Láthatóan evangélikus

blogavatar

Mai evangélikus arcképcsarnok | Ismerd meg az evangélikus egyház mai színességét!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

diák (34),nyugdíjas (33),Veszprém megye (32),Pest megye (24),tanár (24),Tolna megye (23),Nógrád megye (22),Bács-Kiskun megye (19),Baranya megye (15),Győr-Moson-Sopron megye (15),Miskolc (14),Borsod-Abaúj-Zemplén megye (14),kántor (10),Szekszárd (9),tanuló (9),pedagógus (8),Pilis (8),egyetemista (8),Györköny (7),evangélikus (7),Soltvadkert (7),Budapest (7),Cinkota (7),Siklós (6),Ipolyszög (6),felügyelő (6),Domony (6),Balassagyarmat (6),Szeged (6),Sopron (6),óvónő (5),presbiter (5),Zánka (5),pénztáros (5),tanító (5),Magyarbóly (5),Cegléd (5),Nemesleányfalu (4),Kecskemét (4),Jász-Nagykun-Szolnok megye (4),Pápa (4),Békés megye (4),Várpalota (4),Ipolyvece (4),Csongrád megye (4),Nagyvázsony (4),könyvtáros (4),orvos (4),Zomba (4),Ágfalva (4),Balatonfüred (4),konfirmáció (3),Nemeskér (3),Szolnok (3),postás (3),asszisztens (3),Csővár (3),vállalkozó (3),Mohács (3),Felsőpetény (3),Kiskőrös (3),Székesfehérvár (3),kereskedő (3),Szentantalfa (3),Fejér megye (3),őstermelő (2),Kisdörgicse (2),gimnazista (2),Felsőnána (2),család (2),hitoktató (2),Dörgicse (2),Láthatóan evangélikus (2),Lovászpatona (2),Balatonakali (2),buszsofőr (2),eladó (2),történész (2),könyvelő (2),gondnok (2),láthatóan evangélikus (2),Vácegres (2),imádság (2),cukrász (2),Szécsény (2),üzletvezető (2),énekkar (2),Harta (2),Páhi (2),programozó (2),rendőr (2),Kondoros (2),hittan (2),szoftverfejlesztő (2),gyógyszerész (2),Sopronbánfalva (2),Kétbodony (2),Harka (2),Penc (2),keresztelő (2),Dunatetétlen (2),zenetanár (1),Csót (1),ügyintéző (1),költő (1),dajka (1),levéltár (1),Bikács (1),kozmetikus (1),távközléstechnikus (1),webszerkesztő (1),egyházfi (1),Fehérvárcsurgó (1),szerelő (1),Szentendre (1),házaspár (1),másodfelügyelő (1),gyűjteményvezető (1),Gyomaendrőd (1),Győr (1),recepciós (1),Mezőtúr (1),köztisztviselő (1),bölcsőde (1),építőipar (1),Péterfy (1),Szélrózsa (1),énekkarvezető (1),közgazdász (1),Tét (1),hittantanár (1),állatorvos (1),takarító (1),gyermeknevelő (1),gyógyszertári asszisztens (1),építész (1),tűzoltó (1),gazdasági referens (1),harangozó (1),logopédus (1),hentes (1),ápolónő (1),Békéscsaba (1),irodavezető (1),villamosmérnök (1),gyermekotthon (1),laboráns (1),jogász (1),hagyomány (1),Kazincbarcika (1),Líceum (1),gyülekezeti pénztáros (1),futó (1),sportoló (1),Kaskantyú (1), Bács-Kiskun megye (1),egészségügy (1),Diósgyőr-Vasgyár (1),borász (1),nyomdász (1),informatikai tanácsadó (1),Kiskunhalas (1),teológushallgató (1),XVI. kerület (1),falugondnok (1),tisztviselő (1),Beremend (1),óvoda (1),zenész (1),Veszprém (1),szakmunkás (1),Vanyarc (1),szociális munkás (1),anyakönyvvezető (1),Vöröstó (1),gépészmérnök (1),fodrász (1),szakács (1),fazekas (1),Alsószeli (1),esztergályos (1),varrónő (1),kesztyűs (1),házasság (1),gyülekezeti felügyelő (1),élelmezésvezető (1),nefrológus (1),ács (1),Nagymányok (1),Fancsal (1),nővér (1),mezőgazdász (1),fejlesztőmérnök (1)

Legyen meg a te akaratod!

