszteletből valamit, ami nekem szóló üzenet. Szeretem a gyülekezetemet, itt jó emberekkel találkozhatok, általuk feltöltődhetek. Megpróbálom ezt az életérzést szűkebb és tágabb környezetemben is továbbadni. Hiszem, hogy ha valaki az igazi, lelki értékeket hitelesen közvetíti, azt mások is megérzik és ők is tovább sugározzák.

Tovább

Az egyházi közösség egyben megtartó erő is

Szeged Csongrád megye szoftverfejlesztő

Lévai Tamás – szoftverfejlesztő, Szeged

Vallásukat gyakorló szüleimnek köszönhetem, hogy lényegében beleszülettem a gyülekezetbe. Fontosnak tartom a közösséget, szerintem megtartó ereje van. A hitemet igyekszem a magánéletemben is megélni. Ez azt jelenti, hogy minden problémámban és örömömben Isten segítségét kérem.

Nagyobb tolerancia van a gyülekezetben, mint máshol. Ezért itt jobban fel is vállalják az emberek a problémáikat, mert tudják: nem kell attól félniük, hogy ezért kinézik őket. A gyülekezet közösségében őszintébben beszélünk olyan témákról is, amikről máshol nem nagyon szokás. A magánélet kérdését is bátrabban és őszintébben tudjuk megosztani. Ha valaki például felhozza, hogy mi van vele a családban, az itt nem válik szégyenné, hanem meg tudjuk beszélni. Itt megértést kap az ember, s ez nagy érték.

Tovább

Orgonálva szolgálni

Felsőpetény kántor Nógrád megye gyermekotthon

Márkus István – kántor, Felsőpetény

Édesapám már akkor kántor volt, amikor én még meg sem születtem. Később ott voltam a templomban mellette, figyeltem őt. Többször is elmentem Fótra, a kántorképzőbe, hogy én is megtanuljak orgonálni.

Minden héten feldob, hogy orgonálhatok, ugyanakkor izgulok is, hogy méltón tudom-e eljátszani az énekelt imádságokat. Új énekeknél a gyülekezetnek megtanítom a dallamot, utána már az istentiszteleten szépen énekeljük.

Betegségem előtt gyermekotthonban dolgoztam. Ott láttam, hogy nagyon rájuk férne a keresztény nevelés, hiszen az irányt adna az életüknek. A gyerekek tudták, hogy hiszek Istenben, sokat kérdezgettek is róla. Mondtam nekik, hogy jöjjenek el ők is a gyülekezetbe, mert ott megnyugszik az ember. Jólesik mindenkinek egy kis odafigyelés és tanulunk is.

Öt gyermekünk van, mindegyikünk hisz Istenben. A gyülekezetben énekkar is van, minden egyházi ünnepre külön műsorral készülünk. A zene színesíti az életet, mélyre hat. Ezért is jó az egyházi zene, hiszen Istenről szól, átjárja a lelkünk.

Tovább

A hittanórák jók!

Cinkota Budapest diák hittan

Szabó Zsófia – diák, Cinkota

A hittanórákat nagyon szeretem. Színezni szoktunk meg énekelni. A lelkészt, István bácsit is szeretem, mert kedves, mosolygós, olyan közvetlen velünk. A hittanóra elején és a végén imádkozunk.

Kedvenc énekem a „Kicsi katicabogár”. Ez arról szól, hogy egy ember arra kér egy katicabogarat, másszon fel az ujja végére. A katica megkérdezi, hogy ki teremtette. Az ember az mondja neki, hogy Isten teremtette a katicát is és az embert is. Az ember kéri, hogy adjanak ezért hálát, de a katica ezt nem tudja, ezért megegyeznek, hogy az ember megteszi helyette is.

Tovább

A családi összetartozás külön áldás

Ipolyszög Nógrád megye

Oravecz Józsefné – nyugdíjas, Ipolyszög

Nyolcvannyolcadik életévemben járok. Nekem nagyon fontos, hogy evangélikus vagyok. Fiatal koromban is és akkor is jártam templomba, amikor nem nagyon volt divat. Idős koromra, ha lehet azt mondani, még fontosabb nekem, hogy hiszek Istenben. Hogy ha nincs istentisztelet, akkor otthon leülök az asztalhoz, előveszem az énekeskönyvet és abból imádkozom és énekelek.

Három lányom és hat unokám van. Lányaim vasárnaponként eljönnek hozzám, együtt ebédelünk. A családi összetartozás külön áldás. Sajnos ma már kevés fiatal van a településen, és ez látható a templomban is. Itt kevés a munka, ezért az ifjak olyan helyre mennek, ahol dolgozni, tanulni, élni tudnak.

