Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | A reformáció 500. évében ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (29),nyugdíjas (23),diák (20),Nógrád megye (18),Tolna megye (18),Bács-Kiskun megye (15),tanár (14),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (13),Miskolc (13),Győr-Moson-Sopron megye (12),Baranya megye (11),egyetemista (8),Cinkota (7),Budapest (7),evangélikus (7),Pest megye (7),Soltvadkert (7),Szeged (6),Szekszárd (6),kántor (6),Györköny (5),Sopron (5),Zánka (5),Siklós (5),Balassagyarmat (5),pénztáros (5),Ipolyvece (4),Zomba (4),Ágfalva (4),Csongrád megye (4),Ipolyszög (4),Balatonfüred (4),Nagyvázsony (4),Nemesleányfalu (4),óvónő (4),Várpalota (4),Felsőpetény (3),Magyarbóly (3),Fejér megye (3),Szentantalfa (3),Pápa (3),Csővár (3),Nemeskér (3),tanuló (3),pedagógus (3),Kiskőrös (3),Székesfehérvár (3),orvos (3),könyvtáros (3),asszisztens (2),Felsőnána (2),hittan (2),konfirmáció (2),cukrász (2),szoftverfejlesztő (2),Penc (2),Mohács (2),programozó (2),énekkar (2),imádság (2),gondnok (2),Láthatóan evangélikus (2),őstermelő (2),eladó (2),rendőr (2),Dörgicse (2),láthatóan evangélikus (2),Balatonakali (2),Harka (2),kereskedő (2),Harta (2),Domony (2),Szécsény (2),Kisdörgicse (2),keresztelő (2),Dunatetétlen (2),család (2),Páhi (2),költő (1),óvoda (1),könyvelő (1),zenész (1),anyakönyvvezető (1),üzletvezető (1),szociális munkás (1),tanító (1),Veszprém (1),esztergályos (1),Nagymányok (1),postás (1),Alsószeli (1),Vanyarc (1),szakmunkás (1),felügyelő (1),vállalkozó (1),Vácegres (1),fazekas (1),távközléstechnikus (1),borász (1),Csót (1),másodfelügyelő (1),Fehérvárcsurgó (1),házaspár (1),szerelő (1),webszerkesztő (1),kozmetikus (1),fejlesztőmérnök (1),szakács (1),levéltár (1),történész (1),fodrász (1),Vöröstó (1),gépészmérnök (1),gyűjteményvezető (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),Bikács (1),mezőgazdász (1),jogász (1),Kazincbarcika (1),Kétbodony (1),futó (1),Sopronbánfalva (1),sportoló (1),hagyomány (1),teológushallgató (1),Kiskunhalas (1),Líceum (1),villamosmérnök (1),Békéscsaba (1),ápolónő (1),Békés megye (1),gyermekotthon (1),irodavezető (1),gyülekezeti pénztáros (1),laboráns (1),gyógyszerész (1),tisztviselő (1),XVI. kerület (1),ács (1),nefrológus (1),kesztyűs (1),varrónő (1),hentes (1),Kaskantyú (1),nővér (1),egészségügy (1),buszsofőr (1),házasság (1),gimnazista (1),informatikai tanácsadó (1),falugondnok (1),Beremend (1),logopédus (1),nyomdász (1),gyülekezeti felügyelő (1), Bács-Kiskun megye (1),élelmezésvezető (1),Fancsal (1)

Ki dolgát mind az Úrra hagyja

Györköny Tolna megye postás nyugdíjas

Lamm Ádámné Mária – nyugalmazott kézbesítő, Györköny

Istenben hinni azt jelenti, hogy érezzük, hogy valaki mindig fogja a kezünket, hogy az Úr hol elől, hol hátul, hol mellettünk áll. Én hiszem is hogy ez így van, minden nap megtapasztalom ezt az ajándékot. Érzem, hogy meghallgat a Jóisten.

