Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (23),diák (19),Nógrád megye (18),nyugdíjas (18),Bács-Kiskun megye (15),Tolna megye (13),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (12),Miskolc (12),Győr-Moson-Sopron megye (11),tanár (10),Baranya megye (8),egyetemista (8),evangélikus (7),Cinkota (7),Budapest (7),Soltvadkert (7),Szeged (6),Balassagyarmat (5),Zánka (5),kántor (5),Siklós (5),Szekszárd (5),Ipolyvece (4),Nemesleányfalu (4),Sopron (4),Csongrád megye (4),Balatonfüred (4),Ágfalva (4),Ipolyszög (4),Várpalota (4),Pest megye (4),óvónő (4),Csővár (3),Györköny (3),Zomba (3),Nemeskér (3),Felsőpetény (3),könyvtáros (3),tanuló (3),Nagyvázsony (3),Kiskőrös (3),Szentantalfa (3),Láthatóan evangélikus (2),hittan (2),eladó (2),konfirmáció (2),család (2),Kisdörgicse (2),cukrász (2),orvos (2),Szécsény (2),láthatóan evangélikus (2),imádság (2),Felsőnána (2),pénztáros (2),őstermelő (2),énekkar (2),Székesfehérvár (2),Balatonakali (2),Harta (2),keresztelő (2),Harka (2),Dörgicse (2),Dunatetétlen (2),kereskedő (2),Páhi (2),szakmunkás (1),zenész (1),gyülekezeti felügyelő (1),felügyelő (1),szociális munkás (1),óvoda (1),logopédus (1),fazekas (1),Veszprém (1),gondnok (1),élelmezésvezető (1),anyakönyvvezető (1),könyvelő (1),buszsofőr (1),esztergályos (1),Alsószeli (1),asszisztens (1),nővér (1),Nagymányok (1),Fancsal (1),Vanyarc (1),vállalkozó (1),pedagógus (1),varrónő (1),kesztyűs (1),nefrológus (1),mezőgazdász (1),ács (1),házasság (1),ápolónő (1),Kiskunhalas (1),teológushallgató (1),XVI. kerület (1),sportoló (1),futó (1),irodavezető (1),Fejér megye (1),villamosmérnök (1),falugondnok (1),informatikai tanácsadó (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),Domony (1),borász (1),egészségügy (1),Kaskantyú (1),nyomdász (1), Bács-Kiskun megye (1),gimnazista (1),Békéscsaba (1),Békés megye (1),Sopronbánfalva (1),jogász (1),Kazincbarcika (1),Penc (1),hagyomány (1),Magyarbóly (1),Mohács (1),tisztviselő (1),Kétbodony (1),rendőr (1),gyermekotthon (1),programozó (1),hentes (1),szoftverfejlesztő (1),gyógyszerész (1),Líceum (1),gyülekezeti pénztáros (1),laboráns (1),Beremend (1)

A kántori szolgálat számomra egyszerre öröm és elhivatottság

Harta Bács-Kiskun megye eladó

Róth Gábor – bolti eladó, kántor, Harta

Számomra az egyház és a gyülekezet nem csak a vasárnapok, hanem a mindennapjaim része. Nekem fontos a hovatartozás, a közösség, azon belül is büszkén mondom, hogy életem alapvető része, hogy az evangélikus gyülekezethez tartozom.

Nagybátyám, Róth Márton, is orgonista volt, én is a gyülekezet kántora lettem. Kiskoromban is megfogott az egyházi zene, a szép énekeink, koráljaink. Elmentem a fóti kántorképzőbe, ott tanultam meg orgonálni.

A korombéliek közül sokan ódzkodnak az egyházi zenétől, de ha jobban körülnézünk, akkor látjuk, hogy nagyon sok fiatal ma is szereti az igényes egyházzenét. A fóti nyári tanfolyamokon is évente három telt házas turnus indul, ez is jelzi, hogy van igény a kántori szolgálatra.

„Aki énekel, az kétszeresen imádkozik” – fogalmazza Augustinus. Én vallom, hogy ez az orgonálásra is igaz. A kántori szolgálat számomra egyszerre öröm és elhivatottság, úgy érzem, hogy ezzel Istennek adok hálát és a közösségnek szolgálok.

Tovább

Aki hisz és megéli az ökumenét

Bács-Kiskun megye Dunatetétlen nyugdíjas

Kriskó Sándorné – nyugdíjas, Dunatetétlen

Az embernek valahova tartoznia kell. Nagyszüleim, szüleim is nagyon vallásosak voltak, én úgy nőttem fel, hogy azt láttam, az Istenbe vetett hit összetartja a családot és a közösséget. Evangélikus gyülekezetbe születtem. Kiskoromban katolikus iskolába jártam. Abban az időben ez csak úgy volt lehetséges, ha magam is a katolikus templomba járok. Így tizenhét éves koromig áldoztam, bérmálkoztam. Ez számomra nem volt gond. 1950-ben házasodtam meg, akkor már az evangélikus templomban. Onnantól kezdve ismét az evangélikus közösség tagja vagyok.

