Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | Ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

Veszprém megye (32),nyugdíjas (28),diák (27),Tolna megye (22),tanár (21),Nógrád megye (18),Bács-Kiskun megye (17),Baranya megye (15),Miskolc (14),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (14),Győr-Moson-Sopron megye (13),Pest megye (12),kántor (10),Szekszárd (8),egyetemista (8),Cinkota (7),Soltvadkert (7),evangélikus (7),Györköny (7),Budapest (7),felügyelő (6),Szeged (6),Siklós (6),Zánka (5),Sopron (5),Magyarbóly (5),pénztáros (5),Balassagyarmat (5),pedagógus (5),Ipolyvece (4),Balatonfüred (4),Nemesleányfalu (4),Ipolyszög (4),Ágfalva (4),Csongrád megye (4),tanító (4),orvos (4),Pápa (4),Várpalota (4),Zomba (4),Nagyvázsony (4),óvónő (4),Pilis (3),Fejér megye (3),Felsőpetény (3),Nemeskér (3),Csővár (3),könyvtáros (3),postás (3),Mohács (3),Domony (3),Kiskőrös (3),Székesfehérvár (3),Szentantalfa (3),tanuló (3),kereskedő (3),gimnazista (2),Felsőnána (2),Kisdörgicse (2),Harta (2),Penc (2),Dörgicse (2),imádság (2),Láthatóan evangélikus (2),őstermelő (2),buszsofőr (2),üzletvezető (2),láthatóan evangélikus (2),Lovászpatona (2),Kecskemét (2),Szécsény (2),gondnok (2),rendőr (2),keresztelő (2),cukrász (2),eladó (2),énekkar (2),asszisztens (2),Páhi (2),Békés megye (2),hittan (2),család (2),szoftverfejlesztő (2),Dunatetétlen (2),programozó (2),Harka (2),Balatonakali (2),konfirmáció (2),levéltár (1),Bikács (1),szerelő (1),házaspár (1),gyűjteményvezető (1),webszerkesztő (1),történész (1),Fehérvárcsurgó (1),Vöröstó (1),fodrász (1),szakács (1),fazekas (1),gépészmérnök (1),fejlesztőmérnök (1),másodfelügyelő (1),távközléstechnikus (1),Csót (1),kozmetikus (1),Vácegres (1),borász (1),köztisztviselő (1),hittantanár (1),Szolnok (1),Jász-Nagykun-Szolnok megye (1),teológushallgató (1),Gyomaendrőd (1),Szentendre (1),zenetanár (1),Cegléd (1),egyházfi (1),dajka (1),állatorvos (1),énekkarvezető (1),sportoló (1),presbiter (1),futó (1),költő (1),gazdasági referens (1),tűzoltó (1),recepciós (1),Kiskunhalas (1),Tét (1),építész (1),villamosmérnök (1),óvoda (1),logopédus (1),gyermekotthon (1), Bács-Kiskun megye (1),Beremend (1),XVI. kerület (1),Kaskantyú (1),egészségügy (1),gyülekezeti felügyelő (1),ápolónő (1),élelmezésvezető (1),gyógyszerész (1),nyomdász (1),Sopronbánfalva (1),jogász (1),Kazincbarcika (1),Kétbodony (1),informatikai tanácsadó (1),falugondnok (1),laboráns (1),tisztviselő (1),gyülekezeti pénztáros (1),hagyomány (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),házasság (1),irodavezető (1),vállalkozó (1),Vanyarc (1),Alsószeli (1),szakmunkás (1),Veszprém (1),szociális munkás (1),zenész (1),könyvelő (1),Líceum (1),esztergályos (1),Nagymányok (1),ács (1),nefrológus (1),kesztyűs (1),varrónő (1),mezőgazdász (1),hentes (1),Békéscsaba (1),Fancsal (1),nővér (1),anyakönyvvezető (1)

Aki hisz a kegyelem erejében

Harsányi Dezsőné Zsófia – gyógyszertári asszisztens, presbiter, Kondoros

Hiszem, hogy a hitünket nem csak megélni, hanem megmutatni is kell! Így a hit nem csak az ünnepnapjaim, hanem a mindennapjaim része is. Hétgyermekes családból származom. Nagyon sok nehézségünk volt, de édesapám mindig azt mondta, hogy a hit mindenen átsegít bennünket. Igaza volt! Hitemben, cselekedeteimben és beszédemben igyekszem megélni az Úr tanítását.