Szabó József püspök úr nagyon meghatározó volt számunkra. Mi, idősebbek, még most is sokat emlegetjük. Nagyon szépen beszélt, prédikációi olyanok voltak, mintha személy szerint nekem szóltak volna.

Tovább

Akinek a hit a biztos pont

Soltvadkert egyetemista tanuló

Farkas Zoltán – egyetemista, Soltvadkert

Konfirmáció előtt is jártam már a gyülekezetbe, de utána történt az igazi változás: rengeteg barátom lett az ifin. Számomra nagy élmény, hogy a legkülönbözőbb embereket össze tud kötni a hit, és egy közösséggé tud formálni. Amikor tehetem, ma is járok az ifjúsági alkalmakra. A keresztény közösség számomra azt jelenti, hogy számíthatunk egymásra, őszintén megbeszélhetjük a dolgainkat és akkor is támaszkodhatunk egymásra, ha valami baj van.

Huszonkét éves vagyok. Esténként nem tudok imádkozás nélkül lefeküdni. Próbálom ezt nem rutinként megélni: nemcsak azért imádkozom, mert „muszáj”, hanem mert belülről jön a késztetés. Az imában ki tudom mondani, hogy mit szeretnék; olyan is van, hogy önző módon kérek valamit, de a lényeg, hogy tudom: Ő mindig ott van nekem. Hiszem, hogy Istenhez bármilyen problémámmal fordulhatok.

A hit éltet. Ha rossz passzban vagyok, vagy összejönnek a fejem fölött a dolgok, akkor is tudom, hogy biztos pont van az életemben: az Isten és a hit.

Tovább

Istenre figyelő élet

Ipolyvece Nógrád megye ápolónő

Urbán Józsefné Erzsi néni – nyugalmazott ápolónő, Ipolyvece

Hosszú időn át a nógrádgárdonyi szanatóriumban voltam ápolónő. Ott nagyon szerettek. Nem voltam anyagias, sőt, akiről tudtam, hogy nagyon nehezen van, annak vittem hazulról élelmiszert, gyümölcsöt, hogy ezzel is segítsem a gyógyulását. Ezt nem hízelgésből csináltam, hanem hittem abban, hogy ki kell segíteni a szegény embert. Mindez a vallásos hitemből adódik.

Hárman voltunk testvérek. Otthon is mindig imádkoztunk, énekeltünk. Ma is tudjuk az evangélikus énekeskönyv valamennyi énekét. A szüleink nagyon tartották az evangélikus vallást, annyira, hogy amikor katolikus településre költöztünk, nem akarták, hogy vegyes házasság legyen. Eljártunk a katolikus templomba is, mert egy az Isten, csak mi másként imádjuk Őt.

Ipolyvecén a gyülekezet segíti egymást, figyelünk egymásra, keressük, hogy a másiknak hol segíthetünk. Jóban vagyok a szomszédaimmal is, szeretjük egymást. Szeretnék még élni – ha nem is sokat, de egy kicsit –, boldog vagyok, szeretem az életet. Aztán majd elballagok valahova.

Tovább

Számomra fontos a gyülekezet

Cinkota diák Budapest konfirmáció

Kun Szabolcs – diák, konfirmandus, Cinkota

Számomra azért fontos a konfirmáció, mert úgy érzem, hogy ezáltal kicsit jobban számítok majd az egyházban. Nemcsak eljárok a gyülekezetbe, hanem mondhatom, hogy fontos számomra. Nekem nyugalmat ad, hogy tudhatom: tartozom valahova.

Mit jelent, hogy van Isten? Megnyugvást. Mindenki volt már úgy, hogy egyedül volt és akkor eszünkbe juthat, hogy van Isten és ez erőt ad. Van remény, nem szabad feladni.

A hittanórán megtanuljuk azt, ami a Bibliában van. Ez azért fontos, hogy megértsük Isten üzenetét. Engem nagyon foglalkoztat, hogy hogyan működött a Biblia idején a világ. Az is érdekel, hogy milyen lehetett Jézus mellett, Isten tudatával élni.

A szónak hatalma van. Ha mondunk valamit – lehet az kis vicces butaság, vagy akár életek fölött döntő komoly dolog – az meghatározhatja a sorsunkat. Én például vallom, hogy hiszek Istenben és nem tántorodom el mellőle.

Az Istenben való hit számomra megnyugvás, hiszen tudom, hogy van merre haladni.

Tovább