Schilhan János – aranyműves, Szolnok

Gyermekkoromban is fogékony voltam az istenhitre, szüleim kereszténynek neveltek. Soha nem voltak lázadásaim. Pár évvel ezelőtt egy lelkigyakorlaton szembesültem azzal, hogy egészen addig én csak „automata keresztény” voltam. Azóta komolyan megváltozott a hozzáállásom a hithez, és minőségi változáson ment át az életem.

Azt tanulom, hogy „legyen meg a te akaratod”, hogy tényleg át tudjam adni az életemet az Úrnak. Visszanézve látom, hogy amit én akartam irányítani, az nem sikerült. Ma már, amit csinálok, azt nem a magam vagy a gyülekezet dicséretére teszem, hanem az Úrnak.

Kereszténységünk a mindennapjaink része, így a családon belül is aktívan megéljük a hitünket. Gyermekeim a helyi katolikus iskolába járnak. Otthon esténként közösen imádkozunk. Külön is szoktam imádkozni, de ilyenkor leginkább köszönetet mondok az Úrnak. Az imádság egy folyamatos párbeszéd a ővele.

Vannak dolgok, melyeken nincs az Úr áldása. Ilyenkor nem könnyű azt mondani, hogy akkor nem is csinálom, de tudom, hogy nem tehetek mást. Hiszem, hogy akkor van bármin is áldás, ha tudom, hogy azt az Úr akarja.

Tovább

Fiatalon is jó az egyházban lenni

Szombat Simon Szabolcs – diák, Szekszárd

Egy királynak van egy szolgája, aki nagyon nagy adóssággal tartozik neki. A szolgát a gazdája annyira szerette, hogy elengedte neki a tartozását. Ez a bibliai történet nagyon megtetszett. Az ifjúsági órán el is játszottuk.

Szerintem a megbocsátás nagyon fontos. Előfordul, hogy a testvéremmel összeveszünk, így gyakorolhatom a megbocsátást, bár az az igazság, hogy őrá nem is tudok igazán haragudni.

Ifire járni azért is jó, mert ott sok ismerősöm van, azonkívül barátokat is szerezhetek. Fontos, hogy ott Istenhez is közelebb tudok kerülni, hiszen a lelkész Zoli bácsi által sokat megtudunk a Bibliáról. Amikor tudunk, a családommal istentiszteletre is járunk. A templomban azt a részt szeretem a legjobban, amikor Zoli bácsi felolvassa az igét és megmagyarázza. A családi istentiszteleten úgy beszél, hogy mi, gyerekek is megértsük, hogy mit üzen nekünk az Úr.

Tovább

Tanuljunk a gyermekektől

Bánszki Éva – bölcsődei kisgyermeknevelő, Pilis

A kisgyermekek rendkívül tisztán és őszintén élik meg érzéseiket, egész lényükkel a szeretetet képviselik. Közel hozzák azt a feltétel nélküli, a másik ember felé való odafordulást, melyre Jézus tanít minket.

Azért szeretek gyermekekkel foglalkozni, mert bár mi neveljük őket, valójában általuk mi is változhatunk. Hiszem, hogy az őszinteséget, mások elfogadását nekünk, felnőtteknek újra kell tanulnunk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz és a kereszténység lényegéhez.

Családom évszázadokra visszamenőleg Pilishez és az evangélikus templomhoz kötődik. A gyülekezethez tartozásban az is fontos, hogy van egy olyan közösség, ahol tudunk egymásról, és igyekszünk azonos értékrend mellett élni az életünket.