Örömmel mondom: akár evangélikus, akár katolikus templomba megyek, mindkettőben otthon érzem magam. Szívesen meghallgatok bármilyen istentiszteletet. Egy Istent imádunk! Nincsen értelme a különbségek miatt egymástól távol lenni, sokkal inkább a közös Úrra kell tekintenünk.

Gyermekeim is konfirmáltak, úrvacsorát vesznek. Ők is gyakorolják a hitüket, sőt, hitben nevelik az unokáimat is. Mikor nálam összejön a család, nincs olyan alkalom, hogy a Biblia üzenete ne kerülne szóba.

Tovább

Akinek a családjában tradíció a zenei szolgálat

kántor Balatonfüred

Csabi Sándor – felügyelő, kántor, Balatonfüred

A zene önmagában is sokat jelent, de gyülekezetben szolgálni különösen nagy áldás. Édesanyám kántortanító volt, először Dunaföldváron, majd Dörgicsén szolgálhatott. Anyai nagyapám, Kovács Sándor, a dörgicsei templomokban 42 éven keresztül orgonált. Magam otthon tanultam játszani, majd amikor megüresedett a kántori szék, akkor kértek meg, hogy legyek a gyülekezetben szolgáló. Büszkén mondom, hogy a fiam is szokott zenélni, s ha úgy adódik, akkor Dörgicsén vagy Balatonfüreden orgonál.

Nagy öröm lenne, ha a reformáció ötszázadik évfordulóját az egész országban egységesen, közösségben ünnepelnénk. Jó lenne, ha a reformáció üzenetét nem csak megőriznénk, hanem a hívők számát gyarapítanánk is. Balatonfüreden 1901-ben még csak egy ember vallotta magát evangélikusnak. Nagyon szeretném, ha itt nem csak a környék településeiről érkezőkből épülne a gyülekezet, hanem képesek lennénk megszólítani az őslakókat, a bevándorlókat is és behívni őket az alkalmainkra.

Tovább

Aki meglátta a sokszínűségben az egységet

Szeged diák Csongrád megye egyetemista

Pesei Fruzsina – egyetemi hallgató, Szeged

Nem olyan régen barátom, Gábor révén kerültem bele a szegedi gyülekezet életébe. Mindig izgulok, ha új helyzet, új emberek, új környezet vesz körül. Itt meglepően jól fogadtak, már először nagyon felszabadultan éreztem magam. Azóta is mindig örömmel megyek az evangélikus gyülekezetbe.

Nem vallásgyakorló családból jöttem, így bennem is volt egy félsz, hogy mi fog majd egy keresztény közösségben fogadni. Attól tartottam, hogy bigott lesz. Örömmel mondom, hogy nagyon pozitívan csalódtam. Ebben a közösségben jó, befogadó emberek vannak, olyanok, akik egyrészt teljesen hétköznapiak, mégis jól kijönnek egymással. Sok mindenben különbözünk, de az érződik, hogy a gyülekezetet összetartja az, hogy egyfelé tekint. Itt jól érzi magát az ember.

Tovább

Akinek a szocializmus alatt a házában tartották az istentiszteleteket

Zánka Veszprém megye nyugdíjas

Marosszéky Gábor – nyugdíjas, Zánka

Az 1950-es évektől kezdve ide, a zombai templomba jártam vasárnapi iskolába. Ez nem volt egyszerű dolog, hiszen a rendszer nem tekintett jó szemmel ránk. Édesapám jegyző volt, mégis azt mondta, hogy a családja a rendszertől függetlenül eljár a templomba. Ezért el is bocsátották.

A család a legkisebb egység, erre nagyon vigyázni kell. A család egységéhez a vallás is hozzásegít.

Feleségem katolikus, és mivel 1986-ig nem volt Zánkán katolikus templom, így az 1970–80-as években, több mint húsz évig nálunk, a házunkban tartották a katolikus istentiszteleteket! Még harangláb is volt az udvarunkon, és kápolnát is felszentelték. Erre evangélikusként nagyon büszke vagyok.

Három gyermekem van. Ők is gyakorolják a hitüket és hozzánk hasonlóan hitben nevelik az unokáinkat is.

Fontos, hogy ismerjük és tiszteljük egymást, így én az ökumené híve vagyok. Ha valamerre megyek, akkor minden egyházi intézményt meg szoktam látogatni.