Az énekkarban szolgálok, az idősek otthonában rendszeresen áhítatokat tartok. Fontos számomra, hogy a hitemet át tudom adni. A kondorosi egyházközségben azon dolgozunk, hogy a kicsiktől kezdve az idősekig minél több embert meg tudjunk szólítani. Évenként bált szervezünk, családi napokat tartunk, adventi rendezvényeket szervezünk, otthont adunk iskolai rendezvényeknek. Nem csak a templomban éljük meg a hitünket, hanem az egész településen is.

Bár megözvegyültem, mégsem érzem, hogy egyedül vagyok, mert segítségem, világosságom és reményem az Úr. Hiszek a kegyelem erejében, így nincsenek félelmeim. Ezért is ez a kedvenc igém: „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsolt 27,1)

Tovább

Akinek átszövi az életét a szeretet

Oroszné Tornyai Lilla – kántor, zenetanár, Kecskemét

Hívő családban nevelkedtem, az Isten igéje fontos volt a szüleim számára. Tizennyolc éves koromtól napjainkig sok segítséget, vezetést kaptam evangélikus lelkészektől, gyülekezeti tagoktól. Az Úr személyes vezetése nagyon sokszor az Útmutató kijelölt igéi által ér utol. Sok áldást kaptam a piliscsabai csendesnapok alkalmával.

Hatékonynak érzem a szép evangélikus énekek megszólaltatását az istentiszteleteken, és hogy minden versszakkal végigénekeljük ezeket az imádságokat. Ilyenkor van idő átélni a szöveg és a dallam üzenetét.

Azt az örömhírt, hogy Jézus halála és feltámadása számomra is az örök élet reménységét jelenti, jó hallani lelkészeinktől. Sorsfordító igém így szól: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.” (Jn 5,25)

Tovább

Aki közösséget és szeretetet kap a gyülekezettől

Jónás-Tamasóczki Dóra – pedagógus, tanító, Cegléd

A hit örömét a nagyszüleimtől kaptam. Hálás vagyok nekik érte. Igyekszem majd a gyermekemnek, Róbertnek is átadni mindezt, hogy ő is megélhesse az evangélium örömét.

A gyülekezetben nagyon sok kedves ismerőst találtam. Próbálok minél több alkalmon részt venni, fontos számomra az evangélikus közösség. A szakmám révén is nagyon szeretem a gyermekalkalmakat, örömmel veszek részt a gyermektáborokban, régebben a vasárnapi iskolában is tevékenykedtem. A felnőtt közösség is egyre jobb, sőt nemrég baba-mama kört is indítottunk. Itt megtalálom a korosztályomnak megfelelő társaságot.

Számos olyan pillanat volt az életemben, amikor azt éreztem, hogy segítséget, útmutatást kapok az Úrtól. Ő mindig átlendített a mélypontokon.

Az imádságban leginkább köszönetet mondok azért a sok mindenért, amit kaptam. Az ima elcsendesedés is, valamint hálaadás az élet apró örömeiért.

Tovább

Minden percért hálával tartozunk az Úrnak!

Szamos Lászlóné Zsuzsa – nyugalmazott dajka, egyházfi, Pilis

Az egyházi szolgálat számomra meghatározó, úgy érzem, hogy a gyülekezeti munka is közelebb segít engem az Úrhoz.