Tovább

Erős vár a mi Istenünk!

Kirchmayer Ferencné, Zsuzsa – presbiter, volt ügyintéző, nyugdíjas, Pilis

Istenben hinni, a gyülekezethez tartozni, büszkén azt mondani, hogy „evangélikus vagyok” – igazából az életemet jelenti. Nagyon sokat köszönhetek a gyülekezetemnek.

Fiatalként kerültem közel az Úrhoz, azóta érzem, hogy mennyi mindenben segített az Isten. Azért is tudok mindig jókedvű lenni, mert megtapasztaltam, hogy minden hiányosságom ellenére valóban szeret engem az Isten.

Az istentiszteletre járás hozzátartozik a lelki békémhez. Templomba indulás előtt el szoktam olvasni a prédikáció alapigéjét, hogy tudjak rajta gondolkodni. Az igehirdetésnél többször érzem, hogy az személyesen nekem szól. Ilyenkor van, hogy el is sírom magam.

Az úrvacsorában megtapasztalom Isten rám irányuló szeretetét, megerősít abban, hogy ő velem van.

Reggelenként az Útmutatót, esténként Zászkaliczky Pali bácsi áhítatos könyvét olvasom. Hitem által úgy igyekszem élni, hogy odafigyeljek másokra.

Tovább

Hiszem, hogy a Jóisten közelében kell lennem

Huszár Mártonné – takarító, harangozó, Domony

Az Istenben való hit, az evangélikus templomba járás, az imádkozás, a keresztény élet a szüleimnek köszönhetően már kicsi koromtól természetes volt számomra. Már gyermekként is tudtam, hogy a Jóisten közelében kell lennem, az Isten szeretetét kell élveznem. A templom mellett lakom, amikor csak tudok, ott vagyok a gyülekezet alkalmain, de a hétköznapokon a lelkészeknek is igyekszem segíteni.

Isten olyan erőt adott számomra, hogy beteg gyermekemet fel tudtam nevelni, idős szüleimet tudtam gondozni. Ez számomra nem volt teher. Ez a hit és Isten szeretete nélkül nem történhetett volna meg!

Nagyon jól érzem magam a domonyi gyülekezetben, amíg bírta a hangom, addig az énekkarnak is a tagja voltam. A templom a második otthonom, mondhatom, hogy tudom, hogy hol a helyem.

Hálát adok Istennek, hogy evangélikus lehetek! Hálás vagyok azért is, hogy nyugdíjasként a Jóisten a teológiára, majd az aszódi evangélikus iskolába vezetett, ahol takarítói állásban dolgozhatok.

Tovább

Templomba járni jó!

Ficzere Kata – diák, Cegléd

Amikor tudok, akkor ott vagyok az istentiszteleteken. Ez azért fontos számomra, hogy még jobban higgyek Istenben, valamint hogy az ismerőseimmel, barátaimmal találkozni tudjak.

A gyermek-istentiszteleteket nagyon szeretem, ott játszani is nagyon sokat szoktunk. Egy Luther Márton életéről szóló matricás könyvet használunk. Van, amikor kézműveskedünk, van, hogy társasjátékozunk, de legfőképpen beszélgetünk és imádkozunk. A lelkésznő, Szlaukó Orsolya ezeken az alkalmakon érdekes és számunkra fontos bibliai történetekről beszél. Szeretem őt hallgatni.

Az imádságban Istennel tudok beszélgetni. Ilyenkor nem figyelek a zajokra, jobb csendben imádkozni.

Kedvenc énekem az „Erős vár a mi Istenünk”. Ez az imádságos ének erőt ad, jó érzés elénekelni. Amikor éneklek, akkor imádkozom, egyúttal vidám is vagyok.