Tovább

Jó az embernek, ha tud Istenben hinni

Miskolc diák Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Abkarovits Géza Mátyás – diák, Miskolc

Jó az embernek, ha tud Istenben hinni, ezáltal könnyebb lesz az élet, hiszen van valaki, aki szeret minket, aki segít nekünk. Az Úrnak elmondhatjuk minden örömünket, bánatunkat és bajunkat, ezért is fontos az imádság.

Szeretek a gyülekezeti ifjúsághoz tartozni, itt nagyon jó a közösség. Hittanversenyekre is járni szoktam. Az ifi egy olyan közösség, ahol jó jelen lenni. Körülvesznek a barátaim, jókat tudunk beszélgetni, sokat szoktunk nevetni is, valamint a Biblia üzenetét is megismerjük.

Szoktam énekelni. Szeretem, hogy a gyülekezetben éneklünk. Ez egyrészt közösségi élmény, másrészt imádság. Azt érzem, hogy feltölt.

Van egy támaszom: Isten. Ő mindig fel tud segíteni és át tud segíteni az akadályokon.

Tovább

Van örök kincsünk!

Bács-Kiskun megye Soltvadkert cukrász

Suhajda Krisztiánné Szervánszky Judit – cukrász, Soltvadkert

Büszkén mondom, hogy tősgyökeres soltvadkerti evangélikus vagyok! Az evangélikusság számomra azt jelenti, hogy a Szentírásra támaszkodva kiállni dolgokért, példát mutatni, egyenesen élni. Ehhez felmenőimtől kaptam az alapokat. Gyönyörű gyermekkorom volt, rengeteg bölcsességet kaptam a szüleimtől. Büszke vagyok rájuk, hogy becsületes életet éltek, és példát mutattak nekünk, hogy milyen életet éljünk.

A közösségben nagyon szeretem, hogy egy irányba tudunk menni. Ha a gyülekezetben valaki kigondol valamit, akkor nagyon jól össze tudunk dolgozni, hogy a jó, a segítő dolgok valóra váljanak. Ma kevés a segítőkészség, ezért is öröm számomra, hogy ezt az érzést a gyülekezetben mégis megélhetem.

Fontosnak tartom, hogy az embernek legyen hite. Gyermekeimmel rendszeresen járunk templomba, Csenge, Kincső és Zselyke evangélikus óvodába, iskolába járnak.

Azt hiszem, hogy a családnál és keresztény értékeknél nincs fontosabb. Ez kincs, egy hatalmas érték! Ez összetart, erőt ad, megerősít.

Tovább

Aki a gyülekezetben találta meg a helyét

diák Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Matavovszky Krisztina – diák, Miskolc

Hetedikes voltam, amikor konfirmációs órákra kezdtem el járni, aztán itt maradtam a gyülekezetben. Pontosan nem tudnám megfogalmazni, hogy miért fontos nekem, hogy hétről-hétre itt legyek, csak azt érzem egy hosszú, fáradtságos hét végén, amikor már nagyon kimerültem – jó ide eljönni, mert itt egy jó közösség fogad. Itt megnyugszom.

Másokkal is kikapcsolódhatnék, de nekem nincs kedvem hajnalig bulizni, vagy csak hülyéskedni, sokkal jobb nekem az, ha egy jó, egymásra figyelő közösség tagja lehetek. Elég különbözőek vagyunk, fiatalabbak és idősebbek is vannak a csoportban, de mégis nagyon jó a hangulat.

Édesanyám dajkaként dolgozik egy óvodában, tőle nagyon sokszor láttam, hogy mit jelent a gyermekekkel való jó és gondos foglalkozás. Én is nagyon szeretem a gyermekeket, örömmel tölt el, ha óvodásokkal foglalkozhatok. Jelenleg a miskolci evangélikus Kossuth-iskolában pedagógiát tanulok, én is óvónő szeretnék majd lenni.

 

Tovább

Forrás nélkül elapad az életünk

Zánka Veszprém megye tanár

Horváth Zsófia – tanár, Zánka (Kanada)

Gyermekkorom óta gyakorlom rendszeresen a vallásomat. Barátaimat úgy válogatom meg, hogy örülök, ha ők is hívő emberek. A gyülekezeten kívül katolikus és református barátaimmal is szoktunk beszélgetni a vallásról, többek között arról, hogy mi a különbség és mi a hasonlóság a felekezeteink tanításaiban.

Kanadában, ahol élek, nincs evangélikus közösség, ezért a református templomba járok. Ha itthon vagyok, akkor édesanyámmal együtt ide, a zánkai evangélikus gyülekezetbe megyek.

