Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (21),Nógrád megye (18),diák (17),nyugdíjas (15),Tolna megye (12),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (11),Miskolc (11),Győr-Moson-Sopron megye (11),Bács-Kiskun megye (10),tanár (8),Baranya megye (7),evangélikus (7),egyetemista (6),Budapest (6),Cinkota (6),Szekszárd (5),Balassagyarmat (5),Zánka (5),Ipolyvece (4),Soltvadkert (4),Sopron (4),Szeged (4),Pest megye (4),Ágfalva (4),Ipolyszög (4),kántor (4),Siklós (4),Várpalota (4),Balatonfüred (3),tanuló (3),Nemesleányfalu (3),Felsőpetény (3),Csongrád megye (3),Csővár (3),Nemeskér (3),Kiskőrös (3),Nagyvázsony (3),Zomba (3),Felsőnána (2),orvos (2),imádság (2),Páhi (2),család (2),őstermelő (2),keresztelő (2),hittan (2),könyvtáros (2),konfirmáció (2),Györköny (2),Láthatóan evangélikus (2),Balatonakali (2),Szécsény (2),kereskedő (2),Székesfehérvár (2),Dörgicse (2),cukrász (2),Harka (2),Kisdörgicse (2),láthatóan evangélikus (2),Szentantalfa (2),vállalkozó (1),Vanyarc (1),Alsószeli (1),Veszprém (1),eladó (1),Mohács (1),Magyarbóly (1),Beremend (1),felügyelő (1),szakmunkás (1),logopédus (1),Nagymányok (1),kesztyűs (1),varrónő (1),házasság (1),nefrológus (1),ács (1),énekkar (1),mezőgazdász (1),asszisztens (1),nővér (1),buszsofőr (1),esztergályos (1),gyülekezeti felügyelő (1),pedagógus (1),Fancsal (1),tisztviselő (1),élelmezésvezető (1),hentes (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),Dunatetétlen (1),teológushallgató (1),futó (1),sportoló (1),Kiskunhalas (1),nyomdász (1), Bács-Kiskun megye (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),Domony (1),borász (1),egészségügy (1),óvónő (1),Harta (1),gimnazista (1),Kaskantyú (1),villamosmérnök (1),pénztáros (1),rendőr (1),Líceum (1),gyülekezeti pénztáros (1),Kétbodony (1),Kazincbarcika (1),Penc (1),Sopronbánfalva (1),jogász (1),laboráns (1),gyógyszerész (1),Békéscsaba (1),irodavezető (1),Fejér megye (1),Békés megye (1),programozó (1),szoftverfejlesztő (1),gyermekotthon (1),ápolónő (1),hagyomány (1)

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk

Balassagyarmat Nógrád megye nyugdíjas

Beke Józsefné – nyugdíjas, Balassagyarmat

Férjemmel 1965. október 23-án esküdtünk meg. „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda…” Ez volt az esketési igénk, ebben az igében benne van az is, hogy mi a szőlővesszők vagyunk. Először csodálkoztam is, hogy Szabó József püspök úr miért ilyen igét választott, de aztán rájöttem: lényegében minden azon alapul, hogy ki a szőlőtő; ahogy az életünk, ugyanúgy a házasságunk is az Úrra kell hogy tekintsen.

Azért imádkozom, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk. Tudom, hogy ehhez mi is kellünk, a mi mindennapi imádságunk ezt segíti. Minden nap megköszönöm a mindennapos munkát, hálát adok a gyermekekért, és az igazi közösségért, amit a gyülekezetben megélhetek. Hálát adok az énekkari közösségért. Minden nap kérem az Urat, hogy adjon erőt, hogy együtt, egymást segítve tudjunk közösséget alkotni.

Tovább

Hiszek Istenben, mert így sokkal teljesebb, nyugodtabb az életem

Miskolc egyetemista diák Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Kozma Dániel – egyetemi hallgató, Miskolc

Az ember társas lény, a történelem mutatja, hogy az emberek kis csoportokban éltek együtt, nekünk is szükségünk van e közösségre. Faluhelyen még ismerik egymást a szomszédok, a mai városi világban azonban már eluralkodott a személytelenség. Jó egy közösséghez tartozni, ahol nem idegen a másiknak a jelenlévő.

A vallási közösség a barátságokon túl a lelki gondokra tud választ adni. Aki gyülekezetbe jár, az bár sokfelől érkezik, az alapokat tekintve mégis hasonlóan gondolkodik. Engem a vallás kulturális szinten is megfogott. Érdekel a történelem és olvasmányaimban azzal találkoztam, hogy a vallás hogyan formálta a népek kultúráját.