Hiszem, hogy az Atya fia Jézus Krisztus, aki értünk is született. Vallom, hogy az ember képes arra, hogy az Istennel együtt legyen, így imádságban, istentiszteleten és a hétköznapokban is közösséget élhetünk át az Istennel. Három gyermekem a világ különböző pontjain él, de ők is tartják a vallásukat. Nagy öröm számomra, hogy nevelésünknek is köszönhető, hogy ők is tudják, hogy mit kell cselekedniük.

Mondhatom, hogy születésemtől kezdve az evangélikus közösség tagja vagyok. Nálunk az egész család evangélikus volt, édesapám és a férjem harangozóként is szolgált.

Az ember élete egy vándorlás, arra törekszem, hogy a keskeny úton, a hitben folyamatosan megerősödve tudjak Isten kegyelme által az örök életbe menni.

Tovább

Aki hisz a házasság áldásában

Peterdi Dánielné Edit néni – nyugalmazott postahivatal vezető, Magyarbóly

Római katolikus voltam, bérmálkoztam is, aztán megismerkedtem a férjemmel, aki evangélikus volt. 1972-ben kötöttünk házasságot. Én azóta evangélikus vagyok, ehhez a közösséghez tartozom.

Férjemmel idén ünnepeljük negyvenöt éves házassági évfordulónkat. Egy plusz kapaszkodó, segítség az életünkben, hogy mi a templomban is házasságot kötöttünk, hogy azóta is közösen járunk a gyülekezetbe. A házasság valóban „jóban-rosszban” egymás mellett létet jelent, de mi a hit által könnyebben kikeveredünk a problémákból. Jó érzés, hogy mi mindenben igyekszünk egymást segíteni, ott vagyunk egymásnak!

A magyarbólyi gyülekezetben kevesen vagyunk, kicsi a közösségünk, de igyekszünk mindent megtenni a gyülekezetért. A takarítástól a templom díszítéséig, a szeretetvendégségekre készülésen át az ökumenikus alkalmakon való segítésig minden gyülekezeti feladatból örömmel kiveszem a részem.

Tovább

Ha az ember elfogadja és keresi Istent, akkor Ő mindig ott van vele

Domony tanító tanár Pest megye

Remenár Mária – tanító, Domony

Nagyszüleim és szüleim is szorosan kötődtek az egyházhoz. Részemről természetes, hogy gyermekkoromtól a mai napig a gyülekezet tagja vagyok. Erre nevelem a gyermekeimet is.

Hiszem, hogy Isten mindenhol ott van. Én a munkámban, életemben, családomban egyaránt megtapasztalom Őt. A domonyi gyülekezet vasárnapi iskoláját tizennyolc éven keresztül vezethettem. Most az aszódi evangélikus iskolában tanítok, ami számomra a teljességet jelenti. A kereszténységet a példamutatással lehet a legjobban képviselni. A kérdés mindig az, hogy ha jó, vagy rossz dolog történik velem, hogyan oldom meg. Fontos a szó, az érintés, a tekintet, a közvetlenség.

Isten az otthonomban is velem van. Napjainkat átszövi az imádság. Nincs is olyan nap, amikor ne énekelnénk és ne imádkoznánk. Édesapám ötven évig kántor volt, s ez a foglalkozás a családban öröklődött. Családilag közösen szoktunk gyertyát gyújtani és közösen imádkozunk.

Isten olyan pont az életünkben, akihez – bárhol is vagyunk – mindig oda tudunk fordulni; Ő meghallgat minket, és tanácsot lehet tőle kérni.

Tovább

Tanítani csak példamutatással lehet!

Pápa pedagógus tanár Veszprém megye

Kovács Endre Zoltánné Ica néni – pedagógus, Pápa

Csikvándon kezdtem az evangélikus életet. Szüleim annyira szegény családból származtak, hogy édesanyámat, mint harmadik gyermeket már nem tudták nevelni, őt a győri diakónusok oktatták és nevelték. Nagyon kedves, szép emlékek kötnek a diakonisszákhoz. Édesapám katolikus volt, de soha nem volt a családban abból gond, hogy más felekezethez tartozunk. Életemet másként, mint hogy evangélikus legyek el sem tudnám képzelni, gyermekeimet és unokáimat is ebben a szemléletben neveltem.

