Láthatóan evangélikus

Kun Szabolcs – diák, konfirmandus, Cinkota

Számomra azért fontos a konfirmáció, mert úgy érzem, hogy ezáltal kicsit jobban számítok majd az egyházban. Nemcsak eljárok a gyülekezetbe, hanem mondhatom, hogy fontos számomra. Nekem nyugalmat ad, hogy tudhatom: tartozom valahova.

Mit jelent, hogy van Isten? Megnyugvást. Mindenki volt már úgy, hogy egyedül volt és akkor eszünkbe juthat, hogy van Isten és ez erőt ad. Van remény, nem szabad feladni.

A hittanórán megtanuljuk azt, ami a Bibliában van. Ez azért fontos, hogy megértsük Isten üzenetét. Engem nagyon foglalkoztat, hogy hogyan működött a Biblia idején a világ. Az is érdekel, hogy milyen lehetett Jézus mellett, Isten tudatával élni.

A szónak hatalma van. Ha mondunk valamit – lehet az kis vicces butaság, vagy akár életek fölött döntő komoly dolog – az meghatározhatja a sorsunkat. Én például vallom, hogy hiszek Istenben és nem tántorodom el mellőle.

Az Istenben való hit számomra megnyugvás, hiszen tudom, hogy van merre haladni.

Hirschler Anna – diák, Sopron

A Líceumban tanulok és a gyülekezeti ifjúság tagja is vagyok. Nagyon jó, összetartó a közösség. Itt olyan emberekkel lehetek együtt, akikre tudom, hogy számíthatok. Amikor idekerültem, akkor még sokakat nem ismertem, majd egyre jobb barátok lettünk.

A német istentiszteletekre is járok, ezeket Holger Manke lelkész tartja. Nagyon jó, hogy a szolgálatba bevon minket, mi is felolvashatunk az istentiszteleten. Ezeket nagyon élvezzük.

Az ifiken sokat énekelünk, az evangélikus énekek nagyon tetszenek. Az Áldásoddal megyünk vagy a Mélyből hozzád száll szavam énekek a kedvenceim. Az áldás azt jelenti, hogy Isten vigyáz ránk, állandóan ott van velünk, hogy segít, ha szükséges. Ezt igyekszem nemcsak mondani, hanem megélni is. Sokszor érzem azt, hogy Isten segít.

Miért jó evangélikusnak lenni? A közösség mindenképpen az első, az, hogy figyelünk egymásra. Én szeretek a gyülekezetben lenni. Kedvelem az együttlétet. Jöjjön el, akit érdekel, próbálja ki, hogy milyen itt, és ha tetszik, akkor maradjon közöttük.

Szoboszlai Szabolcs – diák, Várpalota

Jó olyan közösségben lenni, ahol sok a hívő. Ha valami zökkenő van, akkor ott ki tudnak segíteni. Korábban is hívő voltam, de az más volt. Három éve járok az EKE keresztény táboraiba. Itt sok izgalmas feladat adódott, például a hit harci túra, valamint a videós verseny, amit meg is nyertünk. Több barátot szereztem, velük sokat beszélgettünk a hitről, Istenről és még sok kérdésről. Ez a tábor volt az a pont, ahol megtörtént, hogy valóban elkezdtem Istenben hinni és azóta érzem, hogy Ő velem van.
Katolikus iskolában tanulok, de itt mindenki a saját templomába jár. Vannak osztálymisék, valamint az is jó, hogy egy héten két hittanóránk van.
Hiszek Istenben, így templomba járok, imádkozom és igyekszem, hogy a hitem a mindennapjaimban is meglátszódjon. Ezért törekszem arra, hogy kedvesebb legyek másokhoz. A többiekkel is beszélgetek Istenről. Miért jó hinni? Mert Isten nagyon sok mindenből kisegít, és ez nekem olyan fontossá vált, hogy már nem is tudom elképzelni, hogy nélküle éljek.