Számomra azért fontos hogy hiszek Istenben, mert így sokkal teljesebb, nyugodtabb az életem. Nem a „vakszerencsére” hagyatkozom, hanem Istenben bízom. Látom, hogy a közösség részesének lenni jó, és hogy itt választ kaphatok a kérdéseimre, valamint tudhatom, hogy mindig van, akire számíthatok.

Tovább

Adjunk hálát mindenért az Úrnak!

Csővár Pest megye nyugdíjas

Zenei Jánosné – nyugdíjas, Csővár

Nekem szívből jövő nagy öröm, hogy az evangélikus gyülekezethez tartozom. Nem mindig tudtam istentiszteletre járni, az 1960-as évek után olyan rendszer volt, hogy nem mehettem, hiszen a munkámat elvették volna. Amikor már nem büntették, akkor már ott voltam a templomban és a bibliaórán is.

Úgy érzem, hogy amíg a Jóisten erőt ad nekem, addig én azzal tartozom neki azzal, hogy mindenért hálát adjak. Tudom, hogy minden, ami van nekünk, azt az Istentől kaptuk. Őtőle kapjuk a bölcsességet, a békességet, a családunkat, és azt is, hogy egymás terhét hordozhassuk. Én ennek örülök.

Az istentiszteleteken én szoktam az énekeket is kezdeni, temetésen is segítek az éneklésben. Kedvenc énekem, amit mindig, lefekvés előtt éneklek a Mennyben lakó én Istenem, / Vedd füledbe dicséretem. Ennek a második versszakát többes számban éneklem, mert közben a családomra gondolok. Ebben az énekben benne van a kérés, a hálaadás, a természet, a mindenség, de legfőképpen az, hogy minden a Jóistentől van, akinek az életünket és a világot köszönhetjük.

Tovább

Aki énekel, az kétszeresen imádkozik

Balassagyarmat énekkar tanár nyugdíjas Nógrád megye

Antal Gusztávné – énekkari vezető, nyugalmazott tanár, Balassagyarmat

Réti Zoli bácsi volt a gyülekezeti énekkar híres karvezetője, aki amikor beteg volt átadta nekem a kórus vezetését egy kis időre. Ennek immáron tizenhat éve. Azóta vagyunk együtt ezzel a kis csoporttal.

Számomra a gyülekezeti énekkar egyrészt egy örömteli feladat, hogy fel kell készülni, másrészt nagy öröm, hogy megélhetem, hogy énekkari közösségként úgy jöhetünk ki a templomból, hogy valamit adtunk.

Rendszeresen próbálunk, de nem csak fellépünk, hanem mi közösséget is alkotunk. Azt hiszem, hogy énekkarunk a gyülekezet lelke. Szorgalmasan dolgozunk, segítjük egymást és örömmel szolgálunk gyülekezetünkben és más helyszíneken is. Örömmel mondom, hogy énekkarunknak évente közel száz fellépése van. Ez az énekkar egy ajándék, az éneklés pedig egy csoda, amivel az Urat áldhatjuk!

Boldogok vagyunk, amikor egy-egy énekkari szolgálat után visszajeleznek a hívek, hogy milyen örömet, elmélyedést okoztunk nekik. Énekkarom tagjai nevében is mondathatom, hogy amíg bírjuk, szolgálni fogunk.

Tovább

A gyülekezet, mint nagyobb család

Ipolyvece Nógrád megye nyugdíjas

Kiszely Istvánné – nyugdíjas, Ipolyvece

Kisgyermekkoromtól járok a templomba. Itt kereszteltek, itt konfirmáltam, ez a közösség nagyon fontos nekem. 1935-ben születtem, akikkel akkor templomba jártam már előre mentek. Kétéves voltam, amikor édesapám meghalt, tizenhat évesen édesanyámat veszítettem el. Fiatalon lettem árva. Nagyszüleim neveltek, ők vittek a templomba is, szerettek és vigyáztak rám. A gyülekezetben éltem meg a nagyobb családot. Nagymamám rám hagyott imádságos könyvéből minden nap otthon is imádkozom.

Férjem tizenkét évig volt a gyülekezet pénztárosa. Volt, hogy Szabó püspök úr személyesen, a házunkban is meglátogatott minket, sokat beszélgettünk vele. Nagyon sokat számít nekem az őáltala hallott prédikáció.

Van egy lányom és két unokám. Özvegy vagyok. A fiatalok sajnos kevesen járnak ma templomba, örülök neki, hogy gyermekemet sikerült úgy nevelnem, hogy amikor csak tud, ő ott van az istentiszteleten.