Kisgyermekkorom óta járok templomba. Először a nagymamám hozott el ide, ő volt, aki az első imádságot megtanította nekem. Később a szüleimmel mentem. Férjemmel és gyermekeimmel együtt is mindig örömmel jöttünk a gyülekezetbe. Most már az unokáimmal vagyok itt. Két kislány- és egy fiúunokám van. Felemelő érzés volt őket imádkozni tanítani. Nagyon nyitottak a tanulásra, már több hittanversenyt is megnyertek.

Az embernek vannak mélységei az életben, amikor különösen is érzi, hogy kell a kapaszkodó ahhoz, hogy megmaradjon az Úr útján. Az úrvacsoravétel számomra a lelki békét, a megtisztulást és az Istennel való közeli kapcsolatot jelenti. Próbálok minden alkalmat megragadni, hogy élni tudjak ezzel a szentségünkkel.

Hiszem, hogy minden percért hálával tartozunk az Úrnak, ezért is fontos számomra a családi igénk: „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31)

Tovább

A gyülekezeti munka tele van reménységgel

felügyelő hittantanár tanár Gyomaendrőd Békés megye Szentendre

Ratkay Dorottya – felügyelő, hittantanár, Gyomaendrőd

Az evangélikus közösséghez való tartozás egyrészt megnyugvást, másrészt számtalan izgalmat, kihívást rejt magába. Megnyugvást adnak a visszanyúló gyökerek, a hovatartozás tudata, a melegszívű befogadás érzése. Az élő közösség dinamizmusa pedig sok feladatot hoz elém. Szeretem, ahogy a gyülekezet tagjain keresztül is szól hozzám a Mindenható.

A gyülekezeti munka tele van reménységgel és a jézusi gondviseléssel! A szentendrei gyülekezet hittantanáraként arra törekszem, hogy a gyermekeknek átadjak valamit mindabból amit magam is megtapasztaltam. Abban bízom, hogy egy-egy bibliai történet – amit tőlem hallottak – valóban a segítségükre lesz, és irányt mutat az életük kérdéseinél.

Bár beleszülettem az evangélikusságba, saját harcaimat nekem is meg kellett vívnom. Egészen biztos vagyok benne, hogy a családom szeretettel összetartó egysége nem jönne létre Jézus mindent átható jelenléte nélkül. Boldogság, hogy látom, hogy gyermekeimben tovább él az evangélikusság.

Tovább

Ki dolgát mind az Úrra hagyja

Szentiványi Lajos – nyugdíjas buszsofőr, gyülekezeti felügyelő, Lovászpatona

Régen nagyon nagy evangélikus közösség élt itt. Ma a város beszippantja az ifjúságot, ott tudnak tanulni és dolgozni, így kevesen maradtunk.

Én a rendszerváltás előtt is jártam templomba. A hit számomra kikapcsolódás és töltekezés a mindennapi gondok között. A közösség meghatározó, főleg az, hogy evangélikusként együtt lehetünk.

Az imádság egyben könyörgés is, hogy az Úr meghallgasson minket, és segítsen, hogy a jó és igaz úton haladjon az életünk. Az úrvacsora is ehhez tartozik, feloldozást ad az elkövetett hibák alól.

Egészen fiatalon lettem autóbuszvezető. Ez nem is egy szakma, hanem hivatás, hiszen nagyon sok ember életére kellett vigyázni, épségben szállítani őket. Nyugdíjig másfél millió kilométert vezettem, büszkén mondom, hogy baleset nélkül. Munkám során nagyon sok mindenkivel megismerkedtem, közvetlen kapcsolatom volt az utasokkal.