Életemet igyekeztem Krisztus tanításai szerint élni, tisztességes családi életünk van, szép pedagógusi hivatással. Magyarország ötödik német nemzetiségi szakfelügyelője voltam, amire ma is büszke vagyok. A gyülekezetben az asszonykört vezetem, presbiter vagyok, a Sola Fide Alapítvány titkára, sőt, a kórusban is éneklek. Erőm és tehetségem szerint igyekszem az egyházat szolgálni.

Tanítani csak példamutatással lehet. Amikor a hittan és erkölcstan kérdése előjön, akkor igyekszem a diákokat biztatni, hogy válasszák a vallásukat.

Tovább

Aki versekkel szolgálja a gyülekezetet

Nagyvázsony költő Veszprém megye nyugdíjas

Prácser Károlyné Schvalm Rózsa – nyugdíjas, Nagyvázsony

Az ember élete teljesen megváltozik, ha megerősödik a hite! Gyermekként hittanra, istentiszteletre jártam, de volt egy igen hosszú időszak az életemben, amikor nem igazán kötődtem a gyülekezethez. Egyszer, az akkori lelkész, Horváth József, megszólított az utcán és megkérdezte, hogy miért nem lát engem a templomban. Azt mondtam, hogy nekem nagyon sok a dolgom, sose tudok odaérni… Igazság szerint akkor is hittem, de a gyülekezethez nem tartoztam.

Amikor édesanyám súlyos beteg lett, akkor kezdtem sokat imádkozni, kértem, hogy segítse meg az Úr. Betegsége alatt a lelkész úr többször is eljött édesanyámat meglátogatni, vigasztalást nyújtott neki és nekem is. Azóta fiammal együtt ismét járok a templomba, újra része vagyok a közösségnek.

Szeretek verseket írni. Legtöbb versemet a prédikációk, igeszakaszok inspirálják. Olyankor elmélyedek a szövegben, átgondolom és vers lesz belőle, amit később az istentisztelet keretében el is szavalok. Ezzel is igyekszem a gyülekezetet szolgálni.

Tovább

Isten igéje segít a mindennapokban

Szekszárd Tolna megye diák

Sefcsik Máté – diák, Szekszárd

Az istentiszteletek a gyülekezeti terembe is ki vannak hangosítva, ott szoktam hallgatni a prédikációt. Úgy érzem, hogy ott jobban megértem az Isten üzenetét. A gyülekezeti ifihez jó tartozni, sokakat régóta ismerek. Egy nehéz nap után az ifin találkozni, beszélgetni, az egy nyugodt órát jelent, olyat, ahol kikapcsolódhatok.

Isten igéje segít nekem a mindennapokban is. Ha rossz történik velem, akkor a hit az ami támasz abban, hogy túllépjek a nehézségeken. Ugyanígy van a jó dolgoknál is. Hogyha Istenre gondolok, úgy könnyebb nekem.

Egyik kedvenc példázatom a tékozló fiú története. Megfogott, hogy a gyermek el akart menni, ott is hagyta a szülői házat, majd visszatért, mert rájött, hogy neki az fontos. Otthon pedig az Atya nem haraggal, hanem szeretettel fogadta őt. Ez a történet arra ébreszt rá, hogy ha elmegyek Isten útjáról, akkor az életem sokkal rosszabb lesz, úgy mindenemet elveszíthetem. Amennyiben rajtamaradok az úton, akkor viszont jó, teljes életem lehet.

Tovább

Aki hisz a megbocsátás erejében

Vácegres Pest megye üzletvezető gondnok

Medveczki János, üzletvezető, gyülekezeti gondnok, Vácegres

A vácegresi közösségünknek nagy az összetartó ereje. Nagyon jól érzem magam a gyülekezetben. Mindig öröm, ha látom, hogy a padok tömve vannak. Az egész heti hajtás után a legjobb, ha beülök az istentiszteletre, mert az tényleg megnyugvást ad, teljesen más ember leszek általa. Szeretem a prédikációkat hallgatni, a közösséget megélni, az Úrral együtt élni.