Tovább

Aki nem hisz semmiben, annak nincsen mire támaszkodnia

Tolna megye Szekszárd diák

Sándor Zsigmond – diák, Szekszárd

Aki nem hisz semmiben, annak nincsen mire támaszkodnia. Én tudom, hogy Isten mindent tud mindenkiről, benne meg lehet bízni és rá lehet támaszkodni. Vannak dolgok, amiket nem szívesen mondok el másnak, de Istennel meg tudom beszélni. Ez jó érzés. Én Istenre támaszkodok a leginkább. Azért fontos nekem Jézus, mert tudom, hogy Ő segít nekem. Azért is szoktam hozzá fordulni, hogy növeljem az önbizalmam és magabiztosabb legyek.

A gyülekezetbe azért szeretek járni, mert itt sok mindenkit ismerek és élvezetesek az ifjúsági órák. Az ifi elején játszani szoktunk, sokat viccelődünk, és olyan dolgokról beszélünk, amik érdekelnek.

Istentiszteletre a családdal együtt szoktunk menni. Szeretem, hogy a szövegek és képek ki vannak vetítve. Örülök, hogy a lelkész a gyermekek nyelvén is elmagyarázza a történetet, mert így én is megértem. Énekelni is szoktam, kedvenc énekem a „Mélyből hozzád száll szavam”. Ezt azért szeretem, mert ebben benne van, hogy támaszkodjunk Istenre és hogy Tőle kérjük a segítséget.

Tovább

Küzdenünk kell, hogy újra nagyobb közösséggé váljunk

Szécsény mezőgazdász Nógrád megye

Mosó Ottóné – mezőgazdász, Szécsény

Húszéves koromig a gyülekezet tagja voltam, majd hosszú kihagyás után tértem vissza az evangélikus közösséghez. Külső és belső hívás egyszerre jellemezte ezt az időszakomat. Hogy miért? Éreztem, hogy tennem kell valamit. A fiatalok nincsenek nagyon jelen a gyülekezetben, mi vagyunk a legfiatalabbak a templomban. Küzdenünk kell, hogy újra nagyobb közösséggé váljunk. Az utóbbi három évben sok mindent sikerült közösen csinálnunk, a templomot rendeztük, igyekeztünk másokat is megszólítani. Nagyon örülök, hogy ismét a közösség tagja vagyok. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy visszataláljak, hogy ismét felismerjem Istent, most jutok el odáig, hogy az Istennel való kapcsolatra igent mondok, érzem és megélem.

Ez a közösség számomra nagyon sok belső erőt ad. Amit itt tizenketten-tizenhárman megvalósítunk, jelzés arra, hogy ha akarjuk, akkor meg lehet csinálni a dolgokat. Lendület jellemez minket, ami visszahat a családunkra, a hétköznapokra.

Tovább

Istenre figyelve találhatjuk meg életünk útját

Dörgicse Kisdörgicse Veszprém megye

Sárfi Lajosné Etelka – nyugdíjas, Kisdörgicse

Már gyermekként is ide jártam, ez a templom sokat jelent nekem. Nagycsaládba születtem, öten voltunk testvérek. Minket a szüleink is úgy neveltek, hogy a templom a második otthonunk legyen. Fiatalon is megtaláltuk a templom körül a teendőket, felnőttként szintén sokat segítettem. Ma is ide járok, amikor tudok, mindig rendezem egy kicsit a templom körüli dolgokat.

Leírhatatlan, hogy mit jelent számomra az imádság. Tudom, hogy énrajtam csak a Jóisten segít és örömömre mindig észre is veszem a segítségét. Ha Ő nem lenne velem, akkor nem bírnám a nehézségeket; Jézus ad nekem megnyugvást.

Születésnapom megegyezik a reformáció napjával, idén töltöm be a nyolcvannyolcadik életévemet. A családban mindenki evangélikus, ragaszkodunk a vallásunkhoz. Vallom, hogy az embernek nagyon fontos, hogy higgyen Istenben, hisz így megtalálja élete útját. A legszebb énekünk az Erős vár a mi Istenünk, hiszen tényleg úgy van, hogy ha Ő velünk van, akkor senki sem tud ellenünk tenni…

Tovább

A közös imádság öröme

Nemesleányfalu Nagyvázsony Veszprém megye

Farkas Károlyné – nyugdíjas, Nemesleányfalu

Magam katolikus vagyok, de mivel Nemesleányfalun nincs katolikus mise, ezért az evangélikus istentiszteletre járok. Mára vallom, hogy ehhez a közösséghez tartozom, itt vagyok otthon. Nagyon szeretek itt lenni, a közösség elfogad, szeretjük egymást. Jó érzés megélni az ökumenét.