Tovább

Segítőtársai vagyunk egymásnak

Kondacsné Rigó Krisztina – köztisztviselő, Szolnok

A gyülekezet az életem fontos és meghatározó része. Közel tizenöt éve kerültünk az esküvőnk kapcsán ebbe a közösségbe. Akkor olyan szeretettel fogadtak bennünket, hogy az megragadt bennünk. Már akkor is élénk élet volt itt, azóta ez még fokozódott. Szolnokon olyan a közösség, hogy valóban segítői, társai vagyunk egymásnak, ez a mindennapi életünk részévé vált.

Az énekkarban is aktívan részt veszek. Az éneklés a hitemhez is hozzátesz, az énekek szövegei meghatározóak számomra.

Otthon az asztalnál és lefekvésnél közösen imádkozunk. Mióta a gyermekeim elérték a kiskamaszkort, azóta a táborokba nem csak résztvevőkként, hanem szervezőkként is mennek. A lányom a heti óvodásfoglalkozáson is többször segít.

A gyülekezet gyermekfoglalkozásaiban aktívan részt veszek. Ez nagyon nagy megtiszteltetés, de annál nagyobb felelősség. Nincs pedagógusvégzettségem, azonban nagyon szeretem a gyermekeket. Arra törekszem, hogy azt az egy-másfél órát, amíg az istentisztelet tart, tartalmasan és építően tudjuk a gyermekekkel eltölteni.

Tovább

Jó a családias egyházban lenni

Bács-Kiskun megye Kecskemét diák gimnazista

Lehoczky Kinga – gimnazista, Kecskemét

Az egyház szerintem elfogadó, nyitott és családias. Krisztus biztos pont az életemben. Bármi változhat, de számomra Isten mindig ott lesz. Tudom, hogy az Úr mindig figyel rám, neki mindig fontos leszek, hozzá mindig odafordulhatok.

Az evangélikus gyülekezet nagyon családias, otthonosan érzem itt magam. Ha bármi problémám vagy kérdésem van, akkor bárkihez odamehetek, és nem utasítanak el.

Most abban a korban vagyok, hogy mindent meg szeretnék ismerni. Szükségem van az élettapasztalatra. Nagyon sokféle ember jár a gyülekezetbe, ők valóban tágítják a látókörömet.

Amikor konfirmandus voltam, akkor az istentiszteleten igét olvastam fel, most a kisgyermekek táboroztatásában szoktam segíteni. Ezek az alkalmak azért fontosak nekem, mert egy kicsit én is megmutathatom és átadhatom a hitemet. Orvos szeretnék lenni, úgy érzem, hogy ezáltal segíthetek majd a társadalomnak.

Tovább

Aki negyvenkilenc éve a gyülekezet felügyelője

Simor Ferenc – nyugalmazott állatorvos, gyülekezeti felügyelő, kántor, Siklós

Őseim évszázadokra visszatekintve evangélikusnak vallották magukat. Szerencsés ember vagyok, mert Krisztusban hívő, hitüket gyakorló családba születtem. Hitben nőttem föl, ez volt természetes a számomra. Az 1946-47-es években volt egy mozgalom, amikor sokan kerültek az Istent követő élet útjára, ez rám is hatással volt. A megújulási mozgalom nem csak közösséget eredményezett, hanem hitüket gyakorló és megélő fiatalok utánpótlását is.

Egyik nagynéném a Diakonissza egyesület 1924-es megalapításakor diakonisszának jelentkezett. Később betegsége miatt nem tudott a diakonisszák között maradni, ezért hazajött Siklósra, és protestáns vasárnapi iskolát alapított. Az, hogy ma Siklóson van még evangélikus és református gyülekezet, az ő áldott szolgálatának is köszönhető.

Negyvenkilencedik éve vagyok a gyülekezet felügyelője. Évtizedek óta végzem a kántori szolgálatot. Várom, hogy jöjjön egy fiatalabb, akinek ezt majd átadhatom. Hiszem, hogy fontos a gyülekezeti szolgálat, hiszen így tudjuk mi is egyben tartani és erősíteni kicsiny közösségünket.