A hit megélését nem csak a templomban, hanem minden hétköznap gyakoroljuk. A reggelt igeolvasással kezdjük, felolvassuk az Útmutató igéit és megbeszéljük a hallottakat. Járok a gyülekezeti énekkarba is, ahol nem csak a közösség, hanem a lelkiség is fontos.

Nagyszüleim és szüleim is jártak templomba, akkor is mentünk, amikor ezt a pártrendszer nem díjazta. Gyermekeim és unokáim minden vasárnap a gyülekezetben vannak, szeretnek templomba járni.

Vallom, hogy ami történik velem, az nem véletlen. Az Úr tudja, hogy miért és mit tesz velem. Hiszem, hogy az Úr megmutatta nekünk, hogyan éljünk, miként viszonyuljunk másokhoz, ezért hiszek a megbocsátásban.

Tovább

Minden hívő feladata az evangélium továbbadása

Györköny szoftverfejlesztő Tolna megye

Kuti Lívia – szoftverfejlesztő, Györköny

Nekem nem volt „nagy megtérésem”, amióta csak tudom, vallom, hogy Istenhez tartozom. Volt olyan közösségem, akiknek a pénz volt az istene. Nagyon nehéz volt ilyen közegben lenni. Úgy döntöttem, meg kell, hogy változzon minden. Ehhez nagy segítség volt, hogy Budapesten bekapcsolódhattam, és rendszeresen járok egy gyülekezetbe. Mindez új értelmet adott, ott lett igazán szoros kapcsolatom Istennel. Bár nyilván a keretek máshogy néznek ki, az alap ugyanarra a szegletkőre, Jézusra épít. Istentiszteleteken is sokszor hallhatjuk, hogy ne csak az ökumenikus imaheteken legyünk egymás valódi testvérei…

Mivel minden hívőnek az a feladata, hogy az evangéliumot ne csak megélje, hanem tovább is adja, így én több területen is szolgálok.

Tudom, hogy akinek eltűnik valamelyik hozzátartozója, ő nagyon nagy lelki fájdalmakat él át a bizonytalanság miatt. Többek között azon dolgozom, hogy olyan alkalmazás jöhessen létre, ami segít az eltűnt emberek megtalálásában, emellett pedig igei reménységet is ad.

Tovább

Ismét rátalálni a gyülekezet közösségére

Zomba Tolna megye rendőr

Nesz János – rendőr alezredes, BM-munkatárs, Zomba

Zombán születtem, Andorka Sándor lelkész úrnál konfirmálkodtam. Abban az időben rendszeresen jártam templomba, gyülekezeti alkalmakra, bibliaórára. A nyolcadik osztály után egy időre megszakadt a közösséggel a kapcsolatom. 2011-ben kerültem vissza a gyülekezetbe, amikor édesapám temetése miatt felkerestem a lelkész urat, aki empatikusan fogadott. Ezt követően kapcsolódtam be újra a gyülekezet életébe. Ma, amikor csak tudok, gyermekeimmel együtt veszek részt az istentiszteleteken, bibliaórára járok, jelen vagyok a közösségi rendezvényeken.

A prédikáció számomra erőt ad, élhetővé teszi a Bibliát. Öröm, hogy a gyermekeim is boldogan jönnek az istentiszteletre, ők is megértik, hogy miről van ott szó. Hazafelé menet meg szoktuk beszélni a hallottakat. Ez is öröm nekem.

Mióta újra az Istennel élek közösségben, azóta többször észreveszem, hogy Ő segíti az életemet, különböző módon jelzi nekem, hogy hogyan döntsek. Hiszem, hogy Isten megpróbál terelni. Most látom igazán, hogy az Úr hogyan segíti az embert.