Rendszeresen járok templomba, naponta olvasom a Bibliát. Forrás nélkül elapad az életünk és a hitünk is. Vallom, hogy a Szentírás a forrás. A Biblia útmutatása nagyon fontos a mindennapi élethez, hiszen többek között abból kapunk útmutatást és megerősítést.

A Krisztus-követés számomra identitás. A közösség megerősít. Én átélem, hogy ha ketten vagy hárman összejövőnk, akkor az Úr jelen van. Jó együtt dicsérni az Istent!

Tovább

Aki életével is hirdeti a tízparancsolat üzenetét

Balatonakali Veszprém megye eladó

Andó Jánosné – termelői borkimérő, Balatonakali

Számomra az evangélikusság a gyökereimet jelenti. Azt, hogy a szüleim, a nagyszüleim és a dédszüleim is ebben a felekezetben jutottak el Istenhez. Valamint azt is jelenti, hogy magam is itt, az evangélikus gyülekezetben találtam rá az Úrra, és azt érzem, hogy ez az út számomra követhető és jó.

Férjem katolikus, de ez nem zavar minket, közösen imádkozunk. Az imádságban magamba tudok fordulni. Megnyugszok tőle és erőt ad.

A tízparancsolat és a gyülekezet nem csak az életem, hanem a családom alapja is. A mai világ sokszor megfeledkezik az Istentől kapott törvényekről, pedig ez kellene, hogy az emberi élet normája legyen. Én a tíz igét mindenhova kifüggeszteném, mert olyan eligazítást ad, ami érthetően megmondja, hogy hogyan éljünk. Gondoljunk csak az emberi jogi és egyéb törvényekre: minden igaz gondolat a tízparancsolat igazságaira vezethető vissza.

A másik: az életet meghatározó – az egyház. Ha az egyház tanításához, a Szentíráshoz mérnénk magunkat, akkor sokkal nagyobb béke lenne az emberek között!

Tovább

Boldogság és öröm a gyülekezethez tartozás

Veszprém Veszprém megye nyugdíjas

Hegedűs Lajosné Mária – nyugdíjas, Veszprém

Apai ágon törzsgyökeres evangélikus családba születtem; édesanyám nem volt evangélikus, de aztán ő is azzá lett. Tízen voltunk testvérek. Amikor a hit gyakorlásáért az embert büntették, édesapám akkor is elvitt minket a templomba. Mondhatom: belenőttem a lutheránusságba.

Budapestre kerültem egyetemre, ahol egy teológussal ismerkedtem meg, később evangélikus papné lettem. A férjemnek tíz év lelkészi szolgálatot követően, egészségi állapota miatt, más szolgálatot kellett vállalnia. Négy gyermekünk van. Igyekeztünk őket is az evangélikus hitben nevelni.

Magam ökumenikus gondolkodású vagyok. Szeretem az ökumenikus istentiszteleteket, sőt olyan imakörbe is járok, ahol felekezettől függetlenül együtt imádkozunk a családjainkért.

A veszprémi gyülekezetet otthonomnak tartom. Öröm oda menni, boldogság ott lenni. Az Isó lelkész házaspár az istentiszteleteken és bibliaórákon túl ismeretterjesztő alkalmakat is szokott tartani, volt, hogy Luther életét és tanait ismerhettük meg részleteiben is általuk.

Tovább

Akinek az Úr vezeti az életét

Zánka Veszprém megye nyugdíjas

Horváth Józsefné – nyugdíjas, Zánka

1986-ban költöztem Zánkára, előtte Mencshelyen laktunk. Férjem evangélikus lelkész volt, evangélikusságunk számunkra az egész életünket jelentette és jellemezte.

A szocializmus idején nem volt könnyű, de mi Mencshelyen nagy szeretetben, békességben és közösségben éltünk. Nagyon jól éreztük magunkat, boldogok voltunk a nehézségek mellett is. Két gyermeket neveltünk, soha nem kellett arra kérni őket, hogy menjenek a templomba, maguk indultak el ezen az úton. Amikor a fiam egyetemre ment, akkor ott felkereste a helyi gyülekezetet. Lányom is, amikor ritka volt, hogy valaki bibliaórára járjon, akkor ő pécsi tanulmányai alatt mégis elment az ottani gyülekezethez és csatlakozott a csoporthoz. Hálát adok az Istennek, hogy gyermekeim is ugyanúgy érezték, amit mi, hogy a Jóistenre szükségünk van, és az Úr igéjével élnünk kell.

A Krisztushoz tartozást a nehézségekben éreztem a legjobban. Úgy érzem, hogy az Úr mindig vezetett. Ezért rá is bízom magamat, mert nélküle könnyen tévútra ment volna az életem. De Ő nem hagyott el, hanem utat mutatott. Áldassák érte a neve!

Tovább