Riczinger Péter – egyetemista, Balatonfüred

Fiatalon nem akartam teológus lenni. Félelmetesnek tartottam azt a gondolatot, hogy lelkészként ki kell majd állnom a szószékre, és hétről hétre tisztán kell hirdetnem az igét, úgy, hogy a mondatok az emberek életén változtassanak. Ahogy egyre inkább az Úré lett az életem, azt kezdtem érezni, hogy mégis erre a szolgálatra kell jelentkeznem.

Manapság a fiataloktól – még sokszor azoktól is, akik keresztény közösségben nőttek fel – az egyház és az Istennel való személyes kapcsolat nagyon gyakran idegen. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy fiatal ráhagyatkozik Istenre. Teológushallgatóként azt élem meg, hogy lehetőségem van elmondani: mennyire más az az élet, amelyben benne van az Isten. A kis korkülönbségnek köszönhetően a fiataloknak talán máshogy tudom elmondani, hogy nem botorság, hanem öröm Istenben hinni.

Mitől más a keresztény élet? Ez igazán az elköteleződések esetén szokott felmerülni. A fő kérdés az, hogy tudom-e az Úr kezébe letenni az életemet.

Varga Adrián – diák, Cinkota

Azért jó a cinkotai gyülekezetbe járni, mert itt kedvesek az emberek. Sokat éneklünk, a közösség is baráti. Az énekeknek jók a dallamaik, hangulatosak, szeretem őket. Az imádság meghitt, személyes, ezért fontos a számomra.

Édesanyámmal együtt járunk a templomba. Anyukámnak is megnyugvást ad a gyülekezetbe járás, vidámítja. Ő is szereti a gyülekezeti énekeket, sokszor megy istentiszteletre is.

Én istentiszteleten eddig még nem sokszor voltam. Akadt olyan téma is, ami nem állt hozzám közel, de alapvetően elmondható: egy istentiszteletnek jó a hangulata.

Pém József – tanuló, Miskolc

Péntekenként van a gyülekezeti ifjúsági óra. Itt jól érzem magam, érdekes dolgokról beszélgetünk. Ami kimondottan érdekel, az az emberek közötti kapcsolatok. A Bibliában is sok történet van barátságra, az ellenséggel való viszonyra, azokat is nagyon szeretem.

Az ifire sok barátom jár, itt mindenki kedves. Jókat beszélgetünk, nevetünk, és az is jó, hogy nem szívatjuk egymást. Otthon hatan vagyunk testvérek. Édesanyám is jár a templomba. Testvéreim is járnak gyülekezetbe, bár ők másik közösségbe.

Advent időszakában egyik testvérem olyat szokott szervezni, hogy elhívja a barátait és testvéreimmel együtt kimegyünk a városba, hogy adventi és karácsonyi énekeket énekeljünk. Az emberek megállnak előttünk és hallgatják az énekeket. Ezt nagyon szeretem.

Imádkozni azért jó, mert jó érzés, hogy mindig van valaki, aki meghallgat, segít és vigyáz ránk. Isten gondol ránk, hogy minden rendben menjen velünk. Ez nagyon megnyugtató, biztonságérzetet ad.

Takács Zoltán – egyetemista, Miskolc

Egyetemi gyülekezetbe járok, ott olyan emberekkel vagyok együtt, akikkel közös a vallásom, gondolkodásom. Jó érzés azt tudni, hogy tartozom valahova. Az evangélikusság egyáltalán nem monoton. Az evangélikusok lazábbak, közvetlenebbek és nyíltak. Mi a templomon kívül is megosztjuk egymással az örömeinket, a problémáinkat.

Számomra azért fontos a hit, mert ha bármi gondom van, esetleg valamiben egyedül maradok, akkor is az Istenhez tudok fordulni. Amikor azt szeretném, hogy jól döntsek, akkor nem egy számomra idegen embertől kérek segítséget, hanem alapvetően az Istentől. Ő valóban segít, rá lehet számítani. Sokszor túllendített már a nehéz időszakokon, még akkor is, amikor haláleset történt a családban. Jó érzés, hogy tudom: van hova fordulnom.

Nagymamám arra tanított, hogy ne csak akkor forduljak Istenhez, ha valami negatív eset történt velem, hanem akkor is, amikor valami öröm ért. Az imádság pozitív löketet ad nekem. Ezt próbálom nap mint nap megélni.