Tovább

Evangélikusként felelősek vagyunk a környezetünkért

pedagógus Bikács Tolna megye

Konczné Kasos Erika – pedagógus, Bikács

A nőegylet segítségével a helyi környezetünkért rengeteget tudunk tenni. Épületeket, sírokat újítunk fel, közösségi rendezvényeket szervezünk. Azt vallom, hogy minden településen egy összetartó, jó közösség tud értéket teremteni. Mi erre törekszünk! Településünk egy nagyon gazdag sváb evangélikus település volt, meghatározó lelki élete volt a községnek. Ha hagyjuk, hogy mindez elfogyjon, akkor nagy hibát követünk el. Igyekszünk a jó mellé odaállni, a lelki életet megerősíteni, a múlt értékeit megőrizni és a jelen közösségét összefogni.

Engem az Úr mindig a jó útra terelgetett, megmutatta a helyes utat. Úgy érzem, hogy eddigi életemben még a nehézségek idején is a tenyerén hordott a Jóisten. Nem a kesergésben hiszek, hanem abban, hogy magunkat és társainkat a pozitív, megerősítő és előrevivő gondolatokkal lehet ösztönözni.

Az imádság számomra lelki kikapcsolódás. Esténként elolvasom az Útmutatót, átgondolom, hogy mit üzen nekem az ige és igyekszem ennek megfelelően élni.

Tovább

Aki büszkén ápolja az evangélikus örökséget

Sopron Győr-Moson-Sopron megye történész gyűjteményvezető levéltár

Krisch András – gyűjteményvezető, történész, Sopron

Büszkeséggel tölt el, hogy az ország legrégebben alapított evangélikus gyülekezetének a levéltári gyűjteményét vezethetem. Sopronban már az 1520-as években megjelentek a lutheri tanok, itt, a gyűjteményben összesítjük és rendezzük az elmúlt évszázadok iratait, tárgyait és kincseit. Az iratok is mutatják, hogy a városban a gyülekezet meghatározó volt, a lakosság többségét is evangélikusok alkották. Ezen a 17–18. századi ellenreformáció változtatott, majd a legnagyobb csapást az 1946-os német kitelepítés jelentette. Ma a közösség egy nagyon gazdag gyülekezet, programjaink nem csak a hívőkre, hanem különböző kulturális rendezvények révén az érdeklődőkre is kiterjednek.

Apai ágon katolikus családból, míg anyai ágról erős evangélikus közösségből érkeztem. Tizenévesen tudatosan választottam, hogy ehhez a gyülekezethez kívánok tartozni. Gyermekként olyan fiatalokat ismertem meg, akikkel szívesen jártam ifjúsági alkalmakra, azóta is nagyon erős és összetartó a közösség. Mivel családom soproni német polgár család, különösen fontos számomra, hogy itt német nyelvű istentiszteleten is részt vehetek.

Tovább

Akik hétköznap is hirdetik, hogy evangélikusok

Fehérvárcsurgó Fejér megye programozó asszisztens webszerkesztő szerelő házaspár

Szabó Attila (erősáramú berendezésszerelő, plc programozó) és Szabó Attiláné Orsolya (európai üzleti asszisztens, webszerkesztő) – Fehérvárcsurgó

Gyermekünkkel együtt szívesen járunk ebbe a közösségbe, ide kötődünk. Nekünk az elhívás azt jelenti, hogy a gyülekezet aktív tagjai vagyunk, hogy egyaránt szolgálunk otthon és a gyülekezetben is. Ha a templom körül valamilyen feladat van, mi ott vagyunk, segítünk, úgy tekintünk a templomra, mint második otthonunkra.

Mi mindig örömmel beszélünk identitásunkról, a falu is tudja rólunk, hogy evangélikusok vagyunk. Valljuk, hogy az életünk a hitünkkel teljes. A hit által megtanultunk lemondani múló dolgokról, és igyekszünk az örök kincset keresni. Ebben egymás támaszai is vagyunk.

„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van” (Préd 4,9) – mi is ezt valljuk, de nem csak a templomban, hanem a családi és a hétköznapi életben is. Hisszük, hogy erre kaptunk áldást. Valljuk, hogy a kereszténység az önkéntességben is megjelenik, ami nem csak a templomi szolgálatot, hanem az idősek látogatását, közösségi munkát, a szeretet mindennapi kinyilvánítását is jelenti.

Tovább