Tovább

Isten stabil pontként ott van mellettem

Ittzés Ádám – könyvtáros, történész, Kecskemét

Az istenhitet ajándéknak tartom. Tudom, hogy nem mindenki tud hinni. Én inkább úgy érzem, nem tudok nem hinni. Hiszem, hogy nem magunk és nem magunkért vagyunk a világban, hanem van valaki fölöttünk álló, akitől kaptuk az életünket, másrészt mindent, amink van, harmadrészt hozzá mindig fordulhatunk. Más kérdés, hogy ki-ki mennyire veszi komolyan ezt a kapaszkodót. Magam is többször esem abba a hibába, hogy akkor fordulok Istenhez, ha baj van…

Rendszeresen járok úszni, viszont mozgássérült lévén csak felügyelettel tudok úszni. Egyedül úszom, de a segítőmnek mindig olyan távolságban kell lennie, hogy ha nem tudnék magamtól feljönni a víz alól, akkor bele tudjak kapaszkodni, így nem süllyedek el. Ha nincs semmilyen zavaró körülmény, akkor általában nincsen gond, de ha valamitől megijedek, akkor szükségem van erre a segítségre. Valahogy így van ez a hitélettel is: Isten stabil pontként ott van mellettem, figyel rám és bármikor belekapaszkodhatok.

Tovább

Aki közgazdászból lett hitoktató

Kissné Tatár Zsófia – hitoktató, angoltanár, Szolnok

Mint sok ember, én is elgondolkoztam azon, hogy mi az élet értelme. Egy idő után – miután azt tanulhattam, ami érdekelt – eljött az idő, amikor úgy kezdtem gondolkozni, hogy mi az, amivel a legtöbbet használhatok másoknak. Azt kerestem, hogy mi az, amit én megtaláltam, és a legtöbbet adott. Úgy éreztem, hogy a hitemet szeretném másokkal is megosztani – így jutottam el a hitoktatáshoz.

Krisztusban hinni számomra azt jelenti, hogy van valaki, aki a legjobban szeret, aki minden hibámmal együtt elfogad. Ő az, aki amikor elbukom vagy hibázom, felemel, sőt ha nehéz megbocsátanom magamnak, akkor tudhatom, hogy van valaki, aki feláldozta magát értem is.

Hogy evangélikusnak érzem magam, nem egy otthonról hozott ajándék, hanem a Jóisten segített megtalálnom a felekezetemet. Református családba születtem, de rátaláltam a szolnoki evangélikus gyülekezetre. Luther Márton tanításáról az ottani lelkésztől, Győri Péter Benjámintól olyan gondolatokat ismertem meg, melyek nagyon közel állnak hozzám. Az öröm, a szeretet, a lelki család mind Istentől valók, melyek számomra együtt jelentik az „evangélikusságot”.

Tovább

A hit élteti az embert!

Pintér Miklós – nyugalmazott gyógyászatisegédeszköz-készítő, korábbi felügyelő, Pilis

A vallást gyermekkoromban a szüleim és nagyszüleim által ismertem meg. Ez az idők folyamán tovább érlelődött, hitté formálódott bennem. Minél jobban az életemet a gyülekezetben éltem, annál jobban tudtam mélyebben, lelkileg is Krisztus felé fordulni és bízni az ő segítő és mindig utat mutató erejében.

A hit élteti az embert! Mi valójában nem a saját erőnkből, hanem Krisztus hitéből és példájából merítkezünk!

Azért fontos, hogy az ember higgyen az Úrban, mert Isten ezáltal tud nap mint nap megerősíteni, segíteni minket. Az úrvacsorával élés is ehhez a lelki támaszhoz tartozik. Ilyenkor az ember feltöltődik, megtisztul, egyúttal tudja, hogy Jézus miértünk jött a Földre, és értem és érted is a keresztfára ment, hogy áldozata által a mi életünket segítse.

A gyülekezet közössége számomra régen és most is nagyon sokat jelent. Igyekszem a gyülekezetben minél több időt eltölteni. Mi itt egy nagy család vagyunk, együtt élünk, együtt lélegzünk.

Tovább

Templomba járni jó!