Fontos számomra a közös imádság, hogy együtt mondjuk hitvallásunkat. Ez összeköt minket is, de egyúttal az Istennel is kapcsolatot teremt. Hiszek Istenben, ez megnyugvást, békességet jelent nekem.

Tovább

A másik vallását becsüld meg, a magadét pedig tartsd meg

Nemeskér nyugdíjas ács

Takács Ernő – nyugdíjas ács, Nemeskér

Olyan templomban nevelkedtem, ahol csodálatos ácsmunkák vannak. Az itteni templomoszlopok tölgyből készültek. A fával való foglalkozás az egyik legszebb mesterség, olyan, mint az imádság. A fával csak szívvel lehet dolgozni.

Bognárként nem sokat tudtam tevékenykedni, mert megalakultak a termelőszövetkezetek, s akkor már erre a szakmára nem volt szükség. Ács voltam. Szerettem odafigyelni a részletekre, a mívességre.

Engem Nemeskéren kereszteltek. Fiatalon is nagyon szerettem a templomba menni. Ifjú koromban is nagyon sokat számított nekem a gyülekezeti közösség, de most, idősebb koromban érzem át igazán, hogy mit jelent az Isten házában imádkozni. Megjegyzem: mindig jó volt Isten igéjét hallgatni. Amikor a templomba betérek, átgondolom az egész hetemet, számot adok arról, hogy mit végeztem, és hálát adok a mögöttem lévő feladatokért.

Édesapám azt mondta, hogy „a másik vallását becsüld meg, a magadét pedig tartsd meg”. Mindig ez volt bennem, s így közelítettem másokhoz is. Igyekszem ezt nap mint nap megélni.

Tovább

Akinek az Úr kíséri az életét

Zomba Tolna megye nyugdíjas

Füzi Józsefné Mária – nyugdíjas, Zomba

Mezőberényben születtem, ott konfirmáltam, oda jártam hittanra. Később Békéscsabán éltem. Békés megyében nagyon sok az evangélikus, én is egy ilyen családból származom. 1981 óta élek Zombán. Mi először katolikus templomba jártunk, mert régebben itt nem volt evangélikus istentisztelet.

Férjem beteg volt, elhunyt, akkor jöttem a közösségbe. Nagyon szeretem a gyülekezetet, mert valódi, befogadó emberek vesznek körül. Az istentisztelet előtt és után mi együtt vagyunk és beszélgetünk, megosztjuk örömeinket és bajainkat egymással. Úgy érzem, hogy nemcsak az Isten van mindig velem, hanem a gyülekezet közössége is kíséri az életemet.

Én átéltem, hogy mit jelent az, hogy az Úr a nehézségben is velünk van. Férjem betegágya mellett is rengeteget imádkoztam. A Jóisten meghallgatott engem, és megadta, hogy még közel nyolc évig együtt lehettünk. Érzem és tudom, hogy az Úr szerető keze vezet engem.

Tovább

Az emberszeretet útján élni

Szekszárd Tolna megye orvos nefrológus

Dr. Wágner Gyula – nyugdíjas orvos, nefrológus, Szekszárd

Hálás vagyok, hogy orvos lehetek. Családom neveltetése révén érzelmi típusú ember vagyok, s inkább a lírai oldalát nézem a dolgoknak. Lehetséges, hogy ebből is fakad az emberszeretetem. Ez meghatározza azt is, hogy hogyan viselem gondját a betegnek, valamint hogy miként terelem feléjük a nővéreket. A hit az életben és a hivatásomban is nagy segítséget jelent. Vallom: ha az ember tudja, hogy benne Krisztus él, akkor úgy próbál élni, hogy az a cselekedetiben is megjelenjen.

Bár katolikus templomban kereszteltek, feleségemmel az evangélikus templomba kezdtem járni. A szekszárdi evangélikus közösség presbiternek is választott, e szerint próbálok a gyülekezeten belül tevékenykedni és másoknak segíteni. Rendszeresen részt veszünk az egyházi konferenciákon, hogy szélesebb távlatokba helyezzük egyházi ismereteinket. Azt gondolom, hogy nem az tesz evangélikussá, ha a különbözőségekről vitatkozunk, persze, az is fontos, de lényegesebb, hogy bennünk van Krisztus és ezt közvetítsük.

Tovább