Tovább

Aki az életét az Úrra bízza

Magyarbóly Baranya megye felügyelő postás

Peterdi Dániel – nyugalmazott postás, gyülekezeti felügyelő, Magyarbóly

Krisztus léte olyan mankó az én számomra, ami nélkül nem is tudnám elképzelni az életet! Természetes számomra, hogy a hitemet gyakorlom, hogy igyekszem annak megfelelően élni és hogy az evangélikus közösséghez tartozom.

Több mint húsz éve látom el a gyülekezet felügyelői tisztségét. Nekem ez olyan természetes, mint hogy levegőt veszek, vagy élek. Evangélikusnak születtem, minden ősöm a lutheri elvek alapján élt. Ebben a faluban születtem, itt kereszteltek, itt konfirmálkodtam, esküvőnk is itt volt. A kisszámú gyülekezet segítése úgy érzem, hogy kötelességem, egyszerűen nem tehetek mást.

Két nagy lányom és három unokám van. Lányaim viszik tovább a hitet, sőt, az unokák is járnak hittanra.

Tovább

Közösségben Istennel és emberrel

Domony Pest megye recepciós pedagógus tanár énekkarvezető

Kissné Valentinyi Krisztina – recepciós, pedagógus, énekkarvezető, Domony

Számomra nagyon fontos a közösségben való lét. A gyülekezetben otthon érzem magam.

Az életem az éneklés! Régebben az énekkar tagja voltam, pár éve érkezett a felkérés, hogy a domonyi és a vácegresi énekkarunkat vezessem is. Az éneklés számomra egyszerre hálaadás és fohász. Ezt próbálom közvetíteni a többi énekkari tag felé is. Pedagógiát tanultam, annak a tapasztalatai sokat segítenek abban, hogy csoportunkat motiváljam, hogy az éneklés örömére fel tudjam hívni a figyelmet.

Igyekszem másoknak is átadni azt a hitet, ami engem Istenhez köt. Próbálom éreztetni, hogy mindig van fölöttünk valaki, aki próbálja egyengetni az utainkat, azaz nem vagyunk egyedül. Istennek minden nap hálával tartozunk ezért. Hívőként megélhetjük, hogy hogy egyedül Isten a segítség, Ő mutatja a helyes utat.

Bár éneklésről beszéltem, de én elsősorban anyának és feleségnek érzem magam. A szeretet nagyon fontos nálunk, jó érezni, hogy számíthatunk egymásra.

Tovább

Akinek a templom az otthona

Pilis Pest megye nyugdíjas üzletvezető

Jansik Mihályné – nyugalmazott üzletvezető, Pilis

Számomra az evangélikusság a születésemtől kezdődik. Itt, a pilisi templomban kereszteltek meg, itt konfirmálkodtam, férjemmel az esküvőnk is a templomban volt és gyermekeink, unokáink keresztelése is itt történt. Férjem harminc éven keresztül itt dolgozott, egyházfi, pénztáros, gondnok is volt. Mi itt éltük az életünket. Számunkra a templom az otthonunk! Ez az a hely, ahol az Úristennel való kapcsolatunk épülhet.

A szocializmus idején nem volt könnyű a hit gyakorlása, de ha valaki a szívében elhatározta, hogy az Úrhoz kötődik, akkor nem volt akadály. Gyermekeimet hittanra járattam, igaz, többször is előfordult, hogy többen megpróbáltak erről lebeszélni, de nem sikerült nekik. Ehhez az is kellett, hogy fiaimra semmi panasz nem volt, így nem tudtak zsarolni minket.

Két éve volt az ötvenedik házassági évfordulónk. Ez jó lehetőség volt arra, hogy visszatekintsek és meglássam: az Úr keze vezette az életünket. Életünk pedig itt, a gyülekezetben volt teljes. Hálás vagyok, hogy a hit örömét át tudtuk mi is adni, és gyermekeink és unokáink is Isten tanítása szerint élnek.

Tovább