Ficzere Kata – diák, Cegléd

Amikor tudok, akkor ott vagyok az istentiszteleteken. Ez azért fontos a számomra, hogy még jobban higgyek Istenben, valamint hogy az ismerőseimmel, barátaimmal találkozni tudjak.

A gyermek istentiszteleteket nagyon szeretem, ott játszani is nagyon sokat szoktunk. Egy Luther Márton életéről szóló matricás könyvet használunk. Van amikor kézműveskedünk, van, hogy társasjátékozunk, de legfőképpen beszélgetünk és imádkozunk. A lelkésznő, Szlaukó Orsolya ezeken az alkalmakon érdekes és számunkra fontos bibliai történetekről beszél. Szeretem őt hallgatni.

Az imádságban Istennel tudok beszélgetni. Ilyenkor nem figyelek a zajokra, jobb csendben imádkozni.

Kedvenc énekem az „Erős vár a mi Istenünk”. Ez az imádságos ének erőt ad, jó érzés ezt a dalt énekelni. Amikor éneklek akkor imádkozom, egyúttal vidám is vagyok.

Tovább

Adjunk hálát az Úrnak!

Honti Istvánné – vállalkozó, presbiter Balassagyarmat

Naponta látjuk a világban, hogy mi minden szörnyűség történik. Azt hiszem, hogy mindenképpen hálát kell adni az Úrnak, hogy itt vagyunk, életben vagyunk, hogy szeretet vesz körül minket. Én hálát adok azért is, hogy a gyülekezeti énekkarba járhatok, de azért is, ha a gyülekezeti tagokkal társadalmi munkát végezhetünk. Hiszem, hogy az Isten kegyes hozzánk, hogy vagyunk, hogy szólhatunk, hogy józanul gondolkodhatunk.

Amíg a gyermekeink kisebbek voltak, együtt jártunk a templomba. Még most is próbáljuk, hogy nagyobb ünnepeken az egész család együtt vegyen részt az istentiszteleten. A közös hálaadás a családon belül is összetartozást jelent.

Az imádság feltöltődés, ugyanakkor egy plusz az ember életében: tudom, hogy akár kérek, akár hálát adok, az Úrtól meghallgatásra találok. Naponta előveszem az Útmutatót és a Bibliát, ezek olvasásával indul minden reggelem. Elolvasom az igéket, majd hálát adok, és aztán kérek is. Bízom benne, hogy a Jóisten meghallgat, és segít nekem.

Tovább

Aki az Úrra bízza az életét

Maczóné Simon Piroska – gyógyszertári asszisztens, Kétbodony

Életemből eltelt már annyi idő, hogy biztosan tudjam, hogy a fontos döntések nem nálam születnek. Nagyon sok idő kellett, hogy rájöjjek, hogy ne az én akaratom, hanem az Istenre hagyatkozás határozza meg az életemet. Kívánhatok én bármit önmagam megoldani, ha Isten máshogy akarja, akkor a tervem csak elképzelés marad. Ezért mára nem is szoktam konkrét dolgokat kérni, sokkal inkább azt, hogy „legyen meg a te akaratod” – amit aztán igyekszem elfogadni.

Istennel beszélgetni, imádkozni azt jelenti, hogy ha még fizikailag magam is vagyok, akkor se vagyok egyedül. Ő meghallgat, megnyugvást ad, és segít nekem, soha nem hagy magamra.

A munkámon keresztül sok nehézséggel találkozom. Amikor látok egy embert, aki az élete végén jár, vagy komoly nehézséggel küzd, akkor az átértékeli az én személyes életemet is. Egyre inkább az a mottóm, hogy hálát kell adni azért, hogy van kezünk, hogy szeretnek és szerethetünk, hogy alapvetően megvan mindenünk.

A Bibliát gyakran olvasom, mert a problémákra és az életem kérdéseire választ találok benne. A Szentírás tanácsokat ad és megnyugvást nyújt.

Tovább